TABÁN-ANNO

Értesítjük olvasóinkat,hogy a

                                             TABÁN ANNO   
                                                     2012 jún 30-tól
   

                               TABÁN-ANNO  
                               néven folytatódik

      További elérhető oldalaink:

TABÁN ANNO FOTÓTÁR                  http://tabanfototar.blogspot.hu/2011/02/f.html

TABÁN GALÉRIA(festmények)            http://tabangaleria.blogspot.hu/2011/02/a009.html

TABÁN IRATTÁR                            http://tabanirattar.blogspot.hu/2011/01/bevezeto-tabananno-irattarba.html
TABÁN PANTHEON                          http://tabanpantheon.blogspot.hu/2011/03/bevezeto-tabani-pantheonba.html
TABÁN FILMTÁR                              http://tabanfilmtar.blogspot.hu/

TABÁN KÖNYVTÁR                        http://tabankonyvtar.blogspot.hu/2011/01/tartalom-jegyzek.html
TABÁN ZENETÁR                            http://tabanadattar.blogspot.hu/2011/02/bevezeto-tabani-zenetarba.html

KEDVES OLVASÓ

   Itt folytatjuk    2012 július 1-től :

                              taban-anno.blogspot.hu

Cikkek az új blogon:

                               -TABÁNI KOCSMÁK

                              -HARGITAY ISTVÁN: A NYÁRI NAP  (Novella a  

                                Mély Pincéről) 
                                            -
                                          -ERKÖLCSTELEN NŐK 

                                A GELLÉRT- FÜRDŐBEN ANNO 1943

                                           -LÉGYOTT-ROVAT EGY NAPILAPBAN                               
                                ANNO 1899

                              -VIADUKT.VASÚT -MÉG EGYSZER-
                               MÉGSEM ÉPÜLT FEL OLYAN  
                                GYORSAN?

                               -VIADUKTVASÚT BUDAPEST ANNO 1900
                               -CZUCZOR GERGELY: KIFAKADÁS 
                               (1844)
                               -TABÁNI KÉPESLAPOK

                               -TIBAI-TAKÁTS JÁNOS:TABÁNI KIS 
                               UTCA    1930

                                VÉN BAKANCSOS ÉS FIA A HUSZÁR  
                                 avagy mit néztek eleink?

                                -KELLER IGNÁCZ VENDÉGLŐJE A  
                                 DÖBRENTEI TÉREN ANNO 1900

                                -BORBÉLYÜZLET ANNO 1900 A               
                                 DÖBRENTEI TÉREN

                                -MEGKÉSETT TAVASZI KÉPEK

                                -MÓRICZ ZSIGMOND:TABÁNI                    
                                   KOCSMA

                                -KISPÖRKÖLTÖK, SÓSKIFLIK,       
                                  VELŐSCSONTOK...

                                 -WETZEL GYÖRGY: TABÁN

                                Jó szórakozást!                 

BORBAN AZ IGAZSÁG (Ma is aktuális)

VASÁRNAPI ÚJSÁG 1890 JANUÁR 19  XXXVII évfolyam 3.szám

IN VINO  E ST  V E R I T A S.

Mondják : borban az igazság!

Nyissátok ki hát a csapját

Annak a hordónak  . ..

Hadd folyjon az igazság itt,

Hol annyi sok csal és ámít,

Tartva magát jónak.

Hazugság az, mit a népnek

Komoly képpel elmesélnek,

Hogy ezen a földön

Egy embernek rossz szeszélye,

Dönthet mindent lángba, vérbe  . ..

Többi sírjon, nyögjön.

Hazugság az, hogy erényed          

Jutalmat hoz itt tenéked,

Vagy a más világon  . ..

Az erénynek kő itt dijja,

S könnyeit ha műid elsírja,

Lenn az örök álom.

Hazngság az, hogy az érdem

— Ha nem csúsz-mász is itt térden -

Ülhet magas polczon...

Lenn marad az. meg se látva

Eltakaró köd- s homályba',

S úszik fenn a poltron.

Hazugság az, hogy itt bölcsnek

Homlokára babért kötnek,

S hire, neve  t e r j e d . .. .

Bölcs eszével éhen halhat,

A tömegnél kelt unalmat,

Bolond nyer figyelmet.

Hazugság az, hogy szeretnek

Kik körében jó szivednek

Élnek boldogítva...

Álnapoknak csalfa fénye

Ejt itt téged tévedésbe,

S kisér el a sirba.

Ott alant egy kicsi féreg,

Az szeret csak híven téged

Egész a  h a l á l i g . ..

Húsodat ha mind lerágta —

Összetör két apró szárnya,

S veled porrá válik.

DÖMÉNY JÓZSEF

A GELLÉRTHEGY RENDEZÉSE 1906

A GELLÉRT-HEGY.
Vasárnapi Újság 52. évfolyam 30.szám 1906 július 29

Egy fejlődő, gyarapodó, viruló nagyváros olyan, mint egy tenger, a mely állandóan — dagályban van. E tenger hullámai kőből valók.
Hatalmas épületek, templomok, paloták, bérka­szárnyák és mennél elevenebb, lendületesebb a fejlődés, a kőhullámok a n n ál sűrűbbek és annál nagyobbak. Város, a melynek a fejlődése erősebb lendü­letű, gyorsabb és merészebb lenne, mi nt Buda­pesté, alig van Európában. Ez a háztenger oly hamar és oly széles terjeszkedéssel nőtte ki az eredeti medrét, hogy immár azt se lehet tudni, hogy melyik is volt hát ez az eredeti medre. A fejlődésnek állandó és rohamos dagálya szinte negyedszázadonként megduplázta ezt a várost, terjedelemben is — magas­ságban is. A földszintes házak helyén emeletes paloták teremtek és mindig több három- meg
négyemeletes há z at kellett építeni, mi nt a hány földszinteseket lebontottak.

Ez a szétáradása a városnak a fizika szabályai sz e r int indul t. A kőhullámok először is azt a tájat borították el, a melyik — alacsonyabban feküdt. A sikvidóket. A balparti városiéi, a lapos földön épült pesti oldal n ő t t, tágult, terjeszkedett, házzal borítva el mezőt, homoksikot, mocsárföldet. A hullámos földü, hegyek
oldalára kapaszkodó Buda a fejlődésben nem tudott lépést t a r t ani vele. A pesti oldalon már szinte végtelen rendekbe sorakoztak a sok eme­letes, tornyos p a l o t á k: Budán még háborítlanul szerénykedtek a mohos tetejű, régi apró há z ak, a Gellért-hegy lejtője meg t i s z t á ra falu volt, szórványosan meghintve félig a sziklába ásott törpe vityillókkal. Mintha csak aludt volna az egész h e g y; a fején is ott volt a h á l ó­sipka : a czitadella.
De n é h á ny esztendővel ezelőtt ezen a pa r­ton is beköszöntött a dagály. Talán abban az időben, a mikor a magyar király gyönyörű
új palotája odakerült koronának a Vár-hegy homloká r a. Buda egyszerre csak versenyt kez­dett épülni Pesttel és a Vár-hegy mellett a szomszédos Gellért-hegyet is munkába vette a ha l adá s. Pr epa r á l t ák arra, hogy város legyen belőle. A Duná ra néző meredek olda l á ról a veszedelmesen kiugró sziklatömböket, a melyek közül n é ha egy-egy le is szokott z u h a n ni — leberetválták. Északi lejtőjén az erdőt ligetté fésülték és a zöld hegyoldalt szelid emelkedésű csavargós s z e rpent in-út fehér szalagjával éke­sítették. 

A hegy tövében ha t a lma s, diszes karos lépcső alapján gyönyörű pa rk t e rme t t, a melyet immár az            elhordott viskók helyén emelkedett pompás paloták szegnek. A mesterséges vízesés fölött, félkörbe sorakozó oszlopok körül SzentGellért szobra t ekint a körüle t ámadó új világra, a melyet a két új hid ere táplál élettel,elevenséggel.
A Gellért-hegy régi, bozontos egyszerűsége, elhagyatottságának vadsága ós falusias roman­tikája nagy részében immár a mú l t é. A mi még megvan belőle, azt is nagy falatokban nyeli el a j e l en. A Gellért-hegy megszűnt táj l e n n i: immár város l e tt belőle. Töretlen h á t á ra r á ül az egyre terjeszkedő Budapest és elborítja a
maga mozgalmasságával, elevenségével.

SZÁZÉVES(174 éves) DOLGOK:PEST-BUDA

Életkép 1838-ból


Száz évvel ezelőtt van és május elseje. Ilyenkor az ember a Városmajorba rándul ki, amint húsvét-hétfőn a Gellérthegyre és pünkösdhétfőn a Lipótmezőre. Mindezek a helyek természetesen még nagyon-nagyon messze vannak a várostól. Évente csak egyszer járnak arra mások, mint bennszülöttek.


A Városmajorban már ugyanazok a fák állnak, szóról-szóra ugyanazok a fák, mint később. Alattuk már korán reggel óriási és nagyon vegyes tömeg mozgolódik. Seidenwurm, a suszter, feleségével, felesége csinos húgával, a nyolc gyermekkel, kiket feleségével együtt létrehozott, továbbá a segéddel és két inassal sonkát eszik. Mellette egy kosár mindenféle jóval, egy szalmafonatú demizsonban budai vörösbor, saját termése. Az ország fantasztikusan el van látva élelemmel.


Egy másik városmajori fa alatt a Mayerffy-család ül, a nagy patrícius família. Nekik inas bontja ki a kosarat és helyezi el tartalmát egy gyönyörű kiterített kendőre, finom pástétomokat és nyalánkságokat. Valamivel odébb cseh tüzérek röhögnek csehül bizonytalan jellegű tabáni nők társaságában és Brudern báró csodálatos sétapálcával és egy bécsi hölggyel a karján elmegy előttük, mosolyogva. A kis vendéglő előtt Pfisterer András királyi protomedicus sörözik Birkenwasser tanácsnokkal. Két lépéssel odébb óbudai zsidók ülnek a földön, prémes kaftánban, amelyet a nyári nap sem tud levarázsolni róluk; kezük lázas izgalommal magyaráz.


Az úton összekarolva sváb lánykák, Rozik és Rézik andalognak szőkén és együgyűen és mögöttük kardos jurátusok pödrik bajuszukat és sajnálják, hogy nem tudnak németül. Egy fapadon szakállas, komoly rácok ülnek, helytelenítően nézik a nagy nyüzsgést, egy egészen fiatal, görögruhás lány édességgel kínálja őket, egy fiú pedig a földön ül és tamburázik nekik. És cigányok, főképp cigányasszonyok és rajkók mindenfelé, hogy az orientalitás teljes legyen.


Ezt a csodálatos tarkaságot talán csak Konstantinápolyban találni. Mennyi nép találkozik itt békességben! Magyarország valamikor Közép- és Kelet-Európa Amerikája volt, a környék minden hajótöröttjének menedéke, csodálatos kolónia, hatalmas és termő anyamellére örömmel és türelemmel ölelt minden idegent. Így épült fel Pest a semmiből nagyvárossá úgyszólván percek alatt.


A patak mentén, a Lipótmezőre vezető úton megyek kifelé, száz év előtt. Fehér keresztjeivel egy dombon fekszik a városi temető, ahol a Mayerffyak és patricius-társaik nyugodtak; fái alatt száz éven át elmélkedtek fiatal költők a mulandóságról, mint például Jékely Zoltán;  de most már kiszedték a sírokat, a Mayerffyakra már csak én emlékszem és rövidesen én is el fogom felejteni.


A temetőn túl mindenfelé gazdag bortermő dombok terülnek el, az újonnan ültetett szőlőskertekben a budai polgárok nyaralói. A Kalmárffyak nagy villája és Gamel tanácsos úré, a nagy gyümölcsalléval, azután Pauer úré, a városi pénztár főellenőréé, majd Margarich asszonyé, Funk úré, Knotz úré, Hoffer úré, Perger úré, Schmidt úré, Mayerhold úré és kint a Laszlovszky-major, mert azért magyarok is voltak a világon, már akkor is. De a Zúgligetet még Sau-Winkelnek hívták, csak később finomodott Au-Winkellé.


A Fácán már megvolt és akkoriban épült a vendéglő a Szép Juhásznénál; máma az enyészet, az omlás leghátborzongatóbb makáber pompájával néz az eltévedt kirándulóra. Akkor a vendéglő még új volt, de körötte romokban hevert a régi Pálos-klastrom, ahol Nagy Lajos király nagy fénnyel temette el Remete Szent Pál csontjait, amelyeket Prágából ünnepi menetben hoztak ide. Később kiderült, hogy a ravasz csehek megtartották Remete Szent Pál fejét, hamis koponyát mellékeltek az igazi csontokhoz; no de II. Lajos megszerezte az igazi fejet is a jámbor szerzetesek nagy boldogságára és azután sietett Mohács alá.


Azután felmegyek a Normafához és elnézem a magyar tájat. Mozzanatokban szegényebb festők rakták volna részletenként egymás mellé, hogy minél drámaibb vagy andalítóbb, de mindenesetre minél hatásosabb legyen. A magyar tájat úgy öntötte ki valaki a zsákjából egyszerre, egészben. Itt a belső formát kell csodálni, a nagyvonalú kompozíciót.


És itt lent a két város. Köztük a hajóhíd. A kabátos embert szó nélkül átengedik rajta; az inges-gatyást megállítják. Ha dühösen tiltakozik, továbbengedik, mert látják, hogy bocskoros nemes, nem kell adót fizetnie; ha szomorúan lehajtja a fejét, akkor fizetnie kell, jobbágy.


A Vár olyan, mint egy olasz hegyi város, négy kapujával és középen a királyi palota, ahol nem lakik király, mint az olasz Castellok, amelyekből már kihaltak a zsarnokok. A Krisztina még majorjellegű, a Viziváros földszintes félpolgári település, a Tabán fecskefészekszerű házai, ahol az elszegényedett rácok kiárusítják lányaikat, lépcsőzetesen kapaszkodnak fel a Gellérthegyre, a hegy tetején csillagvizsgáló áll.


Odaát Pest épp most kezdődik. Ötven éve még sivatag volt, ott, ahol most az Új-Város vagy Lipótváros áll, az Új Piactér körül, nagyszerű palotáival, egyenes utcáival. A Lipótváros és Belváros közt már kezd kiépülni a Dunapart, egy kis sétány is van már a Kemnitzer-háztól a hajóhídig és itt áll a ház, ahol Széchenyi István lakik és a Kaszinó. Vontatóhajók tömege a Duna mentén; a Görög Templom előtt és azon túl dél felé örökös keleti vásár áll.


Építkezés mindenfelé, a Belvároson túl az országút mellett most építik a Múzeum oszlopos roppant épületét, a külvárosok szinte érzékelhetően terjednek legyező alakban szerte. Csak a Lipótváros áll meg az Új Épületnél, amelynek irdatlan tömbjét II. József császár felépíttette és azután meghalt, mielőtt ideje lett volna megmondani, mit akart vele.


A városi Szépészeti Bizottság még mindig nincs megelégedve, merész terveket dolgoz ki. Le akarja bontani a régi városfalak maradványait, eltüntetni a latrinákat sz Invalidus-palota (ma Központi Városháza) mögül, kitelepíteni a vágóhidakat, szabályozni a halpiacot, kitelepíteni a füvészkertet és hóhér lakását, eltüntetni a szégyenoszlopot a Halpiacról és a vesztőhelyet a Zöldségpiacról, fákkal ültetni be az Üllői utat, Üllői úti fákkal...


De ezek csak a közelebbi tervek, mondják. Idővel nagyobb dolgokra is sor fog kerülni, feltöltik a Duna partját, csatornázzák a várost, kiépítik a Dunakorzót, a Városligetet, amely egyelőre inkább elv, mint liget, dómot építenek a Lipótvárosban, plébániatemplomot a Ferencvárosban és ki tudja még mit.


A Die Biene című hetilapban cik jelenik meg: milyen lesz Pest és Buda száz év múlva. A cikkíró azt álmodja, hogy alszik és száz év múlva ébred fel a Gellérthegyen, ahol addigra a csillagvizsgáló mellett óriási szálloda épült, mert Magyarországon kifejlődött az idegenforgalom. A Dunának már két hídja lesz, álmodja, a hajóhídon kívül egy állandó pilléres híd is (megjegyzem, ennek a lehetőségét a tudósok nagyon sokáig kétségbevonták, tekintettel a Duna sodrára). Már nemcsak német színház lesz, hanem lesz egy magyar színház is, meg egy tót színház a Józsefvárosban, sőt már egy zsidó és egy rác színház felállításáról is rebesgetnek.


A Duna hátán gőzhajók, vitorlások és gondolák fognak nyüzsögni. Két szökőkútja is lesz a városnak. A Margitsziget valóságos parkká fog alakulni. A borkereskedés csodálatosan ki fog fejlődni, ez lesz a város jólétének alapja, már magyar pezsgőt is fognak gyártani. A zsidók magyar nemzeti viseletben fognak járni és olyanok lesznek, mint a többi ember. Több milliomos lesz itt, mint Amsterdamban. Budának már 80.000, pestnek már 200.000 lakosa lesz. A meglevő külvárosokhoz újak fognak épülni: a Ferdinánd-, Géza és Szent István város.


Istenem, a valóság mennyivel többet adott, mint a költői ábránd és mindez milyen keveset, milyen iszonyú keveset segít rajtunk!


Szerb Antal

TABÁNI PANTHEON: SILBERSPITZ FRANCISKA

Egy igazi tabáni mese. A Döbrentei utca korcsmárosának legkisebb leánya az 1910-es évek bontásra ítélt Tabánjából elindul a színészi, majd filmszínészi  karrier, a világhír felé.

      Gundel Imre -Harmath Judit "A vendéglátás emlékei"c.könyvében Fischer Árpád Tabán-kutató a tabáni kocsmatérképen  jelzi, hol volt a múlt század elején Silberspitz Lipót korcsmája. Bródy Sándor, aki a közeli Rudas szállóban lakott, gyakran tért be egy-egy kupica pálinkára. Innen indult el a nyughatatlan vérű leány szerencsét próbálni

Gaál Franciska

1903. Budapest – 1972. New York


A húszas évek színházi üdvöskéjét, a harmincas évek nemzetközi filmcsillagát tisztelhetjük e művésznév alatt.
       Többkerekesgyerekesszerepes Fruska –ezt a címet  Karinthy Frigyes adományozta. Művésznevét maga választotta – Gál Gyula tanárának tiszteletére –, miután az kirúgta a Színészakadémiáról, ahová hébe-hóba bejárt  a temperamentumát féken tartani képtelen bakfis.

    


















 Az eredetit – Silberspitz Franciska – szüleitől örökölte. Ő volt az utolsó a sok gyerek között. Hogy hány testvér is volt összesen, nehéz megállapítani, a születési évkönyvekben nyolc olyan baba neve szerepel, akiknek ugyanaz az anyja és az apja, Franciska azonban a tizenharmadiknak festi le magát egyik nyilatkozatában. Igaz, születése idejét is meglehetősen szabadon kezeli, kezdetben egy évvel öregbíti magát, hogy bekerülhessen a színtanodába, aztán kettőt hozzáad, majd tovább halad előre, mígnem kerek 10 esztendővel fiatalabb nem lesz a háború végére.
 A metamorfózisoknak azonban ezzel még koránt sincs vége...

         Ő a húszas évek egyik legnépszerűbb lírai szubrettje (ez a szerepkör saját fejlesztése), és üde naivája, a korábbi mesterkéltséget laza könnyedséggel, közvetlenséggel felváltó, érzelemgazdagsággal és játékossággal feltöltő gatyás gyerkőcök és fifikás lánykák specialistája, a színházak rekordere, a közönség bálványa. Mindezt ráadásul kifejezetten előnytelen fizikai adottságai dacára éri el, hiszen már miniatűr méretei miatt is meg kell szenvednie. És büszkén vállalja azt is, hogy nincs hangja, de énekel, nem tud táncolni, de táncol, és egyáltalán, nem is színésznő ő – csak játszik. A lehetetlent is eljátssza. Például, hogy beszél németül és angolul...

        Schöpflin Aladár, Szomory és Kosztolányi Dezső dicsérik versengve, a nevét versikékbe faragókról nem is beszélve. Szinte nincs olyan Színházi Élet, amelyben nem látható vagy nem pletykálnak róla.
     Még Blaha Lujzától is kap dícséretet:
    "...1925 nyarán, a Margitszigeten laktunk az urammal (Lestyán Sándor). Ott nyaralt Blaha Lujza is, az unokájával, Gittával. Este volt s a felsőszigeti teraszon jazz-bandre táncoltunk tündéries világításnál. Akkor ment haza esti sétájáról a nemzet csalogánya és hirtelen megállt a Kisszálloda felé vezető úton, hogy a táncolókat nézze. Egy szál virág volt a kezében, harmatos, illatos piros rózsa. Csak állt ott, álldogált, meghatottan, jóságos tekintettel és én abbahagytam a táncot, faképnél hagytam a táncosomat és a jazz-band-et és hozzá rohantam, mint egy ismeretlen hódolója a sok közül, hogy megcsókoljam a kezét.
- Na kis aranyos, hát mégis rászántad magad, hogy hozzám gyere, - mondta Ő nagyon kedvesen. 
- Tudom ám, hogy ki vagy, Te kis nagy művésznő, add ide az arcod, had csókoljalak meg... Őszintén bevallom, erre nem számítottam, hogy Blaha Lujza is tud rólam, hogy ismer engem, Ő, aki ebben az időben bizony már sokat betegeskedett és nemigen járt színházba!...
Eddigi pályámon tőle kaptam a legszebb, legragyogóbb elismerést, a fenti szavakban, no meg azt az égő piros rózsát, melyet most is őrzök, örök kegyelettel..." (Forrás: Blaha emlékalbum 1926 - Gaál Franciska)
      Aztán hirtelen dobja a színpadot, és felcsap filmsztárnak. Igen, ilyen egyszerűen. (Az igazsághoz tartozik, hogy megkísérelte ezt már pályája elején is, ám némán, a némafilm korszakában ez sikertelen volt.)
    
   A harmincas években fényes filmcsillagként tündököl többnyire nehéz sorsból vidáman kievickélő hősnőivel Európa -és Amerika-szerte. Hitler és Sztálin egyaránt rajong filmjeiért, de származása miatt 1934-ben még is el kell hagynia Németországot.

A német nyelvű filmsikerek utána valódi hollywoodi sztárság küszöbére ér – egyetlenként a magyar színésznők között a hangosfilm elterjedése óta. Két év alatt három amerikai film főszerepét játssza el! Képes elhitetni, hogy hollywoodi díva. Még magasabb is lesz három centivel!

      Aztán vissza Magyarországra – és egyszeriben mindennek vége lesz. Brutálisan, katasztrofálisan. Három hónapot akar itthon tölteni – de már nem tud a pokol elől elmenekülni.A tabáni mese itt tragikusra fordul. Az életét megmentő fedezékben kénytelen tudomásul venni édesanyja és több testvére elpusztítását.
       • megmenekülés eufóriájában diadalútra indul Oroszországba – de keserű szájízzel tér vissza.
       • közönség és a szakma rajongó szeretetét a szörnyűnek tapasztalt közállapotok élménye kontrázza.
            Csakhogy már ő sem a régi. Újrakezdő küszködését megszakítva, inkább visszafordul Amerikába – ám túl későn. Hat év után ott már senki sem várja. Korábban megkötött szerződései lejártak, neki ígért szerepeiben mások aratnak dicsőséget.
És itthon sem kell többé senkinek. Mintha sohasem is lett volna. Pedig itt volt, itt csillogott, táncolt és énekelt, sírt és nevetett.
Nézzék ezeket a képeket! Mintha ma is élne…

A tabáni mesének lassan vége. Régi kapcsolatait felelevenítve játszik a Broadway-n, néhány darabban fellép. A külhoni magyarok számára rendezett esteken játszik, de jobbára az elfeledett sztárok életét éli. Tanít Erwin Piscator, a nagy színházi szakember színiiskolájában. Férje Dajkovich Ferenc halála után teljes magányban, elhagyatottan, visszavonultan él. Köszvény gyötri, és a szegények kórházába kerül New Yorkban, itt is hal meg. Tévedésből 1956-ban megjelentetnek róla egy nekrológot, "Lehullott egy csillag" címmel, amelyet számos amerikai napilap átvesz. Magyarországon az 1971-1972-es szerkesztésű Filmlexikonban, a halálozási événél fel is tüntetik ezt a dátumot, és visszavonult életvitelének köszönhetően, amikor valóban meghal, 1973. január 2-án, már nem volt miről írni, a búcsúszavakat elmondták tizenhét évvel azelőtt..."
Sírja New Yorkban található.

A tabáni mesék vége nem mindíg vidám.




 Köszönet dr.Geréb Annának,
 a Gaál Franciska hagyaték kezelőjének


kassius

Forrás:-Theáter-online 

           - dr Geréb Anna
            -szinészkönyvtár.hu

Video.- You tube

Foto-: -blogxfree
           -wikipedia
           -http://belasatrizesdomundo.blogspot.hu
           -Theater online

ADY ENDRE : FEHÉR ASZTAL BÚCSÚZTATÓJA

Boros asztal, fehér asztal
Telt poharak, kacagva bongók,
Víg, hős, legényi éjszakák,
Villámos kedvüek, csapongók,
Már elhagylak benneteket.


Szives órák,duzzadt órák,
Rólatok már lassan lekések,
Elmulasztom örömötök
S a régi szép feledkezések
Ritkán jönnek, alig-alig.


Boros asztal, fehér asztal,
Frigyesedésünk hajdan-hajdan
Képzelt gondokban született,
Örömnél is jobb ifju bajban
S most mint bagoly-hit szétszakad.


Szives órák, duzzadt órák,
Komorabbak s hígabbak lesztek
S a régi borosüvegek
Nyujtóznak, mint vén sírkeresztek
Vén temetőben valahol.


Ritkább-ritkább lesz a kortyom
S megtelek már síri malaszttal
S oly furcsa a ravatalom:
Egy boros asztal, fehér asztal
S virrasztóim telt üvegek.

KEVÉSSÉ ISMERT ZÓRÁD-AKVARELLEK

Attila körút

Gellérthegy utcai kanyarodó

Fehérsas tér

Árok utca a Fehérsas térnél

EGYSZERVOLT TABÁN...............................

Jászapáti K.Ferenc  nosztalgia albuma:

                    Az album további grafikái megtekinthetőek:

                                                        a TABÁN  ANNO  GALÉRIÁBAN

HÉT VÉGH EGY KÉPEN

Ha azt mondom ,ez egy eredeti Végh Gusztáv kép, ugye elhiszik. Pedig ez nem egy, hanem egyenesen hét  Végh Gusztáv guache részlete   többé-kevésbé észrevehetően összeollózva egy képbe. Úgy is mondhatnám :Végh Gusztáv esszencia

HAMISÍTVÁNYOK A VATERÁN

Egyre több a koppintás, a hamisítvány ezen az online aukción. Nagyon oda kell figyelni, pláne ha nem személyes átvételről van szó, mert az árú kifizetése után már kalap, kabát. Hiába reklamálunk. Persze , mondhatnánk -aki úgy gondolja, fillérekért vehet remekművet-vessen magára. A gyanútlan vásárló néha utánzatot kap eredeti helyett, olykor azonban profi átverésnek esik áldozatul. Ennek az átverésnek fokozatai vannak.

Legegyszerűbb eset, mikor amatőr ecsetkezeléssel, egy fotóról készült képet veszünk. A "művész" saját nevét szignózza. Aki megveszi, lelke rajta.

Szerintem , sokkal jobb a fotót a falra rakni.


Következő fokozat, midőn neves festők képeit koppintja le valaki, de saját név alatt. Téma, beállítás adott, csak meg kell ragadni az ecsetet , tollat és lehetőleg élethűen másolni.

 Kramlik István: Tabán,Hadnagy utca

Helbing Ferenc:Tabán.Hadnagy utca


Helbing Ferenc képeit, melyek az 1930-as években képeslapokon jelentek meg előszeretettel koppintják.

 Küssel szignóval:Tabán,Czipő utca

Helbing Ferenc :Tabán,Czipő utca

 Küssel szignóval:

Soproni P. szignóval

és az igazi -Helbing Ferenc:Tabán,Holdvilág utca-

 Kramlik István:Tabán,Hadnagy utca

Helbing Ferenc :Tabán,Hadnagy utca

 Siedelhuber: Köműves és Hullám utca sarkán

Helbing Ferenc: Kőműves és Hullám utca sarkán

Végh Gusztáv: Kereszt utca

Keményebb , amikor valaki könyvből kivág egy grafikát, régi keretbe teszi és eladja valódiként ,mondván a grafika gyüjtőfogalmába ez belefér. Aztán, mikor nem sikerül elpasszolni egy galériában, felteszi a Vaterára, hátha egy pancser horogra akad. Neki lett igaza.

TABÁNI KOCSMÁK: A VÉN SZEDERFÁHOZ

Több mint  érdekes a  "fortepan.hu" oldal a neten, rengeteg amatőr fotó van rajta, érdemes böngészni benne.
Így találtam rá egy gyanúsan Tabánra hajazó fotóra, rögtön a Hadnagy utca jutott eszembe . Persze semmi aláírás , csak egy info , hogy a kép kb 1933-ban készült, eredetije Kurutz Mártoné, aki az MTV filmarchívumában is tevékenykedik és állítólag mindent tud a múlt század elejei filmekről . A Tabán Múzeum fotóit átfutva kaphatunk támpontokat. No nézzük:

A Tabán archívum képe a Hadnagy utca 25-ről megegyezik a felső kép baloldali házával , a gázlámpa a falikarral is stimmel , meg a tetőablakok is.

                                  Ez is a Hadnagy utca 25 , más szögből , jól látszik a gázlámpa

A képen középen a Hadnagy utca 25  a falikarral, előtte a világos ház a 23-as szám a végén jól látszik a kiugrás , ami az első fotón a vendéglő bejárat mellett van.

Végső bizonyíték a Lenkei féle Tabán térkép kinagyított részlete:a Hadnagy utca 23-nál jól látszik a házsík kiugrása.

 Havas József vendéglője immár bizonyosan a Tabánban  a Hadnagy utca 23-ban volt

A kocsmát eredetileg a "Vén szederfához" néven ismerték és szerették a tabániak. Akkori tulajdonosa Marada József 

Az 1920-as években Szabó Dezső író és társasága: Rozványi Dezső, Lendvai István újságíró, szerkesztő, Farkas lászló botanikus a Hadnagy utcában a volt rác Marada korcsmában gyűlt össze.

Zórád Ernő: A VÉN SZEDERFÁHOZ(Marada József vendéglője a Hadnagy utcában)