SZÜRET SÖRREL ,AVAGY MIÉRT ISZNAK A BUDAIAK INKÁBB BORT?

Érdekes az a lelkiállapot, amelybe a megrögzött borivó kerül, ha itala veszen­dőbe megy. Ilyen lelki trauma érte a budai polgárokat, amikor az 1300-as évek elején Róbert Károly a cseh Vencellel mérkőzött a magyar koronáért. Az ostromolt Buda Vencel pártján állott, s minthogy Károly nem tudta megvívni a falakat, hogy kicsalja a várvédőket, hadait a szőlő és a gyümölcsösök kivágására küldte.

A borzalmas látványt nem sokáig nézték tétlenül a kardos budaiak; kirohantak a Fehérvári bástyán, és a kifosztott pincék borának élvezetétől harcképtelen ostromlókat megfutamították. Károly csele tehát a visszájára sült el, de a szőlő kiirtása súlyos következményekkel járt. Szomorú szüret várt a budaiakra, akik bor híján bosszúra vágytak, s iszákos lelkülettől hajtva még a pápával való szembeszállástól sem riadtak vissza.

A pápa ugyanis Károlyt segítette és az ellenpárti Budát átok alá helyezte. Peturmann a Vencel-párti városbíró jóféle cseh sört fizetett a szomjúhozó polgároknak, akik feloldozták magukat a pápai átok alól, s felszólították a plébánosokat a szentségek kiadására. Mivel azok többsége vonakodott engedelmeskedni, néhány renitens pap segítségével ők maguk vetették egyházi átok alá VIII. Bonifác pápát. Az ünnepélyes szertartáson többen tökrészegre itták magukat, mások élvezettel tapogatták a színültig telt billikomok és az utcalányok elegáns gömbölyűségeit: a nemes bosszú százféle kéje bizsergette őket. A híres budai veres helyett a híg aranynak becézett ser is megtette, „rút kurrogást téve a belekben hosszasan megkotlódott emésztetből”.

Amikor a hangyaszorgalommal és makacs eltökéltséggel sört vedelő Vencel király és csehei visszatértek Prágába, láncra verve magukkal vitték a hivatalától megfosztott, Károly-hívő rektort. Wérner fia Lászlót. Az vagy három év raboskodás után megszökött, és párthívei segítségével az éj leple alatt bejutott a Várba, hogy leszámoljon ellenségeivel. Több polgárt azonnal felkoncoltak, Peturmann anyaszült meztelenül menekült el, két barátját viszont ló farkához kötve végezték ki, a hitszegő papokat bilincsben küldték az esztergomi érsek börtönébe.

A bevonuló Károly király pedig jóféle szerérmi borok csapra verésével engesztelte meg a polgárokat, ám annak a régi seres szüretnek az emlékét még sokáig őrizték az adomázó budaiak.

Forrás: serteperte.blog.h

Bűn és bűnhődés a régi Tabánban eddigi részei:1./ Tolvajok és orgazdák
2./ Istenkáromlók és boszorkányok
3./ Házasságtörők
4./ Emberölés
5./ Hitvesölés

6./Kettős házasság

Következő rész:

Forrás: Bónis György :Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708

Read more: http://tabananno.blogspot.com/2012/01/harom-nagy-hitvesolesi-ugy-fordult-elo.html#ixzz1j2K9rrzY

BUDAVÁRI SÖRFESZTIVÁL, avagy jönnek a motorblokdobálók,humoristák és gasztrobloggerek

Budavári Sörfesztivál - sajtótájékoztató után

2011.07.05. 16:37 gyedjmaroz

Helyszín: LeRoy étterem (MOM Park)

2011.06.05. 10:30

Hivatalos weboldal: http://www.budavarisorfesztival.hu/

Facebook: http://www.facebook.com/budavarisorfesztival

Hivatalos sajtóoldal, itt.

A felkérésnek eleget téve elmentem a beharangozó sajtótájékoztatóra. Ha tőszavakban akarnám összefoglalni a történéseket, akkor az egész elég bulvárra sikerült: Malackaraj pocak-tetkót villant, miközben alig tudott a sörfesztiválról konkrétumokat mondani  (ami nyilván nem csak az ő hibája). Mellette Aranyosi Péter (humorista), az esemény "arca" erőlködik, erőlködik, de poént nem tud mondani (ám nem is kellett volna, sőt), ám ő marhára akar, kínos. Bár azt azért megtudtuk, hogy Borsodit szeret inni (még kínosabb), kiváltképp Diósgyőr meccsek előtt, amúgy általában a feleségével kulturáltan, szordínóban iszogat és az anyósa rajong a (füves-)meggyes belga sörért. Mondjuk Aranyosi legalább lelkes és közvetlen. De ez csak a kezdet. A pompás sajtóreggelivel felhízlalt hallgatóközönségből hirtelen Búza Sándor emelkedik szólásra (az istenadta, hát muszáj aztat nekie), és "kritikus" hangon a motorblokkdobáló vagy söröskorsó-cipelő"népi játékokat" követelve ostorozza a (még elég) levegős programszerkezetet. Majd a végén egy szimbolikus sörbontás (csattanó) következett, az asztalnál mindenkinek előre odakészített sörökből. Mert a sör finom és élet, erő, meg egészség. A "nagy" sörgyárak (a hármasból egy meg sem jelent, tán dugóba került Kőbányáról jövet) képviselői azonban bele sem dugták választékos csőrüket a saját gyártmányukba, na jó, talán a látszat kedvéért egy rövidet kortyoltak a saját-címkés sörükből, majd a kamerákba csízeltek egy rövidet (mondjuk ezt azért nagyon is megértem, a kukoricadarás izét nem ők isszák, hanem az istenadta tömegfogyasztó). No és a rögtönzött kóstolóra citált sörökből persze véletlenül sem vettek szemügyre egyet sem (pedig most kóstolhattak volna sört is - igaz a szokásos abc-paletta mellett elsősorban csak külföldit!!!), de nem érdekes, minek és helyette inkább leültek kitalálni mi legyen az „üzenete” a tervezett fesztiválnak. Egyszerűen ordít róluk, hogy nem is szeretik (a sört)! Közönséges péer és marketing menedzser-fapinák, akiket csak a máz és az eladási-statisztika izgat. Pedig - m.karaj elhintette, hogy erre az alaklomra sör-különlegességekkel is készülnek a „nagyok”, de ez még titok. De vajon miért? Mondjuk a látott sörundor után különösen nehéz elképzelni, hogy nem csak a címkén változtatnak majd valamit. Én már a Gösser Zwickl-nek is nagyon örülnék. 

Ám nem ez zavart a legjobban, hanem az, hogy a kis sörfőzdéket senki sem képviselte, még - két kivételtől eltekintve - palackokban sem. Indoklás: állítólag borzasztóan nehéz ezeket a söröket beszerezni. A túróst! Példának okáért a csakajósör oldalon keresztül egy részük játszi könnyedséggel beszerezhető.

A szimpatikus és a rögtönzött sajtótájékoztató-társaság többi képviselőjéhez képest szerény ill. visszafogott szervezőkkel (Kurucz Dániellel és Kurucz Gergellyel, Famous Managment Kft.) folytatott háttér beszélgetéskor azért felviláglottak a főbb célok és elképzelések, még akkor is, ha imitt-amott váratnak magukra a konkrétumok (pl. a fesztiválon várható sörkorcsolya választék). A napijegy 1690 Ft lesz, amiben benne van egy korsó sör ára. Magasztalt teljes, hogy 500 Ft letét ellenében üvegkorsókból lehet kortyolgatni a komlónedűt és az, hogy a megjelenésben/ standozásban támogatják a hazai kis (kézműves) sörfőzdéket, már csak azért is, mert ezek az ilyen és ehhez hasonló rendezvényeket saját zsebből nemigen, vagy csak ráfizetéssel kénytelenek letudni. A népet a várban három helyszínen fogadják (Hunyadi udvar..., a többi lemaradt) és kb. napi tízezer látogatóval számolnak. Fogadkoztak, hogy ennek megfelelően nagy számosságú sörcsapot fognak felállítani. Az átlagos árat 450-550/0,5 liter közé tervezik, bár ez (ár és korsó-mérték) néhány izmosabb sörkülönlegességnél problémás lehet (pl.:Békésszentandrási Black Rose vagy Szent András könnye 9% V/V).

Meglátjuk, megfér-e egymás mellett a mulatozós / sörsátorozós és a kóstolós / beszélgetős attitűd (bár ezek külön-külön helyszínen lesznek elvileg). Reméljük, a szervezők nem engednek a 48-ból, mert különben ez sem lesz más mint az eddigiek (a főzdefesztet és a millenáris-cseh sörseregszemlét kivéve): azaz egy össznépi kocsmázás és motordobálás! A helyszínválasztást sem értem, pl. egy sörgyárban jobban mutatna az egész, és olcsóbban is kijöhetne, mint a Budavárban. De bizakodjunk, hátha most tényleg más lesz...

A fesztivál időpontja: augusztus 25-28.

Serfőzdék a régi Pesten, Budán és Óbudán

A mai Budapest elődvárosai, a hegyvidék, a síkság és a Duna találkozásánál fekvő Óbuda, Buda és Pest területe már az ősidők óta lakott. Önálló sörfőzéssel a városegyüttes azonban csak a 12. század óta rendelkezik. II. Géza ekkor telepítette le a johannitákat, a Szent János Lovagrend tagjait. A lovagrend kórházat épített, amelyhez sörfőzde is tartozott. Az itt főzött ispotályos sör elsősorban a betegek ellátására szolgált, de persze a lovagok maguk sem vetették meg a jóféle seritalt.

A török hódoltság korában a mai Váci utcában működött a Boza háné azaz „A sör háza”, ahol a sörfőzde mellett kocsma is volt. Kétes hírű hely lehetett, 19. századi átépítése során egyes helyiségeiben elásva kocsmai viták során elhunytak maradványaira bukkantak.

A török kiűzése után 1687-ben Proberger Jakab nyitott sörfőzdét Első Pesti Serfőzőház néven. (Emlékét őrzi a Serház utca.) A Pesti Magyar Serfőző Céh 1696-ban alakult meg. 1815-től pedig már két modern serfőzde is működött, a Mayerffy- és Petz-féle. Majd az 1840-es évektől a Tüköry-féle, később a Honnauer és Schmidt családok is híressé váltak sörfőzésükről.

Budán 1498-1539 között működött serfőző céh, viszont sört egészen az 1820-as évekig főztek a Tabáni Serfőzőházban, illetve a Rácvárosi Serfőzdében.

Óbudán a török utáni időkben  az 1723 és 1776 közötti években a gróf Zichy család főzette a sört. Az itt főzött sört a Mókushoz, a Lövőházhoz, a Tocsogóhoz, a Kerékhez és a Rákhoz címzett községi italmérésekben lehetett kapni.

A 19. század második felétől azután fellendült sörfogyasztás. A sört mérő vendéglátóhelyek népszerűségének növekedésével a nagy rendezvényeken, kiállításokon mind nagyobb teret nyert a sörgyártás és -értékesítés bemutatása, reklámozása. A három város egyesülése után az 1885-ös országos, majd az 1896-os millenniumi kiállításon a nagyobb serfőzdék már saját sörcsarnokokat állítottak fel, ahol termékeiket bemutatták. A magukra valamit is adó gyártók általában két-három féle világos és egy-két féle barna sört is készítettek.

Forrás :Serteperte

PROBERGER JAKAB

Bajor serfőzőmester Pest bírói székében

Proberger Jakab csak számolni tudott, írni nem, de ez elég volt a pénz kezeléséhez


A török kiűzése utáni Pest városának, az újjáépítés és a régi városi jogok visszaszerzése küzdelmes időszakának egyik legérdekesebb, de egyben egyik legellentmondásosabb alakja Proberger (egyes források szerint Properger) Jakab felcser, serfőzőmester, tanácsnok és többszörös városbíró volt. 1686-ban Savoyai Jenő felszabadító seregével érkezett Pest-Budára, ahol felcserként, borbélyként és serfőzőmesterként egyaránt dolgozott, vagyis nemcsak a katonák sebeit kötözte, hanem sört is mért nekik, mégpedig minél hevesebb volt az ostrom, annál bővebben. Miután a keresztény Európa egyesített seregei kiűzték a törököt Pest-Budáról, nem ment tovább a sereggel, nem is tért vissza hazájába, Bajorországba, hanem Pesten telepedett le. Megvásárolta a törökök romba dőlt pesti serfőzőházát, amely a mai Váci utcai Új Városháza helyén állt, saját pénzén újjáépítette, berendezte és megkezdte a serfőzés és -árusítás busás hasznot hozó, és már akkor is nélkülözhetetlen tevékenységét. Övé volt a város egyetlen serfőzdéje, így hamarosan gazdag és tekintélyes polgár lett, akit a budai kamarai igazgató 1688-ban tanácsnokká nevezett ki, megbízva a kamarási teendőkkel, vagyis a városi pénzek kezelésével. Tette ezt annak a tudtával, hogy Proberger ekkor még a nevét sem tudta leírni, igaz, a pénz kezeléséhez elég volt, ha számolni tudott. Ebben az időben éles harc dúlt az éppen csak megszervezett pest-budai polgárság és a városokat hatalmi szóval irányító kamarai adminisztráció között. Az egykor szabad királyi rangú városok vissza akarták szerezni kiváltságaikat, annak is legdöntőbb elemét, az önkormányzatot. Szabadon akartak választani polgármestert vagy bírót, hivatalokat létrehozni és betölteni, adókat kivetni és a befolyt jövedelemmel szabadon gazdálkodni. Proberger akarva-akaratlanul ebbe a harcba csöppent bele, mikor polgártársai 1693 januárjában első ízben bírájukká választották. Szintén ebben az évben lett Buda polgármestere Bösinger Ignác gyógyszerész, aki valóságos polgári engedetlenségi mozgalmat indított, hogy visszaszerezze Buda ősi jogait. Mivel jó kapcsolatban volt Probergerrel, ez az önkormányzati mozgalom Pestre is átterjedt. Ezzel jó tízéves politikai küzdelem vette kezdetét, melyben a budai polgármester és a pesti bíró egyszerre küzdött a bécsi központi kamarával és a helyi budai adminisztrációval, amely minden eszközzel küzdött a városok önkormányzati törekvései ellen. Ennek során többéves rágalomhadjáratba kezdett, hogy Probergert ne válasszák meg többet bíróvá, azzal érvelve, hogy mivel egyedül csak a bíró főzhet sert, a város komoly jövedelemtől esik el, melyeket a nagyobb adók révén lehet pótolni. Ebben volt is igazság, Proberger valóban féltékenyen vigyázott monopóliumára, 1696-ban, hogy előjogait megőrizze, megalakította a város újkori serfőzőcéhét, melynek természetesen ő lett a főcéhmestere. Az egymás ellen uszított városi tanács és a polgárság hamarosan rájött, hogy az ő érdekeit mégiscsak Proberger bíró képviseli, és 1699-től 1709-ig sorozatban őt választották meg bíróvá. Közben Pest-Buda és egy sor, egykor szabad királyi város már összefogva folytatta küzdelmét régi jogaiért. A Habsburg-birodalom az 1700-as évek elején mind nemzetközileg (spanyol örökösödési-háború), mind belpolitikailag (a Rákóczi-szabadságharc kirobbanása) szorult helyzetbe került, ezért a városok követeléseinek már nem állt ellent, hanem tetemes summa lefizetése ellenében I. Lipót császár 1703-ban kiadta kiváltságlevelét, melynek alapján Pest és Buda ismét szabad királyi város lett. Az ehhez kapcsolódó jogok tényleges megszerzése még évekig elhúzódott, elsősorban a kamarai adminisztráció gáncsoskodásai miatt. Ezzel a két város vezetői megalapozták a további fejlődés jogi és gazdasági kereteit. A pesti bírót mégis, továbbra is éles támadások érték sörfőzési monopóliuma miatt, és a közéletbe belefáradt, mintegy hatvanéves Proberger 1709-ben lemondott bírói tisztéről. Nemsokára, 1711-ben, épp abban az évben, mikor Pest és Buda régi kiváltságainak (és jövedelmeinek) teljes birtokába került, melyért Proberger oly sokat tett, a hirtelen megöregedett városbíró elhunyt. Bírói fizetéséből nem lett volna gazdag ember, de a serfőzőműhely szépen jövedelmezett, így feléségére és két leányára szép vagyont hagyott

.


Emlékét Pesten egyetlen tábla őrzi, mely csodával határos módon túlélte a háború és a tatarozások pusztításait. Az emléktábla az egykori Eszterházy (ma Puskin) utca 6. számú házának kapualjában található. Itt nyílt meg ugyanis 1932-ben a Sörkatakomba nevezetű söröző, melynek termeit a magyar serfőzés jelentős alakjairól nevezték el, és összegyűjtötték a serfőzés tárgyi relikviáit is. Az első terem Proberger nevét kapta, és berendezték a hajdani mesterrel kapcsolatos tárgyakkal, iratokkal. A söröző, melynek pompás kerthelyisége is volt, sajnos csak a második világháborúig működött. Napjainkban a Pannónia Rt. igazgatósága székel benne, s talán nem is sejtik, hogy nem is oly régen az épületben habzott a jóféle ser és jókedv honolt. A pincéből került elő az a márványtábla, amely a háromszáz éve élt főcéhmester és bíró emlékét ma is őrzi a következő, kicsit régieskedő és cikornyás szöveggel: “Magyar, ki Ázsia síkjairól jött eleid aranyló seritalával legelteted testedet, véssed emlékezetedbe néhai Jakab mester hírét-nevét! 1657-ben született, Properger volt családja nevezetje s a Budavárát 1686-ban ostrommal megvevő Hadasnép felcsersebésze volt. Utóbb, mint Pest Városa Serfőzőmestere ott főzte a sert a Nándorfejérvári Toronykapu-, azután Leopoldus-, ma Váci-utcában az Új Városháza helyén 1869-ig állott Városi Serfőzőházban, a törökkori Bóza Khanéban, ahol a Török Testvér főzte azt 1686-ig. Ő volt a középkori pesti sernevelés újjáteremtője s 1696-ban ő szervezte meg az 1872-ig működött Pesti Magyar Országos Serfőzőcéhet, melynek első Főcéhmestere lett Pest Királyi Szabad Várasnak több ízben Várasbírája volt, meghalt 1711. május 18-án s ott nyugszik az ősi Belvárosi Plébánia Templom általa alapított serfőzőcéhi Flórián-oltára alatt.” Nyugodjon békével jó Jakab mester, a sörivók komlóillatú másvilágán.
Proberger Jakabról még lásd ITT
Fodor Béla

(Forrás :Honismeret)

SÖR ANNO ÉS MOST

"Száz évig él a sör barátja, betegség, kór sose bántja, a jó konyhának pompás fűszere, sok étekben használt finom sör leve!" A Második világháború előtti években, még nem ivott ennyi sört a magyar, mint manapság. Akkor az egy főre jutó sörfogyasztás még alig haladta meg a három litert. Ez a mennyiség a nyolcvanas évekre elérte az állampolgáronkénti 80 litert. Persze ez nem csak nálunk van így, egyre nagyobb a sörivók kapacitása szerte a világon, Amerikától Japánig. A bajorok több mint 250 liter sört isznak, a németek 160 litert tudnak benyeldekelni, a de nem maradnak alul a versenyben a csehek, a belgák, az olaszok, a lengyelek, sőt az ausztrálok sem. A világ sörtermelése is a fogyasztással arányosan emelkedik. A jelenlegi sörtermelés egy ötödét az Amerikai Egyesült Államok, állítja elő, utánuk következik Németország, majd Anglia, de rohamosan fejlődik Japán, és Afrika sörtermelése is. A hatvanas években billent át a magyarok borivó nemzetből, sörivó nemzetté. A "folyékony kenyér" Ahhoz, hogy alaposabban megismerhessük a sör tulajdonságait, legalább hatezer esztendőt vissza kell forgatnunk a történelemben. Az emberiség legrégebbi frissítő-bódító italának históriája ugyanis akkor kezdődött, amikor a sumérok (az időszámításunk előtti IV. Évezredben) áttértek a földművelésre. Ők fedezhették fel, hogy a megerjedt gabona leve is fogyasztható, sőt némi fűszerek ízesítésével finom nedűt lehet készíteni belőle. Az ily módon előállított búza-vagy árpalé (ha nem is hasonlítható össze a mai sörrel) magában hordozza a sörfőzés napjainkban is érvényes alaptechnológiáját: az erjesztést. Mindenesetre, ha ez így egyszerűnek tűnik is, a kutatók előtt még sok titkot rejtegetnek a legősibb serfőzési eljárások. Meglehetősen rejtélyesek azok a kúltúremlékek, kőbe vésett ábrák, amelyek a sörkészítést és magát az agyagkorsóból árpalevet szürcsölgető embert ábrázolják. Olyan a benyomásunk, mintha korabeli istentiszteletet örökítettek volna meg velük. A modern kor régészei viszont megfejtették az időszámításunk előtti II. Évezredben uralkodott nagy babilóniai király, Hammurábi kőtáblákra vésett törvényeit, amelyeknek az ékírásos szövegében miszerint szerepel a "folyékony kenyér" kifejezés. Egyes történészek Kínát tartják a sörkészítés őshazájának, ahol a "tarafun" elnevezésű sört ma is a legősibb eljárással: búzából és komlóból főzik. A görögök, noha közismerten borkedvelők voltak, szintén ismerték és készítették is a sört. A vörösbe játszó, barna színű főzetet Nektár-nak, a gyengébb sárgát Zythos-nak, míg a legerősebbet Dizythosnak-nak nevezték. Igen nagy kultusza volt a komló nélküli árpasernek Egyiptomban. Kleopátra, a királyok-királynője például nemcsak legendás szépségével bűvölte el későbbi férjét, Antonius római hadvezért, hanem a csodás fűszerekkel ízesített árpalével is, amelynek mindig fontos szerepe volt az udvari orgiákon. És ha a rómaiaknak az "isteni bor" mellett ízlett is az Egyiptomból "importált" árpalé, mégsem ők, hanem a germánok voltak az európai serfőzés úttörői. Ki volt Gambrinus? A belga és holland sörkocsmákban még manapság is mindenütt megtalálható a mondabeli Gambrinus díszes képmása. A németalföldi néphagyomány ugyanis ezt a szúrós tekintetű, kezében az országalma helyett sörös kupát szorongató, árpakalászok között trónoló királyt tartja a sör feltalálójának. Gambrinus azonban -ebben a formában-sohasem létezett, nevét Jan primus (I. János flandriai herceg) nevéből a sörnek hódoló képzelet, aki mellesleg a brüsszeli serfőző mesterek patrónusa volt. A sörnek ugyanis -miként az előbbiekből kitűnik - nincs "személyes" feltalálója. Viszont az ókorban és a középkorban más-más alapanyagokból, más-más fajta fűszerekkel készítették a különböző népek. Kölesből főzték seritalukat a hunok, mézsert ittak az óhindu és az ősskandináv törzsek, datolyasert fogyasztottak az ókori arabok és a zsidók. Az ősi sereket még komló nélkül főzték. Azt pedig bizonyára kevesen tudják, hogy az Ázsiából vándorló eleink, az ősmagyarok is serrel oltották szomjukat sőt, nekik is részük volt abban, hogy a komló török-tatár közvetítéssel a XI. Században bekerült és honosodott Európában. A ser (vagy miként ma nevezzük: a sör) ugyancsak török-tatár eredetű szavunk. Jelentése: sárga. Legrégebbi okleveleinkben se szeri se száma az árpaserre, a búzaserre, a mezserre, a komlóra vagy a házi serfőzésre utaló szavainknak. Egy 1190-ből származó oklevél már említést tesz a pannonhalmi apátság komlókertjéről, egy1208-ban kelt okirat viszont Lebény falu komlós ormát emlegeti. Amíg tehát nálunk a Keletről hozott serfőzés módja terjedt el afféle "háztájiként" a letelepült és földművelésre fogott magyarok között, tőlük nyugatra, ősgermán hagyományokon emelkedett magas színvonalra a kolostori serfőző mesterség. A világ legrégebbi serfőzdéje 1146-ban alakult Weihenstephanban, ám ezt követően gomba módjára jöttek létre előbb a kolostorokban, később a városi céhek keretében Nyugat-Európa szerte, a több embert foglalkoztató, szigorú előírások szerint működő serműhelyek. Ezekben a céhekben évszázadokon át a régi receptek alapján főzték a sört. Különösen jó hírneve volt a Hanza-városok sörének, amit lovas kocsikon, vagy hajókon juttattak el a világ sok tájára. És ha kontinensünkön a feudális középkor szinte művészi fokra emelte is a kolostori és a céhes serfőzést, a nagyüzemi sörgyártás csak a La Manche-csatornán túl Angliában tudott először kialakulni – Az ipari forradalom hatásaként. Onnét sugárzott aztán vissza a gőzgép feltalálása után a kapitalista vállalkozó szellem, amely a múlt század közepén hatalmas sörgyárakat hozott létre Bajorországban, Ausztriában és Pilsen környékén. Azt pedig, hogy napjainkban a mérce milyen fokon áll, sejtetni engedi Németország söripara, amely napjainkban 1568 sörfőző üzemében főzi különböző márkájú söreit. Kőbánya hírneve Ebből, a csak dióhéjba sűrített nagyon is vázlatos sörtörténetből sem hagyhatjuk ki azonban a hazai sörhistória nevezetes korszakait. Mert például alig hogy Budáról véglegesen kitakarodott a török, a romokban heverő Pest város első fontosabb "közintézménye" mi is lehetett volna más? - mint Próberger Jakab Pesti Serfőzőháza, amelyet a német földről érkező mester a mai, új városháza helyén épített föl 1687-ben. Ezt követte a Tabáni Serfőzőház, amely szintén a Duna mellé települt, merthogy akkoriban még szűrés nélkül használhatták a folyam vizét a pesti és budai polgárok. Később Spiegel József nevét hirdették egyre több helyen a Bécs árnyékában fejlődő pesti cégérek. Minden esetre a reformkorban a Tüköry-féle Serfőzőházra magyarított serforrás jó minőségű italokkal látta el egészen 1860-ig a kocsmákat. És addigra bizony nagyszámú versenytárs, konkurencia is támadt. Aki ugyanis megkóstolta a sört, nem tudott róla többé lemondani. És hát a sokféle hangulatos fogadó! Ma már ugyan hírük sincs, de a legnevezetesebbek közé tartozott a Váci utcai Hét Választó Fejedelem, meg a régi Komló, amely ott állott a mai Pilvax köz helyén, Vörösmartyéknak, Vachot Imrééknek és Petőfiéknek volt kedvenc sörözője. A belvárosi Arany Flaskót a kereskedősegédek és serfőzőlegények látogatták. Dreherék vállalkozása Kőbányán, a hajdani kőfejtők helyén támadt óriás pincékben 1844-től kezdve, Gabriel Sedlmayer bajor sörmester tanítványa, Schmidt Péter alcéhmester ászkolta a söröket. Előbb csak az ászkolásra kitűnően alkalmas pincék csalták a sörkészítőket ide, ám hamarosan felfedezték Kőbánya príma, a sörkészítéshez különösen alkalmas vizét. A magyar nagyüzemi sörgyártás megteremtése is Kőbányához, illetőleg Dreher Antal osztrák nagyiparos nevéhez fűződik. A ma is híres Schwechati Sörgyár alapítója 1862-ben vásárolta meg kisebb tulajdonosoktól a Kőbányai Sörgyárat, majd fiával együtt fejlesztette a kor követelményeihez szabott nagyüzemmé. Tulajdonképpen a Dreher-család alapozta meg Kőbánya több évtizeden át tartó világhírnevét. Még egy jelentős dátuma van a múlt század végi hazai sörtörténetnek: 1867. November 15. a Kőbányai Első Magyar Részvény Serfőzde megalakulása. Az alapító részvényesek között ott volt Haggenmacher Henrik, Flesch Mór és Gscwindt Mihály, akiknek a neve ma már legfeljebb csak a legöregebb sörivók fülében cseng ismerősen, és támaszthat némi nosztalgiát. A múlt század végi és a század eleji "sör-aranyvilág" iránt. Az akkori sörgyárak kétségkívül a legmodernebb berendezésekkel és legolcsóbb munkaerővel termelték a cseh és az osztrák sörökkel vetekedő sokféle Kőbányait. A hazai söripar csúcsteljesítménye időszakában, az 1910-es években (4 nagy kőbányai és 77 serház) kétmillió hektoliter sört állított elő. De aztán jött az első, majd a második világháború, ami hosszú időre visszavetette az iparág fejlődését. Jellemző erre az 1940-es év, amikor az Első Magyar Részvényserfőző, a Polgári Sörgyár, valamint az akkor legkorszerűbb Fővárosi Serfőző mindössze 470 ezer hektoliter sört készített. Lehet, hogy e sorokat olvasván az antialkoholisták felszisszennek, de a sör -természetesen józan határok között- a legegészségesebb szeszes italok közé tartozik. A sör tápértéke közismert. A benne levő sok-sok hasznos alkotóanyag enzimek, savak, íz-és zamatanyagok nemcsak megkönnyítik, hanem elő is segítik az emésztést, a gyomor gyakran nehéz munkáját. A sör varázsát, vagyis az igen magas élvezeti értékét, az üdítő szénsavon és a sűrű, kemény habon kívül elsősorban a kellemes összaroma adja meg, amely fogyasztásakor és utána a szánkban és az orrunkban megmarad. Az összaromát tehát az illékony anyagok az ízanyagokkal együtt képezik. Hogyan készül a sör? Nincsenek titkai. Első lépés az árpa mesterséges csíráztatása, amiből a malátát nyerik. Ezután a malátából, a komlóból és a vízből úgynevezett sörlét főznek és ebből a közbeeső termékből a fenékerjesztéses eljárással (a fő- és utóerjesztés, az ászokolás során) alakul ki a sör. A főerjesztés 6-tól 14 napih, az ászokolás pedig annyi héten át tart, ahány napot a főerjedés igénybe vett. Végül a sört megszűrik, majd belül szurkozott hordókba vagy palackokba fejtik. Mitől sör a sör? Ha a maláta a sör lelke, akkor a komló a sör fűszerének mondható. Amíg az ital jellegzetes zamatát az előbbitől kapja, a komlólisztben levő illóanyagok adják a sör kellemes illatát, a keserűanyagokból keletkezik a kissé bódító és kesernyés íze. A habját is ez fodrozza olyan tetszetőssé. Más szóval, nem sör a sör komló nélkül! Minden olyan próbálkozás, amelynél egyéb sörfűszerrel akarták helyettesíteni a komlót, kudarccal végződött. A bajor vagy a pilseni sörök világhírének a titka is a mindkét országban világhírű komlóval magyarázható. De nem elhanyagolható feltétel a víz sem. (Pilsen, Kőbánya példája) Szintén nagyon fontos követelmény a gyorsan elszaporodó, káros mikroorganizmusok miatt) a maximális tisztaság, a gyártás, a raktározás, sőt még a felhasználás fázisaiban is. Hogy hányféle sört készítenek a világban? Össze sem lehetne számolni. Két alapvető típus van. Egyik a világos (a pilseni típusú, komlóval, világos malátából, pótanyagok hozzáadása nélkül készül). A másik a barna sör, édeskés ízű, kevesebb benne a komló, úgynevezett bajor malátából főzik (müncheni típus), és különleges anyagokkal dúsítják. A Balling fok nem a kimondott alkoholtartalmat, hanem a sörben levő extrák anyagok minőségét jelöli. Sörivás kulturáltan! Alig van alkalom, mikor ne esne jól egy pohár vagy korsó sör, amihez jól passzolnak a különböző sós rágcsák, rágnivalók. Hazánkban leggyakrabban sósmogyorót, illetve burgonyás-, töpörtyűs, káposztás, tejfölös, túrós vagy sajtos pogácsát, avagy hasét kínálnak a sörhöz. Ezenkívül felszolgálhatunk krumpliból készült tócsnit, sajttal töltött virslit, de kellemes - és olcsó - a jó nagy karéj zsíros kenyér is. A Dreher mesterszakácsa segítségével összeszedtük: Melyik sör melyik ételhez illik? Sültek: Pilseni sör, ászoksör, kölni sör, Alt Egytálételek: Ászok sör, kölni sör, Alt Főzött halételek: Fehér sör, pilseni sör Sült halételek: Ászok sör Egyéb halételek: Kölni sör Szárnyas ételek: Fehér sör Lágy sajtok: Ászok sör, fehér sör Fűszerezett sajtok: Baksör, kölni sör, Alt Tengeri gyümölcsök: Pilseni sör, fehér sör Steakek: Sötét baksör Vadételek: Baksör Ne feledjük az orvos tanácsát, ami a sörre is vonatkozik: kicsiben gyógyszer, ám a túlzott fogyasztása veszedelmes méreg! Tóth József Harmonet 2001

DREHER SÖRCIMKÉK-avagy mit ittak a tabáni kiskocsmákban?

Forrás: sorcimke.uw.hu