Tabán -Aranykakas utcai részlet

TABÁNI FOTÓK

Madarász Katalin fotói 2009 tavaszán Tabánról:

Picasa album többi képe Madarádz Katalin albumában megtekinthető ITT

KITELEPÍTETTEK EMLÉKMŰVE?

minálunk.hu 2010 05.31 s.á.

Ez év őszére elkészül a Szarvas térre az Attila út és a Krisztina krt. által határolt zöld területre a Kitelepítettek emlékműve. Az alkotás az 1950-1953 között kényszerlakhelyekre és kényszermunkatáborokba elhurcoltaknak állít emléket. A Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete kezdeményezését támogatva, annak tartalmát minden kitelepített emlékére kiterjesztve, a Fővárosi Önkormányzat Közgyűlése úgy döntött, hogy köztéri művészeti alkotással kíván emlékeztetni azon magyar állampolgárok sorsára, akiket 1950 és 1953 között a magyar állam családostól kényszerlakhelyre száműzött, és a nyilvánosságtól elzárt munkatáborokban fegyencként dolgoztatott. A kitelepítettek emlékműve elhelyezéséhez, a kezdeményezők kérésére, az I. kerület Önkormányzata a Szarvas tér északi részén jelölt ki területet. A Fővárosi Önkormányzat költségviselésével megvalósítandó emlékmű tervezésére a főváros megbízásából a Budapest Galéria nyílt titkos pályázatot írt ki. A pályázati útmutatás az emlékmű karakterére, anyagára és a választott technológiákra vonatkozóan semmiféle megkötést nem tett, javasolta viszont ezek korszerűségét, a kiírást követő konzultáción pedig a kezdeményezők a „szenvedés”, a „kiszolgáltatottság” és a „reménytelenség” fogalmakat ajánlották átgondolásra a művészi megfogalmazáshoz. A februárban elbírált pályázat nyertes alkotói Széri-Varga Géza és Széri-Varga Zoltán. A terv koncepciója a kitelepítettek elzárására, reménytelen sorsuk érzékeltetésére, és általában a kitelepítések tényének máig érvényes elhallgatására épül. A kompozíció a kitelepített családok szállásául szolgáló, a pusztában magányosan álló juhhodályok, marhaistállók arányait imitáló faldarab, amely a kiszolgáltatott családok szenvedéseinek emlékét a „falbazárt” műkő figurák csoportjába foglalva rejti. A Losonczi Áron által felfedezett üvegbeton elemekből készülő falba épített figurális műkő foltjának legnagyobb kiterjedése kb. 180 x 400 cm. A látványt valójában a falat átvilágító fény hozza létre, direkt napsütésben és esti kivilágításban jól látható, szórt fény, borult idő esetén csak közelről sejthető. S.Á. Már a pályázat kiírásakor felmerültek olyan vélemények, -ezeket magam is osztom, mindenféle él nélkül -miszerint a leendő emlékmű nem kötődik a Tabánhoz , hasonlóan az oda nem illő 56-os emlékműhöz, pusztán a nagy zöldterület csábítja az illetékeseket emlékművek állítására. Vagy beleértsük a Tabánból 1933-ban kitelepített ezreket és a városrész llebontását is? Ha mégsem, ,akkor felmerül a kérdés , nekik mikor lesz emlékművük, pl. Lámpás Rudinak, aki éjjel lekísérte a vendéget a kivilágított Döbrentei térig, vagy a Mélypince híres vendéglősének ,a művészek nagy pártolójának , Poldi bácsinak? Szoborterv a Tabánba: LÁMPÁS RUDI

ISMERETLEN TABÁN FOTÓK

ÖZE LAJOS ÉS TABÁN...

Őze Lajos-emlékkő avatás Tabán felső játszótér Őze Lajos színjátékos Posztumusz Kossuth-díjas 25 éve, 49 éves korában ment el abba a világba, ahol nincs már fájdalom… Emlékére, civil kezdeményezésre- és megvalósítással, a Tabánban, a felső játszótérnél, Őze-emlékkövet avatnak 2009. október 17-én délután 3 órakor. Szívesen látják Őze Lajos tisztelőit. M E G H Í V Ó mindazoknak, akik anyagilag, gondolattal, gazdagító emlékezettel, szeretettel járultak hozzá ahhoz, hogy 2009. október 17-én délután 3 órakor körbeállhassuk a Tabán felső játszótere mellett az Őze-emlékkövet Őze Lajos 25 éve, 49 éves korában, 1984. október 21.-én ment el abba a világba, ahol nincs már fájdalom… Budapest, 2009 októbere Bedécs Kristóf, Bolyky Orsolya és a Tabáni Kutyások II.Richard:Benedek M.-Csurka L.-Izsóf V.-Horkai J-Őze Lajos Az Őze-kő története – 2009, Tabán Történt, hogy az évek óta a Tabánban együtt kutyáinkat sétáltató, immár bátran mondhatom barátaimmal – vagyunk vagy harmincan - 2009 nyár közepe táján megörültünk annak, hogy legalább a fenti játszótérre a Főkert a régi kút helyén újabb, működő vízcsapot állított. És mint általában, magunkénak érezvén az egész Tabánt, ez alkalommal is „besegítettünk” az új kút környezetének rendbetételébe. Egy ilyen alkalommal kiböktem: „különben is, nekem azért kedves ez a hely, mert Lali a régi kút melletti padok egyikére jött ki a szerepeit tanulni, ha nagy volt otthon a zsivaj körülötte.” Csak ennyit mondtam. Eltelt egy kis idő, és „kézen közön” tudomásomra jutott, hogy közülünk egy, (Pogi, majd Tinta kutya gazdája) Bedécs Kristóf iparművész, Őze- és főleg Ötödik pecsét-mániás, fejébe vette, hogy ide, egy nagy követ kéne állítani ennek emlékére. És talált is egy szentendrei kőfaragót, Papp Lajost, akinél kiválasztott egyet. Beszélgetvén vele kiderült, mire kéne a kő. Láss csodát: Papp Lajos erre rögtön leszállította a kő árát, ingyen szállítással (Szentendréről!) És a további csoda: a tabáni kutyások, és aztán mások, akik csak hallottak erről, ma, a gazdasági válság idején, legkülönbözőbb szintű anyagi és kulturális állapotuktól függetlenül, és anélkül, hogy akár az adójukból levonhassák, gondolkodás nélkül rábólintottak, és a név nélkül kiosztott borítékokból kivétel nélkül mindenki kért, hogy beletegye hozzájárulását. És úgy látszik, a szép gondolatok is terjedhetnek ugyanúgy, mint holmi fertőző betegség: szemérmesen, vagy csak úgy, juttatott, nem is kicsi összeget, hogy hozzájárulhasson. Pedig nincs is kutyája, nem is itt lakik, nem is érzi a Tabánt saját szűkebb pátriájának… ez nem csoda? Bánk: Bessenyei F. - Tiborc: Őze Lajos Bedécs Kristóf vállalta az adminisztratív intézni valókat is (helyfoglalási engedély) a hatóságoknál, akikhez csupán ezért szándékoznak fordulni, semmi másért. Mindez tőlem függetlenül történik. Amibe végül is bevontak, csupán annyi, hogy megismerhettem azt az embert, aki a követ (majd’ egy tonna!) adja, rábólintottam a kőre, és véleményemet kérték, mi legyen ráírva. Tőlem nem hajlandók anyagi támogatást sem elfogadni. De éppen ezért, az ú.n. kőavatás sem lesz hivatalos közeggel körülvett, hivatalos esemény. Azt sem tudni, lesz-e beszéd, és ha lesz, ki fogja tartani. Ha lesz is, „tartani” nem fogja senki. Már hogyan is lehetne másképp, olyan emberre gondolva, aki szakmájában profi volt, emberségében esendő. De tiszta. Akinek a „hivatalos közeg”-ről, még ha az állami-díj is, csak annyi jutott eszébe: „felülről dobja, és vagy hülyét, vagy ártatlant talál…” Az teljességgel véletlen, hogy reményeink szerint éppen Őze Lajos 25 éves halál-évfordulójára fog állni a kő. (okt.21.) Budapest, 2009. október Őze Lajosné, Thoma Ildikó