ÖZE LAJOS ÉS TABÁN...

Őze Lajos-emlékkő avatás Tabán felső játszótér Őze Lajos színjátékos Posztumusz Kossuth-díjas 25 éve, 49 éves korában ment el abba a világba, ahol nincs már fájdalom… Emlékére, civil kezdeményezésre- és megvalósítással, a Tabánban, a felső játszótérnél, Őze-emlékkövet avatnak 2009. október 17-én délután 3 órakor. Szívesen látják Őze Lajos tisztelőit. M E G H Í V Ó mindazoknak, akik anyagilag, gondolattal, gazdagító emlékezettel, szeretettel járultak hozzá ahhoz, hogy 2009. október 17-én délután 3 órakor körbeállhassuk a Tabán felső játszótere mellett az Őze-emlékkövet Őze Lajos 25 éve, 49 éves korában, 1984. október 21.-én ment el abba a világba, ahol nincs már fájdalom… Budapest, 2009 októbere Bedécs Kristóf, Bolyky Orsolya és a Tabáni Kutyások II.Richard:Benedek M.-Csurka L.-Izsóf V.-Horkai J-Őze Lajos Az Őze-kő története – 2009, Tabán Történt, hogy az évek óta a Tabánban együtt kutyáinkat sétáltató, immár bátran mondhatom barátaimmal – vagyunk vagy harmincan - 2009 nyár közepe táján megörültünk annak, hogy legalább a fenti játszótérre a Főkert a régi kút helyén újabb, működő vízcsapot állított. És mint általában, magunkénak érezvén az egész Tabánt, ez alkalommal is „besegítettünk” az új kút környezetének rendbetételébe. Egy ilyen alkalommal kiböktem: „különben is, nekem azért kedves ez a hely, mert Lali a régi kút melletti padok egyikére jött ki a szerepeit tanulni, ha nagy volt otthon a zsivaj körülötte.” Csak ennyit mondtam. Eltelt egy kis idő, és „kézen közön” tudomásomra jutott, hogy közülünk egy, (Pogi, majd Tinta kutya gazdája) Bedécs Kristóf iparművész, Őze- és főleg Ötödik pecsét-mániás, fejébe vette, hogy ide, egy nagy követ kéne állítani ennek emlékére. És talált is egy szentendrei kőfaragót, Papp Lajost, akinél kiválasztott egyet. Beszélgetvén vele kiderült, mire kéne a kő. Láss csodát: Papp Lajos erre rögtön leszállította a kő árát, ingyen szállítással (Szentendréről!) És a további csoda: a tabáni kutyások, és aztán mások, akik csak hallottak erről, ma, a gazdasági válság idején, legkülönbözőbb szintű anyagi és kulturális állapotuktól függetlenül, és anélkül, hogy akár az adójukból levonhassák, gondolkodás nélkül rábólintottak, és a név nélkül kiosztott borítékokból kivétel nélkül mindenki kért, hogy beletegye hozzájárulását. És úgy látszik, a szép gondolatok is terjedhetnek ugyanúgy, mint holmi fertőző betegség: szemérmesen, vagy csak úgy, juttatott, nem is kicsi összeget, hogy hozzájárulhasson. Pedig nincs is kutyája, nem is itt lakik, nem is érzi a Tabánt saját szűkebb pátriájának… ez nem csoda? Bánk: Bessenyei F. - Tiborc: Őze Lajos Bedécs Kristóf vállalta az adminisztratív intézni valókat is (helyfoglalási engedély) a hatóságoknál, akikhez csupán ezért szándékoznak fordulni, semmi másért. Mindez tőlem függetlenül történik. Amibe végül is bevontak, csupán annyi, hogy megismerhettem azt az embert, aki a követ (majd’ egy tonna!) adja, rábólintottam a kőre, és véleményemet kérték, mi legyen ráírva. Tőlem nem hajlandók anyagi támogatást sem elfogadni. De éppen ezért, az ú.n. kőavatás sem lesz hivatalos közeggel körülvett, hivatalos esemény. Azt sem tudni, lesz-e beszéd, és ha lesz, ki fogja tartani. Ha lesz is, „tartani” nem fogja senki. Már hogyan is lehetne másképp, olyan emberre gondolva, aki szakmájában profi volt, emberségében esendő. De tiszta. Akinek a „hivatalos közeg”-ről, még ha az állami-díj is, csak annyi jutott eszébe: „felülről dobja, és vagy hülyét, vagy ártatlant talál…” Az teljességgel véletlen, hogy reményeink szerint éppen Őze Lajos 25 éves halál-évfordulójára fog állni a kő. (okt.21.) Budapest, 2009. október Őze Lajosné, Thoma Ildikó