Saly Noémi rengeteg szállal kötődik a Tabánhoz. Múzeológus, Tabán-kutató, kávéház-történész és ki tudja még mi egyben, de mindenben profi és írásai is izgalmasan érdekesek és szórakoztatóak.Távol álljon tőlem méltatása (kevés vagyok én ahhoz), pusztán tiszteletemet fejezem ki írásai bemutatásával az elkövetkezendőkben.
Hült hely
Végy egy pulit. Röpül, hemzseg, kacag. Fajtáját meghazudtolva időnként ásni fog, mint egy kotorékeb. A legjobb hely erre az az elnyújtott háromszög alakú senkiföldje, amelyen az orgonabokrok tövében számos korábbi gödör tanúskodik a környék kutyáinak ilyetén buzgalmáról. Megkezdett gödör a legjobb, valamiért.
Amíg a puli ás, ne arra gondolj, hogy földes pofáját a nadrágszáradba fogja törölni; ne lebegjenek szemed előtt a mancsmosás viharai. Álmodd, hogy lassan egész alagútrendszer keletkezik, s te lesétálsz a Tabán tárnáiba. A háborús fal-omladékok dohogva keresgélik régi szomszédaikat, egymás mellé, egymás hátára állnak megint. Tompa koccanások, döccenések, fémes csusszanások (hopp, egy ereszcsatorna) – egy lábnyom a mállékony márgában, már benne egy cipő, a cipőben láb, példának okáért az erre sétáló Beethoven Lajos zeneköltő lába. De vehetünk más lábakat is, teszem: Liszt Ferencét. Vagy Döbrentei Gábor akadémiai titoknokét. Virág Benedek pálosrendi atyáét. Berzsenyi Dániel niklai földbirtokosét. Vitkovics Mihály magyar-szerb poétáét. Frankenburg Adolf szerkesztő úrét. Petőfi Sándorét, aki – miért is ne? – épp szerkesztője lakására igyekszik egy verskézirattal. Ybl építész úrét.
Meséljem? A háromszögű senkiföldje, melyen a puli ás, az Ybl Miklós térnél csúcsosodik. Onnan nézve balra a Döbrentei utca, jobbra az Apród utca nyílik. A háromszög talpa a „Virág Benedek-háznak” nevezett, három régi épületből összenőtt komplexum tűzfala, friss, sárga festésén világoskék graffiti. A tűzfal mentén enyhe lejtésű, betonlépcsős ösvényke, égerfák. Rigók, varjak, cinkék, galambok.
Hogy pontosan hány épület állt itt az ostromig, amelynek során Virág Benedek igazi lakóháza, a Hét Választó Fejedelemhez címzett fogadó, a Lyka-ház és egyáltalán: mind az összes elpusztult, azt nem lehet pontosan kideríteni. Volt ugyan számozás (Apród utca 2-től 8-ig, s túloldalon pedig Döbrentei utca 1-től 7-ig), de elég ránézni egy részletesebb térképre, máris látszik, hogy a lépcsőkkel, átjáró-udvarokkal, istállókkal, belső toldaléképületekkel szabdalt konglomerátum építéstörténetébe akkor is beletörne a bicskánk, ha minden megmarad.
Ahol a puli legutóbb ásott, a dupla orgona alatt, az körülbelül a Lyka-ház udvara lehetett. Hát persze, ez az a Lyka család, a művészettörténész Lyka atyafisága. Gazdag görög kereskedők. A legjobb helyen építkeztek: itt volt a hajóhíd hídfője, a vízi és szárazföldi kereskedelmi utak csomópontja, s – nem mellékes – öt perc járás Közép-Európa legszebb ortodox temploma (immár ott is csak hűlt hely). Menjünk föl rögtön Frankenburg szerkesztő kissé rendetlen, vidor kedélyről árulkodó otthonába, a másodikra? Várj, lépjünk be inkább vele együtt Wank bácsihoz, a bognárhoz. A Lyka-ház földszintjén lakik családostól: terebélyes feleség, egy „fakadó rózsabimbó”, Eszti és egy nyakigláb kamaszfiú. „Wank uram azon időben született még, midőn az emberek parókában jártak s ezüstgombos nádpálczát hordtak. Oly egyenesen tartotta fejét, mint a kanpulyka, s oly óvatosan mozgatta, mintha még most is mócsingos hajzacskó verdesné vállait… Ha esténként bekopogtattam nála, leültetett a bőrszékre, feleségével sajtot és óbudait rakatott az asztalra, s ingújra vetkőzve mosolygó képpel mondá: hogy már igy legjobb szeret mulatni baráti körben.”
Az első emeleten feltétlen meg kell állnunk: itt él Döbrentei titoknok úr. Tán csodálom, ámde nem szeretem, mint Petőfi a zordon Kárpátokat. Igen, a főúri könyvtárak kincseinek feltárása, kiadása, igen, a magyar színház ügye, igen, az első magyar gyerekkönyvek, a nyelvújításban betöltött szerep, a „dűlőkeresztelő”, amikor a budai hegy-völgyek máig élő magyar nevet kaptak, ez mind igen – de. Mert összevész és összeveszejt, mert rangkórságban szenved, mert tapos, és ráadásul még Frankenburg szerint is rosszul ír magyarul. Hagyjuk. Bajza egyetlen szava elég a jellemzésére: „feszpöf”.
 |
| Virág Benedek egykori háza, a "Hét Választó" |
A másodikon a Frankenburg-lakás. Petőfi, gondolom, kettesével szedte a lépcsőt. Jókai talán nem. (Õ veszi majd át az Életképek szerkesztését, mint tudjuk.) Nomármost, kérdés: vajon Petőfi futtában köszönt-e Frankenburg tőszomszédjának, Eckstein Rezső nyugalmazott budai főbírónak, ha összetalálkoztak? A bíró Augusz Antal báró barátja, Liszt Ferenc barátja volt – ő találta ki és vitte is véghez, hogy Lisztet díszkarddal ajándékozzák meg, ő javasolta Pest megye közgyűlésének, hogy adjanak neki magyar nemesi címet. Elköltözik majd Bécsbe az öreg Eckstein bácsi, nem kopog többé az elefántcsontfejes sétapálca a Döbrentei utca kövezetén. Liszt Ferenc sörénye villan, kocsiból száll ki, gyere errébb, kutya, ne kapadozz ott a lovak lábánál.
Nézd meg, szégyentelen, ahol a legutóbb ástál, az a Hét Választó fogadó helye. Szedjük össze a hetet? Három érsek (a mainzi, a trieri, a kölni); négy országos fejedelem (cseh király, szász herceg, brandenburgi őrgróf, rajnai palotagróf) – ezek választották annak idején a német-római császárt. Minden rendes városban volt Hét Választó, volt tehát Pesten, s volt a Tabánban is. Sziklaszilárd helyi hagyomány szerint itt szállt meg Beethoven, amikor Brunszvikék invitálására másodszor Budára jött. Logikus: közel voltak a fürdők (amelyeket bécsi orvosai is ajánlottak neki), közel voltak a Brunszvik-lányok, közel Erdődyék a várban. Beült a Szent Katalin templomba, páter Virág katonásan rövid miséjére? Vett tűzkövet az ifjú Semmelweis József szatócsboltjában?
Dübög fölfelé a falépcsőn Berzsenyi, fogadó-beli szobájából két udvaron kell csak átvágnia, ott a páter Virág kuckója, pici szoba a pékség fölött, oda megy. Este majd átviszik a barátok Pestre, Bihari hegedűjátékát hallgatni a Fehér Hajó kávéházába, a Paradicsomba. (A tabáni kocsmákban ugyanis sramli szól, meg rác tambura.)
Az Apród utca felőli oldalon is van egy kis fogadó, az Arany Perec – na, itt lehet majd összefutni a húszéves Ybl Miklóssal. A nagybátyjáé a fogadó, ugyanis. Álmodik-e már az építésznövendék az új Duna-partról, a Várbazárról? (A város büszkesége kellene hogy legyen, jobb híján én szégyellem magam, nem tehetek semmit.)
Hűlt hely, senkiföldje. (Egészen pontosan: az osztrák állam tulajdona. A hetvenes években adta el nekik valaki, miért és mennyiért, ki tudja már. Beépítési tilalom alatt áll – amíg egyszer jól föloldja valaki, miért és mennyiért, ki tudja majd.) Ha nem mesélek, ki áll meg itt?
A puli közben eltűnt a maga-ásta időalagútban. Látom, amint páter Virág térdére fekteti földes pofáját.
