A gyűjtés szerintem fennkölt egy dolog, az ember ilyenkor magát az univerzumot akarja birtokba venni, ami persze lehetetlen, de hát az ember Istennek csak mása, nem maga a Teremtő.
A Marci barátom egyszer megajándékozott egy régi fotóval. Cinkos férfikacsintás keretében nyomta a markomba, “Ettől kapjál ihletet”. A papíros hátulján az alábbi szöveg, golyóstollal.
“Tabán kör utcza 36 sz. ház kapuja, a Gellért hegy oldalán.
A ház kiskapacitású, de igen ismert bordély volt akkoriban.”.
Nézegetem a képet, a lebontott Tabán, holmi romos kapualj, meg egy kandeláber. A kapu bejáratánál pedig a korlátra ülve egy hölgyike. Vigyorog, de ez inkább kedves, mint alpári, rajta könnyű nyári ruha, a szoknya térdmagasságban, harisnya, cipő. A frivol jelleget csak a korlátra tett láb, meg s szolid terpesz kölcsönöz. Az intézmény bedolgozója, ez egyértelmű.
Szóval nézem a képet, s csak lassan fogom fel, hogy így ma egy irodai alkalmazott nem néz ki. Ennyire szolidan. A mai gépírólánynál minimum műköröm és tűsarkú, s ha lehajol celluxért, a bugyingó vágata vörösen villan ki a csípőnadrág mögül. Ez a kis szende, ma, mint óvó néni, a szolidabbak közé tartozna, s barátnői kiröhögnék, miért nem öltözik feltűnőbben. A négyes-hatoson a lányok tizennégy évesen hordanak olyan ruhákat, mint a hatvanas évek pornójában a szado-mazo jeleneteknél. A térdig érő lakkcsizma neccharisnyával ugyanis onnan vándorolt a harmincas anyukák szokott öltözékébe, amiben a Tescoba mennek bevásárolni. Csak anno a hölgyemény valószínűleg még tudta , hogy örömlány , és öntudata nem verdeste a csillagos eget. Szögezzük le, tisztelet a kivételnek.
Szóval mégiscsak Goethének volt igaza: Boldogok a gyűjtők!
Forrás: pozsonyiadam.blogspot.com
