TABÁNI HÍRESSÉGEK: KUTHY LAJOS

Kuthy Lajos (kővágó-örsi),

a m. tudom. akadémia levelező tagja s a Kisfaludy-társaság tagja, K. Sándor ev. ref. lelkész (ki Heidelbergában nyert theologiai doktorságot) és técsői Vernyika Zsuzsánna fia, szül. 1813. jan. 9. Ér-Mihályfalván (Biharm.); de atyja már 1814-ben elfogadta a székelyhidi jövedelmezőbb egyház meghivását és családjával oda költözött. K. a természet szépségeivel megáldott ezen helyen nyerte legelső benyomásait, melyek őt később e vidék kitünő leírójává tették; itt terül el a szép költészettel leírt Beszterczei lápvidék, itt ismerte meg a Hazai rejtelmek köznépét, ez a kiváló alföldi magyar népet. Classicus műveltségű atyjától nyerte első oktatását, mire 1821-ben a debreczeni főiskolába adták szülei; a debreczeni körbeliek (Földi János, Fazekas Mihály, Kovács József, Gyöngyösi János, Édes Gergely, Varjas János sat.) voltak tanárai; 1827-ben a bölcseleti karba iratkozott be s három évig a bölcselettel és történelemmel foglalkozott. Atyja óhajtásának, hogy pap legyen, engedve, 1830 őszén a theologiára lépett. Már ekkor kitünt társai közül verseivel és elbeszéléseivel. 1833-ban mint harmadéves theologus szakított a papi pályával s egy barátjának sérelme miatt többed magával elhagyta a collegiumot. Nevelőnek ment az Olasz családhoz Nagyváradra s a jogi pályára készült. Uj helyén alkalma volt Bihar vármegye intelligentiájával megismerkednie és jó modorával megszerettetnie magát; itt kinevezték megyei jogyakornokká. Stilusa gyakornoki munkálataiban feltünt a megyén és aljegyzővé választották. Az 1832. decz. 16. Pozsonyban megnyilt országgyűlésen nagy harczok folytak s K. vágyott oda jutni. 1834-ben az új országgyűlési követ mellé patvaristának rendelték. Követével 1834 őszén ment föl Pozsonyba, a hol csakhamar belemerült a pozsonyi ifjuság mozgalmaiba; a mellett némi jövedelmező állást is nyert Kossuth hirlapirodájában. Mihelyt azonban a rendek 1836. máj. 2. szétoszlottak, a helytartótanács kiadta az elfogatási parancsot Lovassy László és társai ellen. K. sietett haza Asszonyvásárra (hova atyja időközben költözött); ott fogták el máj. 23. és meglánczolva Budára vitték a József-kaszárnyába, hol minden kihallgatás nélkül öt hónapig ült nedves földalatti boltban, míg végre 1837. márcz. 7. a hétszemélyes tábla által megerősített ítélet folytán szabadon bocsáttatott ugyan, de az ügyvédi vizsgálat letételétől eltiltották. Az Olasz családnál Nagyváradon nyert újra menedéket és néhány hét mulva ismét megyei aljegyzőjésév tették. Ekkor a város társas köreiben nagy kedveltségnek örvendett; a szép fiú csakhamar szerelmes lett az alispán leányába Thurzó Jettába, a ki azonban 17 éves korában elhalt. A balsors és a szenvedélyek csakhamar szorgalmas és ünnepelt íróvá tették. Időközben Kolozsvárra ment, hová az erdélyi ellenzék hívta meg az országgyűlési hirlap szerkesztésére. Az erdélyi országgyűlés azonban 1838. márcz. 31. eloszlott. Ekkor K. Pestre jött és itt Sombory Imre kir. táblabiró jurátusa lett. Ismételten folyamodott az ügyvédi vizsgálat megengedéseért, de hiába; 1844-ben ugyan megkapta az engedélyt, de ügyvéd többé nem lett. Minden erejét az írói pályán érvényesítette s az akkori szépirodalmi lapoknak egyik legszorgalmasabb munkatársa volt. Három szinművével kevésbbé volt szerencsés; a kritika elítélte. Végre szivének vonzalmát követve, 1839. máj. 29. oltárhoz vezette topai Kalicza Johannát, a szép és vagyonos komáromi leányt. Házassága azonban nem volt boldog; az egyszerű kisvárosi leány nem tudta magát beleélni az excentrikus férfi házi életébe, csakhamar visszament édes anyjához Komáromba, hol együtt élt Vilma leányával (később Szabó Béláné; ennek szintén Vilma (Zsanet) lánya Kathona Gézának, a csallóközi ármentesítő társulat hivatalnokának neje, a ki férjével és anyjával az ősi Kalicza-házban lakik Komáromban.). Az 1839. nyár végén, hogy felejtse bánatát, utazni ment Magyarország felvidékére és Ausztriában is járt. Pestre visszatérve, ismét régi ismerőseit, a színészeket és a szinésznőket kereste fel; ezeknek a társaságában keresett szórakozást. Szivesen eljártak barátai ízléssel berendezett, kényelmes lakásába is, hol magyaros vendégszeretettel fogadta őket. Neki a társaság éltetője volt; itt feledheté a sors üldözését, életének szenvedéseit. Minél előkelőbb volt a kör, melyben megjelenhetett, annál vidámabb, annál fesztelenebb volt; vidámsága, szellemes megjegyzései mindenkit elragadtak; csaknem mindenütt ő vezette a társalgást. Főuraink a vidám, szellemes férfit nagyon kedvelték. Igy jutott be József nádor salonjába is, fiainak, István és József főherczegeknek ajánlása útján. Előkelő nők körébe Batthyány Lajos grófnál jutott, ki 1843 elején Kuthyt magántitkárául hívta meg. Batthyány nagy házat vitt; roppant kiterjedésű birtokainak felügyelete is nagy gonddal járt. Kuthy kötelességét híven és pontosan teljesíté; ezért Batthyány nagyon megszerette. Derült vidám kedélye felvidította a hölgyeket is, kik testi, lelki szépségének szívesen tömjéneztek; később elkényeztették, kegyeltjükké tették, kinek talán egy estélyükről, egy kirándulásukról nem volt szabad elmaradnia. K. iránti rokonszenvüknek páratlan s irodalmukban a mai napig egyedül álló bizonyságát adták akkor, a midőn (1845. szept.) az uzsorások kezébe került költőnek elárverezett, értékes butorait a saját pénzükön megvásárolták és a kedveltnek visszaadták. A magyar tudományos akadémia 1843. október 7-én választotta levelező tagjává, a Kisfaludy-Társaság pedig 1845. jan. 28. vette fel tagjainak sorába. Az 1843. máj. 24. megnyilt országgyűlésre Batthyány Lajos gróffal fölment Pozsonyba. Híre s népszerűsége már ekkor országos volt; a fiatalabb írók és az országgyűlési ifjuság örömmel kereste fel Kuthynak vendégszerető szállását. Ez ünneplés jól esett hiuságának; megszokta a kényelmet, a fényüzést, sőt a pazarlást is, annyira, hogy midőn 1844. nov. 13. az országgyűlés bezárult és ő Battyhányval visszajött Pestre, itt oly életet kezdett, mely jövedelmét sokszorosan fölülmulta; butorait Párisból hozatta; keleti pompa, délszaki növények illata fogadta a belépő vendégeket; hetenként kétszer-háromszor thea-estélyre hívta meg barátait; itt látogatta meg őt Jókai is Petőfi társaságában. Időközben lemondott magántitkári állásáról. 1845 elején a gyáralapító társaság megválasztotta titkárul; ezenkívül még több egyesületnek tagja s előadója volt. 1846-ban jelent meg az újévi könyvpiaczon és nagy hatást tett Hazai rejtelmek cz. regényének három első füzete. Időközben ellátogatott haza Asszonyvásárra atyjához, ki egyházmegyéjében ülnök és esperességi jegyző volt; meglátogatta 1844. júl. 17. elhunyt édesanyjának sírját; lerándult Aradra, Temesvárra, hol 1845. okt. Temesmegye táblabirójává választották; ekkor gyűjtötte regényéhez az anyagot. 1846-ban a farsangkor a tánczvigalmakban mindenkor tevékeny részt vett; tánczolni nagyon szeretett. 1847. máj. hitelezői elől ismét vidékre menekült és azóta már ritkán fordult meg Pesten. Azon év nov. elején megnyilt országgyűlésre Pozsonyba sietett Batthyányval, ki újra meghívta titkárának. Pozsonyban ismét úri életet élt. Jövedelmező titkári állása és a Hazai Rejtelmek hatezer forintnyi tiszteletdíja újra túlköltekezésre ragadta. Azonban régi vidámsága már eltünt; a túlfeszitett munka idegessé tette. A márcziusi napokban az általános lelkesedés Kuthyt is elragadta; bár korántsem volt forradalmi ember és sejté a véget, hivatalt vállalt és Battyhány miniszterelnöki irodájának igazgatója, majd Szemere Bertalan mellett osztálytanácsos lett. De egészsége egyre hanyatlott, kedélye elkomorult. 1849-ben követte a kormányt Szegedre, majd Aradra is. Az aug. 13. fegyverletétel hírére Nagyváradra, onnét atyjáhz Asszonyvásárra, majd a Rézhegységnek (Biharm.) vidékén húzta meg magát nyolcz hónapig. 1850 derekán fölment Pestre, hogy a polgári törvényszék előtt feljelentse magát, és kegyelmet nyert. Budán a Szarvastéren bérelt hónapos szobácskát, mert pénze, jövedelme alig volt. Szorgalmasan írta novelláit, kezdetben Ariel név alatt; habár ekkor is keresett író volt, úgy hogy alig jelenhetet meg Album, hírlap vagy folyóirat az ő dolgozata nélkül, a megélhetés gondjai miatt mégis kezdett kétségbeesni; ehhez járult atyjának 1851. máj. 26. történt halála, mely szomorú eset fájdalmasan hatott érzékeny szívére. A Tátrafüreden töltött nyári évad némileg megerősítette őt. Szeptemberben lement testvéreihez, a kik közül három hajadon leányt nagyon rossz anyagi körülmények közt talált; ezeket kellett segélyeznie s K. elhatározta, hogy nővéreinek biztos hajlékot szerez. 1853. őszén hivatalért folyamodott és decz. 6. közölte a hivatalos Budapesti Hirlap, hogy a cs. kir. belügyminiszterium a nagyváradi helytartósági osztály területére másodosztályú megyebiztossá kinevezte. Hivatalos működését Szatmáron kezdte; 1855-ben már Aradon volt megyei főbiztos. Hivatalos emelkedésével híre, népszerűsége fokozatosan süllyedt. Régi társai, barátai gyakran szemére vetették ballépését, kárhoztatták tettét. K. a támadásokat kikerülendő visszavonult tőlük, idegenkedő, tartózkodó lett velök szemben. De, a hol csak tehette, védte, pártolta a megtámadott magyar nemességet és polgárságot. 1855. márcz. 5. Erzsébet császárné első gyermekének, Zsófiának születése alkalmából Szózatot írt és nyomatott ki. E költeményt csak felszólításra s talán fenyegetésre készítette. Ezért még mélyebb megvetéssel fordultak el tőle. Ezen gyűlölködés miatt A királyé olvasója cz. utolsó regényét, mely a Budapesti Hirlapban (1860) jelent meg, be sem fejezhette. Végül láttuk a megtört, hanyatló erejű írót, a mint társtalanul járt Pesten, a mint egyedül, mindenkitől kerülve ült a Kisfaludy-társaságnak és a m. t. akadémiának termében, a mint otthon a Tabán egy szűk és sötét szobácskájában mereng és vallásos elmélkedésekbe mélyed. A beteges Kuthyt 1861-ban felmentették a munkától és rendelkezési állapotba helyezték. 1862-ben lement Diószegre; innét Litérbe (Biharm.) távozott, hogy némileg felüdüljön. Még ugyanezen évben kinevezték Nagyváradra megyei főbiztossá a bűnfenyítő törvényszékhez 1470 frt fizetéssel. E fizetésből szépen megélhetett volna, de nem tudott gazdálkodni; a hitelezők régi adósságaiért pörölték; az örökös perköltség miatt adóssága folyton nőtt. Végre 1863-ban csődöt kértek ellene. (Adóssága 4520 forintot tett ki; hitelezőinek fölajánlott 260 nyomatott ívre terjedő összes munkáit, ívét 25 forinttal számítva 6400 forint értékben. Sikertelenül.) Csődbe esése miatt nyugdíjazták. Ekkor a szerencsétlen ember egy kis házat bérelt Nagyváradon és itt tengette csekély nyugdíjából életét. 1864. aug. idegláz lepte meg és 27. meghalt. A Kisfaludy-társaságban 1869-ben Degré Alajos mondott fölötte emlékbeszédet.

Forrás. Szinnyei József

Kuthy Lajos élete

Mikszáth Kálmán méltatása a Hazai rejtelmek előszavában

Hazai rejtelmek (regény)

Költeményei, elbeszélései s egyéb czikkei a következő lapokban és évkönyvekben vannak: debreczeni Lant (1833. költ. és A szerencsés akadályok, elb., 1834. A szökevény, rege); Rajzolatok (1835. Farsangi kaland, 1836. Nagyváradi levél és költ.), Regélő (1834. Életszabályok, Jelenkori házasság, költ. 1836. Garcia de Marcarensas költő életrajza), Honművész (1834. Nagyváradról színi kritika, 1835. Szomorú hír Nagyváradról, 1839. Almanach-társaság, Császár Ferencz költeményeinek ism.), Athenaeum (1837. A beteg, költ., 1838. Szinháztárgyi viták, 1839. Egy éj a fővárosban, A szerelemféltő, A színésznő, Végrendelet, A számüzött, 1840. Mátka áldozat és költ., 1841. Az őrangyal, mutatvány Don Garcia cz. regényből és polemia), Regélő (1839. Vetélytárs, 1840. Nő és férjszeszély, 1841. Toulouse Saphoja); Emlény (1840. Balitéletek, 1841. Arthur és Jenő, A trónkövetelő), Religio és Nevelés (1841. A hitnevelés szüksége, Az apaüldöző), Világ (1847. I. 2. sz. Literaturai pártemberek ismertetéseül); Közlemények (1841. Bevezető szózat I. Ossian lelkéhez és költ.); Nemzeti Almanach (1841. költ., Divatkép, Az álomjáró), Regélő Pesti Divatlap (1842-43. A tőr és feszület, Nők és az élet székfoglaló és költ.) M. Életképek (1843. Egy iskolai kaland), Honderű (1843. Két elitélt, Freskófestések), Őrangyal (1843. Az önmérséklet jutalma), Pécsi Aurora (1843. beszély), Aradi Vészlapok (1844. Egy törpe, mutatv. Don Garciaból), Életképek (1844. Tohub, mutatv. Don Garciaból, Hortobágyi képek a Hazai Rejtelmekből, 1845. Válás, párbeszéd versben), Pesti Divatlap (1845. Egy hirlapi czikk, A kárpáti csúcsokon és költ., 1847. Téli csillagok I-IX. költ., Féltési párbaj, Álmom látogatójához, költ., Kakukk, költ., Beszterczei lápvidék, mutatv. a Hazai Rejtelmekből, Hatyári Gyárfás, Eléa köve, Érdember, Lehelke halála és költ.), Ajándok (1846. Az eskü órája), Hölgyfutár (1850. Emlékirat, költ., Egy hölgy imája, Nur fidel, A temerini hősnő, Szokott csalódások, Egy házi hivatalnok márczius előtt, 1851. Alarica Newa, 1852. Az ecsedi lidércz 1853. Beszélyem kijött a Hölgyfutárban), Remény (1851. A sir vadrózsája, Márczius előtti képek), Losnczi Phönix (1851. Az ifjú császár), Nagyenyedi Album (1851. Székely Katalin), Müller Gyula Naptára (1852. Egy kételkedő gazdag); Budapesti Hirlap (1860. 1-274. sz. A királyné olvasója, történeti regény, összesen 119 számban.)

Munkái:

1. A fehér és fekete, szomorújáték 4 felv. Buda, 1839. (Szinműtár, kiadja Nagy Ignácz I. 3. Először adták Pesten a nemzeti szinházban 1839. febr. 19. és 25., szept. 5., Székesfejérvárt 1841. máj. 21. Kolozsvárt 1840. máj. 25., 1844. ebr. 15. Ism. Honművész 1839. 18. sz.)

2. Első Károly és udvara. Tört. dráma 5 felv. U. ott, 1840. (Szinműtár I. 7. Jambusokban, az akadémiai pályázaton dicséretet nyert. Mind a két szinmű censurai példánya megvan a m. n. múzeum kézirati osztályában.)

3. Kuthy munkái. Novellák. Pest, 1841-53. Kilencz kötet. (I. 1841. Gróf Széchenyi Istvánnak ajánlva, Cleopatra, Egy éj a fővárosban. A szerelemféltő, A színésznő, Nő és férjszeszély, 2. kiadása 1843., II. 1841. Cilley Borbála, Mátka áldozat, Toulouse Saphója, Végrendelet, A számüzött, Vetélytárs, 2. kiadás. U. ott, 1843. III. 842. gróf Battyhány Antonia szül. Zichy grófnőnek ajánlva, Balitéletek, Arthur és Jenő, Az eskü órája, Délila, IV. 1842. gr. Károlyi Györgynének ajánlva, A trónkövetelő János fővétele, Divatkép, Igaz itélet, V. 1844. Egy alkalmi vers, Bizalom és gyanu, A tőr és feszület, Az apaüldöző, Az álomjáró, Egy iskolai kaland, Két elitélt, VI. 1851. Egy éj az altáborban, Hatyári Gyárfás, Eléa köve, Egy divatlapi czikk, Érdember; a censura lefoglalta első czikke miatt és így került az 1852. kiadásba annak a helyébe a Zarskoje Selo cz. novella, VII. 1852. A guerilla, Lyon lovag, Lehelke halála, Nur fidel, A temerini hősnő, Szokott csalódások, Nők és az élet, VIII. 1852. A kételkedő, Egy jobbágyper martius előtt, Szerencsés akadályok, A szökevény, rege, IX. 1853. Székely Katalin, Egy delejes nő végnapjai, Az ecsedi lidércz.)

4. Polgári szózat kelet népéhez. U. ott, 1841. (Ism. Athenaeum 1842.)

5. Hazai rejtelmek. Regény. U. ott, 1846-47. Két kötet, 14 füzeben. (Ism. Henszlmann Imre, Irodalmi Or II. 283. 1.)

6. Szózat Erzsébet austr. császárné ő fensége örvendetes szülésekor. Arad, 1855.

7. Egy iskolai kaland. Budapest, 1898. (Olcsó Könyvtár 1071.)

Kéziratban: Ariadne a könnyelmű nő, Eredeti szomorújáték 4 felv. (Először Pesten 1838. szept. 24. Ism. Honmvész 78. s. Athenaeum II. 27. sz. kézirata a nemzeti szinháznál). Gyűjteményemben költemények: Hámor völgye, Kirablott sziget, Jós ige; levelei: hely és kelet nélkül sógorához topai Kalicza Zsigmondhoz Komáromban, ki nekem is sógorom volt, ezen levélen Kúthy-nak írta nevét; testvéréhez, kelet nélkül, hugaihoz, Pest, 1841. decz. 25., nővéréhez, Zimbró, 1859. jún. 21.; a m. n. múzeumban: levele Petőfihez, Pest, 1845. márczius 16.

Arczképe névaláirásával: aczélmetszés, rajzolta Barabás, metszette Mahlknecht Bécsben (Emlény 1842. és Pécsi Aurora 1843.); kőnyomat, rajzolta Barabás, nyomat. Walzel Pesten, 1845. (Pesti Divatlap 1845. 1. sz.)

Literaturai Lapok 1841. 3., 5., 8. szám.

Athenaeum 1841. I. 5. sz.

Kisfaludy-Társaság Évlapjai. V. Pest, 1842. 102. l., VII. (Nagy Ignácz.) Uj F. V. Pest, 1871. (Degré Alajos, Emlékbeszéd egy elítélt felett), VII. 1873. (Jókai Mór.)

Magyarkák. Lipcse, 1845.

Pesti Divatlap 1845. II. 1. sz. (Turóczy).

Irodalmi Őr 1846. 104. l.

Jelenkor 1847. 38. sz.

Honderű 1847. II. 12. sz.

Életképek 1847. 283. l.

Ujabbkori Ismeretek Tára V. 164. l.

Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 291. l.

Nagy Iván, Magyarország Családai VI. 567. lap.

Männer der Zeit. Prag, 1862.

Erdélyi János kisebb prózái. Sárospatak, 1863. II.

1864: Koszorú II. 10. sz. Sürgöny 204., 199. sz., Hölgyfutár II. 19. sz., Wiener Zeitung – 216. sz.

Toldy Ferencz, M. Nemzeti Irodalom Története.

Otthon 1875. (Lauka G.)

Lauka Gusztáv, A multról a jelennek. Bpest, 1879.

Beöthy Zsolt, A m. nemzeti irodalom történeti ismertetése II. és Képes Irodalomtörténete II. arczk. és kézirata hasonmásával. (Széchy Károly.)

Fővárosi Lapok 1886. I. (Endrödy Sándor), 1888. 178., 254. sz. (Lauka G.)

M. Sion 1886. (Szaák Luiza, K. kézirataiból.)

Ország-Világ 1888. 38., 40. sz. ) Kemenczky Kálmán), 41. sz. (Kulini Nagy Benö.)

Váli Béla, Kuthy Lajos élete és munkái. Bpest. 1888. (Különnyomat a Figyelőböl.)

1888: Irodalmi Értesítő 17. sz., Debreczen 133. sz., Nemzeti Nőnevelés.

Gyulai Pal, Vörösmarty élete. Budapest, 1890. 239. l.

Kiszlingstein Könyvészete.

Pallas Nagy Lexikona XI. 122. l. (Négyesy László.)

Ferenczi Zoltán, Petőfi életrajza. Bpest, 1896. 306., 317. l.

Wallentinyi Dezső, Kuthy Lajos életrajza. Rimaszombat, 1897. és gyászjelentés.

.

TABÁNI HÍRESSÉGEK: KISTÉTÉNYI MELINDA

.......................

Melinda Kaindl családnévvel látta meg e világot 1926-ban, a mára lerombolt Tabán egyik szűk kis utcácskájában. Nevelőapja Krausz Márton, Marcika volt: a roppant bölcs, autodidakta sváb parasztember, aki a hindu filozófiától Freudig mindent olvasott és tanulmányozott. Az elképesztő zenei tehetség anyai ágról származik: az egyszerű és jóságos bécsi nagyanya, Maria Hicker Brahms és Schubert kánonokat énekelt barátnőivel esténként. Melinda édesanyja, a legendás sikosfalvi Szikossy Gizella hajlott koráig az ország legismertebb zeneelmélet-magántanára volt. Gizi néni hallása idősebb korában meglehetősen szelektívvé vált. Ha a fülébe ordítoztam, nem hallotta meg, ám három szobán keresztülsikoltott, ha növendéke egy összhangzattanpéldában egyszer is félreütött.

Melinda káprázatos tehetsége korán megmutatkozott: Polgár Tibor, a Rádió egykori zeneigazgatója mesélte nékem, hogy az 1930-as években Melinda – alig hat évesen – Mozart-stílusban improvizált a Rádió élő adásában. Anyja bölcsen nem a konzervatóriumba, hanem az Angolkisasszonyok Váci utcai intézetébe iratta be, ahol Melinda először találkozott Mater Szenszinsky mellett az orgonával.

– Nagyon féltem a sok síptól – emlékezett vissza –, egészen más volt, mint a zongora: a billentéssel nem tudtam megváltoztatni a hangját, és csak azt kiabáltam hisztérikusan: „Nem akarok többet orgonához ülni!”

Aztán beiratkozott a Zeneakadémiára, ahol a karvezetés mellé mégiscsak felvette az orgonát. A karmesterséget Ferencsik Jánostól tanulta, aki meg is jegyezte róla: „Végre egy nő, akinek nem úgy áll a kezében a karmesteri pálca, mint egy főzőkanál!”

Melinda szerelmes volt Ferencsikbe, s szonetteket írt hozzá. Minthogy káprázatos hallása és elképesztő zenei fantáziája volt, unta magát Forrai Miklós szolfézs óráin, és többet nem ment be. Félévkor Forrai megbuktatta. Néhány nappal ezután volt az első főiskolai szolfézsverseny, Kodály elnökletével. Melinda gondolt egyet, és egyik társával benevezett. Amikor belépett, Forrai arca fehér lett a dühtől, odahajolt Kodályhoz és valamit a fülébe súgott, mire Kodály azt dünnyögte: „Majd meglátjuk!”. Az elképesztően nehéz, dóváltásokkal és fura ritmusokkal megtűzdelt francia szolfeggiókat Melinda játszi könnyedséggel leénekelte – az első díjat Kodály a zeneakadémiai tanári kinevezéssel együtt adta át.

Melinda koncertkarrierje elsősorban Bach-játékosként és improvizátorként vette kezdetét. Sorsa szomorú példája a vasfüggöny miatt Magyarországra bezárt művészeknek: amikor Sztravinszkij a hatvanas években meghallotta egyik improvizációs felvételét, állítólag így kiáltott fel: „Nagyobb tehetség, mint Bartók és Kodály együttvéve!”

Melinda tehát Magyarországon maradt, hétközben a Zeneakadémián tanított, vidéken koncertezett, s hétvégenként a jónevű Holiczy Vokál beugró tagjaként Gershwint énekelt a legendás Corvin Klubban.

Rövidre sikerült házasságából született Kristóf, akinek talán legnagyobb tragédiája, hogy az operaénekléstől a nyelvtanulásig mindenhez egyformán zseniális, és ezért nem tud egyetlen pályán sem elindulni.

Melinda a legmagasabbrendű és öntörvényű zseni, aki úgy viseli magán a tehetség rubintopánját, mint az Óz Dorkája: szinte nem is tud róla.

Bár már korábban is ismertem, nyolc éves voltam, amikor elmentem egy hangversenyére a Ferenciek templomába. A hangverseny után orgonához ültetett (ha emlékeim nem csapnak be, Bach f-moll fúgáját játszottam el néki), majd magához ölelt, és így szólt az ott lévő orgonisták füle hallatára: „Mókuska, ilyen tehetség csak egy születik egy évszázadban!”

Halálosan boldog voltam, s legszívesebben elsüllyedtem volna a pironkodástól. Maga mellé vett segédorgonistának az Angolkisasszonyok csudaszép orgonáján, s noha sok esztendő telt el azóta, és sok ezer kilométer ékelődött is közénk: örökre rabjává tett zsenialitásával, fantáziájával, kedvességével és végtelen szeretetével.

Csodálatos szellemének követeként álljon itt az egyik latin himnusz nyomán írt verse, amelyet – rá oly jellemzően – egy zöldségesek által használt, barna staniclira jegyzett fel, szemöldökceruzával:

Ó, üdvünk napja, Jézusunk, Te lángolj lelkünk rejtekén!
Az Éj homálya ködbevész, s a Földre tiszta fény derül.
Uram, Te hoztál új Időt. Ó, add, hogy vétkünk szégyenét
lemossa könnyünk tengere: a Szent Mosoly így ránk ragyog...
Hol egykor vétkes tűz rohant, most könnyek árja hömpölyög,
mert bűnbocsánat balzsama a kérges szívet megnyitá!

Csodás e Fény: a Te napod, hol immár minden felragyog!
Majd egykor ott örvendezhetünk, ahol, Urunk, Te vársz miránk.
Ím, térden állva Téged áld a mérhetetlen Szép Világ,
mit szent kegyelmed alkotott – daloljunk Égi Dallamot!

Tisztelt Olvasó!

A "Mélypincéről" és utolsó tulajdonosáról , Poldi bácsiról már azt hiszem annyi írás, annyi fotó és festmény és grafika jelent meg ebben a blogban elszórtan, hogy bárki gyaníthatja kedvenc témámról van szó. Így igaz ,nem tagadom. Örülök , hogy megismerhettem egy igaz embert és az ő élettörténetét . Külön szerencse volt megismernem dédunokáját T.J-t, aki most , halála után 54 évvel is őrzi dédapja emlékét.

Ez az album első kísérlet a "Mélypince" tabáni kisvendéglőről szóló ismereteink vázlatos összefoglalására és talán egy, a későbbiekben a vendéglő vendégkönyvével és a fellelhető fotókkal kiegészítve megírandő végleges írás alapjául szolgálhat.

(A képekre kétszer egymás után kattintva a szöveg olvasható nagyságú lesz)

Folytatás: 23 OLDALON ITT

Budapest Anno 1930

VIRÁG BENEDEK LEVELEI KAZINCZY FERENCNEK

Régi adósság törlesztése Kazinczy Ferenc bekerülése A TABÁNI PANTHEONBA. ( ITT)

Ebből az alkalomból részleteket közlünk a Tabáni Füzetek 6. tavaly áprilisi számából számából,(ITT)

Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulója megünnepléséről, kapcsolatáról Virág Benedekkel ( Jankóné Pajor Ildikó .a Tabán Társaság elnökének írása).A PANTHEONBAN olvasható életrajza, kortársaihoz írott néhány levele is.

Érdekességként álljon itt néhány sor :

Virág Benedek ajánlja Kazinczy Ferenc figyelmébe Vitkovits Mihály "Ivódal"-át. Talán ismerős....

Ha én rózsa volnék,

Hamar elhervadnék,

Senki rám nem nézne

Senki nem becsülne.

Ne mondj hát Rózsának,

Engem Tulipánnak

Szép violát, szegfűt

Egy forró nap elsüt.

Bizony, ha lehetnék

Én csak galamb lennék.

Óh , hova nem mennék,

Hogyha repülhetnék.

A levélben nincs kimondva, de elképzelhető ,hogy Benedek atya e kis gyöngyszemet dúdolva

ünnepelte a farsangot a Mélypince mélyén 1811-ben

kassius

TÖLTÖTTKÁPOSZTA

Kedves jó barátom, ludovikás osztálytársam

(oda jártunk gimnáziumba, csak akkor már a Ludovikát Állami Bem József Gimnáziumnak hívták )

dr Seregélyesi János nyugalmazott minisztériumi főtanácsos szabad idejében régmúlt korok sajtótörvényeinek szövevényét kutatván, időnként üdítő kiruccanásokat tesz a gasztronómia és a kocsmológia területére is. Jelen blogban is közöltem már sörtörténeti értekezéseinek részletét. Tessék hát kérem most fegyelmezni az ádámcsutkákat , nehogy félrenyelés zavarja az élvezetet, következik a töltöttkáposzta története:

Dr . Seregélyesi János

Ünnepi Töltött Káposztáink nyomában

Nemzeti gasztronómia ismeretünk olykor tévedésekkel van teli. Néha hiedelmek, máskor tévedések uralják.Ez a helyzet , a sokáig nemzetközi hírűnek vélt magyar konyha legnemzetibbnek gondolt ételeit illetően is. Itt van például a Töltött Káposzta. Ünnepeink Töltött Káposztája.

A legtöbben úgy vélik, ha valami, ez aztán : igazi ősi magyar étel. Mások úgy gondolják : valahol a régi híres ,erdélyi / fejedelmi / konyha ajándéka. Legendák lengik körül, ősi családi receptek őrzik a titkát. Vannak akik nemzeti önérzetünk érzelmi-érzéki biztosítékát látják benne.

Mikszáth egyszerűen : királyi eledelnek tartja. Tudjuk Marcel Proustból egy viszonylag egyszerű teasüteményen való rágódás is eltűnt,elfeledett idők emlékeit,hangulatait, váltotta ki. / Mi minden jutott volna eszébe ha egy komoly töltöttkáposztás kultúrába születik …/A töltött káposztát úgy általában ,minden honi vendéglő étlapján megtaláljuk. Azonban tudjuk, az igazi , az ünnepi töltött káposzta csak otthoni konyhában készülhet.

Végül is honnan származik ez a kedvelt étel ?

Legyünk erősek ! Ez bizony török,török típusú étel. A török hódoltság után terjedt el. Az már a magyar konyha kreativitását dicséri , hogy nemcsak átvettük, hanem változtattunk is rajta.

Ki ismeri a történelemből kultúrtörténetbe átlépő dolgok, sajátos metamorfózisait ?

Lehet , hogy az egykori vesztett csaták - „ Ozmán vad népének „ - késői kultúrtörténeti jóvátétele ?

2 -

A törököknél még ez töltött akármi, inkább töltött szőlőlevél. Ez a feltehetően nomád török konyha vívmánya. . A töltelék: vagdalt hús és rizs + fűszerek./ A hús, - figyelemmel az iszlám gasztronómiai ajánlására : bárányhús./

Első magyar nyelvű szakácskönyvünk 1601- ből , / Szentbenedeki Miklós : „ Magyar ételek főzése „/ nem is említi , még csak hasonlóról sem beszél.

/ Pedig már 75 évvel vagyunk Mohács után. ../

Pár évtized múltán , viszont feltűnik valami hasonló egy magyar nyelvű szakácskönyvben. Mégpedig a csáktornyai Zrínyi könyvtárban .

„ A közétkek főzéséről való rövid jegyzés „ ! / Szerzője ismeretlen,de magyarul is tudó horvát nemzetiségű ,magát tapasztaltnak mondó szakács.

Ebben a könyvecskében jelenik meg, a káposztás hús ! Ez azért érdekes, mert később a XVII.század magyar főúri konyháinak egyik legkedveltebb étele lesz.

/A szakácskönyv ill füzet a zágrábi Nemzeti Könyvtár Zrínyi hagyatékában található ./

A könyvecske valamikor 1662 október 10-e elött íródhatott ,- ekkor volt ugyanis Zrínyi könyvtárában leltár. / A költő gyűjtötte a szakácskönyveket , könyvtárában több, - német,olasz,latin szakácskönyvet is említ a leltár /

A káposztás hús , vagy húsos káposzta , tehát már ismert,igényelt étel. A hús pedig , elsősorban tehénhús. Régi szakácskönyveink nem beszélnek marhahúsról. Egészen a XIX. századig. A marhahús kifejezés helyett, mindig tehénhúst mondanak. Ennél a káposztás húsnál ,még nincs szó semmiféle töltelékről. A hús együtt főzték a vágott káposztával.

3 -

A török nyelv a töltött zöldségeket : „Szármának „ nevezi. / Ez becsomagoltat , betakartat jelent. / A szomszédos balkáni népek-szerbek, románok, bulgárok – aki ugyancsak ismerik és szeretik a töltött káposztát , megtartották szárma kifejezést .

Kétségtelen, Ők 500 éven át lapozgatták a török étlapot . /A mi végvári étlapírásunk ,- talán jobban tudott ellenállni. /

A balkáni étlapokon tehát szármaként keressük./ A magyarországi cigány konyha is inkább nevezi így. / A tőlünk nyugatra eső étlapokon azonban, semmilyen néven ne keressük.

De aztán, valahol - feltehetően Erdélyben - megszületett /megfőtt / az új ételnév.

A töltött káposzta megnevezés először Misztótfalusi Kis Miklós 1695-ben Kolozsváron nyomtatott szakácskönyvében jelenik meg.

/ „Szakácsmesterségek könyvecskéje „ !

/ A neves nyomdász és betűművész , Bibliák és vitairatok mellett egy szakácskönyvet is adott ki „. A vállalkozás sikeres volt,több kiadást is megért. Legutóbb, pár éve, reprintbe is megjelent./

Az itt olvasható recept már nagyon hasonlít a ma általánosan ismertekre .De a káposzta : nem savanyú - hanem sós !A hús vagdalt disznóhús.

Az erdélyi fejedelmek külföldön is jegyzet konyhája viszont már ismeri a savanyú káposztás húst. / A hús töltelékként való megjelenése még nem egyértelmű . /

Mikes Kelemen 1720-ban Rodostóban erdélyi káposztás fazekakkal álmodik, - ami kapros és tejfeles. / Sajnos nem ment utána a Töltött Káposzta eredetének, pedig ha már ott volt… /

A XVIII. században már több szakácskönyv ismerteti a töltött káposztát. A káposzta savanyítása már a XV.századtól elterjedt. A savanyú káposztát legjobban a szlávok és szászok készítették. / A káposzta szavunkat a szlávoktól vettük át, Ök pedig az olasz-latinoktól.

/

4 -

A savanyú káposztás töltött káposzta , viszont Czifray István : „ Magyar Nemzeti Szakácskönyv” - ében örökítődik meg először.. Ez a XIX.század legismertebb szakácskönyve volt, nyolcszor adták ki, kalózkiadásban is. / 1802-től. 1888-ig / Ebben az évben /2010 ! / is megjelent reprintben /

/ A szerző József nádor főszakácsa volt. Így a reformkor jeleseit jónéhányszor megetette a nádori fehér asztalnál. Hogy itt mennyi töltött káposztát ettek, későbbi kutatásokra vár…/

Gombócz Zoltán nyelvészprofesszor 1905-ban, tanulmányt szentelt a régi magyar ételneveknek. / Nem kevés a török szóeredet. Megállapítja azt is ,számos kedves ételünk /pl: töltött paprika, rétes, pite / török eredetű ,amelyek balkáni,elsősorban szerb közvetítéssel jutottak el konyháinkba.

Igen ám de ezeknél a török neveknél meg kell különböztetni a régi, csuvas - török szavainkat , az új oszmán -török kifejezésektől.

A régi török szavaink ,a V-VI-VII. századi , kisázsiai szomszéd együttélésből származnak.

Kosztolányi azt írja , ez nem kis örökség, 10 legszebb szavunkat / láng,gyöngy,anya,ősz,szűz, kard,csók,vér,szív,sír / a törököktől kaptuk.

Lehet, hogy 10 legjobb ételünket is a törököknek köszönhetjük ?

A 150 éves török hódoltság ,azonban sokkal „kevésbé tett minket törökké.”

Vámbéry Ármin a tudós utazó , az 1860-as években végigjárta a közép- ázsiában maradt török tipusú népeket- egykori szomszédaink utódait. / kazah,üzbég,türkmén,krimi tatár stb / Belekóstolt ételeikbe is. Feljegyezte, ott is kedvelt étel a : szárma.

Persze egy igazi, évszázadok konyha-tapasztalatát finomító töltött káposzta, sokféle, dús ízesítést kíván.

5 -

Töltött káposzta ügyben, fennmaradt egy Krúdy Gyula általi megrendelés. / Bpest,1901.április 29. / Ezt Krúdy egy asztaltársasága számára rendelte meg. A megrendelés címzettje Glück Frigyes úr . / Glück Frigyes a vendéglátós szakma nagytiszteletben álló vezetője, a Magyar Vendéglősök Országos Szövetségének Elnöke. Sok mindenre figyelt, pl: Ők készítették el a Petőfi család méltó sírhelyét a Kerepesi úti temetőben. Igaz Petrovics, „ a jó öreg kocsmáros „ mégiscsak szakmabeli volt…/

Krúdy rendelése szerződésszerűen szigorú. A magyaros töltött káposztánál előírja a : marhaszegy,az oldalasok,a csülkök, a körmök és pirított füstölt szalonnák nélkülözhetetlen „ sine qua non „ jelenlétét is.

Azonban a kedvelt hazai töltött káposzta receptek között is vannak kisebb eltérések :

Végh Antal pl: a „ 100 szatmári parasztétel” - ben „ az édesebb ízek / édes káposzta,paradicsom / becsempészését is még bőven ősi, hazai ízeknek tudja.

A töltött káposzta jelenléte az ünnepi asztalokon vitathatatlan.

„ A harcot, amelyet őseink vívtak

békévé oldja az emlékezés … „

Ez a rezignált költői bölcsesség , elfogadható.

De azért legjobb - a Töltött Káposztára emlékezni.

Seregélyesi János

Vydarény Iván , a városépítő fotográfus

Vidarény Iván: Hadnagy utca esőben

Nagyapja Stefan Vydareny néven Verbón (Nyitra megyében, ma Szlovákia) volt órásmester és fényképész, akinek maga készítette fényképezőgépe mindmáig megvan a család birtokában. Ő és nem kevésbé tehetséges apja tanították az 1887-ben született Ivánkát.A pozsonyi Evangélikus Líceum tanulójaként már rendszeresen fényképezett.
1907-ben Budapestre került. Eredeti szándéka szerint orvosnak tanult volna, de amikor elkísérte egy barátját a Műegyetemre, ott azonnal elvarázsolták a folyosókon kiakasztott tervrajzok, ránézeti rajzok. Ottmaradt. Így vált belőle műépítész. Műegyetemistaként vásárolta meg Fritz Loescher Deutsche Camera Almanachjának 1905-1908 közötti évfolyamait, s ez végleg elkötelezte a fényképezés mellett.
Az első világháborúban egy műszaki alakulat tisztjeként szolgált. Az olasz fronton drótkötélpályák tervezésével, kivitelezésével foglalkozott, de jutott ideje bőséggel a festésre, fényképezésre is. Ja kérem, ez egy olyan háború volt még.
Rengeteg felvételt készített, melyek egyként ábrázolják a harcok szörnyűségeit és az érintetlen, hófödte, idillinek tetsző- hegyi tájakat. Csak a képek hátuljára írt feljegyzéseiből tudjuk, hogy két ágyúzás közti szünetben készült a kép, s tőle kétszáz méterre már beásott ellenséges katonák figyelték a fényképezőgépével bajlódó főhadnagyot.
Megúszta. Hazajött. Elhelyezkedett a Wellisch Alfréd és fia vezette építészeti irodában, s 250 egyéb épület mellett megtervezték a Visegrádi utca 60-as bérházat, a Tavaszmező utcai főgimnáziumot, a fasori izraelita fiúárvaházat. Utolsó fényképeit a városról már túl a kilencvenen csinálta.

A HÉT MŰTÁRGYA

Beregi Vilmos :Tabán (rézkarc)

"A VÉN EPERFÁHOZ" Marada József vendéglőjének kerthelyisége a Hadnagy utcában

(korabeli képeslap)

Régészeti kutatások a Rác fürdő és a török kori Tabán területén

A Budapesti Történeti Múzeum a Rác Nosztalgia Kft megbízásából 2005 májusában megelőző régészeti feltárást kezdett a Rácfürdő rekonstrukciója és az ehhez csatlakozó beruházások kapcsán, a munkálatok 2006. év végéig tartottak. Az ásatások a török fürdő és későbbi épületrészeinek a területére, valamint az egykori Tabán nevű városrész lebontott házainak a helyére terjedtek ki (Budapest, I. Hadnagy u. 8–10.).

A tabáni késő vaskori település

A török fürdő régészeti kutatása és az új szálloda építése miatt szükségessé vált megelőző feltárás során lehetőség nyílott arra, hogy a már régről ismert és fontos késő LaTène kori lelőhely, az ún. tabáni fazekas telep kiterjedésére, topográfiai elhelyezkedésére vonatkozóan is újabb adatokat nyerhessünk, és további részleteit is feltárhassuk. A Duna jobb partján, a budai Várhegy és a Gellérthegy között jött létre a késői középkorban a Tabán nevű városrész. Régi házainak elbontása során, az 1935–36. években aFővárosi Régészeti Intézet Nagy Lajos, Garády Sándor és Szilágyi János, majd 1950-ben B. Bónis Éva vezetésével végzett a területenásatásokat. Ezek rézkori és késő bronzkori, valamint késő vaskori településekhez tartozó objektumok, ill. leletek előkerülését eredményezték. Közülük a legjelentősebb a Kr.e. I.évszázadban és a Kr.u. I. század első felében létezett kelta fazekas telep volt. A Bónis Éva által 1950-ben megtalált őskori településrészhez csatlakoznak azok az objektumok, amelyek a mostani feltárások alkalmával kerültek elő. A 2005. évi ásatások során a Rác fürdő török kori épületétől kb. 40–45 méterre a Duna irányában előkerült tárolóverem a fazekas telep eddig megismert legkeletibb pontját jelenti. Nyugati irányban pedig az egész Hegyalja út alatti sáv – a telepjelenségek alapján ítélve – a Bónis Éva által feltárt településrészig (az egykori Fehér Sas térig) a későLaTène-korban intenzíven lakott terület volt.

A késő LaTène-kori telep objektumai a budai Várhegy délkeleti lejtője, a Duna jobb partja és a Gellérthegy között elterülő területen kerültek elő, ahol a Tabán néven ismert újkori városrész állt. Ma itt, a felszín alatt, csatornává alakítva ömlik a Dunába a Budai hegyekből érkező Ördög-árok, amelynek alsó szakaszátaz árvizek ellen már a középkorban gátak közé szorították. A középkori támfal részletét és egy híd maradványát Garády Sándor feltárásainak köszönhetően ismerjük.

Az Ördög-árok, vagy más néven Nagykovácsi- patak a Duna egyik legjelentősebb jobb parti mellékfolyója volt Budapest területén. XVII. századi, Buda látképét megjelenítő metszeteken, térképeken és a Buda 1686.évi visszafoglalását ábrázoló rézkarcokon is szerepel. XVIII–XIX. századi, Budát ábrázoló térképek szintén feltüntetik az Ördög-árkot, amelynek tabáni szakaszán a török kiűzése után rácok telepedtek meg. Az ekkor már szűk mederben folyó Ördög-árok még egy 1870-es évek elején készült fényképen is látható. oldalának csatornázásakor a patak a Dunába való torkolatától egészen a Városmajorig a föld alá került. Az Ördög-árok a Gellérthegy és a Várhegy közti völgyben, a Várhegy lejtőcsúcsát megkerülve torkollik a Dunába, és alkot egyúttal természetes választóvonalat is a 235 m tszf. magasságú Gellérthegy északi meredek oldala és a Gellérthegynél kb. száz méterrel alacsonyabb Várhegy lejtője között. A késő LaTène-korban az Ördög-ároknak a Várhegy lejtőcsúcsát megkerülő kanyarulatában,a Duna-torkolattól kissé beljebb jött létre az a patakparti falusias jellegű település (vicus), amelynek további részleteit több mint 50 év elteltével a török fürdő rekonstrukciója soránsikerült megismerni. Lakóházak maradványai, sütőkemencék, hulladék- és élelemtároló vermek tartoztak ehhez a településrészhez; a korábbi ásatások során megismert edényégető kemencék, vagyis az iparos körzet az Ördög-árok bal partjára korlátozódtak.

A 2005–2006. évi feltárások alkalmával a késő LaTène-kori tabáni fazekas telepnek összesen 130 objektumát tártuk fel az egykori Ördög-árok jobb parti részén. A telepjelenségek közül természetesen csak azokat tudtuk regisztrálni, amelyeket a későbbi (török, ill. újkori) építkezések nem semmisítettek meg. Az újkori épületek és pincék létesítésekor a késő kelta településmaradványok közül sokat– részben vagy egészben–megbolygattak, ezért a teljes településszerkezetet már nem lehet rekonstruálni. A megmaradt és feltárt objektumok, ill. azok leletanyaga azonban így is jelentős adatokat szolgáltatnak a késő kelta telep eddigieknél teljesebb megismeréséhez és településtörténeti értékeléséhez. Nagy Lajos 1942-ben, a Budapest története I. kötetében a tabáni fazekas telepet csak ideiglenes átmeneti jellegűnek határozta meg, amelyet a gellérthegyi kelta magaslati telep (oppidum) részének is tekintett. Ettől kezdve a régészeti szakirodalomban ez a nézet vált általánossá. Meg kell azonban jegyezni, hogy mind a Gellérthegyen, mind pedig a Tabánban 2005-2006-ban feltárt objektumok jellege (lakóházak, kemencék, iparos műhelyek) és leletanyaga ellentmond az „ideiglenes”, „átmeneti” meghatározásnak, a leletanyag kronológiai helyzete pedig az egyidejűségnek. Ugyanakkor az együvétartozás másik alapvető kritériuma, a két lelőhely topográfiai azonossága, ill. kiterjedésének területi összefüggése sem áll fenn a Gellérthegy és a Tabán esetében. Az Ördögárok pedig nem volt része a gellérthegyi oppidumvédelmének, amelynek északi oldalán a védelmet sánc szolgálta. A gellérthegyi telepet védő sáncon kívül, nagy távolságban és kb. 120 m szintkülönbségben helyezkedik el az Ördög-árok mindkét partjára települt tabáni fazekas telep, amelynek szóban forgó,legújabb feltárása az eddig ismertnél lényegesen gazdagabb és nagyobb mennyiségű leletanyagát eredményezte. A Kr.e. I. században létrejött kelta eraviszkusz telep megérte a római hódítást, és az első római katonai tábor létrejöttét. Fazekasműhelyei ezután még egy-két évtizedig folytatták a kelta kerámia gyártását a területen.

Működésük – a leletanyag alapján ítélve a Kr. u. I. század közepe utáni időben szűnt meg.

A Rác fürdő és környezete a török korban

A mai Rác fürdő csak torzója a XIX. századi fürdőnek: a világháborús találatok nyomán és a Hegyalja út – Erzsébet-híd építése miatt az 1960-as években nagyobb részleteit elbontották, csak a középső része maradt fenn. Az ekkor végzett helyreállítás során Gerő Győzőnek nyílt lehetősége kutatásokat végezni a fürdő területén. Az álló épületrésznek a legidősebb magja az 1560-as években épülhetett (írott forrásainkból annyit tudunk, hogy 1572-ben már állt), és még a török korban is többször átépítették.Több török kori tulajdonosát ismerjük, egyikük: Szokollu Musztafa budai pasa, aki a Rudas fürdőt építette. A török kori fürdőbe lépve először nagy kupolás előcsarnokba jut a vendég, ahol a teremközepén kút állt, a falak mentén néhány lépcsőfokkal megközelíthető padka futott körbe. Itt lehetett levetkőzni, de talán a mai fürdőkhöz hasonlóan teázó, kávézó is lehetett ebben a térben. A Rác fürdő érdekessége, hogy itt húzódik a fürdő vizét a mai napig szolgáltató forrás hasadéka. Egy természetes sziklahasadékból tör elő a melegvíz, amelynek az oldalát kőből felfalazták, és így alakították ki a forrásfoglalástA vizet kerámia vízvezetékcsöveken keresztül juttatták el a belső terekbe. Az előcsarnokból az un. átmeneti helyiségbe jutott a vendég, itt a falakat fülkék díszítették, alattuk csorgó kutakból folyt a víz. A boltozaton kialakított kis hatszögletű felülvilágítókon keresztül biztosították a természetes fényt a helyiségben. Ez a terem már sokkal melegebb volt az előcsarnoknál, csak a fürdővendégek jöhettek be, és pihenhettek a csorgó-kutak mellett falnak döntött háttal, vagy mártózhattak meg egy kis medencében. Innen mehettek be a nagy, kupolás, medencés belső térbe, ami párás és meleg lehetett egyrészt a medence meleg vizétől, másrészt a falakból állandóan folyó csorgó-kutaktól. A szamárhátívek alatti falmélyedésekben padkákat alakítottak ki, erre helyezték a csorgókutak kis medencéjét, az ún. kurnát. Ezekből a szépen faragott kis medencékből a padlóra folyt a víz, ezért mindenképpen hasznos volt a török fürdőkben használatos magasított talpú fapapucs. A legbelső helyiséget később építették a fürdőhöz, ez egy kis négyszögletes terem, amit kupola fedett, és egy kis medence volt benne. Ez az ún. magánfürdő, melynek a Rác fürdőben látható medencés kialakítása igen ritka. A falak vakoltak voltak – a kis mennyiségű vakolatmaradvány tanúsága szerint –, sötétvörös és rózsaszínű vakolattal borították a falakat. A padlót nagy kőtömbökből rakták, gyakran vörös márványt használtak, melyek között a reneszánsz palotából lehordott vörös márvány faragványokat is találtunk. A fürdő belsejében nagyon kevés leletanyag került felszínre, hiszen a visszafoglaló háborúk után is folyamatosan használták, bővítették, átalakították, és ezáltal tisztították.

A fürdőn kívüli területeken ugyanakkor nagy mennyiségű leletanyag került napvilágra. Egyrészt a fürdő déli oldalán még a török korban kialakított árokból, ami az évtizedek során feltöltődött a sok odadobált hulladéktól. Itt találtuk meg a fürdő egyik ablaka alatt a kizuhant ablakrácsot és a hozzá tartozó ólomkeretes ablaküvegeket.

Kissé távolabb pedig már a török kori település emlékeit találtuk meg. A földbe ásott élelemtároló vermek és szemétgödrök sok szép leletanyagot tartalmaztak, felszínre került néhány, szinte teljesen ép kerámiaedény, valamint rézedények töredékei. A török kori település felhúzódott a Gellérthegy oldalán, és elnyúlt az akkor még nyílt patakként folyó Ördög- árokig, ill. azon túlra is, melynek emlékeit Garády Sándor tárta fel az 1930-as években. A török korban népesítették be a Rác fürdőtől nyugatra fekvő terültet, középkori gödröket csak elenyésző számban találtunk ezen a vidéken. A török kori Tabán egészen a Dunáig ért, a Rudas fürdő környéke is a településhez tartozott.

Forrás: Maráz Borbála – Papp Adrienn-magyar múzeumok.hu

KRUMPLI-TÚRA A TABÁNBAN

Az idei év jelentős eseménye a tabáni krumplibúcsú, fel is írtam magamnak , ott kell lennem, biztosan jó kis muri lesz. Mondtam baráti társaságunknak, többeket érdekelt a dolog .Volt aki még nem is hallott róla , másoknak a Tabán szó hallatán nagy zöld felületek , szelíd lankák jutottak eszébe, azért kívánt csatlakozni. A társaságot egy közös érdeklődési kör, a jó magyar kifejezéssel „nordic walking” gyalogló sportnak nevezett, kocogással egybekötött időtöltés köti egybe. Egyikünknek eszébe is jutott, megszervezte, én meg afféle amatőr idegenvezetést vállaltam

Szombat délelőtt fél tizenegykor indult a tizenkét fős elszánt kis csapat ,hogy meghódítsa a Tabán és a Gellérthegy lejtőit. Pompás időnk volt, késő délután váltott át csak a napsütés némi ködszitálásba,

A Sissy szobortól indulva a Rácz fürdő, Tabáni templom, Szarvas tér, Semmelweis ház és Várkert kioszk, Benedek Elek emlékműve érintésével lyukadtunk ki a Tabán múzeumnál , ahol tombolt a krumplivásár, kerekes bevásárló kosárban, cekkerben cipelték haza zsákmányukat, az akciós áron vett jófajta magyar krumpliféléket a környékbeli nyugdíjasok.

A kapu alatt szakácsok zacskóban osztogatták a braunhaxlerek ételét, a libazsíros főtt krumplit a Tabán Múzeum szervezésében. Benn a múzeumban is nagy élet folyt. Aki a krumplikérdést tudományosan akarta megközelíteni, érdekfeszítő előadásokat hallhatott a burgonya termesztéséről, a magyar burgonyfajtákról.

Az udvaron szépen megterített asztalok várták a tudományos előadástól bizonyára megéhező és szomjas tömeg rohamát.


Kis csoportunk úgy döntött , inkább járjunk egyet a domboldalon, az növeli majd éhségérzetünket, hogy azután farkasétvággyal vethessük rá magunkat a magyar burgonyafajták nyújtotta kulináris élvezetekre.

A múzeum bejáratánál egy közös fotó erejéig összefutottunk Saly Noémivel ,aki nem csak az egyik legismertebb és amellett népszerű irodalom- és Budapest történész, , a pesti kávéházak rejtelmeinek legfőbb tudora, de őshonos tabáni lakos is egyben.

Aztán tovább a Kereszt utcán fel a szerb keresztig, az 56-os emlékmű mellett fel, az újonnan elkészült OXYGÉN sportcentrumig.

Közben az őszi napfényben sütkérezve kezünkben egy Zórád könyvvel egybevetettük a Kőműves lépcső magasából az egykori és mai panorámát. Útunk az utolsó megmaradt felső-tabáni ház a Czakó utca Hegyaljai út sarkán álló kis épület mellett vezetett el, melynek pincéje éppen kiadó.
Átkelve a csúcsforgalmon ismét csendesebb tájék következett. A néptelen kis parkban három hajléktalan költötte el zsírpapírból szerény ebédjét, gyanúsan méregetve a botos társaságot. Nagy fotózkodásokat hajtottunk végre a víztározó tetején, meg a filozófusok kertjében, ki –ki eldöntve , melyik vallásalapítóval óhajt barátkozni, én Buddha mellé áltam , netán átsugárzik belőle némi bölcsesség.

Már csak pár száz méter és elbaktatva a Hegedűs villa mellett, két lihegtető lépcsősor után elénktárult Európa leggyönyörűbb fővárosának panorámája.

Jóllehet, vannak más vélemények is, de ez ügyben nem nyitunk vitát.

A lefelé vezető út már könnyebb volt, szinte szökellve tettük meg, részint a bensőnket feszítő és távozni akaró folyadék okán, részint a reánk váró pompás libazsíros krumpli-halmokra gondolva.

A zárás előtti pillanatokban értünk a múzeumhoz, krumplinak és burgonyának már nyoma sem volt, se főve, se nyersen. Útunkat így a Tabáni Terasz boltíves belső helyiségeiben tatárbifsztekkel, a „Mélypince” legjobb fogására emlékeztető, tányérról lelógó hatalmas bécsiszeletekkel és korsó sörök bedörgölésével fejeztük be, egyhangúlag megállapítva, fenséges napot töltöttünk a Tabánban.

Végül átgyalogolva a kivilágított Erzsébet hídon át a metróig, a napot megkoronázva csodálhattuk az esti Budapest villódzó fényeit.
kassius