Egy-egy lányt még lefognak estelente,
ki erre vágyódott a szerelemre,
egy-egy házban még szépasszony lakik,
akivel jól eljátszhatsz hajnalig.
Így őrzi már a múltat csak az utca,
az öreg házak, félig földbe bújva,
egy kis középkor, ahol dohoson
fogatlan szél – javasasszony – oson.
Reggel, midőn idetéved a nap
s lelöttyinti a göthös házakat
színekkel: festők vernek itt tanyát,
hogy elszedjék a nyomor aranyát.
Az ittlakó nedves szalmazsákról
felkecmereg, a ház elé kilábol,
s az újvárosi útnak nekivág,
hogy keressen egy kis romantikát.
(Zórád Ernő: Tabáni úriemberek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése