Eltörött a hegedűm: DANKÓ PISTA LEGENDÁJA

Eltörött a hegedűm, nem akar szólani,
Rózsi, Rózsi mi bajod? Mért nem akarsz szólni.
A hegedűm majd megreparálom...
Szólalj meg hát, rubintos virágom.

Hozok mosdóvizet is gyöngypatak vizéből,
Ellopom a színét is rózsa levelétől.
/:Te leszel a legszebb a világon,
Szólalj meg hát, rubintos virágom.:/

Szeged - Szegénység, tüdőbaj, lányszöktetés, írók-költők barátsága, félezer szerzemény, dicsőség, korai halál – az életút mérföldkövei. Dankó Pista muzsikáját a cári udvar is megtapsolta

Muzsikus cigány apjától csak tüdőbaját és hegedűjét örökölte Dankó Pista. A hegedűt sihederkorában zálogba csapta egy korcsmában, a betegség viszont elkísérte rövidre szabott életében. Élettörténete igazi romantikus regény, mintha csak kedvenc írója, Jókai Mór vetette volna papírra.

zületett ott, ahol szív nem teremSzületésének helyéről maga is rejtélyesen nyilatkozik önéletrajzában, amelynek megírására Gárdonyi Géza kérte. Így fogalmaz: „Születésemre vonatkozólag legjobb lenne, ha a helyet nem említenéd, hanem így írnád: Született ott, ahol szív nem terem. Mindenki tudni fogja, hogy hol születtem."
Egyes források szerint ifjabb Dankó István szülőháza a szegedi Fölsőváros cigányfertályán, a Hangász utcában (a mai Bihari utca 13. számú ház helyén) állt. Mások Szeged-Fölsőtanyát (ma: Szatymaz) említik. Keresztlevelében az 1858. június 14-i dátum szerepel. Első gyermekként született, s kilenc esztendős volt, amikor apja meghalt. A kisfiú mellett még három húga, Irén, Etel és Róza maradt félárván.

A „malacbanda" „kutyúprímása"Apja halála ut

án Pista nem járhatott tovább iskolába: csak három elemit, egy református, meg egy lutheránus iskolát végzett. Nem maradt azonban műveletlen „vadzseni". Falta a könyveket: előbb diáktársaitól kért kölcsön olvasnivalót, aztán amikor jutott rávaló, egész könyvtárat gyűjtött. Dumas, Victor Hugo, Jókai műveit különösen szerette.

Hegedülni az országos hírű Erdélyi Náci tanította – két hónapig. A legnagyobb gyereknek korán munka után kellett néznie, vályogvetéssel kereste a krajcárokat. Nem tartozhatott hát a hangszervirtuózok közé, de ha játszott, a kortársak szerint szívéből szólt a muzsika.

Alig tizenöt évesen mint „kutyúprímás" hasonszőrű zenésztársaiból „

malacbandát" verbuvált. Velük járta a környékbeli tanyavilágot, ahol akkoriban nagyon keresték az olcsó muzsikusokat, akik kevéske pénzért, harapnivalóért, kis hordócska borért húzták a talpalávalót.

Tömörkény írja, hogy a mulatság gyakran duhajkodásba csapott át. A cigánybandát fölzavarták az eperfára, ott kellett játszaniuk – vagy a prímást vödörben eresztették le a kútba, „s onnan húzta föl a szomorkodóknak a hallgatót…"

Háromszoros lányszöktetésDankó bandája muzsikált Joó Ferenc arcképfestő tanyájában is. A 17 éves, kékszemű cigánylegény itt szeretett bele a gazda 13 esztendős Ilonka leányába, akinek persze nem ilyen jöttment vőlegényt szántak. Három esztendei vágyódás után hiába kérte meg a lány kezét Pista nevében Daróczy Pál pusztai kapitány (a betyárvilág híres csendbiztosa), a leendő após mindkettejüket kizavarta a birtokról. Ilonka azonban a kapuban egy szál rózsát adott Pista kezébe.

(A szerelem virágának emléke egész életében végigkísérte Dankó dalköltészetét: a rózsa több mint félszáz nótája címében vagy szövegében szerepel.)
A kitartó kérő kétszer sikertelenül szöktette meg a lányt, harmadjára azonban a kisteleki templom oltára előtt szentesítették szerelmüket.

A herceg gyűrűje

A vendéglők, kocsmák és tanyák közkedvelt muzsikusa saját szerzeményeivel lopta be magát a szívekbe (Egy cica, két cica…, Eltörött a hegedűm, Most van a nap lemenőbe…). Népszínművekhez írt betétdalokat, s közel félezer nótát költött. Zenéjéhez Pósa Lajos, Gárdonyi Géza, Békefi Antal, Tömörkény István írt szöveget

Daltársulatot szervezett, bejárták az Alföld,

s a Felvidék nagyobb városait.


Még Moszkvába és Szentpétervárra is eljutottak. Egy anekdota szerint a cári udvarban adott koncertnek akkora sikere volt, hogy az előadás végén Miklós herceg odament Dankóhoz, s elismerésként legszebb brilliánsgyűrűjét a muzsikus ujjára húzta. Ezt látva, a többi vendég sem akart elmaradni a nagylelkűségben: sorra gratuláltak, s mindegyik ujjára ráhúztak egy-egy gyűrűt. Amikor mindkét keze megtelt, a nagybőgős fölsóhajtott: „Drága jó Istenem! Miért adtál nekünk csak tíz ujjat…?!"

Együtt a királynéval

Ő az egyetlen a népies műzenében, akinek alakját írók, költők sora örökítette meg. Már életében irodalmi személyiséggé nőtt: Ady, Juhász Gyula versben szólt hozzá, Móra, Tömörkény, Rákosi Viktor írásainak szereplőjévé avatta, Gárdonyi József (az Egri csillagok szerzőjének fia) regényes életrajzát írta meg. Életéről Jávor Pál főszereplésével készült el 1940-ben a kétszázadik magyar hangosfilm.
Betegségének elhatalmasodása idején a „Pósa-asztal" társasága gyűjtést indított, s az egész ország adakozott gyógyíttatására. Egy télen át San Remóban kúrálták (onnan is lankadatlanul küldözgette haza új szerzeményeit) – a végzetes kór azonban legyőzte. A dalköltő 1903. március 29-én, sógora budai lakásában meghalt.

Pesten Herczeg Ferenc is búcsúztatta, s ötszáz cigány húrján sírt a nóta: „Eltörött a hegedűm…" Szegeden a múzeum előtt ravatalozták föl, Pósa és Tömörkény köszönt el tőle. A Belvárosi temetőben díszsírhelyet kapott. Pósa Lajos vitte végig a szoborállítás tervét is. Margó Ede szobrászművész csak a márvány árát fogadta el, honoráriumot nem. A műalkotást, helyenként méltatlan viták után, Erzsébet királyné szobra közelében állították föl, 1912. október 20-án. Az életében legendássá lett prímás azóta is itt, a Stefánián pengeti hegedűje nyakán szívet-lelket melengető dalait. A nótakirály kultuszát a szegedi Dankó Pista Emlékéért Alapítvány ápolja.

Szilánkok Dankó Pistáról

1./Juhász Gyula

DANKÓ PISTÁNAK

Magyar Héten a magyar cigánynak
Hadd hódoljon a magyar dalos,
Hadd maradjon emléked szívünkben
Könnyharmatos, virágillatos.

Húzd rá, cigány, te örök, te áldott
Virulj mindig, dicső nótafa,
Halhatatlan híred ragyogását
Be ne földelje feledés hava !

Zengj nekünk a vásárhelyi térről,
Dorozsmai malomról dalolj,
A szegedi boszorkányvarázslat
Szálljon reánk a vonód alól !

Magyar bánat és magyar reménység
Muzsikádban ölelkezzenek,
Magyar múltból a magyar jövőbe
Így marsoljon új dalos sereg !

Diadalmas nótáid szavára
Némuljon az idegen silány,
Húzd szívébe az egész világnak
Igazunkat, szent magyar cigány !

2./ Dankó Pista levele Pósa Lajosnak San Remó-ból

1899. február 15.

Szállok az urakhoz, kedves Pósa - asztal !Régen tudom már, hogy tele vagy m a l a sz t a l.Nem is kérek tőled szalonnát, kenyeret,Küldd inkább azonnal vasúti jegyemet.Akaratod megvolt: de országod nem jő ?Így hát majd én megyek üsse meg a mennykő ...!Ezt a csúf országot, - hej megenném nyersenHogyha nem készülne az a m a j d hangverseny.De hát már csak egyszer tán nyélbe lesz ütve,Vagy a lepény úgy jó, ha jó ki van sütve ?Jól van hát, bevárom, megbocsátok érte,Pedig már a Stigler a koszt árát kérte.Üdvözlégy Sipulusz minden zsebem Mohács !Kisegíthetne most a jó "Kazán Kovács".Jaj, mért hoztam elő, mért is emlegetem,Még biz felolvassa a hangversenyemen !Pedig, ha felolvassa, szórjon más virágot;Mert az már bejárta százszor a világot.Olvassa fel inkább a K i n g y e s i tárczát,Arra majd kiveszi mindenki a tárczát.S megváltja azonnal a belépő jegyet,Leesik a székről, annyit kacag, nevet.Édes kedves Kamó ! jó, komoly ügyészem,Komoly ügy ez komám, elfogyott a pénzem.Pénz nélkül pediglen megesik immáron,Egy fogatos helyett jáhatok szamáron.Mondd meg hát, Pósának, ne várja Szilvesztert,Interperlálja meg Vlasitst, a minisztert.Addig is üdvözlöm nyugdíjas KassaitKüldjön egy szép sunkát, ámde Kassait.Pakoljon be hozzá egy pár százas bankótHadd járom meg vele rögvest Monte - Karlót.Vágyva vágyom haza csupán csak egy ver le,Hogy a kormányelnök most épp nem Wekerle;Az beszúrta volna az ex lex t ö r v é ny b e,Hogy, aki be akar esni az örvénybe,Az csak vacsoráljon a Foltinnál két nap,- 2 -
Akkor oszt jön érte három kántor, két pap.Mert bizony Nagy Vincze azért kapott halált,Hogy mielőtt meghalt, a Foltinnál vacsorált.Node, azt hiszem, már elég lesz a jóbul,Adtam már eleget paprikából-sóbul.Fesztyt, Fenyő Sándort egyenkint tisztelem,Tyűh a Fárahóját, majd el is felejtem.Irgundum csoráre, kedves pajtás Gerzsony !Megvan-e még lelkem az a kedves p e r sz o ny ?Akit szép Aladár a nyakadra tukmált;Te fizettél, lelkem, Aladár meg ott hált !Azt írod, hogy köd van, ne menjek még haza,Hogy-e kívánság a Pósa-asztal szava.Megmondjam-e pajtás, ködben mért sántikálsz,Hogy ne lássa senki, ha nótát fábrikálsz.Azért a leveled engem el nem riaszt,A jövő héten már haza megyek bibaszt !
Dankó Pista ( Kéziratban, Dankó Pista hagyatékából. )

3./Legismertebb művei:

Mintegy 400 önálló népies műdalt írt:

• Eltörött a hegedűm
• Egy cica, két cica
• Most van a nap lemenőbe
• Baka levél
• Béla cigány
• Még azt mondják, nincs Szegeden boszorkány
• Szőke kislány, csitt, csitt csitt
• Vásárhelyi sétatéren Béla cigány muzsikál
• Egy csillag se ragyog fenn az égen
• Nem átkozom ibolyakék szemedet
• Szegedében szokása a leánynak
• Ne gyónj nekem, minek gyónnál
• Hallod rózsám, Katika
• Nem vagy legény, Berci
• Nincs szebb lány a magyar lánynál
• Nincsen a császárnak olyan katonája
• Nem jó, nem jó minden este a kapuba kiállni
• Elmegyek a tengerszélre
• Búsan szól a kecskeméti öreg templom nagyharangja
• Csitt, babám!
• Az a szép

Népszínművek zenéje

• A zsöllérlegény (Szeged, 1887)
• Szegény Laci (Szeged, 1888)
• A leányasszony (1889)
• Cigányszerelem (1898)
• A halász szeretője (Budapest, 1899)

FORRÁS:Délmagyar.hu-

Százötven éve született Dankó Pista - NYILAS PÉTER

2008.06.14