Félt, s messzébb röppent el kányától a galamb,
El is kerűlte számtalanszor a halált.
A ragadozó csalárdságot gondola ki, s így
Szól: bajjal éltek tí szegények! engemet
Közakaratból királytoknak válasszatok;
Fogadom, rátok nem támad ellenség soha.
A gyáva nép hitt, és magát megadá neki.
Mihent királyságot nyert, őket szaggatá.
Egy akkor így sohajtott: méltán szenvedünk!
Meglásd, kinek higgy; gonosztól jót ne várj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése