2012. március 29., csütörtök
A CITADELLA LEBONTÁSA
A GELLÉRTHEGYI CZITADELLA LEBONTÁSA
Vasárnapi Újság 1899 május 7.
A Duna festői panorámája nem sokára el fogja veszteni egyik érdekes díszét, a gellérthegyi czitadellát. A festői szépségű, h a t a lmas sziklahegy t e t e j én emelkedő erődöt ugyanis lebontj ák s a hegytető valószínűleg helyet ad egy nagy nemz e ti emlékműnek, melynek eszméje már évek óta foglalkoztatja az illetékes köröket.
A 224 mé t er magas Szent-Gellérthegynek igen változatos története van. Nevét Szent Gell é rt püspöktől nyerte, a kit a pogány magyarok vagy besenyők a meredek szikla orma i ról taszítottak a lá a Dunába 1046 t á j án.
A később a z t án kereszténységre t é rt nép a v é r t a n ú - h a l á lt szenvedett püspök nevéről keresztelte el a h a t a lmas dolomit szikla-hegyet, emlékére pedig a hegy nyuga ti oldalán kápolnát emeltek, melyet a törökök pus z t í tot t ak el közvetlenül a mohá c si vész u t á n. Az 1813-ik évben csillagvizsgálóintézetet állítottak fel a hegy ormán. Ez időben helyezték ugyanis vissza Budára Nagyszombatból a tudományos egyetemet, s József nádor kezdeményezésére oda építették az egyet emi csillagvizsgálót, a hol most a czitadella fő erőde áll. 1815 október 15-én ünnepélyesen fel is avatták az első magyarországi csillagdát, amely az akkori időben nagy h í r re t e tt szert ki tűnő műszereivel, de még inkább sikeres megfigyeléseivel.
Az 1848—49-iki szabadságharcz alkalmával azonban a magyar csapatok szállták meg a csillagda melletti tetőzetet s 1849 május 5-ikén meg is kezdték a budai vár lövetesét, a h o n n an zápormódra hul lot t ak vissza a golyók, veszélylyel fenyegetvén a csillagdát is. Az akkori segédcsillagász, Montedegói Albert Fe r encz a zonban előtte való éjjelen l ehorda t ta a nagybecsű műszereket a hegy tövében fekvő Rudas-fürdő pinczéjébe. Csak évek m ú l t án vitték vissza a megme n t e tt t á rgyakat az egyetemre, a hol azokat ma is őrzik. Az e lpus z tult csillagvizsgáló lebontása u t án a Bach-korszak ka tonai kormányzósága e lhat á roz t a, hogy a hegy o rmán egy nagyobb erődöt emeltet, a h o n n an az egész fővároson és vidékén harczászatilag ur a lkodni lehessen. Az elkészült tervek alapján hét év a l a tt épült föl a h a t a lmas czitadella, melyet a nem rég e l h u n yt építési vállalkozó, Kasselik Fe r encz épí t e tt mint egy h atmilliónyi költséggel. 1854 j ú n i us havában vette birtokába a ka tona s ág, s mintegy 60 ágyúval szerelte fel.
Negyvenöt évi fennállása alatt az erőd falait ellenséges golyók nem érték, a hadi eszközöknek az utóbbi évtizedek a l a tt tört é nt ór i si tökéletesedése pedig teljesen meg szüntette a czitadella jelentőségét úgy t ámadás, mi nt védelem esetére.
Negyvenöt évi fennállása alatt az erőd falait ellenséges golyók nem érték, a hadi eszközöknek az utóbbi évtizedek a l a tt tört é nt ór i si tökéletesedése pedig teljesen meg szüntette a czitadella jelentőségét úgy t ámadás, mi nt védelem esetére.
Az 1889-iki év végén kezdett Budapest székesfőváros t anácsa az új városszabályozási t e rvezetek kivitele alkalmából azon eszmével foglalkőzni, hogy a l a k t a n y á k at a városon kívül helyezi, illetőleg építi fel. S ezen terv királyi jóváhagyá st nye rvén, gróf Pejacsevics táborszernagy budape s ti hadt e s tpa r anc snok fölterjesztésére e l h a t á r o z t a t o tt a czitadella erőd jellegének megs zünt e t é se is. Hosszas átvételezési tárgyalások u t án a mú lt év október havában kimondta a főváros az erőd l ebont á s á t, 1899 február 23-án vonult ki belőle az utolsó őrség, mely u t án megkezdte a csákány pus z t í tó munkáját.
A szent gellérthegyi czitadella 220 méter hosszú erőd, melynek szélessége 45 és 60 mé t er között váltakozik, csupa terméskőből építve. Hoss zúká s, sarkos tör ésű falaiból két bástyakiszögellés nyúlik ki, a mely mintegy 12—16 mé t erre r emelkedik ki a föld felszínétől. Az egyik bástyakiszögellés éjszakra, a királyi palota felé né z, a másik pedig délre, Promontor felé. Az erőd keleti végén félköralakú bástyafal néz a vámhá z t é r r e, míg a tul a jdonképpeni erőd, az úgynevezett czitadella, a svábhegyi (nyugati) oldalon emelkedik ki két emeletnyi magas falaival félkörben húzódva.
A két és fél mé t er vastag fallal körülkerített erődnek nagy, 115 mé t er hosszú feltöltött u d v a ra van, a melynek színvonalától még mint egy h at mé t e r re emelkednek ki a bástyafalak. E falazat úgy az éjszaki, m i nt a déli oldalon 12—12 bolthajtású ív á l t al volt tagolva, minden ivezet közepén egy nagyobb lőrésű ablakkal, oldalain pedig két kisebb lőréssel. A vámhá z t é r re né ző félkörű bástya falazatán, 9 ivezet a l a tt 3—3 kisebb lőrés volt vágva.
A Svábhegy felé néző oldalon emelkedett maga a központi erőd, az udvartól egy négy méteres sáncz á l t al elválasztva, melyen át felvonó hidon l ehe t e tt be jutni az erődbe. A két emeletes erőd belseje szolgált a ka tona s ágnak kaszárn yául s e czélra mint egy 128 kisebb s nagyobb ka z ama t a - s z e rű helyiség volt b e n n e. E központi erőd falai há rom mé t e rnyi vastagok s a svábhegyi oldalra nyiló oldalról a hegy,
l a s sú emelkedése mi a t t, jobban megközelíthető lévén, még egy öt mé t er szélességű sáncz által is védve voltak.
A központi erőd közepén egy kisebb udvar állott, a mint egy 80 mé t er mélységre nyúló cziszternával, melyben még ma is h á r om mé t e r es viz van. A félkörű bástyaoldali házsorokig emelkednék, mi á l t al rendkívül emelné monument á l is építményekben úgy is szegény fővárosunk emez egyik legszebb pont j á t.
l a s sú emelkedése mi a t t, jobban megközelíthető lévén, még egy öt mé t er szélességű sáncz által is védve voltak.
A központi erőd közepén egy kisebb udvar állott, a mint egy 80 mé t er mélységre nyúló cziszternával, melyben még ma is h á r om mé t e r es viz van. A félkörű bástyaoldali házsorokig emelkednék, mi á l t al rendkívül emelné monument á l is építményekben úgy is szegény fővárosunk emez egyik legszebb pont j á t.
Paur Géza.
Wikipédia
1894-ben a Citadella az akkor 25 éves főváros birtokába került.
„ 3. § Eme adásvevési jogügylet létrejötte esetére a gellérthegyi erőd, továbbá az Ujépület telkének szabályozása folytán nyilvános utczákra és terekre eső területek minden ellenérték szolgáltatása nélkül, ingyen mennek át Budapest székesfőváros közönségének tulajdonába; de kikötendő, hogy a székesfőváros az uj laktanyákhoz szükséges telkek közül azokat, a melyek fővárosi tulajdont képeznek, a leltári becsérték ellenében bocsátja át az állam tulajdonába, továbbá, hogy a gellérthegyi erődöt lebontatja s a Gellérthegyen szükség esetén katonai megfigyelő- és táviró állomás létesitését minden ellenszolgáltatás nélkül megengedni tartozik. ”
– 1894. évi XX. törvénycikk a székes fővárosi Ujépület, a Károly-, József- és Flórián-laktanya és a Gellérthegyi erőd értékesitéséről.
A Citadella és néhány budai laktanya átadásáért cserébe a főváros jelentős külterületi ingatlanok tulajdonáról mondott le a hadügyi tárca javára.Ekkor a falát egy részen jelképesen megbontották, jelezvén, hogy katonai szerepe megszűnik.( A teljes lebontás a hatalmas költségek miatt végül is nem valósult meg. Mivel a főváros anyagi helyzete az utóbbi száz évben csak tovább romlott, a Citadella-homlokán a jelképes bontással máig fennmaradt kassius) Az 1960-as évektől kezdve idegenforgalmi szerepet szántak neki, ezért átalakították: szállót és vendéglőt nyitottak benne. Vonzerejét elsősorban a falairól nyíló elsőrangú kilátásnak köszönheti: a hegy lába előtt elterülő város képe valóban páratlan.
Az erőd keleti, városra néző fala tövében áll a Szabadság-szobor, Kisfaludi Strobl Zsigmond 1947-ben felállított alkotása. A szobor talapzata előtt álló szovjet katona szobrát 1992-ben távolították el és átszállították a budatétényi szoborparkba.
Ma több funkciót is betölt a monumentális Citadella erődje. Tetején több rádióadó sugározza adását, míg vastag falai között étterem és szálloda üzemel. A hadtörténelem iránt érdeklődők megnézhetik a kazamatáiban berendezett, 1944-es ostromra emlékeztető háborús panoptikumot. A békésebb korszakra emlékeztet a „Budapest anno” fotókiállítás, amely felidézi a rohamosan fejlődő nagyváros képeit a 19. század végéig.
DIVAT ANNO 1895
1895 december 8-i VASÁRNAPI ÚJSÁG-ban jelent meg ez a friss divatszemle az 1892-es párizsi divatról. Hát istenem, akkoriban nem volt oly gyorsan csapongó a divat mint manapság. Vagy szegény Alice nevű újságíró hölgyemény tévedett. Időben oly távoli dolgokról ma már nehéz az igazságot kideríteni.
DIVATTUDOSITAS.
Paris, 1892. decz. 2.
Az e n y he időjárás da c z á ra a divatvilág körei nemc s ak az őszi, de m ár a téli idény újdonságaival is foglalkoznak, sőt e r é s z b en m ár végleges megá l l apodá s ra j u t o t t a k. A m i nt ezt m ár utolsó jelenté emb en megjósol t am, téli köpenyek, fé!hosszú kabátok és k a r on alul érő ga l l é roknál prémes díszít é s ek és béllések m i n él é r t éke s ebb szőrméből nelkülözhe t l enek. Mindezekből azt kell következtetni, hogy azon n a g y on is üdvös mozgalom, mely a múlt évben a mé r e g d r á ga szőrmeárúk dolgában megi n d u l t, teljesen meghiúsul t.
E l s ő r a n gú divattermekben fekete ezoboly, kék róka, szibériai evet es szebbnél-szebb rókaprémek a némil eg már lábrakapott v a s t ag angol
b á r s o n yt teljesen kiszorították, me ly kelme különösen városi, sétaöltönyöknel a p r é m es r u h át né lkülözhetővé teszi. Ámde mindezek daczá ra b á r s o ny r u h á t, felöltőt vagy gallért d r á ga s zőrme né lkül s e n ki sem viselhet. A mérsékelt nagys ágú k a r m a n t y ú k b an többféle zsebek vann a k, a p é n z t á r c z a,
z s ebkendő s tb. számára. A pénza r i s z tokr a c z ia hölgyei az
öl töny színéhez i l l ő szőrmét vi s e lnek, s így g y a k r an megesik, hogy Worth. Redfern és más mé r v a dó ruhaművé s z ek prémek dolgában a kellő szín m i a tt fennakadnak,Uzés herczegnő a m i n ap az Op e r á b an fekete g yöngyszín bársonyruhát viselt, melyhez a fekete coboly p o m p á s an i l l e t t. Broglie herczeg estélyén ugyan Uzés h e r c z e g nő f ehér selyem öltönyéhez ismét r emek h e r m e l in ga l l é rt viselt. Sétaöltönyök sötétkék vagy sötétvörös skót gyapotkelméből, megfelelő bársony díszítéssel,
testhez illő félhosszú kabátkák, úgynevezett katona -z sinórz a t t a l, végül mi n d en díszítés nélküli felöltők, a téli évad lefolyása a l a tt a nagy többség á l l andó pártfogásának örvendenek. Némi kivé t e lt az úgyneve z e tt angol Waterproof és Havelock szabású köpenyek képeznek, melyek azonban a divat-világ kör e iben i sme r et l enek. Magától é r t e tődik, hogy az efféle öltönyök legfeljebb va súti kocsiban vagy ki r ándulá ok alkalmával használha tók, míg
vá rosban — különösen felöltők vagy köpenyek dolgában — a divat kívánalma it szem előtt kell t a r t a n i.
Mi n d en egyszerűségük mellett nagyon szépek a félhosszú egyenes ka r imá jú fekete, sötétkék esetleg fehér angol nemez kalapok, melyeknél díszítésül többnyi re széles bársonycsokrok, gyémántcsatokkal s egyéb dr ágakő t a r t ó k k al szolgálnak.
F o r m á ra nézve ezen nemez kalapok leginkább a . C a n o t i e r -féle n y á ri ka l aphoz hasonl í t anak. Capote szabású franczia
k a l a p o k at csakis színházban, esküvőkön vagy egyéb ünnepé lyes alkalommal viselnek. Nézet em s z e r int a franczia kalap elébb-utóbb ismét fölszínre fog k e r ü l n i.
Nagyon díszes az ide mellékelt rajzon l á t h a tó s é t aöl töny világos-barna crépon-ból. De r ekát fekete bá r sony me l l ény és habos selyemből készült díszítés képezik. A n y ak körül fekete strucztollas boa. A r u ha s zoknyá j ának szabásából világosan kitűnik, hogy a sokszor eml ege t e tt k n n o l i n t ól egyelőre még n em kell t a r t a n i, a mennyiben a szoknyák redői
oly bővek, hogy azok alatt semmiféle abr inc snak helye n em l e h e t n e. A kerek alakú kalap díszítése a r u ha s z ínének megfelelő bá r sony szalagcsokrokból és fekete strucztollakból áll. E n n él szebb sétaöl tönyt P a r i s b an alig l á t t am. W o r th terméből való továbbá az új fekete bá r sony köpeny ezoboly prémmel s ugyane z en szőrméből készült ka rmantyúva l.
A köpeny eleje a gazdag bélést mutatja, míg bő ujj a in s z int én
ezobolyszegélyt l á tunk. Nem kevésbbé csinosnak t a l á lom a Habán t e rmében készült szürke nemez ka l apot, füstszürke bársonyszalag, csokor és pi ros má k v i r ág díszítéssel. Az efféle mérsékelt nagyságú k a r imás kalapok minden öltönyhez illenek és olcsóságuk folytán közkedveltségnek örvendnek. Divat dolgában a magas szárú vékony selyem esernyő nemcsak nélkülözhetlenné vált, h a n em a hölgy kezébe alig illő a r any vagy ezüst gombos
s é t abotokat teljesen ki s zor í tot t a. Igaz ugyan, hogy a fényűzés az esernyőkön is meglátszik, a m e n n y i b en drágakövekkel
k i r a k o tt zománczos ernyőgombok S t r e e t er vagy Labi che ékszerészek kirakat a i b an 4—5 ezer frankon alul alig l á tha tók, de a ki nem vehe t, az egyszerű tíz frankos esernyővel is be é r i. Mindezek daczára a helyzet jellemző vonása :
végtelenségig menő fényűzés, még pedig a női divatárúk egész
vonalán.
Alice.
DIVATTUDOSITAS.
Paris, 1892. decz. 2.
Az e n y he időjárás da c z á ra a divatvilág körei nemc s ak az őszi, de m ár a téli idény újdonságaival is foglalkoznak, sőt e r é s z b en m ár végleges megá l l apodá s ra j u t o t t a k. A m i nt ezt m ár utolsó jelenté emb en megjósol t am, téli köpenyek, fé!hosszú kabátok és k a r on alul érő ga l l é roknál prémes díszít é s ek és béllések m i n él é r t éke s ebb szőrméből nelkülözhe t l enek. Mindezekből azt kell következtetni, hogy azon n a g y on is üdvös mozgalom, mely a múlt évben a mé r e g d r á ga szőrmeárúk dolgában megi n d u l t, teljesen meghiúsul t.
E l s ő r a n gú divattermekben fekete ezoboly, kék róka, szibériai evet es szebbnél-szebb rókaprémek a némil eg már lábrakapott v a s t ag angol
b á r s o n yt teljesen kiszorították, me ly kelme különösen városi, sétaöltönyöknel a p r é m es r u h át né lkülözhetővé teszi. Ámde mindezek daczá ra b á r s o ny r u h á t, felöltőt vagy gallért d r á ga s zőrme né lkül s e n ki sem viselhet. A mérsékelt nagys ágú k a r m a n t y ú k b an többféle zsebek vann a k, a p é n z t á r c z a,
z s ebkendő s tb. számára. A pénza r i s z tokr a c z ia hölgyei az
öl töny színéhez i l l ő szőrmét vi s e lnek, s így g y a k r an megesik, hogy Worth. Redfern és más mé r v a dó ruhaművé s z ek prémek dolgában a kellő szín m i a tt fennakadnak,Uzés herczegnő a m i n ap az Op e r á b an fekete g yöngyszín bársonyruhát viselt, melyhez a fekete coboly p o m p á s an i l l e t t. Broglie herczeg estélyén ugyan Uzés h e r c z e g nő f ehér selyem öltönyéhez ismét r emek h e r m e l in ga l l é rt viselt. Sétaöltönyök sötétkék vagy sötétvörös skót gyapotkelméből, megfelelő bársony díszítéssel,
testhez illő félhosszú kabátkák, úgynevezett katona -z sinórz a t t a l, végül mi n d en díszítés nélküli felöltők, a téli évad lefolyása a l a tt a nagy többség á l l andó pártfogásának örvendenek. Némi kivé t e lt az úgyneve z e tt angol Waterproof és Havelock szabású köpenyek képeznek, melyek azonban a divat-világ kör e iben i sme r et l enek. Magától é r t e tődik, hogy az efféle öltönyök legfeljebb va súti kocsiban vagy ki r ándulá ok alkalmával használha tók, míg
vá rosban — különösen felöltők vagy köpenyek dolgában — a divat kívánalma it szem előtt kell t a r t a n i.
Mi n d en egyszerűségük mellett nagyon szépek a félhosszú egyenes ka r imá jú fekete, sötétkék esetleg fehér angol nemez kalapok, melyeknél díszítésül többnyi re széles bársonycsokrok, gyémántcsatokkal s egyéb dr ágakő t a r t ó k k al szolgálnak.
F o r m á ra nézve ezen nemez kalapok leginkább a . C a n o t i e r -féle n y á ri ka l aphoz hasonl í t anak. Capote szabású franczia
k a l a p o k at csakis színházban, esküvőkön vagy egyéb ünnepé lyes alkalommal viselnek. Nézet em s z e r int a franczia kalap elébb-utóbb ismét fölszínre fog k e r ü l n i.
Nagyon díszes az ide mellékelt rajzon l á t h a tó s é t aöl töny világos-barna crépon-ból. De r ekát fekete bá r sony me l l ény és habos selyemből készült díszítés képezik. A n y ak körül fekete strucztollas boa. A r u ha s zoknyá j ának szabásából világosan kitűnik, hogy a sokszor eml ege t e tt k n n o l i n t ól egyelőre még n em kell t a r t a n i, a mennyiben a szoknyák redői
oly bővek, hogy azok alatt semmiféle abr inc snak helye n em l e h e t n e. A kerek alakú kalap díszítése a r u ha s z ínének megfelelő bá r sony szalagcsokrokból és fekete strucztollakból áll. E n n él szebb sétaöl tönyt P a r i s b an alig l á t t am. W o r th terméből való továbbá az új fekete bá r sony köpeny ezoboly prémmel s ugyane z en szőrméből készült ka rmantyúva l.
A köpeny eleje a gazdag bélést mutatja, míg bő ujj a in s z int én
ezobolyszegélyt l á tunk. Nem kevésbbé csinosnak t a l á lom a Habán t e rmében készült szürke nemez ka l apot, füstszürke bársonyszalag, csokor és pi ros má k v i r ág díszítéssel. Az efféle mérsékelt nagyságú k a r imás kalapok minden öltönyhez illenek és olcsóságuk folytán közkedveltségnek örvendnek. Divat dolgában a magas szárú vékony selyem esernyő nemcsak nélkülözhetlenné vált, h a n em a hölgy kezébe alig illő a r any vagy ezüst gombos
s é t abotokat teljesen ki s zor í tot t a. Igaz ugyan, hogy a fényűzés az esernyőkön is meglátszik, a m e n n y i b en drágakövekkel
k i r a k o tt zománczos ernyőgombok S t r e e t er vagy Labi che ékszerészek kirakat a i b an 4—5 ezer frankon alul alig l á tha tók, de a ki nem vehe t, az egyszerű tíz frankos esernyővel is be é r i. Mindezek daczára a helyzet jellemző vonása :
végtelenségig menő fényűzés, még pedig a női divatárúk egész
vonalán.
Alice.
2012. március 28., szerda
DUJCSIK-HORVÁTH ANNA: TABÁNI TŰZZOMÁNCOK
Holdvilág utca
Ív utca 10
Kereszt utca
Kőműves utca 16
A tűzzománcok készítőjét szemmel láthatóan Zórád Ernő Tabán-akvarelljei ihlették az alkotásoknál
Forrás: http://www.anna-tuzzomanc.hu
2012. március 27., kedd
VIRÁG BENEDEK: A BÖLCSRŐL
A Bölcs magában bízik; az ellene
Felkelt Szerencsét, mint valamelly kemény
Szirt a haboknak csapkodásit,
Érzi, de férjfiasan megállja.
A Nap, mikor feljő, s köd emelkedik
Súgári ellen, fényszekerén nevet,
És megszokott útját kijárja:
A buta pára lehúll, s enyészik.
Amaz kiszegzett célja felé siet;
Ha néki gátot vetnek irígyei,
Nagy lelke, csendessége mellett,
Érezi emberi hívatalját.
Bár sok veszélyek közt forog élete;
Azt tiszteletben tartani nem szünik.
Ha sorsa nem változhatatlan;
El meri várni dücső halálát.
Zengd győzedelmét mennyei lantodon,
Músám! s azoknak szíveiket, kiket
Kaján szemekkel tart az álnok
Cimbora, bátorodásra gerjeszd!
BUDA ÉS PEST 1790 KÖRÜL
A képen jól felismerhető az ún. Szarvas ház, a mögötte betorkolóhajóhíddal, az Apród utca vonala, a szt Katalin plébánia templom.A szerb templomnak csak a csúcsa látszik. Jobb oldalon sorakoznak a híres budai szőlőkertek tőkéi . Valahogy így nézett ki a Tabán , midőn lakója lett Virág Benedek. Ugyancsak ez időtájt nyithatott ki a később legendássá vált Mélypince vendéglő a későbbi Fehérsas utcában, amit akkor még Weisse Adler Gassé-nak hívtak lakói.
Sajnos, a "Blogspot.com" a képnagyítást csak bizonyos mértékig engedi ,azon felül a kép egy része lemarad.A képre kattintva a teljes fotó lesz látható.
HIRDETÉS 1866-BÓL
A BUDAI
RUDAS-FÜRDŐ
ÉS
GYÓGYINTÉZETEK
megnyitása f.évi május 16-án
Az alulirt fürdő-igízgstóság tisztelettel értesiti a t. ez. közönséget, miszerint
k i t ü nö g y óg y h a t á s á r ól hazánkban átalánosan i sme r e t e s, és a fürdővendégek nagyobb kényelmére ujonan átalakított rudas-fürdő f. évi BiaJRB 16-án megnyittatott.
A rudas-fürdő természetes, só és luganytartalmu 37° meleg forrásvizének kétségtelen gyógyereje a legels orvosi tekintélyek által elismertetett különös en a j á n l h a tó p e d i g: k ö s z v é ny ellen, idült csuz, többf é le b ő r b a j o k n a l: k i v á l ó a n* azonban az i z z ag és pikkel y - sömörné l, nemkülönben tőbbnemü alhas-i b á n t a l m a k n al hat.
Be lha s zná l a ti j a v a l t a t n ak e g y ó g y f o r r á s o k: kftszvény és máj-túltengésbol s z á rma z o tt g y o m o r h u r u t n a t, a midőn e* utóbbi még igen érzékeny; gyomorf eké l ynél ; Idült b é l h n r n t n a l, ma k a cs sztékrekedésnél , előre haladt korú zsongtalan
egyéneknél stb.
Jótev és üdítő hatás-t pyakorol a beteg állapotára a fürdóintézet t á g a s, és
t i s z ta lég he l y i s é g e, ki es fekvése és átalakított árnyékos sétánya.
A Rudas Fürdö ásványvíz forrásainak nagy mennyiségénél, és czélszerúcn átalakí
t o tt vizvezatéseinél fogva, a fürdővendégek a t e rmé s z e t es meleg for r á sokat nemcsak f ü r d é s re é» i v á s ra használhatják, hanem kívánságukra maláta-, vas és s ó t a r t a lmú fürdők is k é s z í t t e t n e k.
A fürdóvendégek folytán közóhajtása folytán több kádfürdő kőfürdővé alakitat
tik át, és az összes fürdők czélszerüen berendezett v i z zuhanyokkal láttatnak el.
A vendéglői helyiségek ujonan átalakíttatván és megnagyobbittatván, a fürdő
közönség részére egy olvnsószoba r e n d e z t e t e tt be, melyben m a g y ar és német politikai, szépirodalmi és élez l apok találhatok; egyszersmind gondoskodva van, hogy a fürdővendégek jutányos árak mellett Ízletes étkekkel s italokkal láttassanak el.
A vendégszobák czélszerüen átalakitattak, ezek, nem különben a fürdők á ra
t e t eme s en l e s z a l l i t t a t o t t; a szobákra és fürdőkre nézve pedig nagyobb százalékos elengedés mellett bé r l et n y i t t a t o t t.
Az egész fürdóintézttnek átalános átalakításán kivül a kies fürdö-sétányon a
közönség kényelmére egy díszes kiosk fog felállittatni, melyben m a g y ar zene mellett meleg italok "és hűsítők kaphatók lesznek.
A fürdöorvos teendőit a testvérvárosokban átalánosan ismert d r. Hoffer István
tiszt, városi phyfikus volt szives elvállalni, ki a fürdóintézetben naponkint délelőtti
9 — 10 óra k ö z ö tt t a r t ja rend* leli idejét.
A k ö z l e k e d és Budapest között részint a helybeli gőzha jók, részint
csónakok, részint t á r s a s k o c s lk által tartatik fenn, mely utóbbiak részére czélszerűség tekintetéből állomási helyül Pesten a széna tér tüzetett ki.
A fürdő kezelése egy külön i g a z g a t ó ra bízatott, kinek főteendöje: s z i gorú
h á zi r e n d et s t i s z t a s á got t a r t a n i, és a közönség kényelmére különös gondot fordítani; előfordulható visszásságok meggátlása tekintetéből az olvasószobában egy pana s zk ö n yv található, melybe a fürdóvendégek kívánságaikat bejegyezhetik.
Egyátalában gondoskodott Buda fővárosa mint fúrdőtulajdonos arról, hogy a
t. ez. közönség igényei lehetőleg minden tekintetben kielégittessenek, s midőn e czél
elérésére nézve tetemes pénzbeli áldozatot hoz, bizton reményli, hogy a t. ez. közönség, elismerve a rudas fürdö t e rmé s z e t es á s v ány v i z ének ki tünö
g y ó g y e r e j é t, szives részvétét jövőre sem fogja ez intézettől megtagadni, söt az abban található nagyobb kényelem e meleg részvételt még inkább növelni fogja.
Budán, 1866. évi május 17-én.
A rudasfíirdő igazgatósága
2012. március 26., hétfő
2012. március 25., vasárnap
BALÁZS BÉLA: RÉG VOLT
Múlik a táj s alig emlékezem
Már, milyen volt a völgy,
Úgy fáj, mint elmúlt szerelem
S egy régi arez, melyet nem láthatok.
Rég volt. — De most is dalolok
És minden dal az első dal marad.
És egyszer régen
Nem tudtam mi fáj, mikor felfakad,
Őt kivánom-e vagy az éneket.
Rég volt. — De hogyha hulló este
Múlik a táj s alig emlékezem
Már, milyen volt a völgy,
Vágyom új dalra fájón, nehezen
És felsajog egy régi szerelem.
Balázs Béla.
Balázs Béla, eredeti nevén Bauer Herbert (Szeged, 1884. augusztus 4. – Budapest, Józsefváros, 1949. május 17.[1]) költő, író, filmesztéta, filmrendező, filmfőiskolai tanár. A 20. századi magyar kultúra egyik jeles egyénisége, akinek műveinél is jelentősebb szellemi hatása – többek között – a barátaira (Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lukács György).
Forrás: -Vasárnapi Újság 1910 június 26
- Wikipédia- Balázs béla
MI ÚJSÁG ? (A VASÁRNAPI ÚJSÁG ROVATA)
1891 márczius 29
ALAGÚT A DUNA ALATT
A l a g út a D u na a l a t t. Krisztinkovics Béla mér
nök a Kötő-utcza s a Döbrentei-tér között a Duna
a l a tt a l agut at akar épí t t e tni, a melyen keresztül
villamos vasúton j á r na a közönség s ez i r á nt kér
v é n yt is nyúj tott be a kereskedelemügyi miniszter
hez. A miniszter, e kérvényt véleményezés végett
l eküldte a fővároshoz.
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ KORFU SZIGETÉN
A k i r á l y né ú t j a. Erzsébet ki r á lyné, Mária Valéria főherczegnővel és Ferencz Szalvator főherczeggel, több nap óta Korfu szigetén időzik, e hó 22-ikén inkognitóban Athénbe utaztak, s a «Hotel d e s E t r a ngers»-ben szállottak meg. Kosjek b. osztrák-magyar követ a királyné ő felségét a pá lyaudvaron fogadta. A királyné este l á toga t á st t e tt az a t h é ni királyi családnál. A királyasszony másnap a t rónörökös látoga t á s át fogadta, majd az Akropolist, a Theseus
templomot és a muzeumokat szemlélte me g. Má r ia Valéria főherczegnő, aki fáradt volt kissé, e látogatásokban nem kisérte a királynét. A görög királyi pár az est folyamán viszonozta a magyar ki r á lyné látogatását, ki a holdvilágos estén megte k i n t e t te a Schliemann-féle h á z at az Akropolison. E hó 24-ikén dé lut án a királyné és a fóherczegi p ár különvona ton elhagyta Athént. A pályaudvaron a ki r á ly és a t rónörökös pompás b o k r é t át n y ú j t o t t ak át Er z s ébet
királynénak.
A ki r á lyné, mielőtt Korfuból visszatér, előbb Olympiába megy. A főherczegi p ár má r cz ius 30-án szándékozik Korfuból visszaindulni.
A DÖBRENTEI TÉR EGYKORI KINCSEI NYOMÁBAN
(Falanszter. blog .hu )
Budapest legszebb tere volt a 40 évet élt Döbrentei. Díszes bérpalotáit urbanisztikai fejlesztések miatt lebontották, ám helyükön nem egy modern fürdőváros, hanem az Erzsébet híd vasbeton felüljárói kacskaringóznak.
A japánkerttel díszített Döbrentei tér nyugati oldala 1915-ben. (Fotó: Profila.hu)
Hídfők és okosok
Az Eskütéri (ma Erzsébet) híd építésével párhuzamosan a magyar kormány és Budapest polgármesterei rendezni kívánták a leendő folyami átkelő budai és pesti hídfőinek környezetét is. Az 1893-as költségvetési terv tanúsága szerint a 11170 tonnásra tervezett lánchíd megépítésére és tereprendezésére 11 és fél millió forintot különített el az állam, amelyből hasznos kisajátítások címén csak 4 millió forint megtérülésével számolt a kincstár. A főváros 1895-ben hirdette ki a pesti oldal Városház-, Sebestyén-, Rózsa- és Hal terek szabályozási tervpályázatát, amelyeket úgy akartak teljesen átépíttetni, illetve lebontatni, hogy a meghosszabbított és kiszélesített Hatvani (később Eskü út, ma Szabad sajtó) utca ráfusson a hídfőre. Mivel a beérkezett pályamunkák közül egyetlen egy építészeti elképzelés sem nyerte el a zsűri tetszését, így a tényleges szabályozási munkákkal Lechner Lajos középítési igazgatót, Hauffel Adolf műszaki főtanácsost ésDevecis Ferenc műszaki tanácsost bízta meg az önkormányzat.
Fürdő és kőfal
Bár a háromnyílású Eskü téri híd megépítéséhez 1898-ban már nekiláttak a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára, a Diósgyőri Vas- és Acélgyár, a Gross és Társa, a Fischer Henrik-féle gyár, valamint a Vulkán Művek munkásai, a budai hídfő környezetének rendezéséről csak 1899 novemberében született először döntés. 950 ezer Korona értékben ekkor fogalmazta meg a városvezetés, hogy a Rudasból egy új, küllemében pompásabb fürdőpalotát építtet meg, amelyet a Döbrentei és a Szerb (később Egyház) terek összeépítéséből megalkotott 12 ezer négyzetméteres közlekedési csomópont déli térfalának szántak. Az általános tereprendezési terveket szintén Lechner Lajossalkészítették el, aki az elmúlt 15 év alatt lebontott 217 ház mellett, további csaknem 50 darab copf, empire, neoklasszikus és rokokó stílusú egyszintes ház, illetve egy tucat fecskefészekre hajazó kulipintyó lebontását rendelte el. (A mérnök rendezési terve egyébként nem nagyon tért el az 1869-es keltezésű Varásdy Lipót által megálmodott beépítési vonalaktól, sőt önkormányzati döntés alapján nem is tartalmazta a Krisztinkovics Béla-féle Duna alatti metróalagút megállótervét sem.)
A Döbrentei utca déli végének kiszélesítésével lett nagyobb a Döbrentei tér (Fotók: Vasárnapi Újság, Fszek.hu)
A híd 1903-as átadásával egy időben készült el a Gellérthegy északkeleti oldalát szegélyező téglafal is. Az id. Francsek Imre tervezte műtárgy nem városszépítési szempontok, hanem statikai okok miatt valósult meg. Az épülő híd leendő forgalmának Duna-parti levezetése miatt ugyanis a kivitelezőknek 1899-től folyamatosan tetemes kőtömeget (kb. 3000 q) kellett levágniuk Kelen hegyéből, amelynek meglazított részei cementbeöntés és megtámasztás nélkül az 1904-ben felavatott Jankovits Gyula mintázta Gellért szobor súlyát sem bírták volna el. A szikla rézsűs megerősítése így szükségszerű volt. A közlekedésszervezési szempontoknak ettől függetlenül több értékesnek gondolt épület is az áldozatául esett. Ekkor takarították el a negyedszázaddal korábban még tisztességes vendégeket fogadó, Hegyey Béla irányította Propellerhez címzett szállodát, amely nevét a partközi személyforgalmat lebonyolító átkelőhajók után kapta; a Lazarevics István szerb despota építtette palota romjain álló apró lakóházakat, illetve a Rudas fürdő 1. szám alatt működő Barabás József-féle vendéglőt.
Az id. Francsek Imre tervezte kőfal, és a Czigler-féle sarokpalota (Fotó: Profila.hu)
Írótoll és napraforgó
A frissen kialakított Szerpentin (később Tranzverzális, ma Hegyalja út) utcát délről a Gellérthegyet megtámasztó kőfal, észak felől pedig a feltehetőleg a Czigler Győző tervezte, hatalmas sarokkupolában végződő háromszintes bérpalota határolta. Az 1903-ban átadott eklektikus stílusú épülettömb Paulovics Ferdinánd apró kocsmájának helyére épült fel. Talán a jó nevű csapos iránti tisztelet miatt nyitotta meg az újépítésű ingatlan tágas földszintjén 1904-ben Rapszky Zsigmond az Erzsébet-hídról elnevezett kávéházát, amit csekélyke forgalma miatt 1909-ben kénytelen volt lecserélni egy Ferenc körúti kávézó bérletjogára. A Döbrentei tér 6. szám alatti kereskedelmi egység ekkor került a kispénzű egyetemisták nagylelkű jótevőjének, Pulyai Gábor kezére. A diákság élelmezési támogatásába hamarosan belerokkanó Pulyait 1916-ban váltotta székében a csiptetős, kecskeszakállas Márk Károly - a gasztronómia nemzetközi nagymestere-, aki a vörhenyes fejű Ferenc és a kellemes modorú Károly nevű pincérekkel közösen rögvest irodalmi szalont varázsoltak a hatalmas ezüsttükreiről is nevezetes kávéházból.
A századfordulós Döbrentei tér (Fotó: Profila.hu)
1909-től 1940-ig itt működött a Pethő Sándor alapította Élet című katolikus szépirodalmi hetilap szerkesztősége, amelynek tagjai között ott találjuk többek közt Kosztolányi Dezsőt, Juhász Gyulát, Sík Sándort, illetve két nagy színházi szakembert is: Hevesi Sándort és Márkus Lászlót. A kávéház falai adtak menedéket Palágyi Lajos, Szabó Dezsőíróknak, a Budai Sakkozó Társaságnak, valamint 1925-től az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaságnak is. Az Erzsébet-hídban a politikáról is sokat folyt a szó. Közvetlenül Trianon előtt a Magyar Sport és Jogász Egylet vezetői a 33 FC sportklub kávéházi különszobájában alapították meg Karafiáth Jenő vezetésével a Területvédő Ligát, amelynek célja nem volt más, mint meggyőzni a külföldet arról, hogy Magyarország területi épsége a baloldali kormányzatnak éppúgy érdeke, mint az egész magyarságnak, illetve Európa összes országának. Saly Noémi muzeológus kutatásai alapján a városrész 1933-as teljes lebontása után a kereskedelmi egység Tabán Kávéház néven üzemelt tovább egy ideig, ahol azonban már nem a múzsák zengték az éneket, hanem a dzsesszt és foxtrottot játszó zenekarok. A lenge erkölcsű bárt, s az annak helyt adó palotát 1940-ben bontották le a városrész fürdővárossá történő fejlesztése miatt.
A Döbrentei téri egykori Erzsébethíd-kávéház (Fotó: Profila.hu)
Ottlik Géza egyik humoros prózai visszaemlékezése (Tabáni reggeli) ellenben azt állítja, hogy a tereprendezésre csak azért került sor, mert másnapos társai azzal ugratták barátjuk vidéki, ám a pesti árakat magasnak tartó rokonát, hogy az 52 fillérért felszolgált két hígtojásból álló „drága” reggelije miatt, majd az igazságos Kovácsovszky őméltósága fog elégtételt venni a kávéházon. Az árdrágítás miatt ugyanis a nagyhatalmú úr a föld színéről is elhordatja majd az ezüsttükrös kávéházat – nyugtatták Gyula bácsit. „Kovácsovszky egyébként a kémiaprofesszorunk volt, egy bandzsító idős tudós, akinek az előadásain a hallgatóság még aludni is unt, nemhogy rettegett hatalmú úr lett volna a fővárosban.Sok-sok év telt el. Gyula bácsi a nyáron megint fent járt a fővárosban, s a barátom nem állta meg, hogy el ne vigye a Döbrentei térre, ahol az a bizonyos dolog miatt már csak a napraforgókkal övezett üres házhely állt. Gyula bácsi lesütötte a szemét, és bizonytalan hangon motyogta maga elé: Ez a Kovácsovszky, ez a Kovácsovszky tényleg hatalmas tekintélyű nagy ember lehet.”
Kávé és bánya
A Czigler-palota mellé, pontosabban a Dunára kifutó Horgony és a Kökény utcák közötti telkekre építették fel 1902-ben a Jakab Dezső és Komor Marcell építészpáros tervezte háromszintes bérházat. A szecessziós stílusban megfogant épület a Márai Sándor és Krúdy Gyula írásaiból is ismert Arany Lúd vendégfogadó, illetve Kammon (Cammoni) Flóriánhíres kávéháza helyén épült fel. Az olasz származású vendéglősnek egyébként több beszédes hangzású „fekete leves főzdéje” is volt Pesten. A Kávéforrás nevű hely mellett az egyik ilyen legismertebb egység a Kammon volt, amely 1852-ben költözött az egykori Landerer- és Heckenast-nyomda épületébe. A szolid találkahely igazi bohém diáktanyának számított. Különlegessége a fagylalt és a puncs volt. A kiegyezés után szerepe fölértékelődött; ellenzéki írók, politikusok, művészek és jogászok kávéháza lett - holott„nem hivalkodott márvánnyal és réz intarziákkal, de még parkettával sem, több generáció üldögélt és érezte jól magát” - írja Rákosi Viktor. De visszatérve a Döbrentei téri Jakab-palota földszintjéhez, itt mindig is kiskereskedelemből élő boltok nyújtózkodtak végig a főhomlokzat széltében, sohasem vendéglátóipari egységek. A lekerekített sarokrizalitokkal büszkélkedő ház első emeletét 1909 augusztusában vette bérbe a Budapesti Bányakapitányság, amely az épület 1940-es bontásáig működött a falak között.
Villamosvégállomás a Hadnagy utcában, Döbrentei téri paloták (Fotó: Fszek.hu)
A Czigler-, a Jakab- és a Francsek-paloták a századfordulón, és hűlt helyük 1940-ben (Fotók: Profila.hu)
Építészet és közmunka
A Kökény utca másik oldalán a Széchenyi István ihlette, Andrássy Gyula által 1870-ben megalapított szervezet, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának (FKT) székháza állt. A miniszterelnök annyira szívén viselte Budapest építészeti megújhodásának sorsát, hogy saját, 1873-ban emelt kétszintes bérpalotáját ajánlotta fel 1890-ben bontásra, hogy annak helyére id. Francsek Imre egy korszerűbb, eklektikus stílusban megálmodott palotát tervezhessen a 19 tagú tanácsnak. A kompánia egyik felét egyébként a kormány, a másikat a főváros adta; de kiterjedt hatáskörük csak együttesen volt érvényes. A társaság a főváros területén minden építési és építésrendészeti ügyben felügyeli joggal rendelkezett, így az FKT nemcsak a lakosság, hanem a középítkezések ügyeibe is beleszólhatott, fellebviteli hatóságként pedig eljárhatott. Bár a két világháború közti időszakban a tanács jogkörét jelentősen csökkentette a főváros, az FKT 1937-ben bízta meg Wälder Gyulát, hogy a leendő Madách sugárút Károly körútra kifutó nyitóépületét úgy tervezze meg, hogy az a társaság új központjaként is megállja a helyét. Az árkádos épület 1940-es átvételével egy időben rendelték el a szervezet Döbrentei téri háromszintes székházának bontását.
A Tabán látképe még a Döbrentei tér rendezése előtt. Az előtérben az FKT székháza (Fotó: Falanszter.blog.hu)
A Döbrentei tér a Gellérthegyről (Fotó: Fszek.hu)
Kereszt és csillag
A török elől III. Csarnojevics Arzén ipeki pátriárka vezetésével Magyarországra menekülő szerbek, 1698-ban avatták fel első templomukat a Tabánban. Az évek alatt egyre csak sokasodó budai rácok, 1741-ben bízták meg Mayerhoffer Ádám pallért, hogy szerény küllemű templomuk helyett, egy sokkal nagyobb és egy sokkal tetszetősebb templomot tervezzen nekik. Míg a székesegyház ikonjait a sokat foglalkoztatott Vaszilije Osztojicsfestette meg, addig a gazdagon aranyozott szobrokat, illetve az ikonosztáz túlburjánzó fakereteit Antonije Mihics faragta ki. A Görög és a Hadnagy utcák kereszteződésébe megálmodott katedrálist, az ortodox egyház egyik legismertebb nagyvértanújáról, a XIX. századig Magyarország védőszentjének is tartott Szent Demeterről nevezték el. A barokk stílusba csomagolt szent helyet 1751. május 3-án szentelte fel a budai szerb püspök.
A tabáni Szent Demeter templom (Fotó: Profila.hu)
Az 1810. szeptember 5-ei tabáni tűzvész nemcsak a városrészt, hanem az ortodox templomot is teljesen megsemmisítette. A freskók és szekkók újrafestését ekkor bízta a szerb egyházközség az Újvidéken tevékenykedő Teodorovics Arzénre, aki csak 1824-ben végzett a művével. A művész az egyik festményén még az 50 ember halálát követelő nagy tűzvihart is megörökítette. A tűzkárral ellentétben a dóm ellenben sértetlenül vészelte át az 1838-ban Pest-Budára zúduló nagy árvizet; holott a tajtékzó Duna 110 centiméteres magasságban hömpölygött a főhajóban. Az ikonosztáz -hála az égnek- sértetlen maradt.Raics Demeter helyi adminisztrátor kezdeményezésére 1898-ban az ortodox katedrálist ismét átépítették. A műtárgy ekkor kapta meg kivételesen szép, vörösrézzel bevont barokk stílusú toronysisakját, amelynek oldalaira Szent Demeter életének legnevezetesebb stációt festették fel. 1916-ban azonban ismét több értékkel lett szegényebb a rácvárosi Isten háza, a harangokat ágyúalapanyag címén az öntödébe szállíttatta az állam. A "hangszálaitól" megfosztott toronyban csupán az az egy "kolomp" maradhatott, amelynek állítólag Ferenc József „különösen szerette a hangját”.
A szétlőtt és kiégett tabáni Szent Demeter templom és a Rác fürdő (Fotó: Tabánanno.blogspot.com)
1945-ben a templom ismét megrokkant. A görögkeleti újév napján, január 14-én a főhajót telibe kapta egy pesti rakpartról kilőtt szovjet bomba. A katedrális tetőszerkezete ismét teljesen leégett. Bár a belövésektől függetlenül szinte teljes épségben élte túl az ikonosztáz a város ostromát, a templom felújításáról hallani sem akart a háború után az állam, főleg, hogy 1948-ban megromlott Moszkva viszonya Belgráddal. Szovjet „tervutasítás szerint” ráadásul Budapest is háborúra készült/kényszerült a láncos kutyának tartott Jugoszlávia ellen, amit várható politikai előléptetéseként Rákosi Mátyás úgy értelmezett, hogy Sztálin1949 decemberében megtartandó hetvenedik születésnapja alkalmából, inkább leromboltatja a 200 éves műemléket és a közeli püspöki palotát. Az október 25-én kiadott bontási parancsot ráadásul semmiféle szakértői felmérés vagy tárgymentés nem előzte meg. Tudta ezt Vujicsics Dusán, az akkori és egyben utolsó plébános is-, aki a templom kulcsait többek közt ezért sem volt hajlandó átadni az ateista, szerbellenes karhatalomnak; a kirendelt munkásoknak rablók módjára kellett feltörniük az ajtókat. Ezzel az erőszakos lépéssel véget is ért a Tabán szerb történelme.
Jamrik Levente
Budapest legszebb tere volt a 40 évet élt Döbrentei. Díszes bérpalotáit urbanisztikai fejlesztések miatt lebontották, ám helyükön nem egy modern fürdőváros, hanem az Erzsébet híd vasbeton felüljárói kacskaringóznak.
A japánkerttel díszített Döbrentei tér nyugati oldala 1915-ben. (Fotó: Profila.hu)
Hídfők és okosok
Az Eskütéri (ma Erzsébet) híd építésével párhuzamosan a magyar kormány és Budapest polgármesterei rendezni kívánták a leendő folyami átkelő budai és pesti hídfőinek környezetét is. Az 1893-as költségvetési terv tanúsága szerint a 11170 tonnásra tervezett lánchíd megépítésére és tereprendezésére 11 és fél millió forintot különített el az állam, amelyből hasznos kisajátítások címén csak 4 millió forint megtérülésével számolt a kincstár. A főváros 1895-ben hirdette ki a pesti oldal Városház-, Sebestyén-, Rózsa- és Hal terek szabályozási tervpályázatát, amelyeket úgy akartak teljesen átépíttetni, illetve lebontatni, hogy a meghosszabbított és kiszélesített Hatvani (később Eskü út, ma Szabad sajtó) utca ráfusson a hídfőre. Mivel a beérkezett pályamunkák közül egyetlen egy építészeti elképzelés sem nyerte el a zsűri tetszését, így a tényleges szabályozási munkákkal Lechner Lajos középítési igazgatót, Hauffel Adolf műszaki főtanácsost ésDevecis Ferenc műszaki tanácsost bízta meg az önkormányzat.
Fürdő és kőfal
Bár a háromnyílású Eskü téri híd megépítéséhez 1898-ban már nekiláttak a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára, a Diósgyőri Vas- és Acélgyár, a Gross és Társa, a Fischer Henrik-féle gyár, valamint a Vulkán Művek munkásai, a budai hídfő környezetének rendezéséről csak 1899 novemberében született először döntés. 950 ezer Korona értékben ekkor fogalmazta meg a városvezetés, hogy a Rudasból egy új, küllemében pompásabb fürdőpalotát építtet meg, amelyet a Döbrentei és a Szerb (később Egyház) terek összeépítéséből megalkotott 12 ezer négyzetméteres közlekedési csomópont déli térfalának szántak. Az általános tereprendezési terveket szintén Lechner Lajossalkészítették el, aki az elmúlt 15 év alatt lebontott 217 ház mellett, további csaknem 50 darab copf, empire, neoklasszikus és rokokó stílusú egyszintes ház, illetve egy tucat fecskefészekre hajazó kulipintyó lebontását rendelte el. (A mérnök rendezési terve egyébként nem nagyon tért el az 1869-es keltezésű Varásdy Lipót által megálmodott beépítési vonalaktól, sőt önkormányzati döntés alapján nem is tartalmazta a Krisztinkovics Béla-féle Duna alatti metróalagút megállótervét sem.)
A Döbrentei utca déli végének kiszélesítésével lett nagyobb a Döbrentei tér (Fotók: Vasárnapi Újság, Fszek.hu)
A híd 1903-as átadásával egy időben készült el a Gellérthegy északkeleti oldalát szegélyező téglafal is. Az id. Francsek Imre tervezte műtárgy nem városszépítési szempontok, hanem statikai okok miatt valósult meg. Az épülő híd leendő forgalmának Duna-parti levezetése miatt ugyanis a kivitelezőknek 1899-től folyamatosan tetemes kőtömeget (kb. 3000 q) kellett levágniuk Kelen hegyéből, amelynek meglazított részei cementbeöntés és megtámasztás nélkül az 1904-ben felavatott Jankovits Gyula mintázta Gellért szobor súlyát sem bírták volna el. A szikla rézsűs megerősítése így szükségszerű volt. A közlekedésszervezési szempontoknak ettől függetlenül több értékesnek gondolt épület is az áldozatául esett. Ekkor takarították el a negyedszázaddal korábban még tisztességes vendégeket fogadó, Hegyey Béla irányította Propellerhez címzett szállodát, amely nevét a partközi személyforgalmat lebonyolító átkelőhajók után kapta; a Lazarevics István szerb despota építtette palota romjain álló apró lakóházakat, illetve a Rudas fürdő 1. szám alatt működő Barabás József-féle vendéglőt.
Az id. Francsek Imre tervezte kőfal, és a Czigler-féle sarokpalota (Fotó: Profila.hu)
Írótoll és napraforgó
A frissen kialakított Szerpentin (később Tranzverzális, ma Hegyalja út) utcát délről a Gellérthegyet megtámasztó kőfal, észak felől pedig a feltehetőleg a Czigler Győző tervezte, hatalmas sarokkupolában végződő háromszintes bérpalota határolta. Az 1903-ban átadott eklektikus stílusú épülettömb Paulovics Ferdinánd apró kocsmájának helyére épült fel. Talán a jó nevű csapos iránti tisztelet miatt nyitotta meg az újépítésű ingatlan tágas földszintjén 1904-ben Rapszky Zsigmond az Erzsébet-hídról elnevezett kávéházát, amit csekélyke forgalma miatt 1909-ben kénytelen volt lecserélni egy Ferenc körúti kávézó bérletjogára. A Döbrentei tér 6. szám alatti kereskedelmi egység ekkor került a kispénzű egyetemisták nagylelkű jótevőjének, Pulyai Gábor kezére. A diákság élelmezési támogatásába hamarosan belerokkanó Pulyait 1916-ban váltotta székében a csiptetős, kecskeszakállas Márk Károly - a gasztronómia nemzetközi nagymestere-, aki a vörhenyes fejű Ferenc és a kellemes modorú Károly nevű pincérekkel közösen rögvest irodalmi szalont varázsoltak a hatalmas ezüsttükreiről is nevezetes kávéházból.
A századfordulós Döbrentei tér (Fotó: Profila.hu)
1909-től 1940-ig itt működött a Pethő Sándor alapította Élet című katolikus szépirodalmi hetilap szerkesztősége, amelynek tagjai között ott találjuk többek közt Kosztolányi Dezsőt, Juhász Gyulát, Sík Sándort, illetve két nagy színházi szakembert is: Hevesi Sándort és Márkus Lászlót. A kávéház falai adtak menedéket Palágyi Lajos, Szabó Dezsőíróknak, a Budai Sakkozó Társaságnak, valamint 1925-től az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaságnak is. Az Erzsébet-hídban a politikáról is sokat folyt a szó. Közvetlenül Trianon előtt a Magyar Sport és Jogász Egylet vezetői a 33 FC sportklub kávéházi különszobájában alapították meg Karafiáth Jenő vezetésével a Területvédő Ligát, amelynek célja nem volt más, mint meggyőzni a külföldet arról, hogy Magyarország területi épsége a baloldali kormányzatnak éppúgy érdeke, mint az egész magyarságnak, illetve Európa összes országának. Saly Noémi muzeológus kutatásai alapján a városrész 1933-as teljes lebontása után a kereskedelmi egység Tabán Kávéház néven üzemelt tovább egy ideig, ahol azonban már nem a múzsák zengték az éneket, hanem a dzsesszt és foxtrottot játszó zenekarok. A lenge erkölcsű bárt, s az annak helyt adó palotát 1940-ben bontották le a városrész fürdővárossá történő fejlesztése miatt.
A Döbrentei téri egykori Erzsébethíd-kávéház (Fotó: Profila.hu)
Ottlik Géza egyik humoros prózai visszaemlékezése (Tabáni reggeli) ellenben azt állítja, hogy a tereprendezésre csak azért került sor, mert másnapos társai azzal ugratták barátjuk vidéki, ám a pesti árakat magasnak tartó rokonát, hogy az 52 fillérért felszolgált két hígtojásból álló „drága” reggelije miatt, majd az igazságos Kovácsovszky őméltósága fog elégtételt venni a kávéházon. Az árdrágítás miatt ugyanis a nagyhatalmú úr a föld színéről is elhordatja majd az ezüsttükrös kávéházat – nyugtatták Gyula bácsit. „Kovácsovszky egyébként a kémiaprofesszorunk volt, egy bandzsító idős tudós, akinek az előadásain a hallgatóság még aludni is unt, nemhogy rettegett hatalmú úr lett volna a fővárosban.Sok-sok év telt el. Gyula bácsi a nyáron megint fent járt a fővárosban, s a barátom nem állta meg, hogy el ne vigye a Döbrentei térre, ahol az a bizonyos dolog miatt már csak a napraforgókkal övezett üres házhely állt. Gyula bácsi lesütötte a szemét, és bizonytalan hangon motyogta maga elé: Ez a Kovácsovszky, ez a Kovácsovszky tényleg hatalmas tekintélyű nagy ember lehet.”
Kávé és bánya
A Czigler-palota mellé, pontosabban a Dunára kifutó Horgony és a Kökény utcák közötti telkekre építették fel 1902-ben a Jakab Dezső és Komor Marcell építészpáros tervezte háromszintes bérházat. A szecessziós stílusban megfogant épület a Márai Sándor és Krúdy Gyula írásaiból is ismert Arany Lúd vendégfogadó, illetve Kammon (Cammoni) Flóriánhíres kávéháza helyén épült fel. Az olasz származású vendéglősnek egyébként több beszédes hangzású „fekete leves főzdéje” is volt Pesten. A Kávéforrás nevű hely mellett az egyik ilyen legismertebb egység a Kammon volt, amely 1852-ben költözött az egykori Landerer- és Heckenast-nyomda épületébe. A szolid találkahely igazi bohém diáktanyának számított. Különlegessége a fagylalt és a puncs volt. A kiegyezés után szerepe fölértékelődött; ellenzéki írók, politikusok, művészek és jogászok kávéháza lett - holott„nem hivalkodott márvánnyal és réz intarziákkal, de még parkettával sem, több generáció üldögélt és érezte jól magát” - írja Rákosi Viktor. De visszatérve a Döbrentei téri Jakab-palota földszintjéhez, itt mindig is kiskereskedelemből élő boltok nyújtózkodtak végig a főhomlokzat széltében, sohasem vendéglátóipari egységek. A lekerekített sarokrizalitokkal büszkélkedő ház első emeletét 1909 augusztusában vette bérbe a Budapesti Bányakapitányság, amely az épület 1940-es bontásáig működött a falak között.
Villamosvégállomás a Hadnagy utcában, Döbrentei téri paloták (Fotó: Fszek.hu)
A Czigler-, a Jakab- és a Francsek-paloták a századfordulón, és hűlt helyük 1940-ben (Fotók: Profila.hu)Építészet és közmunka
A Kökény utca másik oldalán a Széchenyi István ihlette, Andrássy Gyula által 1870-ben megalapított szervezet, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának (FKT) székháza állt. A miniszterelnök annyira szívén viselte Budapest építészeti megújhodásának sorsát, hogy saját, 1873-ban emelt kétszintes bérpalotáját ajánlotta fel 1890-ben bontásra, hogy annak helyére id. Francsek Imre egy korszerűbb, eklektikus stílusban megálmodott palotát tervezhessen a 19 tagú tanácsnak. A kompánia egyik felét egyébként a kormány, a másikat a főváros adta; de kiterjedt hatáskörük csak együttesen volt érvényes. A társaság a főváros területén minden építési és építésrendészeti ügyben felügyeli joggal rendelkezett, így az FKT nemcsak a lakosság, hanem a középítkezések ügyeibe is beleszólhatott, fellebviteli hatóságként pedig eljárhatott. Bár a két világháború közti időszakban a tanács jogkörét jelentősen csökkentette a főváros, az FKT 1937-ben bízta meg Wälder Gyulát, hogy a leendő Madách sugárút Károly körútra kifutó nyitóépületét úgy tervezze meg, hogy az a társaság új központjaként is megállja a helyét. Az árkádos épület 1940-es átvételével egy időben rendelték el a szervezet Döbrentei téri háromszintes székházának bontását.
A Tabán látképe még a Döbrentei tér rendezése előtt. Az előtérben az FKT székháza (Fotó: Falanszter.blog.hu)
A Döbrentei tér a Gellérthegyről (Fotó: Fszek.hu)
Kereszt és csillag
A török elől III. Csarnojevics Arzén ipeki pátriárka vezetésével Magyarországra menekülő szerbek, 1698-ban avatták fel első templomukat a Tabánban. Az évek alatt egyre csak sokasodó budai rácok, 1741-ben bízták meg Mayerhoffer Ádám pallért, hogy szerény küllemű templomuk helyett, egy sokkal nagyobb és egy sokkal tetszetősebb templomot tervezzen nekik. Míg a székesegyház ikonjait a sokat foglalkoztatott Vaszilije Osztojicsfestette meg, addig a gazdagon aranyozott szobrokat, illetve az ikonosztáz túlburjánzó fakereteit Antonije Mihics faragta ki. A Görög és a Hadnagy utcák kereszteződésébe megálmodott katedrálist, az ortodox egyház egyik legismertebb nagyvértanújáról, a XIX. századig Magyarország védőszentjének is tartott Szent Demeterről nevezték el. A barokk stílusba csomagolt szent helyet 1751. május 3-án szentelte fel a budai szerb püspök.
A tabáni Szent Demeter templom (Fotó: Profila.hu)
Az 1810. szeptember 5-ei tabáni tűzvész nemcsak a városrészt, hanem az ortodox templomot is teljesen megsemmisítette. A freskók és szekkók újrafestését ekkor bízta a szerb egyházközség az Újvidéken tevékenykedő Teodorovics Arzénre, aki csak 1824-ben végzett a művével. A művész az egyik festményén még az 50 ember halálát követelő nagy tűzvihart is megörökítette. A tűzkárral ellentétben a dóm ellenben sértetlenül vészelte át az 1838-ban Pest-Budára zúduló nagy árvizet; holott a tajtékzó Duna 110 centiméteres magasságban hömpölygött a főhajóban. Az ikonosztáz -hála az égnek- sértetlen maradt.Raics Demeter helyi adminisztrátor kezdeményezésére 1898-ban az ortodox katedrálist ismét átépítették. A műtárgy ekkor kapta meg kivételesen szép, vörösrézzel bevont barokk stílusú toronysisakját, amelynek oldalaira Szent Demeter életének legnevezetesebb stációt festették fel. 1916-ban azonban ismét több értékkel lett szegényebb a rácvárosi Isten háza, a harangokat ágyúalapanyag címén az öntödébe szállíttatta az állam. A "hangszálaitól" megfosztott toronyban csupán az az egy "kolomp" maradhatott, amelynek állítólag Ferenc József „különösen szerette a hangját”.
A szétlőtt és kiégett tabáni Szent Demeter templom és a Rác fürdő (Fotó: Tabánanno.blogspot.com)
1945-ben a templom ismét megrokkant. A görögkeleti újév napján, január 14-én a főhajót telibe kapta egy pesti rakpartról kilőtt szovjet bomba. A katedrális tetőszerkezete ismét teljesen leégett. Bár a belövésektől függetlenül szinte teljes épségben élte túl az ikonosztáz a város ostromát, a templom felújításáról hallani sem akart a háború után az állam, főleg, hogy 1948-ban megromlott Moszkva viszonya Belgráddal. Szovjet „tervutasítás szerint” ráadásul Budapest is háborúra készült/kényszerült a láncos kutyának tartott Jugoszlávia ellen, amit várható politikai előléptetéseként Rákosi Mátyás úgy értelmezett, hogy Sztálin1949 decemberében megtartandó hetvenedik születésnapja alkalmából, inkább leromboltatja a 200 éves műemléket és a közeli püspöki palotát. Az október 25-én kiadott bontási parancsot ráadásul semmiféle szakértői felmérés vagy tárgymentés nem előzte meg. Tudta ezt Vujicsics Dusán, az akkori és egyben utolsó plébános is-, aki a templom kulcsait többek közt ezért sem volt hajlandó átadni az ateista, szerbellenes karhatalomnak; a kirendelt munkásoknak rablók módjára kellett feltörniük az ajtókat. Ezzel az erőszakos lépéssel véget is ért a Tabán szerb történelme.
Jamrik Levente
Forrás:Falanszter.blog.hu
HELBING FERENC KÉPESLAPJAI A TABÁNRÓL
Saját videó, zene- Budapest Bár
A videóben bemutatott tollrajzok forgalomba hozott képeslapok az 1930-as években. 1933-ban , a bontáskor Riegler József Ede papírgyáros a rajzokat albumba gyüjtötte és megjelentette
2012. március 24., szombat
VÁRKONYI NÁNDOR: A KRISZTINA
… A Krisztinaváros, tíz évig hazám, épp eléggé vidékies volt a tízes-húszas években. Ott állt honunk utolsó deszkaszínháza, a Budai Színkör a Horváth Kertben, ódon palánkkerítés vette körül, rézsút szemben vele a régi templom, ahol Széchenyi esküdött örök hűséget Crescentiájának. (Miért vették le [egyidőben] faláról az emléktáblát?) Ott esküdött Semmelweis is, Liszt Ferenc pedig a Budai Énekkart vezényelte. Tövében rostokolt az 59-es villamos, koronként erélyes csöngetéssel sürgetve a beszállást a Farkasréti temető felé, ahová egy vágányon bonyolította le a forgalmat, ügyesen elhelyezett kitérőállomásokkal. A Krisztina téren és környékén virultak a „hangulatos” nyári, illetve „budai” vendéglők, a Zöldfa, a Vén Diófa, a Márvány Menyasszony, a Politikus Krájzler, a Kékgolyó, a kacsapecsenye, az uborkasaláta, az eperbólé és a sashegyi rizling köré jegecült rituáléjukkal, polgáribb szintű párdarabjai a Makkhetesnek, a Fehér Szarvasnak, az Albecker csárdának és a Tabán többi kiskocsmájának.
Ha meggondolom, komoly irodalmi városrész ez, talán az egyetlen Budapest kávéházakra centralizált irodalmi életében. Igaz ugyan, hogy az események, csatározások, ütközetek a kávéházakban zajlottak le (a kártyacsaták a Fészekben), a Krisztinában pedig „csak” laktak és laknak az írók, ám ez annyit jelent, hogy a környezet sokaknak kedvére való. Mielőtt állításomat adatokkal támogatnám, hadd kezdjem egy személyes emlékkel. Már Pestre, illetve Budára jövet, 1914 nyarán a Színkör táján láttam gyakorta bolyongani a legkövérebb magyar írót, Újhelyi Nándort, kit minduntalan pörbe fogtak szeméremsértő regényei miatt. Törvénytelen származását kidolgozott előkelőséggel, skatulyából kivett eleganciával, monoklival és raccsolással ellensúlyozta. Arisztokratikus életelveit Théodore d’Yhcassar néven foglalta választékos irályú csevegésbe (Osvát közölte). Nagyon szép delnő társaságában bolygott, kinek fényképét akkoriban megjelent regénye címlapján láttam viszont.
Csathó Kálmán szerint a Krisztina vidékies jellegét főként a Színkör adta meg, ahol nyaranta Krecsányi Ignác, majd Sebestyén Géza temesvári társulatai játszottak, valamint az, hogy e társulatok egyes művésznői az előadások után is vállalták a szalmaözvegyek szórakoztatását a fent említett kocsmákban és zöldvendéglőkben. Az ifjú Krúdyt vonzotta ez a környezet, „hősei főleg itt, a Budai Színkör körül tevékenykedtek, krónikásuk csak néha rándult át a pesti partra, Feld papához.”
De lássuk a lakosokat, a városnegyed írói demográfiáját. Márai Sándor az Egy polgár vallomásaiban elmondja, hogy bejárva a nagyvilágot, a Krisztinában lelt hazára. Granasztói Pál önéletrajzában írja, hogy ugyanakkor s ugyanúgy járt ő is, ez lett számára „a legotthonosabb hely, mondhatni az egész világon”. Hogy rövid legyek: Moholy-Nagy László, a festőművész, a Mészáros és Gellérthegy utca sarkán lakott, barátai, Barta Lajosék a Lovas úton, a Márvány utcában Kaffka Margit, a Logodi utcában Kosztolányiék, az Attila körúton Babitsék, a Mészáros utcában Marconnay Tibor, az Avar utcában Tersánszkyék, az Alkotásban Tamási Áron. Ma a Gellérthegy utca lakosa Birkás Endre; több regényének, elbeszélésének színterét erre a környékre tette. Kissé tágítva a határokat: a Városmajor táján lakott Angyal Dávid, Basch Lóránt (a Baumgarten-díj kurátora), Zilahy Lajos, ez idő szerint Németh Lászlóék ésMészöly Miklósék. A Németvölgyi úton Szabó Lőrinc, majd barátja, Kodolányi János, utolsó éveiben.
Végére hagytam Szabó Dezsőt, nemcsak mert élete egy szakaszában itt vert tanyát, hanem mert már az első nagyháború előtt komoly irodalomtörténeti események színhelyévé avatta. Az Életeimben bőven, színesen, olykor legendatermő ihlettel ecseteli őket. A Márvány utcában lakó Kaffka Margit vonzotta ide, ő pedig a Nyugat vezérkarát, Adyt, Ignotust, Kaffkát, Schöpflint a tabáni Albecker csárdába, a Krisztina téri Zöldfa vendéglőbe vagy a Philadelphia kávéházba, ahol belviszályaik átmeneti kibékülésekbe oldódtak.
„Éjfél után behúzódtunk a kávéház különszobájába. Likőrökre és feketekávéra került a sor. Ady az asztalfőn ült, én a jobbján, balján a főorvos. Másik oldalamra Margit került. Ady már dadogott, de láttam, hogy mámoros mozdulatai dacára egészen eszénél van. (…) Egyszer csak kezébe vette a telt likőrös poharat, és pohárköszöntős pózzal vette sorra a vendégeket. Nyilvánvalóan szándékos túlzással mutatta mámorosnak magát:
– Hát te, Miksa, te egy senki vagy, egy derék senki. Te, Aladár, egyszerű, igen egyszerű ember. – Így ment végig a jelenlevőkön. Mikor hozzám ért, csuklott egyet és elhallgatott. Pedig az volt az érzésem, hogy az egész kör-minősítés azért volt, hogy nekem mondjon valamit. Egy pillanatig tágult szemmel nézett rám. Akkor elejtette a poharat, és dermedt-vidoran elnyúlt az asztal alatt. Világos volt, hogy az Õs Kajánt játszotta meg.”
Az Õs Kaján miatt idézem, minden bizonnyal így történt, s Szabó érezteti, hogy Ady végül is nem bírta kimondani a jóvátevő dicsőítést, mint egyébként szokta.>
Szabó sokszor, s gúnyba burkolt szeretettel szól Kaffkáról és barátságnak nevezhető viszonyukról. (Ugyanis később fennen hirdette, hogy igazi barátja soha életében nem volt.) Kaffka gyakran meghívta magához, kitárulkozott előtte, s fejébe vette, hogy kibékíti Adyval. Végre sikerült:
<„Kaffka Margit látta, hogy Ady és köztem nem éppen májusi a levegő… De az ő női makacsságával mindenképpen össze akart melegíteni bennünket. Ezért Adyt is, engem is meghívott egy délután három órára magához.
Engem valami visszatartott, s csak egy félóra késéssel érkeztem Margithoz. Ady már ott hevert a díványon, és láthatóan ingerült volt, hogy neki kellett rám várnia. Én, mert akkor is sötét pénzügyi felhők kezdtek fölém nehezedni, tréfás elkeseredéssel mondtam:
– Hát nincs már más menekvés, el kell csípnem egy százezer koronás feleséget.
– De csak rente, rente – mondta Ady, amivel azt akarta mondani, hogy a lány tőkéjének évjáradéka legyen százezer korona.
– Nem, nem – feleltem én –, megelégszem azzal, ha százezer korona tőkéje lesz.
Ady elvonta száját:
– Igaz, te, kis tanár, beérheted azzal is.
Aznap, úgy látszik, én sem voltam a legtürelmesebb állapotban, meg véletlenül ezen a délután kivételes kánikulai meleg volt. Nagyon daliásan egyenesre ültem:
– Nézd Bandi, azért, hogy te verseket írsz, semmi okod és semmi jogod nincs rá, hogy pimaszkodj az emberrel. Jegyezd meg, hogy a te versednek annyi szépsége és annyi mélysége van, amennyi szépséget és mélységet én adok neki.
Csodálatos változás ment végbe Adyn. A szemei elhomályosultak és megtágultak, a száján dadogó vonaglások rángottak. Elnémult. De később, mikor hárman a Bristol felé tartottunk, az Alkotás utca szegletén, ahol a későbbi Kis Royal helyén egy kis kertes vendéglőcske állt, fellobbanó kedvvel indítványozta:
– Gyertek, menjünk be egy pohár sörre.
Nem akartuk elrontani a kedvét, bementünk. Elkezdett egy fiatal orvosnövendékről beszélni, aki akkor titkári tétlenséggel ténfergett körötte. Aztán színészies felháborodással mondta:
– És egy ilyen tökkelütött pasas fog egy Szabó Dezsőt, egy Ady Endrét kezelni!
Láttam, hogy az egész történet nekem kiutalt elégtétel volt…”
Tudjuk, sokat villongott Kosztolányival is. Bohuniczky Szefi írja:
„Egy ízben velük vacsorált egy budai vendéglőben. [A Zöldfában lehetett.] Megjelent két fiatal híve, odaültek asztalukhoz, s biztatták Szabót, hogy a dolgot ne hagyja annyiban, végezze ki végképp Kosztolányit.
– Miért végezzem ki? – kérdezte az író.
– Mert Kosztolányi megérdemli.
– Nem mondhatná meg, miért érdemli meg?
– Csak azért, mesterem, mert tehetségtelen.
Szabó Dezsőt elöntötte a düh, a szék is ropogott alatta. Magából kikelten kiabálta:
– Maga tehetségtelen hülye, fogja be a száját és kotródjék azonnal!
Amikor elmentek, Szabó még megjegyezte:
– Engemet megbántott Kosztolányi, de ha én azt írom is, hogy Rilkénél Rilkébb verseket gyárt, azért tudom, hogy nemcsak a legműveltebb, de talán ő a legtehetségesebb magyar író.”
Hasonló esete volt Tamási Áronnal, kit a Szűzmáriás királyfi megjelenése után rútul megmart. Tamási igen tisztelte Szabót: „…az volt a képzeletem róla – írja a Virrasztásban –, hogy egy kis magyar templomban aránytalanul nagy és csodálatra méltó képet látok. Így magamban büszke voltam erre a magyar képre (…) Ez a gyermeki büszkeségem akkor sem hagyott el, amikor, s éppen imádkozás közben, leköpött engem a kép.
Szépen letöröltem és tovább mentem, hogy végezzem mindennapi dolgomat. Aztán jött egy idő, úgy két éve forma, amikor ráadásul a szellemre, megismertem a fizikumot is. Ott ültem kicsi társaságommal a Philadephia kávéházban, s Szabó Dezső, meghallván, hogy az egyik, aki ott ül, az én vagyok, odaüzent nekem, hogy menjek az asztalához, ha nem haragszom. (…) Így történt, hogy odamentem a Szabó Dezső asztalához. Nagyon barátságosan, sőt felállva fogadott…” Ezután a maga fortélyos, cselgáncsos modorában alaposan megcsipkedi Szabót. Nemsokára rá – már nem tudom, ki írta meg, hol olvastam –, ugyancsak a Philadelphiában Szabó egy ifjú híve szidalmazta Tamásit, hogy a mester kedvében járjon. Szabó letorkolta: Tamási Áron az én fiam, én üthetem, de nem engedem, hogy más tegye. Ez 1930 táján történhetett Tamási följegyzése szerint.>
Akkoriban, tudtommal a húszas évek eleje óta a Gellérthegyen, a Szirtes úton lakott, terjedelmes, könyvekkel bélelt lakásban. Magam ugyanakkor a Márvány utcában, a véletlen gyakran összehozott vele, s így akarva-akaratlan kiismertem szokott, változatlan napirendjét. Ez idő tájt (1923–25) a Segítség!-et írta, s nyilván a munka szabta meg rendszeres időbeosztását. Reggel és délelőtt dolgozott, déltájban leereszkedett a Krisztina térre, a Zöldfa vendéglőben megebédelt (ott eszelte ki a hírhedt „Fellner ügyet”), utána átment az Alagút és a Pauler utca sarkán levő Philadelphiába, ennek ablakában ült az esteledő órákig majd mindig magányosan, vagy fogadta – ritkán – hódolóit és ellenségeit, mert barátai nem voltak. Estefelé sétára indult a néptelen Koronaőr utca közepén a Vérmező és a Városmajor felé, s ott eltűnt szemeim elől. Esetleg a Horváth Kert Krisztina körúti palánkja mentén sétálgatott, s gyakran beült az ott levő Palota moziba. Ismerve gyöngéjét, mennyire élvezi hírneve, közismertsége látható jeleit, igyekeztem észrevétetni vele, tudom, kit van szerencsém csodálhatni, valahányszor találkoztam vele az utcán, vagy a Palota moziban, ahol egymaga két ülőhelyet elfoglalt, vagy a Philadelphiában, hová biliárdozni jártam. Ilyenkor kidüllesztette szemét, és olimpuszi ábrázatot öltött. Elevenen előttem áll a kép, amint jól szabott, elegáns, kivasalt ruhában járkál, hátul összefont kezében tartva kalapját, sárga sörényű oroszlánfejét leszegve, peckesen, kidüllesztett mellel. – Mondom, rendszerint magányosan tanyázott a kávéház kirakatában, egyszer azonban Kosztolányival láttam ott. Azért említem, mert nevezetes napja volt, az, amelyen a Kúria nemzetgyalázási pörében enyhe, felfüggesztett, azaz gyakorlatilag felmentő ítéletet hozott: 1924. július 17-e. E pör folyamán történt, hogy Kosztolányi, viszálykodásaik ellenére, az írók nevében, kegyelmi kérvényt akart benyújtani Horthynak, ki azonban nem fogadta. Én Pesten a nap folyamán értesültem a pör kedvező kimeneteléről, s hazamenet kíváncsian néztem be a „Phili” ablakán: Szabó éppen elégedett nevetéssel mondott valamit a mellette ülő, s szintén nevető Kosztolányinak, ki nyilván a jó hírre jött át a Logodi utcából szerencsét kívánni. Szemembe tűnt, hogy Kosztolányi, ki maga is szép szál ember volt, szinte fiúsnak hatott Szabó impozáns, Buddha-szerű figurája mellett. – Evvel zárom a Krisztina irodalomtörténetét.
A negyed, a Vár, Gellért-, Sas-, Márton-, Isten-, Jánoshegy, Rózsadomb karéjában, stílustörés nélkül beillett volna a felvidéki városok sorába, melyek övezetében felnőttem, s ha hozzájuk veszem Esztergomot, Tatát, Győrt, Sopront, Kőszeget, ahol diákkoromban megforogtam, akkor természetes, hogy ezek típusa jelentette szememben „a” várost, és hogy a körúti Pest álpalotasorainak homlokzata mögött megéreztem a balkáni parvenüt. Ám valójában nem ez volt nekem ellenszenves, hiszen élet nyüzsgött benne, fejlődött, alkotott, s mára – szerencsés fekvésénél fogva – fölépítette Európa legszebb fővárosát. (Metropoliszt értek, nem ékszervárost, mint Firenze vagy Salzburg.) De valóban balkáni volt a sznobizmus, amivel a kicsi, elmaradt ország entellektüeljei fővárosukat a világ tetején ragyogó empóriumnak képzelték, s amelynek lakosai illetőségüket láthatatlan rangjelvényként hordták. Holott ugyanekkor viselkedésük minden volt, csak nem civilizált, nem urbánus. Sőt ma sem az.
2012. március 23., péntek
VIRÁG BENEDEK:A KALITKÁBA ZÁRT MADÁRRÓL
Szabad teremtmény, kis Madár!
Melly kéz, kegyetlen kéz, fogott el!
Tudom: sóhajtasz sorsodon,
S várod naponként a szerencsét;
Még alszik a Hajnal, s te már
Vered kalitkád szárnyaiddal.
Oh mondd ki nékem, kis Madár!
Örűlsz-e vagy nem álmaidnak?
Ha hallja gazdád éneked,
Gondolja: hálálod kölessét.
Nem vélem én azt, s nem hiszem;
Te átkokat zenegsz fejére.
Ha látja, hogy bé van fejed
Szárnyadba dugva, s csendesen vagy:
Azt mondja: már megfáradott
S elnyúgodott az én Madárkám.
Nem! Nem! Te bús óráidat
Bánkodva számlálod magadban,
S hogy jobb reményed nem lehet,
Utálod a napnak világát.
Ha vagy veréb hozzád röpűl,
S akar kicsípni étkeidből,
S te addig állasz ellene,
Míg messze tőled el nem űzted;
A gazda rátok néz, nevet,
S örűl az ártatlan csatának;
Nem tudja, hogy barátja vagy
Annak, kit elversz a veszélytől.
Ha csípkeded rostélyidat,
Vagy újait tréfás Uradnak;
Azt véli, hogy játszol vele,
S hogy elfelejtetted, mi voltál.
Én azt hiszem, hogy mérgedet
Szívére kívánod kiadni.
2012. március 9., péntek
2012. március 7., szerda
TABÁN TÉRKÉPE 1890 KÖRÜL
2012. március 6., kedd
SALY NOÉMI : A BUDAPESTI KÁVÉHÁZAK TÖRTÉNETE
A kávéházi írás és olvasás a mûfajokra is hat. Az irodalmi mûvekben is szerepel a kávéház intézménye.Európában a kávéházi kultúra nagyon erõs, és szorosan összefonódik az irodalom bizonyos részével.
A kávé az iszlám közvetítésével a kora középkorban kerül Európába. A 14-15. században már kávéház is létezett Mekkában, bár bizonyos szultánok teológusaik tanácsára szigorúan tiltották (mivel a kávézás szorosan összefonódott a dohányzással és a kábítószer-fogyasztással). Elõször a Földközi-tengeri kereskedelem útjain került be Európába: elsõ nyomai füstös kikötõi lebujok Velencében, Marseillase-ben (délrõl jövõ kávéházi kultúra). Amikor Amszterdamba tevõdnek át a kereskedelmi útvonalak, az északról jövõ kávéházi kultúra válik meghatározóvá. A kávé nagyon drága, csak a leggazdagabbak engedhetik meg maguknak, akik elkezdenek otthonaikban kávézni. A kétféle kávézási szokás elkezd közelíteni egymáshoz, majd a hajdani monarchia területén találkoznak. A török idõkben a magyarok nem kávéztak (a magyar ember bort iszik; a kávé török ital, az ellenség itala), de már elkezdenek. Legelsõ megjelenése a kávé szónak Zrínyi Szigeti veszedelmében található
Hadik kávéház
HADIK kávéház terasza
. Az 1600-as évek végén a magyar diákok nyugat-európai egyetemekre mennek tanulni (peregrináció), Hollandiába, Németországba, ahol kávéházba járnak. A hollandok ellopják a kávécserjét, majd gyarmataikon (Indonézia, Ceylon) termesztik, így viszonylag olcsó lesz. A kereskedelem továbbra is délkeletrõl hozza a kávét (bosnyákok, dalmátok). A török, arab, olasz készítésmód honosodik meg Magyarországon (erõs kávé). Északnyugat-Európában már kezdenek kávéházak nyílni, amelyek nagyon elegánsak; délen maradnak a lebujok.
Az elsõ ismert pesti kávés a rác Blasius, akinek déli típusú kávéháza volt. Az 1720-as években a városi tanács határozatot hozott, hogy a három kávés egyezzen meg az árakról, miután a harmadikat bepanaszolták, hogy rontja az áraikat (a kávés céh csírája). Az 1880-as évektõl széles polgári közönség tartotta el a kávéházakat, az meg a mûvészeket. 1848-ban Fillinger János, Fillinger apó volt már a Pilvax tulajdonosa, de meghagyta a Pilvax nevet. Világos után õt magát, de vendégeit is állandóan zaklatják a hatóságok, ezért kénytelen eladni kávéházát. Késõbb a „sasvadászok” menekülését is õ segítette Sebestyén téri kávéházán keresztül.
A kávéházak nagyon szépek voltak, nagy márványasztalokkal (nem lehet velük verekedni, jól tisztíthatók, idõtállóak, kényelmesen kiteregethetõk rajtuk a nádkeretes újságok, amik mellett még a kávézás kellékei is jól elfértek). 4-6-8 személyes asztaltársaságokra voltak kitalálva, hogy csoportosan térjenek be az emberek, és minél tovább ott is maradjanak (beszélgessenek, eszmét cseréljenek, és közben fogyasszanak). Nagyon kényelmes tonett székek voltak. Lehetett kártyázni, dominózni, sakkozni és biliárdozni. A kávéház második otthon volt. A polgári demokrácia egyik legfontosabb, legalapvetõbb intézménye, mely a hatalom által teljesen ellenõrizhetetlen. Ezért a kommunisták azonnal radikálisan bezáratták õket (120-nál is többet), és föloszlatták az asztaltársaságokat.
A török hódoltság után 2000 állandó lakos volt Pesten. Pest fellendül, amikor Lipót császár engedélyez évi négy országos vásárt, amik számára Pest nagyon kedvezõ fekvésû, évente négyszer 30000 kereskedõ érkezik Pestre. Nagyon rosszak voltak a lakásviszonyok (fûteni, világítani kell, ami drága és büdös), a kávéházban viszont jó lenni, ami tágas, szép, meleg és világos. A mûvészek itt érintkeztek a polgársággal, akik így megismerték és segítették õket (írók és az olvasóközönség vegyülése). Az 1850-es években körübelül 40 kávéház volt. Késõbb bárki szabadon nyithatott kávéházat, zsidók is. 80 %-ban az õ kezükbe kerül a kávés szakma, ami óriási föllendüléshez vezet.1896-ban a millenniumi kiállítás miatt 596 kávéház található a címjegyzékben (van, ami a tulajdonos és a kávéház címén is szerepel). Ez a szám késõbb visszaesik, a II. világháborúig 350 volt. Az alapszolgáltatás mindegyikben megvolt, ezen túl pedig egyéni jellegzetességeik is voltak. Soha nem kizárólagos, kirekesztõ, zárt a vendégközönség.
Irodalmi és mûvészkávéházak: New York – nagyon sokféle emberek találkozási pontja, az újságírók hírbörzéje; a Balaton politikai kávéház, Krúdy, Ambrus, Herczeg Ferenc járt ide, a tulajdonos Tihanyi Lajos nevû süketnéma festõmûvész fia Krúdy jó barátja; a Barossba járt Mikszáth, a Pesti Hírlap újságírói, egy bölcsészhorda (Kosztolányi, Csáth, Babits, Somlyó Zoltán, Karinthy), és a Thália Társaság ( Kós Károly, Lukács György, Gulácsy Lajos, Márffy Ödön, Hevesi Sándor). A Royalba járt a magyar pszichoanalitikus iskola élcsapata, Ferenczi Sándor. Itt õk ihlették Krúdy Álmoskönyvét. A kávéházak közelében mindig van valami fontos kulturális intézmény (egyetem, könyvtár, múzeum, nyomda, kiadó stb.). A kávéház lelke a kávés.
Forrás::fajlblog.com
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)