SZÉCHENYI ISTVÁN EMLÉKNAP

A Tabáni Helytörténeti Kiállítás keretében

2010 március 20-án és 21-én

SZÉCHENYI EMLÉKNAP

lesz a Bp I. Döbrentei utca 9. szám alatti Tabán Múzeum-ban

Bővebbet Bem6 honlapján ITT

Tabáni Pantheon

A mai nappal új rovat nyílt a Tabán Képtár oldalsávjában : TABÁNI PANTHEON címmel

Célunk itt megemlékezni olyan magyarokról és nem magyarokról akikhez

valamilyen tabáni vonatkozás fűződik, akik tettek valamit a városrészért

és akiknek neve nem szabad ,hogy feledésbe merüljön, akiktől a jövő

nemzedék is tanulhat valamit.

A Pantheon folyamatosan bővül ,egyenlőre tizenkét arcképpel

BEMUTATJUK :VÉGH GUSZTÁV :TABÁN CÍMŰ KÖNYVÉT

A könyv szövege itt alább olvasható, Végh Gusztáv képei a Virtuális Tabán Múzeumban ITT láthatók

Olvasáshoz a slideshow tetején a fekete négyzetre kattintva a lapozás megáll ,a fekete háromszögekkel tovább lapoz előre vagy hátra ! Jó olvasást!

TABÁNI RIGMUSOK

A blogban megjelentetett Tabánról szóló versek most összegyűjtve olvashatók ITT

Kedvcsinálónak versolvasáshoz íme egy közülük:

Bacher-Bodrogh Pál

A haldokló Tabán

Kis ósdi házak…csöppnyi kertek…
Zegzúgos utcák….vén anyó….
Pár fűszál…kőkereszt….óh jertek,
Itt megpihenni jaj be jó.
Itt bolygok és óh be régen
Itt bandukolt a dédapám,
Viharzó város tengerében
Te csönd szigetje ,vén Tabán.

Itt-ott kis állvány….rajta vászon,
Dúsfürtű ifjú festeget,
Mereng az ódon sárga házon,
Majd kémli fönn a kék eget.
És száll a kobzok víg danája
Az alkony lágy fuvallatán
Poéták s piktorok tanyája,
Óh múzsák berke ,vén Tabán.

S hej,régi házak….régi mámor…
Ki tudja , egykor itt mi volt,
Nagy, lázas éjek, pajkos Ámor,
Nem látta más ,csupán a hold.
És most is , hogyha jő az este,
Itt vár reám az én babám.
A vágytól ég a lelke-teste,
Óh, csókok kertje,vén Tabán.

Ám egyszer véget ér a nóta,
a végzet mindent elsodor;
S ki itt állsz századvégek óta,
Maholnap rád kerül a sor.
A csákány döng, a balta koppan,
Kimúlsz egy zordon éjszakán,
De színes képen, víg dalokban,
Örökkön élsz majd, vén Tabán.

REXA DEZSŐ-SOMOGYI ALADÁR:TABÁN

(nagyításhoz katt a képekre)

..avagy emlékezés egy eltünt városrészről

Rexa Dezső könyve Somogyi Aladár képeivel alapmű a Tabán történetéról és elmúlásáról.

Rexa saját kiadásban jelentette meg frissen 1934-ben a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda gondozásában, a Tabán egyes részeit meg bontották.125 fotót tartalmaz az eltűnt város-negyedről, a mellékelt térképen feltüntetve a lefotózott épületek hült helyét. Manapság igen ritkán és meglehetősen drágán lehet hozzájutni az amúgy jelentéktelen külsejű ,de igen becses tartalmat hordozó könyvhöz , főleg aukciókon.Az alábbiakban a könyv bevezető sorait és pár fényképet mutatok be a kiadványból

kassius

TURMAYER SÁNDOR 1879-1953

Turmayer Sándor (1879-1953) gyakran szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. Festészetében a városábrázolás nagy szerepet kapott. Budapest, főleg a Tabán utcáinak, tereinek festői szépsége vonzotta gyakran ecsethez és vászonhoz festőnket.

Munkásságának ez az 1930-as éveket megelőző periódusa: 1933-ban ugyanis lebontották a Tabán régi épületeinek jelentős részét. Május elsejétől számítva harminc napjuk maradt a tabániaknak arra, hogy összecsomagoljanak és elhagyják házaikat. A bontás hírére művészek egész serege özönlötte el a Tabánt, hogy megörökítsék az utókornak a később már soha nem láthatót. Bálint György író, újságíró így írt erről az Est-ben:

"...Egy kis tisztáson két festő dolgozik, egymástól tisztes távolságban. Az egyik fiatalember ingujjra vetkőzve fest egy emeletes házat. Lelkiismeretesen keni a sárga foltokat a vászonra. A másik művész a fűben ül és ceruzarajzot készít ugyanarról a házról. Csendben dolgoznak a konkurensek… Öt perc alatt még két festővel találkoztam a romok között. Komoly ügybuzgalommal örökítik meg az elmúló Tabánt. Még egyszer utoljára megörökítik a múlandó dolgokat. Sokan tesznek így, mindenütt. Sietnek, mert általában bontogatnak most mindenfelé."

Kortársaihoz hasonlóan, Turmayer Sándor is kivette részét a lebontásra ítélt házak megörökítésében.

Tabán Kereszt tér
Tabán
Tabáni utca
Holdvilág utca
Hadnagy utca
Tabáni utca
Tabán Ponty utca

VÉGH GUSZTÁV 1889-1973

Végh Gusztáv 1889. november 5-én született Vácott. Már gyermekkorában a művészi pályáról álmodott. Vágyát ebben az időben, a Tabán utcában festő Fényes Adolf látványa erősítette meg. Később egy rajzán megörökítette azt a pillanatot, ahol a festő hatalmas vászon előtt, ecsettel a kezében dolgozik. Mellette ő, mint kis diák hóna alatt az iskolatáskával, csodálattal figyeli, hogyan lesz a girbe – görbe ódon utcából festmény.

A Képzőművészeti Kiadó gondozásában jelent meg könyve a Tabánról alkotott képeivel,

Pereházy Károly szövegével
Kereszt utca (Avar kocsma)
Varga utca

Fehér sas utcai kocsma ,a híres Mélypince(Krúdy kedvenc kocsmája)

Összesen 20 képet tekinthetsz meg a Tabán Virtuális Múzeum új kiállításán ITT

Tabáni tavasz

TABÁNI ARCOK ANNO 1933

Nagyításhoz katt a képre ----->

NYOLC ÉVE ALAKULT MEG A TABÁN TÁRSASÁG

A kis szigetként megmaradt, frissen felújított Virág Benedek-házban 2002. április 19-én nyitotta meg Nagy Gábor Tamás, a Budavári Önkormányzat polgármestere a Tabán Helytörténeti kiállítást, sok-soktabáni és első kerületi meghívott jelenlétében.

A műemlék együttes feltárása Bodor Imre régésznek köszönhető. A Tabáni barátok Virág Benedek köre 47 éve őrzi és gyűjti a Tabán emlékeit. Örökös elnöke Fischer Árpád helytörténész több évtizedes tabáni gyűjtőmunkája alapozta meg a helytör-téneti gyűjteményt.

Vecsey András tabáni képviselőnek sok reményteljes álma valósult meg ezzel az állandó kiállítással.

Mohos Márta alapos kutatómunkája után az Aranyhegy Kulturális Szolgáltató Bt. tervezte és kivitelezte a tárlatot. Az első terem végigvezeti a látogatót a Tabán történetén. Pamer Dóra bevezetője és Pető Mária tájékoztató gondolatainak segítségével a legrégibb időktől az 1933-ban történt bontásig ismerhetjük meg e kis vá -rosrész történetét. Képzőművészek, írók, költők, fotósok és zenészek alkotásai, meg a híres tabáni kiskocsmák mind-mind őriztek a Tabánból a mai vendégeknek csodálnivalót.

Archív filmen kísérhetjük végig a tabáni utcá-kat és a bontást, bemutat juk a szerb templom történetét, korabeli dallamokkal andalítjuk a Tabán emlékét kereső látogatókat. Belelapozhatunk a „Mélypince” és a „Háromcsőrű kacsa” vendégkönyvébe és megismerhetjük az Auguszt család történetét.

– Nem tudom, illik-e az idegenforgalmi illemkódex értelmében, megmutatni valamit, ami nincs? – kérdezi Szerb Antal. Válaszunk, válaszom: illik és hasznos. Tanúsítja ezt a sok-sok látogató, az egyre szaporodó gyűjtemény és a Tabán Társaság gyarapodó tagsága.

Jankóné Pajor Ildikó

a Tabán Társaság elnöke

(Városunk Budapesti Honismereti Híradó VI.évfolyam 1.szám 2003 január)

MIKSZÁTH KÁLMÁN :SIPSIRICA

Tudta, hogy Mikszáth Kálmán Sipsirica c. elbeszélése a Tabánban kezdődik?

MIKSZÁTH KÁLMÁN

A SIPSIRICA

Első rész

A "Fehér Páva" és alakjai

Budát és a budai polgárokat egy darab idő óta valóságos divat kigúnyolni. Pedig hát ez nagy léhaság, mert igaz, hogy a pesti rész a gazdag, a pompás, de a budai rész a kedves. Pestnek jövője van, Budának múltja. S minthogy a jövő is mindenesetre múlt lesz egy napon, a dolog hát egyre megy. Budán éppen annyi látnivaló van, mint Pesten, sőt Pesten is Buda a legszebb látnivaló. Olyan budai öregembert magam is ösmertem, aki még sohasem volt Pesten, de olyan pesti öregembert sohase ösmertem, aki még nem volt Budán. Általában lehetetlen Budára át nem menni, kivált nyári estéken, mikor fák alatt szeret az ember vacsorálni. Pestnek fényes, virágzó üzletei vannak, Budának vidám, kedélyes korcsmái. S minthogy az országban több korhely van, mint üzletember, Buda jobban megfelel a nemzeti közszükségletnek. Ami pedig a lakosságot illeti, respektíve a fajt, a legénykedési virtusokat, a budaiak már egyszer (az Anjou-korban) letették Lajos pap vezérlete alatt a római pápát is, holott a pestiek sohase tettek még le egyebet, mint alapköveket, rábízván aztán a többit a tótokra, hogy építsenek föléjük palotákat.

De maradjunk a budai korcsmák mellett, melyek páratlanok a maguk nemében - de csak addig, míg a pestiek föl nem fedezték. Ha a pesti közönség ráveti magát valamelyikre, legott beleüt a civilizáció istennyila. Jaj az olyan helynek, ahol már öt-hat fiáker áll a kapu előtt. Fuss el onnan. Az már csak "volt".

A "Diófa" a "Márvány-menyasszony", a "Politischer greizler" vagy a "Libanon" (azért hívták így is, mert mindig volt libapecsenye az étlapon), mind el voltak már koptatva, mikor a "Fehér Páva" bukkant elő.

A megboldogult Balázs Sándor talált rá, kit második Dickensnek neveztek a maga idejében, de inkább nevezhették volna "Második Budá"-nak, mert majdnem úgy ismerte Budát, mintha ő építette volna.

Egy napon így szólt hozzánk:

- Esküdjetek meg, hogy senkinek se szóltok. Még az idesapátoknak se. Egy új korcsmát találtam. Micsoda rostélyosok, barátom! Megfoghatatlan az, miért jobbak a rostélyosok a Duna másik partján? Ki fejti azt nekem meg?

(Mindig az ilyen epikuri problémákon törte a fejét.)

- Az onnan van - feleltem -, mert a túlsó parton öreg teheneket ölnek a mészárosok, s a rostélyos csak az öreg tehenek húsából jó.

Balázs vezetett át bennünket nehányunkat a "Pává"-ba. Alacsony, hosszú házikó volt a Rácváros egyik kis utcájában, az udvaron egypár öreg fa tartott árnyékot, a fák alatt pirosra terített asztalok mosolyogtak a bejövőre.

Kívülről semmi se mutatta a korcsmát, csak egy piszkos pléhtábla a házikó homlokán, ahol a fehér páva pompázott rettenetes nagy farkával, alatta ez a felirat: "Oltsó ételek, ittalok és pettyegtetett* kiszolgálat."

A műből szindarab is íródott.1956-ban mutatta be a Katona József Színház Mikszáth kisregényébõl dramatizált Sipsiricát. Olthy Magda volt a fõszereplõ, a lányát eladó vendéglõsné. Nagyszerû volt ebben a maró szatírában. Sipsirica Gyurkovics Zsuzsa, Druzsba tanár úr Major Tamás volt.

A házikó bizonyos Jahodovska nevű lengyel asszonyé volt, ki azt férjétől, Jahodovsky József vasúti tisztviselőtől örökölte, s a csekély nyugdíj mellé korcsmát nyitott. Egészen jól értette az üzletet, maga is korcsmáros lánya lévén Krakkóból. Nyájas, előzékeny volt a törzsvendégekhez és egész familiáris lábra helyezkedett velök. Budán megkívánják az ilyesmit. Bár már a délutánban járt szépségével (felül lehetett a negyvenen), még mindig fürge volt, mint a karika, és éppen nem kellett az embernek félre nézni, ha magas, testes alakja megjelent. Volt benne valami különös, valami kívánatos, szinte azt lehetne mondani, hogy a szem rajta tapadt, mint a darázs a csöpögő mézen.

De hát ez mind nem ért semmit, mert Jahodovska igen tisztességes asszony volt és csak üzletével törődött, meg a lányával.

Ő maga szolgálta fel a vendégeit, bent a konyhában két magyar parasztasszonyt tartott, akik főztek és mosogattak. Egy kicsit nehéz is volt már a Hebe szerepéhez (nyomhatott vagy kilencven kilót), de azért pompásan ment a dolog (és legalább soványító kúra is volt), futkosott ide-oda az asztalokhoz, most étellel, most késért, most villáért, nekimelegedve nagy pihegéssel, mint egy hízott lúd. Hatalmas karjain rengett a hús, a fehér kötényéhez kapcsolt kulcscsomag zörgött-csörömpölt, összecsapódó, kikeményített szoknyái zizegtek-sustorogtak.

Okos asszony volt. Nagyon okosnak kellett lennie, mert eltalálta a nagy üzleti titkot. Numerus clausussal dolgozott, de nem úgy, mint a fiskálisok szeretnék. Éppen megfordítva. Nem akart több vendéget, mint amennyi van. Azért dédelgette csak a stammgastot. A betévedő idegen iránt hideg volt, hogy ott ne ragadjon. Kiszámította, hogy ennyi napi kiadással, ennyi szolgálattal, ennyi asztallal, bestekkel és ennyi fáradsággal hány vendéget bír ellátni s ehhez tartotta magát. Nem akart tovább terjeszkedni. A terjeszkedés befektetéseket igényel. A befektetések kockázatok, melyek meghozzák a bizonytalanságot. Jahodovska beérte az ő törzsvendégeivel, számon tartotta őket, mint a jó pásztor a juhait, és csak ha elhullt valamelyik, akkor édesgetett be helyette egy másikat a "póttartalékból", az idegenek közül.

Azért aztán igen nehéz volt valódi törzsvendégekké válnunk, dacára, hogy már hónapokig jártunk oda.

Egy alkalommal panaszkodtunk Jahodovskának, hogy nincs rendes asztalunk, hol ide, hol oda kell ülnünk, néha pedig éppenséggel nincs semmi hely.

- Hja, a törzsvendégek az elsők - mondá vállat vonva.

- Ej, hisz mi is azok vagyunk, mindennap itt lát bennünket.

- A többiek már évek óta ide járnak.

- Tehát nem kapunk rendes asztalt?

- Várjanak az urak, míg üresedik - szólt közömbösen.

- Hiszen mióta várunk már. De a vendégei sehogy se akarnak kimaradni.

Jahodovska kevélyen emelte fel fejét s fennhéjázó mosoly jelent meg ajkán.

- Az én vendégeim nem szoktak kimaradni. Ők csak meghalnak. És mondhatom (de ezt sajátságos gőggel tette hozzá) többnyire gutaütésben.

Nem tudom, mi lehetett ez. Pöffeszkedés-e a koszt jóságával és zsírosságával, vagy pedig egyszerű elriasztási szándék?

Hanem hiszen bottal se bírt volna minket elverni. Hovatovább jobban megszoktuk a "Pává"-t s lassankint megismertük összes személyeit, a törzsvendégeket és a "sipsiricát" is.

Hej a sipsirica! De kedves gyerek volt a sipsirica.

Aki kiváncsi a történet folytatására,megtalálja ITT

BUDAPEST ANNO A FÉNYÍRÓ SZEMÉVEL

Klösz György fényképfelvételei 1894 Budapestjéről:

Klösz Györgyről bővebben ITT

A várhegy gyomrának titka......

Búvóhely, várbörtön, háremhölgyek temetőhelye, titkos találkák, randevúk helyszíne, netán illegális csoportok gyülekezőhelye: évek, évtizedek, sőt, évszázadok során mindezt, és sok minden mást is terjesztettek a ma Budavári Labirintusként ismert alagútrendszerről.

A világ hét földalatti csodájának egyike eddig titokzatosság köpenyegébe burkolva rejtegette valódi mibenlétét, idén azonban azt ígérik, lehull a lepel. A Várhegy évének keretében az érdeklődők nemcsak bejárhatják a rendszert, hanem megismerhetik múltját is. Mesebeli sárkánycsonttemető? Az itt titokban elhantoltak sóhajainak őrzője? Esetleg őskori barlang? A valóság legalább olyan érdekfeszítő, mint a találgatások sora.

A két-, helyenként háromszintes pincerendszer részben természetes, részben mesterséges eredetű. A mélypincék feltárását, kezelését és rendezését a harmincas években kezdték meg, majd a hadügy figyelmét is felkeltette az üregrendszer. Óvóhelyek és légvédelmi létesítmények jöttek létre területén, a második világháború idején pedig még kórház is működött a hegy gyomrának oltalmában. A hidegháború alatt titkos óvóhelyeket tartottak fenn a labirintus területén, a lakosság elől elzárva.
Az idei évre a Budavári Labirintus azért hirdette meg a Várhegy évét, hogy mi, érdeklődők is mindent megtudhassunk a labirintusról – és megfelelő geodéziai, geológiai és helytörténeti felmérések is segítsenek megfejteni a barlangok titkait. A labirintus Várhegyi Archívumot hoz létre, melyhez bárki ingyenesen hozzáférhet a neten. Hidegháborús titkos dokumentu- mok múltat megfejtő oldalai mellett a jövőt az általuk lészített rendezési terv mutatja be itt.

Csütörtökönként fél hattól különleges séták is indulnak a labirintusban, melyeken Hajnal Géza egye- temi docens és tanítványai geológiai és történelmi ismereteket osztanak meg az érdeklődőkkel, a rég ismert és kedvelt séták pedig továbbra is várnak mindenkit.

Az olajlámpás séta a sláger

Hány látogatót vonz a Budavári Labirintus évente?
– A Budavári Labirintus Budapest tíz leglátogatottabb múzeuma között szerepel. Csak néhány, államilag támogatott nagy közművelődési intézmény előz meg bennünket. 2009-ben a Múzeumok Éjszakáján a 7. leglátogatottabb hely voltunk. A nyári időszak – a turisták nagyobb száma miatt – látogatottabb, mint a téli - mondta Berényi Eszter a Budavári Labirintus sajtóreferense.
Melyik séta a legkedveltebb?
– A legkedveltebb az olajlámpás labirintusjárás, nemzetközi hírét is ennek köszönheti a labirintus. Az esti séták közül pedig a Szerelem labirintusa. Ez eredetileg jegyeseknek lett kialakítva. A menyasszony és a vőlegény más-más bejáraton jut a labirintusokba, más-más utakat járnak be, de úttalan útjaik a bolyongás végén összefutnak egy különös atmoszférájú térben. A Szerelem labirintusa elnevezésű barlangág nappal nem látható-látogatható terület. Az előzetes bejelentkezés több hétre előre be szokott telni. A nappal látogatható labirintusban a legkedveltebb helyszín a Történelmi labirintus reneszánsz kútja. Az élő borostyánnal befuttatott működő kút csapjaiból vörösbor folyik. Nagyon kedvelt még az úgyneveztt Koronás fő is. Ezen kívül szeretik a Másvilági labirintust, amely civilizációnk fiktív sorsát tárja fel, 40 millió éves régészeti lenyomatok tükrében.

Mit kell tenni a labirintus megőrzéséért?
– A labirintus állapotának megőrzéséért, illetve a pincerendszer fejlesztéséért két irányban lehet tenni. Egyrészt kulturális turisztikai tevékenységet folytatunk annak érdekében, hogy a labirintus el tudja tartani magát, fedezni tudja a pincerendszer tetemes fenntartási költségét. Másrészt is rendben kell tartani, illetve fejleszteni kell a sajátos téregyüttes műszaki hátterét.

A külföldiek vagy a magyarok a gyakoribb látogatók?
– A látogatóink 70%-a külföldi. Részben ezért is hirdettük meg a Várhegy évét: hogy a fővárosiak, a magyarok is felfedezzék maguknak ezt a különleges helyszínt a Várhegy gyomrában.

Krezinger Szonja Metropol 2010 03 04

TURIÁK ÖDÖN :TABÁN ALBUM

TURIÁK ÖDÖN / 1884-1937 /
A festőművész elsősorban akvarelleket és tusrajzokat készített, finom, realisztikus, lírai látásmóddal.
Munkái nagy része Budapest, ezen belül is főképpen a Tabán letűnt világát, hangulatos udvarokat, utcácskákat ábrázolt.
Munkáival szerepelt a Nemzeti Szalon kiállításain és Budapest Székesfőváros is 2 tabáni albumát vásárolta meg

Turiák Ödön Tabánja

Főtiszt volt a Magyar Királyi Postánál

A Döbrentei utca 9-ben lévő tabán gyűjtemény tavaly nyílt Tabáni mozaikok című állandó kiállítással emlékezik a hajdanvolt városrészre. Zórád Ernő és Végh Gusztáv festményei mellett Turiák Ödön (1884-1937) is helyet kapott itt tus- és akvarellrajzaival.

De ki is volt Turiák Ödön? A műkedvelő festőt nem nagyon ismeri a művészettörténet. Budapesten született 1884-ben, ötgyermekes polgári családban. Édesapja szabóként tartotta el családját. Hogy festőnk honnan örökölte tehetségét, arról nincsenek pontos adatok. Életpályája egy jellegzetes, XX. század eleji polgári életút volt, amit hobbija a festészet tett teljessé. 1937-ben bekövetkezett haláláig a Magyar Királyi Postánál, mint főtiszt állt alkalmazásban.

Szabadidejében mindig festett. Éles szemmel járta Budapest utcáit. A számára kedves városrészeket, tájakat és régi házakat örökítette meg. Művészetekben jártas feleségétől rendszeres támogatást kapott hobbijához. Elsősorban tusrajzokat és akvarelleket készített. Képek százain örökítette meg az egykori tabáni terek, utcák és udvarok hangulatát. Elismerést a szakmától is kapott, hiszen a Nemzeti Szalon rendszeres kiállítója volt. 1933-ban, a Tabán lebontásának évében, a Székesfőváros Polgármesteri Hivatala 300, illetve 400 pengőért két tabáni albumát is megvásárolta. Sajnos, ezen albumok sorsa ismeretlen.

Az itt látható Hadnagy utca című festmény tehát még 1933 előtt készült. Ma már ezt a hangulatos kis utcát is hiába keresnénk. A Hadnagy utca akkoriban a Gellért-hegy és a Nap-hegy között egészen a Rácfürdőig terjedt ki. Nevét még 1879-ben kapta. Ma, egyetlen épülete áll, a Rácfürdő.

A Tabán átrendezése már a városegyesítés, 1873 óta örökös vitatéma volt. 1909-ben a fővárosi közgyűlés elhatározta, hogy egy "modern, egészséges és szép városrész" épüljön fel a helyén. Három év múlva elkészült az új szabályozási terv, de megvalósítását az első világháború kitörése megakadályozta. A lebontás ellen hiába tiltakozott a főváros lakossága, 1933. május elsején harminc napot kaptak a tabániak a kiköltözésre.

Még a második világháború előtt, a lebontott házak helyén megkezdték a parkosítást, hogy a tervek szerint fürdő- és villanegyeddé alakítsák át a hajdanvolt Tabánt. A terv megvalósítása a mai napig várat magára.