A 140 éves Budai Hegypálya

Nem tévedés, 1870. március 2-án ezen a néven indult meg a mai Budavári Sikló forgalma. Ahogy a földalatti vasútnál, itt is az élen jártunk: Lyon után a világon másodszor Budán indult meg hegypálya. A Kiegyezés után nem sokkal az ország gazdasági-társadalmi élete komoly pezsdülésnek indult. Nem telt el olyan hosszú idő az első pesti lóvasút megindulása óta, amikor gróf Széchenyi Ödön javaslatára megkezdődött a budai Várhegy oldalában a sikló építése. Egyben a Vár első közösségi közlekedési eszköze is volt, a közhivatalokat addig csak gyalogszerrel vagy bérkocsin (konflis, fiáker) közelíthették meg. A Budai Hegypálya az előző századforduló táján (forrás: A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada) A másfél évig tartó építkezés 182 300 (akkori) forintot emésztett fel. A lépcsőzetes elrendezésű kocsikat a bécsi Spiering gyár készítette, a kötélpályát meghajtó gőzgépet az alsó állomás mellett helyezték el, a két kocsi a felső állomás hengerénél volt egymással összekötve. A kocsik kiegyensúlyozása a gravitáció elvén zajlott, többletenergiát csak a mozgatásuk igényelt. A Várbusz végállomása a Clark Ádám téren (forrás: VEKE archívum) A sikert látva több helyen is terveztek siklót a budai hegyek oldalában (Tabán–Svábhegy, Döbrentei tér–Citadella – ez utóbbi nemrég a Rác fürdő felújításakor is szóba került), de megépítésükre végül nem került sor. A sikló 75 éves üzeme alatt (1870-1945) egyetlen baleset történt csak, ez a legbiztonságosabb közlekedési eszközzé tette. 1920-ben fővárosi tulajdonba került a Budai hegypálya, majd 1932-ben a BSzKRt vette át üzemét. Villamosítása többször is szóba került, de ezt rendre elmaradt, csak a késői újraindítással vált valóra. Az esedékes nagyfelújítás 2009-ben (forrás: Indóház archívum) A sikló a második világháborúban komoly károkat szenvedett, a romokat elbontották, felújítása, újraindítása a „sokadik” helyen szerepelt a költségvetésekben. Időközben ugyanis a Bécsi kapu felől megindult a 16-os autóbusz, a közhivatalok is elköltöztek, a hegypálya már nem az egyedüli, létfontosságú eszköz lett volna a Vár eléréséhez. A hetvenes években a Déli rondella felőli szerpentinen (a várfal kapuin épp hogy átférve) V jelzésű siklópótló autóbuszjáratok is közlekedtek, míg 1984-ben nekiláttak a majd' negyven éve tartó üzemszünet után a felújításnak. Az 54 kilowattos villanymotor által hajtott, eredetire hasonlító kocsikkal közlekedő sikló 1986. június 4-én nyílt meg ünnepélyesen, másnap már utasokat is szállítva. A Budai Hegypálya ma (fotó: Kemsei Zoltán) A manapság inkább turistalátványosságnak, mint közösségi közlekedési eszköznek számító hegypálya menetjegyének ára ehhez mért: a 300 forintos vonaljegynek több, mint a duplája, 840 forint. Ennek ellenére sikere töretlen, évi 600 000 - 1 millió utas veszi igénybe. www.iho.hu- Kemsei Zoltán