SALY NOÉMI írja a Facebookon:
A Magyar Kurír 1810. szeptember 11-ei
kiadása szeptember 5-ei tabáni tűzvészről
1810. szeptember 5-én, délután negyed egykor szerencsétlen baleset történt a Tabánban: az erősen szeles és száraz napon Schuller János kádármester pintérje hordódongákat kénezett és égetett ki, amelynek során a segéd vigyázatlansága miatt a szél felkapotparazsat s meggyújtotta a ház tetőzsindelyét.
A forgószél a lángokat felkapva, percek alatt elterjesztette a tüzet a szomszédos épületek tetőszerkezetén, mely a hamarjában érkezett segítség ellenére is rohamosan terjedt.
Az oltást nehezítette, hogy az évszak szokatlanul meleg és száraz időjárása miatt a kutakban alacsonyan állt a víz szintje, így nemcsak hosszabb ideig tartott a víz felszínre hozása, hanem egyes helyeken a kutak teljesen ki voltak száradva. A tűz terjedését segítette a tabáni utcák szűkössége és a telkek nagy arányú beépítettsége is.
A nagy rémületben felbolydult településrész lakói épphogy az embereket ki tudták menteni, az oltásra már se idő, se esély nem mutatkozott. Fél óra elteltével a Tabán már négy helyen égett; az oltásra igyekvő emberek a szervezetlenség közepette azt se tudták eldönteni, hogy épp hol kezdjék meg a locsolást. Volt olyan utca, ahol annyira kevés volt az oltáshoz szükséges víz, hogy kénytelenek lettek a pincék boroshordójában lévő bort felhasználni. A tabáni szerb templom pedig olyannyira kiégett, hogy csupán a réztornya maradt meg.
A Tabánnal szomszédos részek lakói sietve gyűltek az oltásra, de így sem tudták megakadályozni a városrész pusztulását. A tűz folyamatosan terjedve, egyre közelebb került a Víziváros és a Krisztinaváros házaihoz. Megégett a Várkert déli része, valamint lángra kaptak a Duna-parton horgonyzó szénáshajók is, melyeket vagy eloldottak, vagy helyben elsüllyesztettek, nehogy izzó tűzgolyóvá váljanak.
A Halász utcában oly nagy volt a tűz, hogy az egészen a Vízivárosi kapucinus templomig terjedt. Ott négy hajó kapott lángra, melyből egy a hajóhíd közepének, egy pedig a híd pesti végének sodródott. Ezeket ugyan hamar eloltotta a pesti sokaság és a hajók legénysége, de a hidat megmenteni már nem lehetett: a tűz déli irányban meg-meg gyújtotta a hajóhíd budai végét, ezért azt szétverve lehetetlenné vált a pesti polgárok átkelése a Dunán. A pesti Duna-parton összesereglő emberek így tétlenül szemlélték a Tabánból felcsapó füstoszlopot.
A Tabánban néhány óra alatt minden elégett: házak, állatok, bútorok, vagyontárgyak. Ami menthető maradt, azt is ellopták a tolvajok, vagy az utca közepén égett el, mikor a házakból kihordva halomban maradtak. Sokan vesztették életüket az oltás során keletkezett sérüléseik miatt, vagy mert az omladékok alatt rekedtek. A tabáni katolikus templom tornya is összerogyott, maga alá temetve a berendezéseket.
A tűz az este folyamán is égett, s helyenként még másnap is füstölgő romok fogadták a bámészkodókat. A kár felbecsülhetetlen volt, közel ötszáz ház vált hamuvá (a Wikipédia tévesen 4-5 ezer ház leégéséről ír, holott maga a félezer is sok, feltéve ha számba vesszük a Tabán méretét). A Szarvas-ház az 1811-es felújításkor kapta mai copf-stílusú homlokzatát.
A kárt hatmillió forintra becsülték, ami nem csekély összegnek számított ezen időkben, különösen ha figyelembe vesszük, hogy akkoriban egy forint tíz krajcárért hét liter bort lehetett kapni, egy cipót pedig három krajcárért számítottak. Elpusztult az liszt raktár (prófuntház), a Királyi Magazin, a Víziváros közel fele és az egész rácváros (Tabán). Az oltásnál József nádor is részt vett, ahol állítólag meg is sérült. Csak a Tabánban ötven ember vesztette életét.
A Magyar Kurír 1810. szeptember 11-ei
kiadása szeptember 5-ei tabáni tűzvészről
1810. szeptember 5-én, délután negyed egykor szerencsétlen baleset történt a Tabánban: az erősen szeles és száraz napon Schuller János kádármester pintérje hordódongákat kénezett és égetett ki, amelynek során a segéd vigyázatlansága miatt a szél felkapotparazsat s meggyújtotta a ház tetőzsindelyét.
A forgószél a lángokat felkapva, percek alatt elterjesztette a tüzet a szomszédos épületek tetőszerkezetén, mely a hamarjában érkezett segítség ellenére is rohamosan terjedt.
Az oltást nehezítette, hogy az évszak szokatlanul meleg és száraz időjárása miatt a kutakban alacsonyan állt a víz szintje, így nemcsak hosszabb ideig tartott a víz felszínre hozása, hanem egyes helyeken a kutak teljesen ki voltak száradva. A tűz terjedését segítette a tabáni utcák szűkössége és a telkek nagy arányú beépítettsége is.
A nagy rémületben felbolydult településrész lakói épphogy az embereket ki tudták menteni, az oltásra már se idő, se esély nem mutatkozott. Fél óra elteltével a Tabán már négy helyen égett; az oltásra igyekvő emberek a szervezetlenség közepette azt se tudták eldönteni, hogy épp hol kezdjék meg a locsolást. Volt olyan utca, ahol annyira kevés volt az oltáshoz szükséges víz, hogy kénytelenek lettek a pincék boroshordójában lévő bort felhasználni. A tabáni szerb templom pedig olyannyira kiégett, hogy csupán a réztornya maradt meg.
A Tabánnal szomszédos részek lakói sietve gyűltek az oltásra, de így sem tudták megakadályozni a városrész pusztulását. A tűz folyamatosan terjedve, egyre közelebb került a Víziváros és a Krisztinaváros házaihoz. Megégett a Várkert déli része, valamint lángra kaptak a Duna-parton horgonyzó szénáshajók is, melyeket vagy eloldottak, vagy helyben elsüllyesztettek, nehogy izzó tűzgolyóvá váljanak.
A Halász utcában oly nagy volt a tűz, hogy az egészen a Vízivárosi kapucinus templomig terjedt. Ott négy hajó kapott lángra, melyből egy a hajóhíd közepének, egy pedig a híd pesti végének sodródott. Ezeket ugyan hamar eloltotta a pesti sokaság és a hajók legénysége, de a hidat megmenteni már nem lehetett: a tűz déli irányban meg-meg gyújtotta a hajóhíd budai végét, ezért azt szétverve lehetetlenné vált a pesti polgárok átkelése a Dunán. A pesti Duna-parton összesereglő emberek így tétlenül szemlélték a Tabánból felcsapó füstoszlopot.
A Tabánban néhány óra alatt minden elégett: házak, állatok, bútorok, vagyontárgyak. Ami menthető maradt, azt is ellopták a tolvajok, vagy az utca közepén égett el, mikor a házakból kihordva halomban maradtak. Sokan vesztették életüket az oltás során keletkezett sérüléseik miatt, vagy mert az omladékok alatt rekedtek. A tabáni katolikus templom tornya is összerogyott, maga alá temetve a berendezéseket.
A tűz az este folyamán is égett, s helyenként még másnap is füstölgő romok fogadták a bámészkodókat. A kár felbecsülhetetlen volt, közel ötszáz ház vált hamuvá (a Wikipédia tévesen 4-5 ezer ház leégéséről ír, holott maga a félezer is sok, feltéve ha számba vesszük a Tabán méretét). A Szarvas-ház az 1811-es felújításkor kapta mai copf-stílusú homlokzatát.
A kárt hatmillió forintra becsülték, ami nem csekély összegnek számított ezen időkben, különösen ha figyelembe vesszük, hogy akkoriban egy forint tíz krajcárért hét liter bort lehetett kapni, egy cipót pedig három krajcárért számítottak. Elpusztult az liszt raktár (prófuntház), a Királyi Magazin, a Víziváros közel fele és az egész rácváros (Tabán). Az oltásnál József nádor is részt vett, ahol állítólag meg is sérült. Csak a Tabánban ötven ember vesztette életét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése