A MÉLYPINCE volt a régi Tabán legrégibb és leghíresebb kocsmája a Fehérsas és Görög utca sarkán. Utolsó kocsmárosa Krausz Poldi bácsi mindenesetre 1549-ig vezette vissza a kocsma történetét, nem zavartatva magát holmi építész-szakvéleményektől és a jó hírnévről is maga gondoskodott. Azért hívták mély pincének , mivel a kocsma alatt kétszintes , sőt egyesek szerint három szintes pincerendszer húzódott, a legalsó egészen a budai várig vezetett, hogy a törökök zavartalanul és titokban élvezhessek a Mohamed által tilalmasnak ítélt borívászatot. Szerb Antal még hozzáteszi, hogy közköltségen egyenesen kuplerájt tartottak fenn eme műintézmény pincéjében a török tisztek, így már nem vágytak annyira a paradicsom örömeire a túlvilágon. A török kiűzése után a szolgáltatóipar ezen ága megszünt, de annál jobban felvirágzott a borkiméréssel egybekötött szolíd vendéglátás.
Sok tulajdonosa volt a kocsmának az eltelt több mint kétszáz év alatt, kezdve Pjotr Nesztoroviccsal , aki a XVIII század végén az akkori tabáni bíróság esküdtje volt. Eredetileg a kocsma az első pinceszintet jelentette, a másodikon, a mélyebbiken tárolták a bort.
A XIX. században aztán átköltözött a földszintre , mulatott itt Virág Benedek, a tabáni remete és "a boldog emlékezetű Vahot Imre" kezeírása is látható volt a falon állítólag, ahonnan egy kitömött bagoly hunyorgott a korhelykedőkre. A XX. század elején, amikor Ady Endre iddogált itt , egy Burger József nevű korcsmáros bérelte ki, de az 1900-as budapesti" lakczímjegyzék" szerint abban az évben Hofbauer Lipót volt a tulaj, vagy legalábbis lakó, foglalkozása szerint vendéglős!
Muhits Sándor két illusztrációja Kárpáti Aurél 1914-ben megjelent "Budai képeskönyvéből": Mélypince
Mi a furcsa a képen? Elárulom, a későbbi bejáratnak se híre se hamva: két ablak néz velünk farkasszemet. Valószínúleg az udvari kapun át közlekedtek akkoriban a vendégek
Ám kétségtelenül Krausz Lipót , a zsámbéki szármázású zsidó korcsmáros, akinek az őseiben is már kereskedővér folyt, volt az, akinél még egyszer eljött a kocsma aranykora. Az első világháborúban a román frontot megjárt (tizedesi rangban leszerelt) vendéglős 45 évesen vágott neki a tabáni kalandnak, mikor 1918-ban megnyitotta vendéglőjét a puritánság jegyében . A takarékoskodás kényszerűség volt, egy vesztett világháború, széthullott monarchia, forradalmak stb. nem a legjobb előjel egy vendéglátóhely felfuttatásához. A MÉLYPINCE a Tabán legolcsóbb vendéglője volt. Poldi bácsi maga szerezte be az alföldi és zsámbéki borokat, maga szolgált fel, felesége Lina néni sürgött-forgott a konyhában, a zenét pedig egy szál cigány hegedűs szolgáltatta. Igaz ő nem akárki volt, Kovács József, korábban külhonban is nagy sikereket arató cigányprímás.
-Ám maradtak azért cigányzenés vendéglők a „meghitt” fajtából is. A Tabán jellegzetes figurája volt Poldi bácsi Mélypincéjének banda nélkül, egymagában hegedülő Jocó cigánya, aki úgy nézett ki „mint valami mesebeli törpe, de olyan gömbölyű kövér volt, hogy reá elmondhatta akárki: széle-hossza egy.” Jocó, azaz Kovács Jóska negyven évet töltött a Tabánban. Fiatalabb korában bandája is volt, erdélyi fürdőhelyeken, Párizsban, Londonban, Berlinben járt, játékáért hála-oklevelet is kapott a német császári udvartól. Aztán megöregedett, visszahúzódott a Tabánba. Arról volt nevezetes, hogy inkább játszott íróknak-művészeknek ingyen, mint bárki másnak pénzért. Játékát jól ismerhette a Mélypince törzsvendége.-(Forrás :Loch Gergely Tamburaszótól a jazzig -- Szórakoztató zene a Tabánban)
Itt játszotta saját hattyúdalát, mert nemsokára 1924 végén meghalt.
Fénykép nem maradt fenn róla.
Álljon itt helyette Poldi bácsi és Lina néni fényképe, melyet az öreg dédunokája őrzött meg.
A XIX. században aztán átköltözött a földszintre , mulatott itt Virág Benedek, a tabáni remete és "a boldog emlékezetű Vahot Imre" kezeírása is látható volt a falon állítólag, ahonnan egy kitömött bagoly hunyorgott a korhelykedőkre. A XX. század elején, amikor Ady Endre iddogált itt , egy Burger József nevű korcsmáros bérelte ki, de az 1900-as budapesti" lakczímjegyzék" szerint abban az évben Hofbauer Lipót volt a tulaj, vagy legalábbis lakó, foglalkozása szerint vendéglős!
Muhits Sándor két illusztrációja Kárpáti Aurél 1914-ben megjelent "Budai képeskönyvéből": Mélypince
Mi a furcsa a képen? Elárulom, a későbbi bejáratnak se híre se hamva: két ablak néz velünk farkasszemet. Valószínúleg az udvari kapun át közlekedtek akkoriban a vendégek
Ám kétségtelenül Krausz Lipót , a zsámbéki szármázású zsidó korcsmáros, akinek az őseiben is már kereskedővér folyt, volt az, akinél még egyszer eljött a kocsma aranykora. Az első világháborúban a román frontot megjárt (tizedesi rangban leszerelt) vendéglős 45 évesen vágott neki a tabáni kalandnak, mikor 1918-ban megnyitotta vendéglőjét a puritánság jegyében . A takarékoskodás kényszerűség volt, egy vesztett világháború, széthullott monarchia, forradalmak stb. nem a legjobb előjel egy vendéglátóhely felfuttatásához. A MÉLYPINCE a Tabán legolcsóbb vendéglője volt. Poldi bácsi maga szerezte be az alföldi és zsámbéki borokat, maga szolgált fel, felesége Lina néni sürgött-forgott a konyhában, a zenét pedig egy szál cigány hegedűs szolgáltatta. Igaz ő nem akárki volt, Kovács József, korábban külhonban is nagy sikereket arató cigányprímás.
-Ám maradtak azért cigányzenés vendéglők a „meghitt” fajtából is. A Tabán jellegzetes figurája volt Poldi bácsi Mélypincéjének banda nélkül, egymagában hegedülő Jocó cigánya, aki úgy nézett ki „mint valami mesebeli törpe, de olyan gömbölyű kövér volt, hogy reá elmondhatta akárki: széle-hossza egy.” Jocó, azaz Kovács Jóska negyven évet töltött a Tabánban. Fiatalabb korában bandája is volt, erdélyi fürdőhelyeken, Párizsban, Londonban, Berlinben járt, játékáért hála-oklevelet is kapott a német császári udvartól. Aztán megöregedett, visszahúzódott a Tabánba. Arról volt nevezetes, hogy inkább játszott íróknak-művészeknek ingyen, mint bárki másnak pénzért. Játékát jól ismerhette a Mélypince törzsvendége.-(Forrás :Loch Gergely Tamburaszótól a jazzig -- Szórakoztató zene a Tabánban)
Itt játszotta saját hattyúdalát, mert nemsokára 1924 végén meghalt.
Fénykép nem maradt fenn róla.
Álljon itt helyette Poldi bácsi és Lina néni fényképe, melyet az öreg dédunokája őrzött meg.
"Ha elég a sváb nótákból, hallgatunk a szomszédban
rác tamburást, vagy lesétálunk Poldi bácsi Mélypincéjébe. Míg az öreg megmássza
a nyolcvan lépcsőt a hegy méhében szunnyadó, pókhálós palackokért, ámulhatunk
az apró termetű, gömbölyű cigányprímás, Jószó művészetén. Muzsikált ő Teleki
Sámuel görgényi kastélyában is, köszönőlevele van a német császári udvar
hivatalától, de hazavágyott a Tabánba. Nincs bandája, egy szál hegedűvel járja
a kocsmákat. Eljátszik bármit, a Schneider Fánitól Tosca imájáig vagy az
Alexander\'s Ragtime Bandig - csak a Himnuszt ne kérjük tőle. Arra nem
hajlandó: "az nem korcsmába való", mondja szigorúan. (Ötven cigány
húzza majd a Farkasréten Kovács József kedvenc nótáját a sírgödör körül
1924-ben: "Talán nem is muzsikálnak / talán csak én álmodom…") Saly Noémi : Kiskocsma , kispörkölt, kis korsó sör
A szövege:
Valakinek muzsikálnak a faluban valahol,
De szomorú a nótája annak, aki ott dalol:
Minden hangja csupa bánat, keserűség, fájdalom...
Talán nem is muzsikálnak, talán én csak álmodom.
Valaki a boldogságát temetgeti, siratja,
Valakinek hűtlenné vált, csalfa lett a galambja.
Meggyógyít a nóta hangja, könnyít az a szíveken:
Húzzad cigány! Én is az én boldogságom temetem.
kassius
Forrás: Végvári Annamária: Adalékok a Tabán történetéhez
Saly Noémi : Kiskocsma , kispörkölt, kis korsó sör
Loch Gergely Tamburaszótól a jazzig -- Szórakoztató zene a Tabánban
Szentkeressy Károly fotóalbuma
Forrás: Végvári Annamária: Adalékok a Tabán történetéhez
Saly Noémi : Kiskocsma , kispörkölt, kis korsó sör
Loch Gergely Tamburaszótól a jazzig -- Szórakoztató zene a Tabánban
Szentkeressy Károly fotóalbuma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése