
2009. szeptember 4., péntek
2009. szeptember 2., szerda
2009. szeptember 1., kedd
2009. augusztus 31., hétfő
MIVEL UTAZTAK NAGYSZÜLEINK?

1914. március 31-én a főváros nemzetközi pályázatot írt ki, egyrészt 80 autóbusz szállítására, felmondta a bérleti szerződést a Székesfővárosi Közlekedési Vállalattal (SZKV) is, és saját kezelésébe vette a közlekedést, ez lett később a Budapest Fővárosi Közlekedési Vállalat. 1915. február 16-án autóbusz-próbaüzem létesült. A típuskiválasztó kísérlet 1915. március 1-én reggel 7 órakor indult egy emeletes, akkumulátoros, és egy egyszintes, benzinmotoros autóbusszal.

A forgalmat 1917. április 10-én gumi- és üzemanyaghiány miatt meg kellett szüntetni.Az újraindulásra több mint négy évet várni kellett: a forgalmat 1921. szeptember 24-én indították be a régi 1-es vonalon négy autóbusszal.

1924. október 24-én Budán új autóbuszvonal is létesült, 3-as jelzéssel, itt már csak benzinmotoros autóbuszokat üzemeltettek.
1925-ben bevezették az utasszámlálást a forgalom nagyságának napszakonkénti megállapítására.

1926-ban egy új, háromtengelyes, nyergesvontató-szerű Laurin-Klement autóbuszt vettek bérbe. Ez volt az első fúvott abroncsú haszongépkocsi Budapesten.

1926 őszén egy Büssing, egy Associated Equipment Company, egy DAAG, egy Rába, egy Renault, egy Daimler-Benz, egy Fross-Büssing, és két Tolling-Stevens gyártmányú benzinüzemű próbakocsi állt forgalomba.

1926. decembertől a Blaha Lujza téren - kísérletképpen - forgalomirányító jelzőlámpa segítette az áthaladást. A SZAÜ 1929 októberében már 29 autóbusszal rendelkezett, egy hónappal később pedig utolsó omnibuszvonala is megszűnt.

1930. november 15-én megnyílt a Szent Domonkos (később Récsei) garázs.
Még ebben az évben Dél-Budán is építkezésbe kezdtek.

.......................................Térképes átszállójegy a 30-as évekből
1937-ben az összes autóbusz oldalát kékre, tetejüket először fehérre, majd szürkére festették.

TABÁN TÉLEN,TÉVEDÉSSEL

Tovább ragozva a problémát: az Ördög-árok a Lenkei Ákos féle Tabán Atlasz tanúsága szerint nem a szerb templom tövében sietett a Döbrentei tér felé ,hanem attól jobbra jó pár háznyira. Különben is az árkot az 1876-os nagy árvíz után beboltozták,igy akkor már jó ötven éve csatornaként működött.A többi stimmel.

2009. augusztus 29., szombat
PELLENGÉR VAGY LÁMPAOSZLOP?
Ha ősz lenne, sült gesztenyét vennénk a Döbrentei téri piacon, majd indulnánk tovább, fel, a Hadnagy utcán, betérve a Gellért-hegy oldalában valamely fenyőgally díszítette házba. A gallyról tudnánk, hogy épp bormérés van aznap a háznál: annak idején szőlő borított itt mindent, a Gellért-hegyet, a Nap-hegyet is, s mivel HACCP rendszerről akkoriban nemigen hallottak még, a gazdáknak joguk volt árulni saját borukat. Amikor aztán a filoxéra az 1880-as években elpusztította a szőlőket, máshonnan hozatták a bort, s a Tabán boros jellege egy darabig még megmaradhatott, ahogy falusias látképe is, egészen az 1930-as évekig, amikor a városrészt szinte teljes egészében lebontották. A Hadnagy utca emlékét sem őrzi semmi, s ha nem irodalom- és Budapesttörténész "házigazdánkkal" sétálnánk itt, sosem tudnánk meg, hogy a Hegyalja út alatt futó kis ösvény helyén nyüzsgő élet volt egykor. De Saly Noémi szerencsére minden fűszálat ismer.
Az átépítés alatt lévő - mintha bombatalálat érte volna - Rác fürdőtől gyaloglunk a Nap-hegy irányába a parkon át, Saly pedig mindig tudja, hogy a fű, amelyet taposunk, melyik egykori utca helyén nő. Balra tőlünk épp a nagy tabáni rockkoncertek régi színpada. "Remélem, lebontják.

Pedig mennyivel többet érdemes tudni erről a törökszederről! Nem csak azért, mert ez nem a falusi udvarokban megszokott, kínai eredetű eperfa, hanem a perzsa származék, amelyet a fügével és a törökmogyoróval együtt a törökök honosítottak meg itt. Történelmi vonatkozása is van. "Állítólag 1686-ban, a török kiűzésének örömére ültették a helyiek." Régen egy nagy udvar végében állt, s amikor a mögötte álló házat az 1920-as években bontani kezdték, aggodalmas újságcikk jelent meg a budai sajtóban: vajon mi lesz a fával? De túlélt mindent, még a két éve, augusztus 20-án pusztító vihart is. "Kijöttem másnap megnézni őt, és végigbőgtem az utat: egy romhalmaz volt a völgy. Ez a vén jószág viszont konokul gubbasztott, ága se görbült." Ez már csak azért is szerencse, mert Saly Noémi megint főzhet majd be finom eperlekvárt, amelyhez erről a fáról szokott szüretelni. Idén jó termés várható - csak úgy sorjáznak a gallyakon az "eperfiókák".-