Saly Noémi:Séta a budai körúton.....

................................... Saly Noémi előadása a pesti kávéházakról

A Budai Színkör és a Philadelphia kávéház

(részlet a Törzskávéházamból zenés kávéházba c.könyvéből)

A Krisztinaváros régi hangulatához a templom, a kisvendéglők és az iskolák mellett a Horváth-kert északi végében állt Budai Színkör is hozzátett egy derűs árnyalatot. Az 1200 férőhelyes "aréna" és mellette a kertvendéglő 1843 óta várta a pest-budai publikumot. Eleinte csak német társulatok játszottak benne, később már magyarok és németek felváltva. Hogy miket? A "Budai népszínház első évi emlénye 1861-ik évről", amelyet Égeni Elek súgó adott ki, arról tudósít, hogy Az ezred leánya, A Peleskei nótárius és a Fehér Othello után "május hó 1-jén a Bányarém, n[ép]sz[ínmű]: 3 felv. és allegória" következett.

1868 nyarán a Bem apó című darabhoz a Gellért-hegy oldalában fölállított mozsárágyúk szolgáltatták a háttérzajt. Kassai Vidor így emlékszik: Molnár színigazgató "összegyűjtötte mindazokat az életben lévő negyvennyolcas honvédeket, akik csak vállalkoztak s napidíj mellett szerepeltette őket. Érdekes volt látni, hogy a színpadi 1848 is mennyire megvillogtatta szemeiket s mily hősies lelkesedéssel rohantak be a színkör tágas udvaráról a nyitott színpadra, melynek hátterét a Gellért-hegy képezte, a színpad elején pedig sodrony volt átvezetve; de még így is majd belerohantak a zenekarba. [...] ágyúztunk, ropogtunk, puffogtunk, trombitáltunk, ordítottunk, egészen fölkavartuk a Krisztinaváros csöndes svábjait, amikor bevettük Szebent."

Ide érkezett a temesvári színészekkel Krecsányi Ignác "1883. év június hó 5-én a reggeli vonattal... A nagy, tágas udvart fölverte a csalán, szamártövis, útilapu és katángkóró. Az útilaput alkalmasint elődjeim talpára növesztették. Én is kiszemeltem saját részemre egy jó széles levelű, nagy párt… A nézőtéren az ablakok nagy része körös-körül betörve. Ezeken keresztül, a belül mennyezetlen tetőzet alatt a verebek ütöttek tanyát. S eltekintve attól, hogy a földszint korhadt, festett deszkákból álló ülőhelyeit látogató-jegyeikkel ugyancsak sűrűn elcsúfították, kora reggeltől késő estig olyan sipogó, csiripelő hangversenyt rendeztek, hogy csak úgy zúgott tőle a fejünk… A pénztárban nem volt kivilágítás. A jegyeket egy szál gyertya pislogása mellett árulták."

Krecsányi 1895-ben "Fővárosi Nyári Színházra" kereszteli a roskatag faépítményt. A budai sajtó eztán már Szacsvay Imre, Gabányi Árpád, Góth Sándor, Beregi Oszkár felléptéről közöl ujjongó tudósításokat, Jászai Mari "adja" Médeiát, Blaha Lujza játszik népszínművekben, Környei Béla, Szoyer Ilonka és Küry Klári énekel operettet, és Hauptmann Takácsokja után itt mutatják be Budapesten többek között a Cyranót, Ibsen Nóráját és az Éjjeli menedékhelyet.

"...a színkör nyílt udvarán, harminchat fokos melegben, a nagy, nyitott ponyvasátor alatt Gorkij klasszikus darabjából reggel nyolc órától délután kettőig szakadatlanul próbáltunk. Az udvaron gyermekek kiabálása, a bal oldali zongorateremben énekpróbák, az utcáról villamoskocsik csöngetése, lovak patkóinak csattogása és a tőszomszédságban levő templom tornyából lezúgó harangszó képezte próbáinkon a kíséretet."

Hogy a színkör mennyire volt része a Krisztina hétköznapjainak? Figyeljük, mit rendel a Philadelphiába betévedő ifjú Balassa Imre, Kosztolányira lesve: "...nyakkendője is kevésbé látszott nyakkendőnek, mint máskor, gyermekded mosolyú arcába hullott homlokáról a haja, és verset írt… másik asztalnál telepedtem le. Egy »Haraszty Micit« fogyasztottam habbal. Ez egy helybéli likőr volt, a szemben lévő zöldre pingált Krisztinavárosi Színkör szép művésznőjéről, Haraszty Miciről

Üljünk le mi is a sarokban, s nézegessük a kávéház leghíresebb-hírhedtebb vendégét, Szabó Dezsőt, akiről még szobor is itt készült: Somogyi Imre, nem kis feltűnést keltve, az író törzsasztala mellett pacsmagolt az agyaggal. Bohuniczky Szefi meséli: "A Philadelphia kávéház pincérei, különösen a művelt és áldott jószívű Károly, gondoskodtak legnehezebb napjaiban élelmezéséről, ők látták el tüzelővel és néha kitakarították a piszkos Fillér utcai lakást. Gonosz nyelvével és rágalmaival úgyszólván minden barátját elvesztette már, de Károly mindig hű maradt hozzá, s talán ő [Sz. D.] is szerette, hiszen egészen becsaládiasodott a kávéházukba."

Hogy az író szerette-e a derék Dubrova Károlyt (vagy egyáltalán bárkit), nem tudni. Karinthy Ferenc epés szavaiból mindenesetre nem ez tűnik ki. "A mester dühöngve, s magas keménygallérjába dagadva szidta itt a kávét, a kávést, a pincéreket, a kormányt, a világot. Öreg fizetők tanúsítják, hogy soha olyan nyűgös, elégedetlen, morgó vendég nem járt még ide, mint Szabó Dezső, aki esténként ordítozva megfogadta, hogy soha többé be nem teszi a lábát ebbe a bejzlibe, ami belőle él, amit rá alapoztak, s ahol mégis mindig ő kapja a legzaccosabb feketét, legrosszabb kiszolgálást."

Legrosszabb kiszolgálás? Mi egyébről gondoskodott volna Szabó Sámuel nagy csapata, Kasza Sándor, Queberger Pista, Czeig János, Krekuska Lajos, Fojt László, Bagi Tóni, Lederer Antal pincér, Bene Pálné Kapuszta Jozefin és Gajdusek Berta felírónő, Pajzer József konyhalegény (aki a Fillér utcai lakást fűtötte és takarította), Szabó József és Nagy Zsigmond kávéfőzőmester, Szabolcsa Anna kenyereslány és a többiek, mint arról, hogy az undok író, a háklis hentes, a finnyás primadonna, a leharcolt gimnáziumi tanár és a méltóságos báró úr is jól érezze magát a Philadelphiában?

A nehéz gazdasági helyzet és a Tabán bontása még ezt a szilárdnak tűnő budai bástyát is megrendítette. Szabó Sámuel és László fia egy 1936-os riportban szomorúan sorolja a bajokat: "Leszállították a tisztviselői fizetéseket és talán még ennél is nagyobb mértékben a nyugdíjakat… A fizetéscsökkentés után felére esett vissza a napi forgalom. Következett az állami hivatalok és a Délivasút igazgatóságának elvándorlása erről a környékről… Majd a kegyelemdöfést a Tabán adta meg, amit leromboltak. Elköltöztek a lakók és igen sok jó vendégünk végleg elmaradt… A gyarmatáruk egytől-egyig megdrágultak, ugyanakkor az árakat mi kénytelenek voltunk leszállítani, hogy a megmaradt közönséget megtartsuk… Napról napra jobbat kell nyújtani, ami szintén nem kis mértékben teszi veszteségessé az üzletet. Az eredmény a köztartozások számláján mutatkozott… El kellett adni az egyik házat, annak árából kiegyenlíteni a terheket, hogy adósságmentesen, emelt fővel állhassunk bárki előtt."

A Philadelphia elköltözött. Nem messzire, csak a szomszéd házba, a Budai Polgári Kaszinó épületébe. Az új üzletet Erhard Ernő építész tervezte. Kisebb, szerényebb lett, mint a "régi Fila", de a vendégek visszatértek.

1938-ban visszajött Szabó Dezső is, de csak rövid időre. Szabó Imre, a kávés fia így emlékszik a búcsúra: "Megjelent egy Sümegi nevű volt színigazgató, akit még Erdélyből ismert. Nem engedte leülni az asztalához, sőt még a szemben lévő asztalokhoz sem, hanem csak a háta mögöttihez. Így társalogtak. Pár napig ez így ment, egyre hangosabban. A vendégek panaszkodtak. A főpincér udvariasan megkérte a Mestert, hogy ültesse Sümegit az asztalához, és halkabban beszéljenek. Szabó Dezső megsértődött, fizetett, és többé nem láttuk."

Itt megsértődni? Összeveszni? 1944. május. Békés kártyaparti. Szabó Sámuel fekete zakóban, nyakkendősen. A pékmester nyilas zöld ingben. A kárpitos sárga csillaggal. Túlélésre játszanak.

Egyiküknek sem sikerült. A kávéháznak sem.

Még egy werklidal

WERKLIDAL ŐSZI HANGULATBAN

VÉGIG A HADNAGY UTCÁN

FESTMÉNYEK A TABÁNRÓL

.....................................Turmayer Sándor:Tabán

..........................Batthyány Gyula:Szerelmesek a Tabánban

............................................Nagy Béláné:Tabán

...........................Simon Gy.János:Kereszt tér a Tabánban

....................................Farkas Lőrinc: Tabán

..................................Szabó Vladimir:Tabáni séta

.............Ismeretlen festő P.A. jelzéssel:Tabán,Kőmúves lépcső

......................................Scheiber Hugó: Tabán

.....................................Pap Géza :Tabáni részlet

.........................................Szigeti Jenő:Tabán

...........................Molnár C.Pál:Kereszt tér a Tabánban

...............................Molnár C. Pál:Tabáni utcarészlet

Volt egyszer egy ALBECKER vendéglő

......Az ALBECKER épülete a Kereszt tér 4. szám alatt.Háttérben a budai vár

A Tabán szívében ,a Kereszt téren volt a tabáni kisvendéglők egyik reprezentánsa,a messze földön híres "ALBECKER" ,a 4-es számú házban.Zórád Ernő visszaemlékezései szerint remek bort mértek,pl sashegyit ,vagy a szikrai kadart .Minden vendéglőnek meg volt a saját ételspecialitása,itt a halételekhez értettek a legjobban.Megtévesztő neve ellenére a tulajdonos nem sváb volt,hanem arab származású ,eredetileg Al-beckr -nek hívták.

...................................Vidám társaság a vendéglő bejáratánál

A hely hírnevét mutatja,hogy Mátéka Béla "Filléres budapesti útikalauza"négy vendéglőt tart a környéken említésre méltónak,höztük az ALBECKER-t.

A vendéglő speciális szolgáltatása volt,hogy az átmulatott éjszaka

után tántorgó léptekkel hazainduló vendéget égő lámpással kísérték hazáig.

A tabáni kisvendéglők hírnevét a helyi borok , az ínycsiklandő ételek ,az olcsó árak

alapozták meg.

...................................................................A kerthelyiség

.................................................a söntéspult

Idézet az mfor Mesél a műlt c cikksorozatából:

Remek sajtokat is kínáltak a görbe utcákban szerénykedő vendéglők. Különösen népszerű volt a szerb hagyományból származó köményes és borsos, amelyet kis szeletekre vágva kínáltak a jóféle nedűk mellé. Ugyancsak örömmel eszegették eleink a házi disznótorosokat: akadt hely, ahol hetente kétszer is öltek, mert a „népek” olyan tempóban ettek, hogy a ritkább utánpótlás már kikezdte volna a firma jó hírét. Mámoros tollal írt irodalmi művek szólnak a zsírban pirosló hurkákról, a foszlós kenyérről, a kalácsokról, az apróra vágott gyümölcsökkel rakott süteményekről, az esztendős befőttekről, a déltájban vagy estefelé az egész Tabánt belengő nyálcsorgató illatokról.

..........................Iparosok javítják a duhaj vendégek által leamortizált székeket

S bár való, akkoriban még nem dívott a cigizők elkülönítése, e miatt mégsem jutott eszébe tiltakozni senkinek. Sőt, egyesek szerint volt valami izgató abban, ahogy a főtt házi debreceni és a tulajdonos által saját kezűleg reszelt és almával vegyített torma illata, a sörök és borok kipárolgása összekeveredett a havannák kékes füstjével.

................................A "hazakísérünk" szolgáltatás nyújtója ,a Lámpás Rudi

Mai ésszel pedig szinte felfoghatatlan, micsoda földöntúli gyönyört jelenthetett egy, a macskaköveken zörgő konflison tele hassal hazatérni egy olyan helységben, amely gyakorlatilag egy generáció szeme láttára lett közepes méretű településből világváros. Őszintén sajnálhatjuk, hogy eleink lebontották a Tabánt."

További képek az ALBECKER-ről: ITT