1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


2010. január 3., vasárnap

RIMBAUD A TABÁNBAN............



A MAGÁNHANGZÓK SZONETTJE

Szurok Á! hó É! rőt I! zöld Ü! kék O! - csak egyszer

lehessek titkotok mind elbeszélni bátor!
Á!: - bolyhos öv, mely a setét legyek faráról
csillog, ha szörnyű bűzt belepnek lomha testtel!

Á! árnyak öble! É! hűs párák, tiszta sátor,
halk hóvirág, királyi hermelin, jégtűs gleccser!I! bíborok, kihányt vér, kacagógörcs a keccsel
vonagló női ajkon, ha düh rándítja s mámor!

Ü!: - az isteni tenger nyugodt, gyürűző tánca,nyájjal hintett fehér csöndje, tudósok ránca
a békés homlokon, mit alkimia tép föl. -

Ó!: - szörnyü harsonák, mik ítéletre zengnek,
és Csönd, melyben világok és angyalok kerengnek,
Oméga! - viola sugár az Ő szeméből!

(Tóth Árpád fordítása)

...............................................JEAN NICHOLAS ARTHUR RIMBAUD 1854-1891.


RIMBAUD A TABÁNBAN

Egy kisasszony siet, arca csupa mosoly. A sétány hársai közt jár, hol zöld az árnyék. Zajjal rebben a szél, hisz a város közel. A szív ragyog részegen. Az ember nem komoly tizenhét évesen.
Egy nő botlik, szeme hervadt virág. A sétány hársai közt baktat, most is zöld az árnyék. A szél rebben zajjal, ül a város közel. A szív gagyog félszegen. Az ember jó komoly harminchét évesen.
Öreg a zöld árnyék, a város lassan rebben, bánt a szél zaja. Az ember komolytalanul komoly. A Tabán kis dombjáról lebukfencezik. Komolyan komolytalan. Mindegy, hány éves. Részegen gagyog.
Járt-e Rimbaud a Tabánban? Nem járt Rimbaud a Tabánban. Párizsban járt, ott, ahol az ősz. Nem volt komoly tizenhét évesen. Halott volt harminchét évesen.
Hexameterben ír levelet III. Napóleon fiának. Tizenhárom és fél éves. Gratulálnak neki. 16, lóg a vonaton, börtönbe csukják. Tizenhét évesen fázva, éhezve csatangol Párizsban. "Halál Istenre!" - vési krétával a padokra. Megvannak-e még azok a padok? 18 éves, a Verlaine-szerelem. 19, mikor Verlaine rálő. Egy padlásszobába megy, befejezi az
Egy évad a pokolban-t. Lejön a padlásról és nem ír többé.
Még él tizennyolc évet. Semmit nem gondolok, s a számon némaság.
21 éves, ekkor Verlaine már újra szabad ember, hívő katolikus, próbálja téríteni Rimbaud-t, aki megveri és elzavarja. Verlaine nem lő rá. 22 éves, katonának áll a holland gyarmati hadseregbe. Hamar megszökik. Nem ír. Cirkuszban tolmács, bejárja Skandináviát, teherhordó. Nem ír. Végigjárja a fél világot, építkezési felügyelő. Nem ír. Tífuszos lesz. Nem ír. Meggyógyul, ír: útjairól a párizsi Földrajzi Társaságnak. (Vélemény: "szárazsága ellenére igen érdekes".) 30 éves, egy abesszin nővel él. Nem ír. Fegyverekkel kezd foglalkozni. Nem ír. Kávé-, bőr- és pézsmaexportőr ügynökséget vezet. Nem ír. 37 éves, daganatot észlel a jobb térdén. Nem ír. Levágják a lábát. Nem ír. Marseille-ben fekszik. Nem ír. Halála előtt állítólag megtér. Meghal.
Járt-e a Tabánban? Nem járt a Tabánban. Mindegy, hol szippantotta a szabad tér illatát. Egy június-esten a hársot. Nekem a Tabán illata Rimbaud. Nekem ő a tabáni júniusról írt, az én tizenhét évemről, egy kisasszonyról, aki sietett, arca csupa mosoly.
Az életről írt és a halálról. Jó ideig az érzelem a gondolat ura, a szív pedig az észé. A gondolat később az érzelem fölé hajlik, az ész meg gúnyolódik a szíven. Gondolom én. A gondolat ölte meg a költőt. A tér szabad, a tét apad. Pár fapad. Pillanat. Az ember meghal egy perc alatt. Egy ember nem komoly tizenhét évesen. És nem él, mikor harminchét.
A roppant ég alatt oly rút és bús az ember; nem tiszta már s ezért mezítlen járni nem mer.
Írt az életről. A halálról. Annyit élt, mint mindenki, egy évadnyit a pokolban.

EGRESSY ZOLTÁN (színház.hu)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése