MIRŐL VALLOTT A RÉGÉSZNEK A KIRÁLYI PALOTA FÖLDJE?
Középkori falu nyomai a Várhegyen
Az elmúlt nyáron szenzációs régészeti lelet hire járta be e sajtót: a budai Vár-
hegyen szinte az utolsó órákban, mielőtt a palota helyreállított részeit átadták
volna, közvetlenül mellettük a magyar középkor gótikus szobrászatának addig
ismeretlen műhelyére valló szobormaradványok sora került elő a föld-
ből. Arról azonban alig esett még szó, hogy az e szobrok nyomára vezető régé-
szeti munka legalább ilyen érdekes eredményekre vezetett a várhegyi telepü-
lés múltját, a tatárjárás hamvaiból kialakuló rendezett várost illetően is. A
leitató régész cikksorozata az ásó nyomán a rendezetlen hegyi településtől a ki-
rályi városig és a palota szoborremekeiig ívelő felvirágzásról rajzol áttekintő képet.
A budai Kispest
A bevezetőben említettem, hogy e területet mar bronzkori népek is lakták.
Utánuk azonban hosszú ideig nem maradt itt emberi nyom; sem a kelták után
— akik a Gellérthegyen éltek —, sem a rómaiak után — akiknek erődjei ott áll-
tak szintén a Gellérthegyen, továbbá a Rudas fürdőnél, a tabáni Szent Katalin-
templom mellett, s a Duna-parti Ybl Miklós téren. Úgy látszik, a XI. század
végéig, illetőleg a XII. század elejéig lakatlan volt a sziklás, erdős Várhegy.
A Pest városi plébánia román kori lányegyházal
Am akkor egyszerre benépesült, miként legalább százötven középkori várbeli és
tabáni lakóveremnek, pincének, szemétgödörnek a régészeti anyaga bizonyltja.
Honnan és hogyan?Pest királyi város abban az időben, a mai Kis- és Nagykörút táján még fattyú
Duna-ágakkal, vízjárásokkal, mocsarakkal övezett sziget volt (ennek is nevezték latinul; Insula Pest). S mivel e helyzete folytán semmilyen mezőgazdasági területe nem volt, a város az akkor még
néptelen jobb partra, a budai hegyre küldte fel földműveseit, szőlőmunkásait.
Ez a kirajzás alig egy félévszázad alatt a mai Tabántól a mai Bécsi kapu térig
ellepte a 'budai Várhegyet. Az így már a Duma mindkét partjára
terjedő városnak Utriusque Pest volt a neve (Kétegy-Pestnek fordíthatnánk.)
Am a Duna az év jó részében mégis szét- választotta a két részt, amiért is a jobb
parton fekvő Minor Pestből — akkor magyarul Kispestből {vagy Kelenföldből)
— önálló közigazgatási központot, bíróval és esküdtekkel rendelkező községet
szerveztek. Ennek megfelelően önálló plébániát Is kapott. Ez a Szent Gellért vér-
tanú egyháza — úgy gondoljuk — a mai tabáni Szent Katalin-templom helyén
állt. (E Szent Gellért-plébániatemplom kapuja felett lehetett egykor az a remek.
XI—XII. századi „tabáni Krisztus" dom bormű, amelyek másolata a tabáni
templomban ma is látnató.)
A tatárjárás. előtti — még a XIII.század elejéről való oklevelek
árulják el, hogy ez a budai plébánia a pesti Mária-egyháznak a leányegyháza-
ként jött létre. De az 1220-as évekre ebből a Szent Gellért vértanú egyházából már
két további lánxegyház sarjadt ki SASAD Szent András és (Buda) Örs Szent Márton egyháza .Ez
utóbbi nak a maradványaiból Budaörsön előkerült egy olyan oszlopfő,amely aligha leht
későbbi_a._XI.-századnál; így_az a szervezési furcsaság sincs kizárva hogy a
leányegyház régebbi az anya egyháznál.)Ezeknek az egyházaknak a létrejötte
mindenféleképpen azt bizony it ja, hogy o pesti királyi népek a XII. század végére
már a budai Várhegyen is túl terjeszkedve kialakították Örsnek és Sasadnak égészen
a törökkorig virágzó, gazdag gyümölcs- és szőlövidékét. Ehhez — mint az
egyik, tatárjárás előtti oklevél tanúsítja— szántóföldek is tartoztak.
Ez a Szent Gellért-egyházhoz tartozó budai Kispest vagy Kelenföld az a terü-
let, amelynek a XI. századtól a tatárjárásig tartó életébe mostani ásatásaink
újabb és mélyebb bepillantást engedtek.Voltaképpeni mostani ásatásainkkal si-
került régészetileg is véglegesen bizonyítanunk, hogy ez a korai jobb parti
földműves település csakugyan megvolt.Teljesen világossá vált az — amire már az 1049—1950. évi ásatás során is felhívtam a figyelmet —, hogy a Tabántól avárpalota területén át a Szent György
térig, s onnan az egész Várnegyed terü-letén végig a Várhegy északi és keleti lejtőiig sőt a nyugati aljáíg is egyetlen nagy korai falutelepülés előzte meg IV.Béla király városalapítását. S ez város-
történetünknek egy olyan szakasza,amelyről eddig vajmi keveset, egységes egészéről pedig semmit sem tudtunk,mert a korábbi ásatások e korszaknak mindig csak egy-egy részét ragadhatták meg. Az összefüggés felismerését mostani ásatásaink tették lehetővé.
1 A tatárjárás előtti falu
A település ' XI—XIIL "századi lakosságáról embertani leleteink nincsenek.
A telep temetőjét nem találtuk meg (a tabáni templom körül, ahol sejthető, nem
ástunk). Mégis valószínűnek kell tartanunk, hogy az őslakók magyarok voltak,
mert németeket csak 1230 táján telepítettII. Endre király Pest vdrosába. Addig
annak lakói is magyarok — meg bolgárok — voltak. A korabeli budai lakosság magyar vol-
tát "ezenkívül"égy""régészetí leletsor bizonyítja. A honfoglalástól a tatárjárásig
csakis a magyarok használtak cserépbográcsot, illetőleg cserépüstöt, s ilye-
nek maradványai kerültek elő a Várhegy korai földműves településének gödreiből,
Júliám-vonalas" díszítésű "cserépedényekkel "együtt. Mindebből az is következik,
hogy a budai Várhegy terúletén s tőle nyugatra Sasad ig, Budaörsig már réges-
rég szőlők virágoztak, mielőtt II.Endre király mohamedán
vallású boLgárokat elűzve — németeket telepített Pestre.
Ezek után lássuk: a pár tucat elföldelt lakóverem, pince, szemétgödör anyaga
mit árul el arról, hogy- hol és hogyan laktak nyolc évszázaddal ezelőtt a budai-
kispesti hegylakók. Az ásatás során olyan sziklába vágottpincemaradványok
tárultak fel, amelyeknek felépítményeire — épületekre —semmi jel nem utal.
Valószínű, hogymaga a pince volt a lakóház. Tehát veremlakások voltak.
Ha volt is némi kőfalazatuk, azt nem szilárddá cementálódó forró mészhabarcsba,
hanem csak agyagba rakták.
Ablaktalan oldalfaluk alig emelkedhetett a föld felszíne fölé, s en-
nek vastagsága nem volt több fél méternél. A füst a fagerendákból rótt tetőn át távozott.
Alapterületük alig haladta meg a 2,5 X 4, vagy 3 X4 métert.
A lakó vermek iáttán az a gondolat is felötlött bennem: vajon nem csupán
alkalmi lakóhelyül szolgáltak-e, olyanféle kunyhóul, ahová csak a szőlömívelés
dolog idejében járogattak ki a városlakók,; E föltevésnek azonban ellene szóltak azokj
a leletek, amelyek itt az élet állandóságát hitelesítik. Az egykorú — azóta nem is
bolygatott gödrökből ugyanis számos —román kori stílusemlékeket őrző kemény'
kőanyagból (andezitből, mészkőből) faragott — mozsár és kézimalom töredéke'
került elő. s akadtak ép malomkövek is. Ezek blztoa Jelei annak, amit oklevél is'
elárul, hogy tudnlllik gabonaféléket és olajos magvakat is termesztettek a he-
gyen, s főként a mai Budafok és Kamaraerdő közötti középkori Kána falu és:
monostor felé eső laposokon.Szárnyasok vadászatáról és madarászatról tanúskodik
a vermekből előkerült:kicsiny vas sebzőnyíl és egy madárcsalitnak a csontsípja.
Egy öt méter mély ciszternából a temérdek cserépedényen és'más állatcsonton kívül
mintegy húsz; szarvasmarhának a szarvpárja került' elő. Vagy egy nagy vadász, vagy egy'
hajdani mészáros lakhatott ott. Ezt aj kérdést és az egész tatárjárás előtti telep,
„népélelmezésének", pontosabban húsfogyasztásának kérdését a rengeteg kiemelt
állatcsont vizsgalata dönti majd el.! E munkát Matolcsi János archeozoológus ;
végzi. Ennek alapján tudjuk majd meg. ihogy milyen vadakat és háziállatokat fo-'
gyasztottak a néhalak. A halcsontok maradványai azt máris jelezték, hogy a vi-
zától a keszegig a Dunának minden halát fogták és fogyasztották a várhegylakók.
írott forrásokból tudjuk, hogy Pestet és Óbudát teljesen feldúlta a tatár. Tüzes
gyújtónyilaik a Várhegyen is elvégeztékgyilkos munkájukat: a XJ1—XII1. század,
eleji földműves település maradványait égés- és romréteg takarja, s akad benne
emberi tetemmaradvány Is. Az egyik kőház padlatán például temérdek összetörtedényt,
emberi csontokat s épülettörmeéket találtunk, s az egészet emberi ürülék fedte.
Fölötte egy újabb vastag padlóréteg tanúskodik arról, hogy az elföldelnivalókat
elföldelvén a házat a tatárjárás után újjáépítették.
Zolnay L
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése