LÉT ÉS TUDAT
Időn és téren át,
gombolyitva a lét fonalát
gúzsba köt az élet terhe
körbefonva ,rámtekerve
magát; testem béklyóba verve,
páncélgubóba zárva tanít a halálra
De lelkem szabaduló szivárvány- lepke,
suhogó szárnyait kiterjesztve
szelek hátán magasba szárnyall,
kiséri csattogó ,fénylő madárdal
a szférákba fel , hol öröklét zöldell
befogadja majd a végtelen,
míg sejtjeim az anyafölddel
egyesülnek idelenn.
Istenem ,de szép is lenne,
gondolkdom felébredve,
de nincs Isten és az ürben
csak az örök anyag lapul,
melyben testúnk eltűnik nyomtalanul.
Boldog lennél ( ha lenne holtan tudatod!)
hogy halvány emléked tudhatod.
néhány fejben néhány pillanatra;
ha ittléted bennük megragadna
mielőtt végleg a feledés kútjába hull
(kassius)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése