1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


2011. május 22., vasárnap

Serfőzdék a régi Pesten, Budán és Óbudán


A mai Budapest elődvárosai, a hegyvidék, a síkság és a Duna találkozásánál fekvő Óbuda, Buda és Pest területe már az ősidők óta lakott. Önálló sörfőzéssel a városegyüttes azonban csak a 12. század óta rendelkezik. II. Géza ekkor telepítette le a johannitákat, a Szent János Lovagrend tagjait. A lovagrend kórházat épített, amelyhez sörfőzde is tartozott. Az itt főzött ispotályos sör elsősorban a betegek ellátására szolgált, de persze a lovagok maguk sem vetették meg a jóféle seritalt.
A török hódoltság korában a mai Váci utcában működött a Boza háné azaz „A sör háza”, ahol a sörfőzde mellett kocsma is volt. Kétes hírű hely lehetett, 19. századi átépítése során egyes helyiségeiben elásva kocsmai viták során elhunytak maradványaira bukkantak.
A török kiűzése után 1687-ben Proberger Jakab nyitott sörfőzdét Első Pesti Serfőzőház néven. (Emlékét őrzi a Serház utca.) A Pesti Magyar Serfőző Céh 1696-ban alakult meg. 1815-től pedig már két modern serfőzde is működött, a Mayerffy- és Petz-féle. Majd az 1840-es évektől a Tüköry-féle, később a Honnauer és Schmidt családok is híressé váltak sörfőzésükről.
Budán 1498-1539 között működött serfőző céh, viszont sört egészen az 1820-as évekig főztek a Tabáni Serfőzőházban, illetve a Rácvárosi Serfőzdében.
Óbudán a török utáni időkben  az 1723 és 1776 közötti években a gróf Zichy család főzette a sört. Az itt főzött sört a Mókushoz, a Lövőházhoz, a Tocsogóhoz, a Kerékhez és a Rákhoz címzett községi italmérésekben lehetett kapni.
A 19. század második felétől azután fellendült sörfogyasztás. A sört mérő vendéglátóhelyek népszerűségének növekedésével a nagy rendezvényeken, kiállításokon mind nagyobb teret nyert a sörgyártás és -értékesítés bemutatása, reklámozása. A három város egyesülése után az 1885-ös országos, majd az 1896-os millenniumi kiállításon a nagyobb serfőzdék már saját sörcsarnokokat állítottak fel, ahol termékeiket bemutatták. A magukra valamit is adó gyártók általában két-három féle világos és egy-két féle barna sört is készítettek.
Forrás :Serteperte

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése