Nepomuki János valamikor 1340 és 1350 között született, a csehországi Pomuk (ma: Nepomuk) városkában, Plzeň (németül: Pilsen) közelében, német-cseh ősökkel rendelkező szülők gyermekeként. Gyermekkoráról nincsenek adatok.
1369-ben császári jegyző lett a prágai érseki kancellárián. 1380-ban szentelték pappá. Ezután jogot tanult Prágában, majd a páduai egyetemen. Itt lett 1387-ben az egyházjog doktora.
1389-ben Johann von Jenstein prágai érsek kinevezte általános helynökévé. Ezekben az években nagyon feszült volt a viszony a prágai érsek és az uralkodó, IV. Vencel cseh és német-római király között. 1392-ben az érsek panaszlevelet adott át a királynak, amiben sérelmezte az egyház és a klérus elnyomását, és sürgette a helyzet jogi tisztázását. A király a levélre nem válaszolt, hanem elhatározta, hogy egy új püspökség létrehozásával csökkenti a prágai érsek gazdasági és egyházi hatalmát. E királyi terv meghiusításában szerepe volt az érseki helynöknek, aki nem azt a személyt nevezte ki a kladraui (csehül Kladruby) bencés kolostor apátjának, akit a király a létrehozandó új püspökség élére szeretett volna állítani.
Csak fél évszázaddal későbbi források említik először, hogy a király haragját nem csak ez az intézkedés váltotta volna ki, hanem az is, hogy Nepomuki János, a királyné gyóntatója, nem volt hajlandó megszegni a gyónási titkot. Vagyis a féltékeny király fenyegetőzése ellenére sem árulta el a, mit vallott be gyónásában a hűtlenséggel gyanúsított királyné. Hogy ez utóbbi esemény valóban megtörtént-e, nem bizonyítható. Azt viszont tényként fogadják el a történészek, hogy a király 1393-ban elfogatta Jánost, kegyetlenül megkínoztatta (a kínzásban állítólag személyesen is részt vett), és végül a Károly hídról a Moldva folyóba dobatta.
János holttestét az érsek a prágai Szent Vitus-székesegyházban helyeztette örök nyugalomra. Vértanúságának a híre hamar elterjedt, de szentté avatására csak évszázadokkal később került sor.
Első kultusza a huszita mozgalomban bontakozott ki, szentté avatására 1729-ben került sor. Innen már egyenes az út híre ,hite, kultusza az egész német római császárságban elterjedt. A szegényebb rétegek talán a kegyetlen uralkodókkal való szembenállás jelképét látták benne , de napi gondjaikban jártukban -keltükben is hozzá fohászkodtak. Imáikba foglalták, ha útnak indultak,,vagy folyón keltek át , a hajósok szerencsé partot érést , a halászok bő fogást reméltek imáikkal. Magyarországon is számtalan helyen állítottak szobrot a tiszteletére(lásd ITT).Az egyszerű emberek által ennyire tisztelt szentet talán csak Argentinában láttam az utak mentén Gauchito személyében(úti jegyzetünk)
 |
| Hajóhíd Buda és Pest között |
 |
| A hajóhídon jól látszik a kétoldali egyirányú gyalogos forgalom |
. A Lánchidat a népek már biztonságosnak találták, ott már nem volt helye..Egyes források szerint az Eötvös utca 2-ben az udvaron állították fel , azután nyoma veszett. Mások úgy tudják , ma is áll a
krisztinavárosi templomban.
A Horváth kertben is állt egy védelmező szobra , bizonyára a félelmes hírű Ördög-árkon való átkelés biztonságosabbá tételére..Hiteles másolatát nemrég újra felállították a ma Haydn parknak keresztelt téren
krisztinavárosi templomban.
A szent napja május 16-vízbe dobatásának napja.
Az MTV kisfilmje a szentről:
Az MTV kisfilmje a szentről:
Forrás: Wikipédia
MTV videotár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése