számában Fejes István szüreti verse némi politikai felhanggal. Íme:
Szüreti köszöntés.
F el pohárra, folyjon a bor,
Öntsük a szivet vele;
Ha nem öntjük, lehull róla
A remény zöld levele.
Fel pohárra, fel pohárra,
Örvényt fúrjon a bor árja —
És a gondot és keservet
A fenéken fojtsa el.
Fel pohárra, fel Dohárra,
Habot vessen a bor árja,
É» a kedvet lenn a szívből
Mind a színig hozza fel.
Fel pohárra, habzik a bor,
Lakjuk el a gond torát;
Uj időre, uj reményre
Csapjuk össze a pohárt.
Fel pohárra! nincs igazság,
Csak a borban mai napság;
Ám azért is hát kocezintsunk
És vegyük be a mi — szent.Fel pohárra, fel pohárra,
Lelket ád a lángbor árja
És a csüggedés ködéből
Verőfényes napra kelt.
Fel pohárra, itt a lángbor, —
Zord az ég, ez melegít;
Zord időben meg ne fagyjon
Keblünkben az égi hit.
Fel pohárra, fel pohárra,
Van a búnak is ha t á r a;
Kél még víg nap bús egünkön,
Kél még víg nap, igazán, —
Fel pohárra, fel pohárra,
S szemünk villanó sugara
Hadd mutassa e világnak.
Hogy élünk még e hazán!
Fel pohárra! a ki búsul,
Mája nő, míg szíve fogy, —
És haj majd reg a tettre,
Akkor ő már összerogy.
Fel pohárra, vért az érbe,
Mert a férfiak kezére
A szabadság istenének
Egykor még szüksége lesz . . .
Fel pohárra, fel pohárra.
Derül még reg a hazára,
És az önkény és a pártharcz
Mindörökre éjbe vesz!
Fejes István.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése