ŰRVÁROS A GELLÉRTHEGY TÖVÉBEN 3. RÉSZ

Vágó József harmincas évek elején írt elemzésében abból indult ki, hogy Budapest városszerkezete kialakulását tekintve Párizs és London között helyezkedik el. A Tabánnal foglalkozva két alapelv szintézisét akarta megvalósítani: Budapest nyitott fejlődési jellegét megőrizve (nagy és laza szövetű kiterjedés, a központtól távolodva egyre falusiasabb beépítés) folytatta volna az 1870-es években kiépített körutak által meghatározott zárt rendszert. E kettőség remekül megfelelt Buda továbbfejlesztésének, már megépültek a nem túl sűrűn lakott kellemes és egészséges nagy kertvárosok, de szükség volt egy nagyobb épületeket kiemelő, a városnak perspektívát nyújtó, de az autóközlekedést megoldó artériára: „tíz, húsz, ötven év múlva a biztosítani kell a város közlekedését.”- fogalmazta meg ekkortájt. Terve különbözött a többi pályázóétól, mert saját elképzelései érvényre juttatását sokkal fontosabbnak tartotta a kiírók által megadott feltételeknél. Például a tervezet körút mindkét oldalára egészen a Dunáig sűrű beépítést, soklakásos háztömböket írt elő, ám a városrész másik oldalán, a Gellérthegy felé lépcsőzetesen emelkedő kertvárost képzelt el.

               A tabáni új Attila körút 
A Döbrentei tér bérpalotasor bontását Vágó is számításba vette. Ő itt képzelte el az intermodiális csomópontként is funkcionáló új Szent Imre Gyógyszállót, amely piramisszerűen bedőlő, ám homorúan kiképzett homlokzatai egészen a Szarvas térig nyújtózkodtak volna el. A hatszintes épületkomplexumot négy udvarral osztotta fel. A harmadik emelet magasságában hatalmas, diadalívszerű átjárókkal „szakította át” a szalagablakok tagolta térfalakat, amelyeket tágas, füvesített teraszokkal koronázott meg. A hotelként is funkcionáló fürdő nemcsak a Rác megmentendő középkori értékeit rejtette volna el magában, hanem a Szent Demeter templomot, és a Duna-part mentén közlekedő kelenföldi HÉV tabáni végállomását is. „Szakítani kell tehát azzal a hamis romantikával, hogy a Tabánban kisvárost kell építeni alacsony házakkal. Éppen ellenkezőleg: világvárosi jelleget kell adni a Tabánnak is, ami nem jelenti azt, hogy teljesen be kell építeni, sőt! A Gellért-hegy és a hegyvidék szépségeit nem szabad eltakarni.”- írta az építész 1936 júliusában az Új Főváros című lapban.

A tabáni új Attila körút az egykori Döbrentei tér felől. Háttérben a Naphegy. (Fotó: Falanszter.blog.hu)

A gyógyszálló déli oldalán az új, északi részén pedig a régi Attila körút futott volna. A két hatsávos „sztrádát” a megnagyobbított Palota (ma Dózsa György) tér magasságában csatlakoztatta egymáshoz. Vágó ide képzelte el Budapest új Városi Kaszinóját, a Döbrentei térről ide költöztetett Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) új székházát, valamint az I. kerület ultramodern Városházáját. A Horváth-kert mögött, a mai Szent János térre egy új Színházat, valamint Erzsébet királyné egész alakos szobrát képzelte el. „A végleges megoldás tehát: új Attila-körút, a Gellért-hegy oldala teljesen szabadon hagyva, mint park, a Nap-hegy oldalán villák, a Palota tér körül új középületek. (…) Ez lenne a nagyvárosi megoldás, amely a legjobban segítené elő Buda rohamos fejlődését, a gazdasági életet és forgalmat, a közlekedést, a fürdővárosi és az esztétikai szempontokat anélkül, hogy leküzdhetetlen anyagi nehézségeket jelentene. Ez a megoldás, amelynek alapján programmá és gyakorlati valósággá léphet elő az álom: Tabán nem volt, hanem lesz!”

A kibővített Mészáros utca az Alagút felől Vágó József 1934-es látképén (Fotó: Falanszter.blog.hu)

Az új Déli pályaudvar, mint intermodiális központ. (Fotó: Falanszter.blog.hu)

A teraszokkal, ívelt vonalvezetésű ülőerkélyekkel tagolt bérházak szegélyezte új körút, a Havas Boldogasszony (Krisztinavárosi) templomnál keresztezte volna a szintén kibővített Mészáros utcát, amelyet hasáb alakúra megnyírt fákkal kívánt szegélyezni. Az Alagútból kivezetett műút nyugati végét az építész egy Rómáról elnevezett térrel zárta le. Ide szánta a Déli pályaudvar új fogadócsarnokát is, amely a jelenlegi fejállomástól 700 méterrel lett volna lejjebb. A térnek Vágó szintén intermodiális szerepet szánt. A MÁV dunántúli járatai mellett ide futottak volna be a helyi- és a távolsági buszok, a postajáratok, a vasutat kiszolgáló közúti teherforgalom gépjárműáradata, valamint a pályaudvar mellé elképzelt irodaházakban dolgozók autói is. A politikai okok miatt Párizsban élő mérnök – akárcsak a Nyugati pályaudvar átépítésére szőtt álmai esetében – ismételten nem nyert tervével. A főváros 1936-ban befejezte a Tabán bontását. Ismét egy újabb világégés köszöntött az országra, s a városrész bizantinisztikus átépítésre szőtt építészeti álmok végleg köddé váltak. (Bár id. Janáky István 1964-ben még megpedzegette egy Gellérthegy tövében kizsaluzni kívánt gyógyszálló felépítését.) A fürdővárosi elképzelések csaknem 50 éves álmát Bodor Ferenc építészeti szakíró fogalmazta meg a legjobban: "hová tűntek (…) a Tabánba álmodott épületmonstrumok, a tudományos fantasztikus filmek ház-dinoszauruszai, ez a ninivei sűrűségű kőrengeteg, csúszós skandináv fürdővendégek álomparadicsoma?"

Jamrik Levente

A körgyűrűsített Szarvas tér a Szent Imre Gyógyszállóval (Fotó: Falanszter.blog.hu)

Forrás:Falanszter.blog.hu