1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


2010. július 21., szerda

KITELEPÍTETTEK EMLÉKMŰVE?


minálunk.hu 2010 05.31 s.á.
Ez év őszére elkészül a Szarvas térre az Attila út és a Krisztina krt. által határolt zöld területre a Kitelepítettek emlékműve.
Az alkotás az 1950-1953 között kényszerlakhelyekre és kényszermunkatáborokba elhurcoltaknak állít emléket. A Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete kezdeményezését támogatva, annak tartalmát minden kitelepített emlékére kiterjesztve, a Fővárosi Önkormányzat Közgyűlése úgy döntött, hogy köztéri művészeti alkotással kíván emlékeztetni azon magyar állampolgárok sorsára, akiket 1950 és 1953 között a magyar állam családostól kényszerlakhelyre száműzött, és a nyilvánosságtól elzárt munkatáborokban fegyencként dolgoztatott. A kitelepítettek emlékműve elhelyezéséhez, a kezdeményezők kérésére, az I. kerület Önkormányzata a Szarvas tér északi részén jelölt ki területet.
A Fővárosi Önkormányzat költségviselésével megvalósítandó emlékmű tervezésére a főváros megbízásából a Budapest Galéria nyílt titkos pályázatot írt ki. A pályázati útmutatás az emlékmű karakterére, anyagára és a választott technológiákra vonatkozóan semmiféle megkötést nem tett, javasolta viszont ezek korszerűségét, a kiírást követő konzultáción pedig a kezdeményezők a „szenvedés”, a „kiszolgáltatottság” és a „reménytelenség” fogalmakat ajánlották átgondolásra a művészi megfogalmazáshoz.
A februárban elbírált pályázat nyertes alkotói Széri-Varga Géza és Széri-Varga Zoltán.
A terv koncepciója a kitelepítettek elzárására, reménytelen sorsuk érzékeltetésére, és általában a kitelepítések tényének máig érvényes elhallgatására épül. A kompozíció a kitelepített családok szállásául szolgáló, a pusztában magányosan álló juhhodályok, marhaistállók arányait imitáló faldarab, amely a kiszolgáltatott családok szenvedéseinek emlékét a „falbazárt” műkő figurák csoportjába foglalva rejti. A Losonczi Áron által felfedezett üvegbeton elemekből készülő falba épített figurális műkő foltjának legnagyobb kiterjedése kb. 180 x 400 cm. A látványt valójában a falat átvilágító fény hozza létre, direkt napsütésben és esti kivilágításban jól látható, szórt fény, borult idő esetén csak közelről sejthető.
S.Á.

Már a pályázat kiírásakor felmerültek olyan vélemények, -ezeket magam is osztom, mindenféle él nélkül -miszerint a leendő emlékmű nem kötődik a Tabánhoz , hasonlóan az oda nem illő 56-os emlékműhöz, pusztán a nagy zöldterület csábítja az illetékeseket emlékművek állítására.

Vagy beleértsük a Tabánból 1933-ban kitelepített ezreket és a városrész llebontását is?
Ha mégsem, ,akkor felmerül a kérdés , nekik mikor lesz emlékművük, pl. Lámpás Rudinak, aki éjjel lekísérte a vendéget a kivilágított Döbrentei térig, vagy a Mélypince híres vendéglősének ,a művészek nagy pártolójának , Poldi bácsinak?

Szoborterv a Tabánba: LÁMPÁS RUDI

2010. július 18., vasárnap

ÖZE LAJOS ÉS TABÁN...



Őze Lajos-emlékkő avatás
Tabán felső játszótér
Őze Lajos színjátékos Posztumusz Kossuth-díjas 25 éve, 49 éves korában ment el abba a világba, ahol nincs már fájdalom…
Emlékére, civil kezdeményezésre- és megvalósítással, a Tabánban, a felső játszótérnél, Őze-emlékkövet avatnak 2009. október 17-én délután 3 órakor. Szívesen látják Őze Lajos tisztelőit.
M E G H Í V Ó
mindazoknak, akik anyagilag, gondolattal, gazdagító emlékezettel, szeretettel járultak hozzá ahhoz, hogy
2009. október 17-én délután 3 órakor
körbeállhassuk a Tabán felső játszótere mellett az
Őze-emlékkövet
Őze Lajos 25 éve, 49 éves korában, 1984. október 21.-én ment el abba a világba, ahol nincs már fájdalom…
Budapest, 2009 októbere
Bedécs Kristóf, Bolyky Orsolya
és a Tabáni Kutyások
II.Richard:Benedek M.-Csurka L.-Izsóf V.-Horkai J-Őze Lajos
Az Őze-kő története – 2009, Tabán
Történt, hogy az évek óta a Tabánban együtt kutyáinkat sétáltató, immár bátran mondhatom barátaimmal – vagyunk vagy harmincan - 2009 nyár közepe táján megörültünk annak, hogy legalább a fenti játszótérre a Főkert a régi kút helyén újabb, működő vízcsapot állított. És mint általában, magunkénak érezvén az egész Tabánt, ez alkalommal is „besegítettünk” az új kút környezetének rendbetételébe. Egy ilyen alkalommal kiböktem: „különben is, nekem azért kedves ez a hely, mert Lali a régi kút melletti padok egyikére jött ki a szerepeit tanulni, ha nagy volt otthon a zsivaj körülötte.”
Csak ennyit mondtam.
Eltelt egy kis idő, és „kézen közön” tudomásomra jutott, hogy közülünk egy, (Pogi, majd Tinta kutya gazdája) Bedécs Kristóf iparművész, Őze- és főleg Ötödik pecsét-mániás, fejébe vette, hogy ide, egy nagy követ kéne állítani ennek emlékére. És talált is egy szentendrei kőfaragót, Papp Lajost, akinél kiválasztott egyet. Beszélgetvén vele kiderült, mire kéne a kő.
Láss csodát: Papp Lajos erre rögtön leszállította a kő árát, ingyen szállítással (Szentendréről!)
És a további csoda: a tabáni kutyások, és aztán mások, akik csak hallottak erről, ma, a gazdasági válság idején, legkülönbözőbb szintű anyagi és kulturális állapotuktól függetlenül, és anélkül, hogy akár az adójukból levonhassák, gondolkodás nélkül rábólintottak, és a név nélkül kiosztott borítékokból kivétel nélkül mindenki kért, hogy beletegye hozzájárulását.
És úgy látszik, a szép gondolatok is terjedhetnek ugyanúgy, mint holmi fertőző betegség: szemérmesen, vagy csak úgy, juttatott, nem is kicsi összeget, hogy hozzájárulhasson. Pedig nincs is kutyája, nem is itt lakik, nem is érzi a Tabánt saját szűkebb pátriájának… ez nem csoda?
Bánk: Bessenyei F. - Tiborc: Őze Lajos
Bedécs Kristóf vállalta az adminisztratív intézni valókat is (helyfoglalási engedély) a hatóságoknál, akikhez csupán ezért szándékoznak fordulni, semmi másért.
Mindez tőlem függetlenül történik.
Amibe végül is bevontak, csupán annyi, hogy megismerhettem azt az embert, aki a követ (majd’ egy tonna!) adja, rábólintottam a kőre, és véleményemet kérték, mi legyen ráírva.
Tőlem nem hajlandók anyagi támogatást sem elfogadni.

De éppen ezért, az ú.n. kőavatás sem lesz hivatalos közeggel körülvett, hivatalos esemény.
Azt sem tudni, lesz-e beszéd, és ha lesz, ki fogja tartani. Ha lesz is, „tartani” nem fogja senki.
Már hogyan is lehetne másképp, olyan emberre gondolva, aki szakmájában profi volt, emberségében esendő. De tiszta. Akinek a „hivatalos közeg”-ről, még ha az állami-díj is, csak annyi jutott eszébe: „felülről dobja, és vagy hülyét, vagy ártatlant talál…”

Az teljességgel véletlen, hogy reményeink szerint éppen Őze Lajos 25 éves halál-évfordulójára fog állni a kő. (okt.21.)
Budapest, 2009. október
Őze Lajosné, Thoma Ildikó

2010. július 17., szombat

Olvasóink küldték:

Tisztelt Hölgyem (Uram)!

Köszönettel vettem a beküldött képet, melyet a vendégkönyvbe töltött fel.
A mellékelt részlet alapján a szignót nem tudtam azonosítani.Annyi biztos ,
hogy az önnél levő festmény a Tabán egy részletét ábrázolja
( a Tabán szó kivehető a szignóból).
A festmény témája konkrétan az Orbán utca 9 .sz ház
.Ha a festményről, festőjéről bővebb infója van ,
kérem írja meg a kassius@citromail.hu email címre.
Előre is köszönöm
kassius

A beküldött festmény
Orbán utca 9 fotója 1933-ból

Az Orbán utca 9 udvara a bontás idején


2010. július 15., csütörtök

Kosztolányi Dezső: Budapest

Ó, mint imádlak, mint szeretlek
csordult szivem bálványa, Pest;
ha rámfuvall százszínü lelked,
a vér eremben újra pezsg.
Hogy ifju kedvvel felkerültem,

egy más világ zajgott körültem
s sajgó reménnyel, tétován
bolyongtam útjaid során;
díszházaid kő-Bábelében
zendült meg lantomon a húr,
míg fönnröl a lágy,
kék azúrszelídeden simúlt elébem.
Zajnak, tudásnak városa
el nem felejtelek soha!
Vágyódom én mindég utánad:
ha lábunk friss havat tapos,
s zivataros ütembe vágtat
tovább a csörgő villamos;
de lantom egyformán magasztal,
ha langy, fuvalmas, halk tavasszal
aszfaltba nőtt lombok között
járkál selyembe öltözött
sok lányod, asszonyod
s amint ménszines napernyő-árny alatt
számítva, büszkén, hallgataghódít,
igéz, reánk tekintvén...
Ó Pest, mi sok szép asszonyod -
s szivet szivem mégsem lopott.
Mindegy. Habár ez a sugárosérzés
reménye nem követ,szeretlek,
édes, büszke város,imádom a porod, köved,
a partot a nagy, zöld Dunával,a szürke Gellért bércit által,
mely büszkén nyomja fel
továbbhorpadt, de gőgös homlokát;ott búg,

süvöltöz a hajósip,

tolongnak a hidak előtt,izzadnak a járókelők,az elhagyott nyomor vivódik;fuldoklik és felsír, az, ez,
de hangjok a zavarba vesz.
Amott a fellegekbe lebbenintőjelül, virágtalan,
méltóságos, sötét tömegben,
kőtrónusán az agg Arany.
Körötte sok korcs, vézna gyermek,
kik - törve - németül csevegnek,
fitymálva a hazájukat.
S itt elfog egy bús hangulat:várom,
mikor mozdul ez ősz fej
s ércbuzogányt mikor ragad,
hogy az erőtlen fiakat
lesujtsa mózesi erővel.
Ércorrán másznak a legyek.

Nem mozdul... Én továbbmegyek.
Itt minden ifju s mégis emlék,
itt minden új s máris erő;
e partokon nézhette sergét
Mátyás király, a Bécs-verő,
ott a lépcsőfal, ősi csarnok,
hol a lázas tömeg kavargott,
mit részeggé tett a tavasz.
Bezzeg megváltozott ma az!
Mert bár e hős nép szónokol
még,ma már az ifju is öreg
s nem jár itt más, mint legfölebb
néhány könyvtárőr, béna honvéd,
míg künn a rikkancs-száj szalad
s harsányan orditoz: "A Nap!"
A kávéház mélyébe soknak
kitárul az üres világ.
Az alkusz kínosan nyomorgat
szájában egy virzsiniát;
fenn a plafonon ég a villany,a
borfiú sürögve illan;
a füst, a hő, a lárma nő,
a férfi sok, de több a nő,ki összejő
s mint holmi zsúrnálásit,
kacag, fitymál, nevet,
mellette jajgat a gyerek,
kezében egy jófajta:
Journáls a nagy tükörbe bágyatag
látszik a füstös forgatag.
Gyorsan fizessünk, itt az alkony,

menjünk hamar, megfojt e hely!
A népes korzó áll a parton
s a lányka mindig érdekel;
halkan susog a sok platánfa,
bódít a hó-akác virága,
az ember ismerőst kutat...
Nézd itten a szökőkutat!
Párkány-szögelletén a kádnak
sok moh-lepett, bús nimfa vans oroszlánfői
untalangyöngyös, fehér vizet okádnak,
mig az emelt, magas sikon
blazirtan áll egy vén Triton.
Itt fényes az éj, mint a nappal
s akár az éj, bűnös a nap,
a vérbe lázadozva nyargal
a szenvedély s zajong, kacag.
A csendes utcán nagy titokban
vörössugáru lámpa lobban.

Egy udvaron sípláda szól
s a fél ház vele búg, dalol,
elvész a szó a kába zajban.
Máshol nyekerg a hegedű,
hajlongva kér a félkezű,és a szemétládára pattankét sápatag,
korán okos négyéves lányka s - bosztonoz.
Az égi rózsák fenn kinyílnak,
a sárga hold az égre lép
s halkan kigyúl, mint földi csillag,
a sok bioszkóp szerteszét.
És tódul a néző ezerszám,
bőg, csattog a vastorku reklám:
"Szenzáció, szenzáció!
A zárdaszűz, a víziló..."A cimpilimpi zúg,
a smokk vár,pesztonka, asztaloslegény
les, fészkelődik a helyén.
A "zenekar" munkába fog márs
helyéből mindenkit kitúr
pár raccsoló, pipes ficsúr...
Ó, én szeretlek áhitattaltornyos,
kavargó, büszke Pest!
Ha elpihensz, s fáradva halkal
leszáll a csókos, csöndes est,
édes gyönyörtől fuldokolva
megyek ki a körútra nyomba.
Kék és forró az éjszaka,
halk a hegedűhúr zaja.
Bús lelkem ekkor átölelne
magyar, szerelmes városom,
szivemnek húrján át oson
kevély fajom szilaj keserve...Bár tőlem olykor,
pénz hijáncsak rossz hatost kap a cigány.
De félre tréfa, víg enyelgés,
halkabban édes ifjuság!
Így látja Pestet a szerencsés,
de jöjjenek csak a tusákés törjenek meg búsan,
őszentérjek meg erre s itt időzzem,
nem ismerem meg e helyets árnyat
találok fény helyett -lehet; de Pest,
szép ideálom,bár megtör is majd aggkorom,
te majd felismersz akkoron
s engem megejt a régi álom.
Itthagytam lelkem, pénzemet:
elég ok, hogy szeresselek.







2010. június 30., szerda

HOGYAN KELL STEMPLIZNI?



Avagy tabáni álmok anno 1934

TABÁN SZÜLÖTTE:FASSEL OUSA FERENC FESTŐ




Fassel L’Ousa Ferenc grafikus, festő(1915-2009)
. A Tabánban a Fehérsas téri iskolába járt, ahol Reiter Ágoston volt a tanára, aki hamar felfedezte tehetségét. Nagyon fiatalon, tizennégy évesen került be korkedvezménnyel az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolába, ahol hat év tanulás után 1935-ben végzett. Már diákként is díjazottja volt több plakátpályázatnak. Haranghy Jenő, Helbing Ferenc és Simay Imre voltak a mesterei.1935-ben diplomázott nagy reményekkel, de a világháború közbeszólt ,végig harcolta, tisztként szerelt le. A II. világháborút követően mint textiltervező működött, politikai okokból a fényesnek ígérkező karrier nem teljesedhetett ki. Többször meghívták, mint festő-tervezőt Itáliába és Franciaországba. A képzőművészeti élet eseményeitől egy idő után tudatosan távol tartotta magát, teljesen lekötötte családja eltartása, saját házuk kétkezi építése. A centralizált műkereskedelem - Képcsarnok Vállalat - nem favorizálta műveit, a rendszerváltást követően azonban a magángalériák, műgyűjtők elhalmozták megrendeléseikkel, felkéréseikkel. Bár az elmúlt években kevés kiállítást tudott rendezni, ma látható művei ötven év munkájának hű lenyomatai, hordozói.
A művész tipikusan visszahúzódó alkoto, aki nem tudott és nem is akart résztvenni a 2hivatalos "művészeti élet akkori szélmalomharcaiban.A 60-as években kecsegtető meghívásokat kapott jelentős nyugati galériatuldonosoktól, de nem vállalta az emigrációt. Járta az örszágot és megörökített olyan apró településeket, melyek azóta már nem is léteznek.

Fassel Ousa Ferenc: Tabán
( A festmény mintegy összegzése a bennünk lakozó Tabánnak, a Hadnagy utca ,a Kereszt tér és a Kőmüves lépcső megjelenítésével és egybe olvasztásával)

Ha keressük Fassel Ferenc művészetének különleges fundamentumait, akkor első helyen a valóban biztos és kivételes rajztudást kell megjelölnünk, aminek tehát genezise az Iparművészeti Iskolában eltöltött években kereshető és található meg. Az elmúlt negyedszázadban igazi koloristává, egyéni látomások megfestésére képes, egyéni felfogású művész lett, aki a reálist és az irreálist, a valóságost és az álomszerűt, a tárgyat és az ideát képes képpé alakítani.
Pogány Ö. Gábor fogalmazott vele kapcsolatban így: … olyan művész, akinek bravúros rajztudása, magas szintű technikai kifejezésformával párosul. Témáinak sokszínű palettáján a realizmustól az expresszív és szürrealista vonásokig szinte minden fellelhető.”
Forrás :
Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997
Fassel L’Ousa Ferenc - (Feledy Balázs) Életmű Kiadás, Budapest, 2002

Fassel Ga
léria
Art Line
Mecsek Art Gléria
kassius


2010. június 28., hétfő

Magyar festők a Tabánról (újabb 33 kép)

Tisztelt olvasóim ,a régi Tabán tisztelői!

Az elmúlt napokban átfésülve a netet , újabb Tabán témájú képekre bukkantam .Ezeket most közzéteszem saját és remélhetőleg az Önök örömére is kissé feljavított és nagyobb felbontású formában. A keresés során rábukkantam egy tabáni születésű nem is akármilyen tehetségű festőre , róla külön írásban emlékezem hamarosan. Most lássuk a műveket, melyek a továbbiakban a "Magyar festők a Tabánról"c . kiállításunkon a többivel együtt megtekinthetőek lesznek.Egy műértő barátom szerint a kiállítás kuriózum, sehol nem látható együtt ennyi Tabán témájú festmény és grafika.(142 db)
(Külön érdemes megfigyelni egyazon témát különböző művészi felfogásban)


Edvi Illés Jenő:Tabáni utca

Fassel Ousa Ferenc:A régi Tabán

Fassel Ousa Ferenc:Tabán

Guidini.m:Városrész templommal(Tabán)



Gyenes Lajos:Tabáni utca

Gyenes Lajos :Tabáni utca

Háry Gyula :Budapest-kilátás a várból

Háry Gyula :Naphegy háttérben a várral

Horváth G.Andor:Tabáni utca

Ismeretlen festő: Aranykakas utcai részlet


Ismeretlen festő :Tabáni templom

Ismertlen művész: Tabáni utca

Ismeretlen festő:Tabáni kapu

Ismeretlen festő:Tabáni kis ház

Kádár Béla:Tabáni részlet

Kelemen László: Tabán

Kmetty János. Tabán

Kóbor Henrik: Esti Tabán

Kosztolányi Kann Gyula:Tabáni látkép

Kosztolányi Kann Gyula: Tabán-Holdvilág utca

Kzalander István:Tabáni részlet

Nádler Róbert: Tabán

Ösz Dénes :Tabán

Paulovics Pál: Utolsó levelek Tabán

Peremetzky János:Tabán-Holdvilág utca

Tabán-rézkarc K.Csáthy jelzéssel

Simon György János: Tabán

Simon György János : Tabán 1923

Szegedi Molnár Géza:A lebombázott szerb templom a háború után

Ismeretlen festő :Tabán Fehérsa utca (talán Haranghy Jenő)

Tibai Takács János: Tabán- Kereszt tér