A mai napon a blog címében futó bejegyzést folytatnám utólagos engedelmeddel kedves olvasó. Ha nem kedveled a szomorú végű történeteket , nyugodtan lapozz tovább.
1909-ben egy havas decemberi napon a Csend u 1 számú .házban az Athenaum nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10.gyermekként egy kislány született, akit Stefi névre kereszteltek a Krisztinavárosi templomban.
Érkezésének a család nem örvendezhetett különösebben , hiszen már hét lány testvé-re nyüzsgött ,cseperedett és zajongott az első emeleti három szobás lakásban, de szorgalmas és példamutató szülőkként viselték a sors e furcsa fintorát.,miszerint Margit , Írma, Erzsébet, Anna, Józsa, Franciska , Katalin és két csöppnyi korban elhalálozott leánygyermek után most egy Stefánia nevű baba érkezett az életükbe.
Fel is nevelték valamennyit. Hozzá kell tennem, két évvel később megszületett egy szem fiúgyermekük, Károly ,hogy beteljesítse nagyszüleim óhaját. Nagyapám, aki nyomdász volt az Athenaumban , bele is rokkant etekintélyes méretű csalad eltartásának terheibe, viszonylag fiatalon Némi ólommérgezés is besegített,hogy a halál korán jöjjön érte .Az utódok felnevelését az özvegy fejezte be. Mire 1943-ban meghalt, valamennyi lányát férjhez adta, fia is-aki fodrász lett-megnősült.
Stefi, a legkisebb lány, ahogy ez lenni szokott és ahogy nőtt , sorban örökölte nővérei levetett ruháit, kijárta a Czakó utcai elemit , meg a négy polgárit a Fehér sas téren.
Szünidőben a " Dávid Károly és fia dobozgyár" -ban dolgozva járult hozzá a család fenntartásához, míg egy napon őérte is eljött (valamikor 1930 táján) a nagy szerelem egy Zalából Pestre feljött szerencsét próbáló henteslegény alakjában.
János, -mert így hívták a fiút –zalaegerszegi iparos családból származott , ősei harmadíziglen visszamenően asztalosok , a város fontos adófizetőkként tartotta őket számon.
Büszke,rátarti emberek voltak , ezt a tulajdonságukat apám is örökölte, mert felcseperedvén apja elé állt , kijelentve , ő bizony sohasem lesz asztalos, hanem hentesmester. A szülők tiltakozása csak olaj volt a tűzre, egy szép napon felült a pesti vonatra és elszegődött egy henteshez Pesten.
...................................Az előkerült családi fotóalbumból: családi fotó1914-ből
Anyámmal hogyan találtak egymásra , nem tudom, soha nem beszéltek róla, előtte apám fülig szerelmes volt egy gazdag zsidó hentes feketehajú lányába. A kistermetű filigrán Stefánia és a keménykötésű ( a Fradiban is bokszoló) henteslegény három évig jártak jegyben, mire özvegy nagyanyám –aki féltette legkisebb leányát a Tigris becenévre hallgató vidéki csibésztől- áldását adta a házassághoz.
Mikor 1934-ben megesküdtek, apám legjobb
úton haladt afelé , hogy saját hentesboltja legyen,pár éven belül el is érte . A garasoskodó életmód után kis ideig anyám is megtapasztalhatta (mégpedig az 1930-as világválság utáni nélkülözős években) milyen a polgári életforma, lakást vettek a Badacsonyi utcában , elegáns ruhákat,bundát vehetett magának, hétvégi telket vásároltak Rákoskerten. Mindezt persze reggeltől estig tartó fárasztó munkával. A hentesboltban ő volt a kasszában , felügyelt a melegpulton a sült kolbászra ,meg a sült oldalasra,a friss töpörtyűre , takarított , könyvelt és kiszolgálta a vendéget ,míg apám a vágóhídra járt áruért , cipelte a félsertéseket , vagy a hentesbárdot forgatta hátul a bontóban.
.........................anyám mosolyai a 30-as évekből
A jó élet nem sokáig tartott, apámat a világháború kitörése után egyre többször hívták be tartalékosként, a seregben is űzhette mesterségét , legtöbbször hentesként vagy szakácsként.
Mikor a szovjetek körülzárták Budapestet, a vezérkari főnökség kettes osztálya a hírhedt VKF2 futárőrmestereként lóháton hagyta el a várost .Menekülés közben érte a háború vége egy ausztriai kis faluban Mürzzusclagban. Anyám eközben itthon egyedül vitte a boltot. Egy légitámadásnál lakásukat bombatalálat érte 44 karácsonyán.
Átjött Pestre., a Thék Endre utcába , és az üzlettel szemben bérelt lakást. Mikor le kellett vonulni a pincébe, előtte a teljes boltkészletet kiosztotta az utca lakóinak.
....................................a 40-es évek elején boldogan büszkén az új üzlet előttMásnap aztán bevagonírozták az egész tábort és lezárt vagonokban a transzport elindult a román kikötővárosConstanza felé , hogy majd a Fekete tengeren áthajózva valamelyik orosz munkatáborban legyenek szenvedő alanyai az ország jóvátételi kötelezettségének.Útközben borzalmas körülmények között rengeteg fogoly meghalt ,d e egy hentes nem adja fel könnyen .Pl. inkább éhezett , mintsem sózott halat egyen ,meghallván ,hogy az örök elöszeretettel tagadják meg halevés után a foglyoktól a vizet és a félőrült , innivalóért könyörgőkközé lőnek. Constanzában Sztálin születésnapjára ért a szerelvény, ennek örömére a nagylelkű diktátor egy vonatot –melyben apám is ült- visszafordíttatott. Debrecen környékén lezavarták őket a vonatról, mondván ,innen már gyalog is hazatalálnak.
Ősz volt már ,mire apám csontsoványan bekopogott a hentesüzletbe ,hogy -megjöttem-
Újrakezdték megszokott robotjukat és , mert húsra mindig szükség e van az embernek, lassanújra beindult az üzlet a lerombolt Budapesten. 1946-ban 13 évi házasság után én is megszülettem, minden úgy nézett ki újra boldogok lehetnek annyi szenvedés után. De Rákosi elvtárs másképp határozott ,így mikor 1951-ben egy éjjel örökre lefoglalták a hentesüzletet, apám egy ideig a zúzdába szánt könyvek fuvarozásával foglalkozott, mint kocsikísérő segédmunkás, anyám a hétvégeken meg többnyire Sztalinváros építésével volt elfoglalva, mint malteroslány.
A Nagytemplom utcai csehóban egy volt törzsvevője felismerte apámat. -Gyere hozzánk dolgozni János-csapott a vállára-a te szorgalmaddal biztosan megállod a helyed nálunk!-
A sors fintora,hogy így lett hentesből vasesztergályos,persze ,annyit soha nem keresett már,minta háború elött.Először a rákoskerti telket kellett eladni ,hogy asztaluk ,rekaméjuk,fotejük legyen újra, aztán anyám ment el dolgozni ,közértes lett belőle,most ő állt a hentespult mögé.
Attól kezdve apám a népi demokráciát csak mocsokráciának hívta. A rendszerváltás kezdetét még megélték, de az ő életüknek már annyi volt. 1990 tavaszán egy reggel anyám elindult a lakásból visszavinni az üres üvegeket és többé nem tért haza.
Máig bűntudatom van –hogy bár megígértem anyámnak ,felugrom hozzá pár percre -, fontosabb volt a munka meg a család. Két napot késtem és már csak a Vas utcai kórházban foghattam meg a kezét. Az utcán szélütés érte és a kómából többé nem tért magához. Apámat persze magunkhoz vettük , két hétig nem hitte el , hogy meghalt a felesége. Egy délután azutan rosszul lett, talán megsejtette az igazságot. Még aznap rohammentővel vittem be ugyanabba a kórházba. A zsúfolt kórteremben csak pótágy jutott neki, Az ajtóból még egyszer visszaintettem –holnap reggel jövök –hozok mindent ami kell .- Nem intett vissza ,csak nézett rám, ma is éget a tekintete. Másnap , anyám temetése napján reggel megcsörrent a telefon . -Értesítjük , hogy édesapja ma hajnalban elhunyt..-
Beszéltem a nővérrel a kórházban. - Nem szenvedett a papa –nézett rám a nagy darab asszony.Mindenáron fel akart kelni –talán ,hogy hazamenjen-mesélte .- Mikor rájött ,ez nem sikerül neki,mindenkit elküldött a francba, viszzafeküdt , falnak fordult és elaludt-. Örökre. .
Hornyánszky Viktor a XIX.század végének híres magyar nyomdásza, művész kivitelű , igényes
Ízelitőül két kép a milleniumi időkből ,a századvág hangulatából.
......................................Újságos kioszk a Szarvas téren
....................................................Polgár Ferenc patkoló kocsikovács
...................................................Rabetz István szatócs
....................................Gellérthegyi citasella és villák az 1900-as évek elején
...................................Pesti detektívek és elfogott bűnözők kedélyes csoportképe
..................................Elfogott betörő kihallgatása
A villában sikerült kézre keríteni Braun Árpádot és a két asszonyt, míg a másik „férj”, közismert osztrák zsebtolvaj, nem volt otthon, mert az éjjeli órákban „munkára” ment. Most őt is keresik a detektívek.
TABÁNI SALÁTA
Hozzávalók:
· 5 db tojás
· 2-3 db közepes krumpli
· 15 dkg sonka
· 1 lilahagyma
· 1 csapott teáskanál só
· 2 dl tejföl
· A majonézhez:
· 2 db tojássárgája
· 1 evőkanál mustár
· 1 teáskanál porcukor
· 1 mokkáskanál só
·
· 2 dl olaj
· 1 teáskanál citromlé
· bors (frissen őrölt)
· mixer a kikeveréshez
Elkészítés
………………………………………………..
A krumplit puhára, a tojásokat keményre főzzük, hagyjuk kihűlni. Ha a krumpli és a tojások kihűltek, elektromos aprítóval összeaprítjuk (vagy sajtreszelõn lereszeljük). A sonkát felcskíkozzuk. A lilahagymát negyedbe vágva vékonyan felszeletjük. A majonézt elkészítjük: a tojássárgájához hozzáadjuk a mustárt, majd a porcukrot, a sót, és a borsot, alaposan összekeverjük. Lassan, kicsi adagokban folyatjuk hozzá az olajat. Fontos, hogy csak akkor menjen rá a következô adag olaj, ha az elôzôt már teljesen felszívta a tojás! Ha a teljes olajmennyiséget felvette a tojás, hozzáöntjük a citromlevet. Ha szükséges, még sózzuk, borsozzuk.
A felaprított krumplit, a tojást, a csíkokra vágott sonkát és a lilahagymát összekeverjük a tejföllel, majd a majonézzel.
Megjegyzés
Akkor az igazi, ha legalább egy éjszakát a hűtőben állt, és jól összeértek az ízek. Frissen kevésbé karakteres ízű.
Forrás: http://www.mindmegette.hu
További receptek a tabáni RECEPTTÁR-ban ITT
....................................Nagyításhoz katt a képre!
