2009. augusztus 23., vasárnap
2009. augusztus 22., szombat
2009. augusztus 20., csütörtök
Volt egyszer egy ALBECKER vendéglő



Mai ésszel pedig szinte felfoghatatlan, micsoda földöntúli gyönyört jelenthetett egy, a macskaköveken zörgő konflison tele hassal hazatérni egy olyan helységben, amely gyakorlatilag egy generáció szeme láttára lett közepes méretű településből világváros. Őszintén sajnálhatjuk, hogy eleink lebontották a Tabánt."
További képek az ALBECKER-ről: ITT
2009. augusztus 19., szerda
SZINDBÁD HAZATÉR A "TABÁNI KAKAS"-BA
Dal a túrós csuszáról és a kakaspörköltről
A késő tavaszi szél egy langy meleg esti fuvallata hazafutta Szindbádunkat, haza a kispörköltek és fröccsök világába. A Tabáni kakas – a cégér még a régi – állapította meg az öreg hajós – de a berendezés bizony új, afféle jellegtelen, semmilyen, de sebaj. Az étlap ugyanis már vidámabb, s az árak sem elvetemültek. A két pincérlányka pedig édesen csivitel, jön megy – igyekszik a vendég kedvében járni.
Kezdjük hát egy nyírségi húsgombóc levessel (690 HUF) amely jókora tálban érkezik és meglehetősen zletes, mondhatnánk úgy is, finom.

Kérhettünk volna persze konyakos fácán erőlevest fürjtojással (750 HUF) is, de most a gyomrunk valami egyszerűbbre volt beállítva.
Közben, itt jegyezzük meg, kitanulmányoztuk a Bortársaság jegyezte borlapot is, és elégedetten állapítjuk meg, hogy nemcsak sok finomság halmozódott itt fel, de kimérve is lehet bort kérni. Mi persze egy palack Irsai Olivért hozatunk ki, minek azt aprózni.

Együnk e egy lazacsteaket roston, grillezett zöldséggel (1.800 HUF). Vagy ne együnk? Rövid ideig még játszik egy süllő egészben sütve vajas-rozmaringos burgonyával. De aztán győz bennünk a Szindbád.
Tudjuk, a név kötelez és a többi. Ezért aztánegy kakaspörkölt következik, túrós csuszával. (1.600HUF), ráadásul egy zónát kérünk. Kedes pincérlánykánk ránk hunyorít azzal, hogy „megpróbálom elintézni”. Később egy elég tisztességes méretű adaggal jelenik meg, és bájos fejecskéjét rázva erősíti meg, hogy bizony ez egy kisadag.Kicsi, de tökéletes. A pörkölt isteni, ahogy csak egy középkorú, vanília illatú szép úrihölgy tudná elkészíteni a régi sparheltjén. A túrós csuszáról meg ódákat tudnánk zengeni, ha nem lenne vele tele a szánk.

Akadnak, akik azt hiszik, hogy a túrós csusza egy egyszerűen elkészíthető, már már primitív étel. Az ilyen balgaságok terjesztőit vessük meg és ne engedjük a közelünkbe.
A túrós csusza olyan, mint egy népdal. Évszázadok bölcsessége kristályosodik ki benne, ízei, zamatai fölidézik a legszebb pillanatokat. Itt a Tabáni kakasban mindenképpen.
- Mi hát a tanulság, - kérdezték a vacsora végén asztaltársai Szindbádot?
- Csak annyi – felelte -, hogy gyöjjünk néha haza, s együnk egy jót a mi Tabáni kakasunkban.
S ezzel kihörpintette Irsai Olivérje maradékait.
Tabáni kakas, Budapest, I., Budapest, Attila út 27
(http://kocsmologia.blogspot.com/) 2009 április 29
SZÁMOLÓCÉDULA ANNO (1900-1933)
"Azért született a világra, hogy mosolygó színes arcával mindenkit meghódítson, akinek csak a keze ügyébe kerül, vagy akinek a pillantása reá esik, de örökösen csak a hátát mutogatja, a hátát, amin ott van a számla, amit fizetni kell..."
(Reklámélet, 1938.)
A számolócédula a 19. század utolsó harmadában jelent meg. Virágkorát a századforduló idején élte.Gyártók és kereskedők nyomatták ezerszámra cégük, vagy árujuk reklámozására, melyet összekapcsoltak a számlaadással.


Az önállósult reklámgrafika különböző irányzatai a számolócédulákon is békésen megfértek egymás mellett. Versenytársai ugyan megszaporodtak a reklám és a számlaadás területén, mégis megélték a második világháborút is. Leginkább a kisebb üzletekben, ahol az eladó és a vevő kapcsolata még erős volt.A számolócédulákkal a gyermekszíveket célozták meg és meg is hódították. Az egy-egy árucikket reklámozó és variációk már a buzgón gyűjtő apróságok örömére készültek. Javarészüket ők mentették meg az utókor számára. Hajdan volt "kincseik" alapozták meg a Magyar Kereskedelmi és Vendég-látóipari Múzeum többezres számolócédula-gyűjteményét.
Nagy Anikó dr
2009. augusztus 18., kedd
ÖRDÖGÁROK-ÖN TUDJA ,HOL VAN???????

A vízfolyás az alsó szakaszán csak a pleisztocén végén vágódott be. Ekkor alakult ki a Vérmező, mint az Ördög-árok hordalékos lapálya. Az Ördög-árok által felfűzött medencék hossztengelye mind megegyezik az uralkodó törésvonalak irányával: északnyugati–délkeleti irányúak, és valamennyiüket lösz tölti ki.

Az Ördög-árok vízgyűjtő területére hulló évi 600-650 milliméternyi csapadék lefolyása a térség nagy szintkülönbségei ellenére sem okoz különösebb gondot. A budai patakok négyzetkilométerenként és másodpercenként átlagosan mindössze 3 liternyi vizet gyűjtenek össze (a karsztos felszíneken mintegy 8 liternyi vízzel számolhatunk). Ám a városias környezetben (a burkolt terek, utak és a “háztetőtenger” miatt) a lehulló csapadék csillapítatlanul, szinte azonnal megjelenik a vízlevezető rendszerekben.



Az Ördög-árok katasztrófája a néhány éve tevékenykedő Közmunkatanács első nagy kudarca volt, amelyet az jelentésében a készültség részleges voltával magyarázott: "... a csatorna a Vérmezőn létező nyílt árokkal nem lévén még összekötve, a János-hídnál fenntartott beömlő nyíláson át a hegyekről lesöpört hordalék az árok Horváth-kerti részének oldalfalaiból kirántott nehéz fedkövek a csatorna belsejébe rohamos erővel behajtattak. Ez nem történt volna, ha az árok a Vérmezőn a nyílt árokkal már összekötve és a köztük tervezett anyagszedő akna már kiépítve lett volna...”
Ez az összeköttetetés végül is 1876 júniusában – a katasztrófa egyéves évfordulójára – készült el, a “kőfogó gödörrel” együtt. Ezt követően a nyílt árok a Szent János hídig betölthetővé vált. Ettől kezdve csupán az 1838-ban állított, majd 1877-ben Nepomuki Szent Jánosnak, a vízkárok védőszentjének szobra idézte fel a róla elnevezett kis téren a hajdani Ördög-árok nyomvonalát, illetve ottani hídját. (Az 1950-es években eltávolított, erősen megrongálódott szobrot a közeljövőben ismét felállítják a nevezetes hely közelében!)

A minden oldalról körülzárt budai Várban február 11-ére a védők helyzete már tarthatatlanná vált. A német és a magyar parancsnokság – ötszáz fős rohamcsapatával - a vári Alagútban lévő főhadiszállásról az Ördög-árok csatornáján keresztül készült kitörni. Ez volt az egyetlen esélyük arra, hogy csatlakozhassanak csapattörzseikhez. Egy szemtanú így írt erről visszaemlékezéseiben: “Az Alagút kijáratától mintegy 200-300 méterre lévő Krisztina körúton, azt hiszem a 97. számú háznál, ott volt a bejárat a szennyvízcsatornába... Végre megérkeztünk a fentebb említett ház pincéjébe, egy kb. méteres átmérőjű, enyhén lejtős, többméteres, hordó alakú nyíláson jutottunk le a csatornáig... Ez a csatorna ... kb. 3x3 méter kör alakú folyosó volt. A fenekén kb. 40 cm mély árokrésszel... Időnként csigalépcsős vaslapokkal lezárt nyílások alatt mentünk el, ahol hallani lehetett a föld feletti elkeseredett harci zajt... A víz sodra minden elképzelhető anyagot hozott magával, volt ott mindenféle. Harci felszerelés, sisak, kulacs, kézigránát, páncélököl, ami mind akadályozta a továbbjutást. És többek között egy női hulla is.”
A ma már szemünk elől eltüntetett Ördög-árok évszázadok, évezredek emlékeit őrzi. Minderre aligha gondolunk, legföljebb a dunai torkolat sirálycsapatain pihen meg szemünk.
EMLÉKEZÉS VIRÁG BENEDEKRE
Ének Virág Benedekről
Jaj, hogy szerettem volna élni régen,
vén századok bús mélyein, korábban,
mikor a lélek nyílt, a jóság s nem ma
a buta „modern tehnika” korában.
Otthontalan bolyongok, hazavágyván
és sírva vágyom vissza, ami volt már,
akkor a szemek föl az égre néztek
s úgy állt a szív, mint liliomos oltár.
Az emberek akkor meghaltak őszen,
mosolyogván az asszú, édes őszben
szívükbe hordták az örök szerelmet
s mindég holdfényben mondták, hogy: szeretlek.
Jó emberek között folyt volna éltem,
tán itt, ahol most élek észrevétlen,
köröttem - essős vízfestmény - Tabán,
nyugodt lennék, vagy boldog is talán.
Ülnék otthon az ablakmélyedésben,
sétálnék egy-egy régimódi, halvány
leánnyal a haldokló némaságban,
vagy bogarásznék a Gellérthegy alján
és új boron, mikor habos a rámpás -
kapukulcs a kezemben, kézilámpás -
korhely árnyékomat nyomomba húzván
mennék haza a kormos, süket utcán.
Aztán csak várni - az élet elröppen -
Horatius-t olvasni, esti ködben,
álmodni mélyen és álmodni resten
s télen táncolni, túl, a kicsi Pesten.
Ma hogy a föld vérünk, könnyünket issza
szeretnék futni: vissza, vissza, vissza.
Itt szomszédomban, az ordas hegyek közt
a „szent öreg” élt, Virág Benedek.
Kovakővel gyújtotta meg a gyertyát
s lúdtollal körmölt magyar éneket.
Akkor sem ismerték nálunk a költőt,
futó, szegény vad, elbújt reszketeg,
görcsös szókat gyalulva gyúlt szemekkel,
tág pupillával nézte az eget.
Sokszor megállok most, hol ő lakott rég
s alázatosan és magamba szálló
lélekkel kérdem, mi maradt belőle?
Egy kis küszöb s egy villamos-megálló.
De én gyakran elmentem volna hozzá,
hogy lelkemet szava beharmatozná,
piruló arccal néztem volna rája,
hogy mit mond papos és szigorú szája,
lobogó nyakkendővel és kalandos
fürtökkel, én, az ifjú-ósdi lantos
olvastam volna néki órahosszat,
versekbe szedve A' hazát, az Aether-t
és írtam volna Daphnis-ról, Chloé-ról
s „Magyar Jövőnk”-ről vagy száz hexametert.
Ő meg bólintott volna a homályon
s én lehajoltam volna, hogy megáldjon.
ráncos kezű és prédikáló bölcs volt
szobája, mint agg papok szobája,
a szekrényében égettbor s gyümölcs volt:
és dicsérvén a Poézis hatalmát
átnyujtott volna versemért egy almát.
Jobbágycsaládban született. Gyermekéveit Nagybajomban töltötte. 13 éves korában Nagykanizsán a piaristáknál kezdette a gimnáziumot. 1772-ben a retorikai osztályba Pestre ment.

1775-ben Pesten a pálos rendbe lépett; bölcseleti és teológiai tanulmányait Pécsett fejezte be. Fölszenteltetése után Székesfehérváron kezdett tanítani a pálos gimáziumban.
Egyik szervezője volt az 1779-ben megalakult Hazafiúi Magyar Társaságnak, amely a honi szellemi élet irányítójaként működött.

,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,Emléktáblája Pécsett,a volt pálos kolostor falán
Amikor II. József 1786-ban feloszlatta a pálos rendet, Virágot a székesfehérvári egyházmegye világi papságába vették fel, s megmaradhatott tanári állásában.
1794-ben megvált állásától, és Pestre költözött, ahol a Batthyány családnál nevelősködött; azonban betegsége miatt lemondott nevelői állásáról, ésBudán húzódott meg, és ott élt abból a 300 váltóforintból, amelyet a vallásalapból kapott nyugdíjként.
.......................Arcképe egy 1880-ban megjelent könyvben
forint elértéktelenedése, és csak a 20-as években javította meg a nádor néhány száz forinttal. Segítséget csak igen jó barátaitól és írótársaitól fogadott el, azt is csak úgy lopták hozzája (például tűzifát).

.............................Mellképe korabeli metszeten
Az 1810-es budai tűzvész attól a csekélységtől is megfosztotta, amije volt; elégtek a Magyar Századok példányai is. Rendszeresen fölkeresték a Pestre jövő írók: Kazinczy Ferenc, Berzsenyi Dániel és a pesti írók: Vitkovics Mihály, Szemere Pál, Kisfaludy Károly, Bajza József, Toldy Ferenc,Vörösmarty Mihály és mások.
Sírfelirata:
SZÜLETTEM. SZERETTEM HAZÁMAT S DOLGOZTAM ÉRTE. EZ AZ ÉN ÉLETEM TÖRTÉNETE. TEGYETEK TI IS ÍGY. TANÍTSÁTOK UTÓDAITOKAT, S HA AZOK IS ÍGY TESZIK, AKKOR MAGYARORSZÁG BOLDOG LESZ.
