SZÍNES FOTÓK TABÁNRÓL

PERSZE EZEK CSAK UTÓLAG SZÍNEZETT FOTÓK.......................................

MOST RETUSÁLT TABÁNI FOTÓK

GELLÉRTHEGYI BARLANGLAKÁSOK

Barlanglakás alatt azt kell érteni, amit egy barlanglakásként fémjelzett lakóhely alatt érteni lehet: egy lakásnak használt barlangot, lyukat. Budafokon (leánykori nevén Promontor) és Budatétényen volt csúcsra járatva a tender, de a ma belvárosnak számító Gellért-hegyen is "álltak" barlanglakások, összemosódva az egyik következő epizód főszereplőjével, a régi Tabánnal, ami a 20. századig leginkább a bűnözés, a prostitúció és a nyomor egyik központja volt. Leghíresebb a ma a Sziklakápolnának helyet adó barlang,¹ amelyben a többszobás, konyhával is felszerelt ház mellett kertnek is jutott hely. 1918-ban bontották el, amikor kezdték felfedezni a budapesti panoráma nagyszerűségét, és úgy gondolták, a ház ront az addigra felépült Gellért Szálló kilátásán.

barlanglakás a Gellért-hegyen, háttérben Pest. Ma itt kápolna van és Szent István lovasszobor.

A német eredetű Budafokon a sváb lakosság kezdett barlanglakásokat kialakítani, sokkal magasabb színvonalon, mint a később betelepülő munkások, napszámosok. Már a 18. században létrejöttek barlanglakások, de egy legalábbis biztosan, az úgynevezett Török-barlangban. Annyiban különbözött ez a Gellért-hegyitől, hogy tekintélyes méretének² köszönhetően valószínűleg ez nem egy lakásnak adott helyet, hanem legalább 9-nek, egészen 1871-es beomlásáig.

A Török-barlang Lüders 1860-as ábrázolásán házakkal, kamrával, kerttel, szekérrel, szellőzővel, gyerekekkel és kerítéssel a szellőzőn, hogy a gyerekek ki ne essenek

Miután beteltek a nagy barlangok, új technikához kellett folyamodni. Téglalap alakban vájtak egy kb. két méter mély mélyedést, és ebből a mélyudvarból kiindulva alakították ki a lakásokat, így barlanglakásrendszert, barlanggócot hozva létre. Ez a típus volt a legelterjedtebb, a rossz állapotú lakások forrása, főleg mert egy barlanggóc egy tulajdonoshoz tartozott, aki munkásoknak a nem használt lakásokat olcsó áron kiadta, ezek ebből következőleg nem voltak kellőképp karbantartva. Ezeken kívül felszínre nyíló barlangokban, és fával-földdel betakart árkokban alakítottak ki lakhelyeket.

Egy mélyudvaros barlanggóc bejáratokkal, bácsival és kutyaóllal

A barlanglakásokhoz való külső hozzáállás az idők során sokat változott. Eleinte romantikus rajongás övezte, a Vasárnapi Újság 1866-ban például azt találta a barlanglakások nagy előnyének, hogy "Ha a természet konyhát, kamrát, ólat is készen nyújtott, annál jobb; ha nem, akkor vájnak effélét, mint a hinduk és egyiptomiak", mások a kivájt kő értékesítésében rejlő lehetőségért rajongtak. A leginkább talán Browning H. Ellen szállt el, aki a következőképp ír A girl's wanderings in Hungary c. elbeszélésében (fordítás tőlem, szóval psszt!):

[Promontornak] Körülbelül 2500 lakosa sziklába vájt barlangokban éli egy ősember életét. [...] Megdöbbentő, mennyi kényelem lehelhető egy barlangba, ha az kellően méretes, és készítője jól érti munkáját. Engem személy szerint csábítani kezdett az ötlet, hogy ha csak egy kis időre is, de kibéreljek egyet a barlangok közül. Felettébb izgalmasnak tűnt a játék: eljátszani Robinson Crusoe szerepét egy rövid epizód erejéig.

Aztán a 20. század beköszöntével és a szociális érzékenység feltalálásával megváltoztak a a beszámolók hangulatai. A barlanglakások hirtelen szűkösek lettek, egészségtelenek, és túlságosan elszaporodtak: 1910-ben Budafok 636 barlanglakást számlál és bennük 2698 lakost, ami az akkori lakosság 24%-át tette ki. Alapból nehezményezték a barlanglakás fölött a földből kinövő kéményeket, a hozzájuk kötözött kecskéken nevettek egy jót, de amikor ez a jelenség a temető közepén tárult szemük elé (gyk.: a barlanglakók a halottakkal éltek egy szinten), azzal már nem tudtak mit kezdeni. A barlangok hidegek voltak és nedvesek, nehezen szellőztek, nem volt tiszta víz, és a nyomor miatt (barlangonként gyakran 10 fő) mindenféle betegség elterjedt.

Kéményhez kikötött kecske, és a Veréb utcai (ma a Barlanglakás Emlékmúzeumnak helyet adó) barlanggóc alaprajza

A századfordulótól folyamatosan igyekeztek megszüntetni a barlanglakásokat tiltással, kisajátítással, de nem ment könnyen, hiszen a barlanglakás lényege, hogy nagyon olcsó. 1951-ben még mindig 374 barlanglakásban laknak csak Budafokon, pedig a Budafok, Nagytétény és Budatétény 1950-es egyesülése és Budapesthez való csatolása óta működő (XXII.) Kerületi Tanácsot már egy újabb ok is sürgeti "a kapitalista rendszer átkos hagyományaként" örökölt lakások felszámolására: "Nem szabad előfordulnia annak, hogy [...] egyes Budapesten járt külföldiek lefényképezhessék ezeket a barlanglakásokat."³

Végül a század második felének lakásépítési akciói fejezték be a történetet, elvileg 1966-ra, de egy-egy barlanglakó haláláig ragaszkodott hajlékához, így a kilencvenes évekig lehetett találni lakott barlanglakásokat. A kerület barlanglakásait többek között a diósdi homokbánya meddőjével, a Nemzeti Színház építőköveivel és az Óbudai Gázgyár gáztisztító salakjával töltötték fel; mint később kiderült, utóbbi veszélyes hulladék - most ezzel szórakoznak.

1971-ben az özv. Tóth Győzőné halálával felszabadult barlanggócban nyílt meg a Veréb utca 4. szám alatt a Barlanglakás Emlékmúzeum, ami a volt tulajdonos lakásával és az egykori albérlők lyukaival együtt elméletileg máig látogatható.

TABANANNO JUBILEUM

GELLÉRTHEGYI BOSZORKÁNYOK

A Gellérthegyi boszorkányhistóriák, Buda híres hegye, mint a boszorkányok tanyája, szinte az egész ország mondáiban és hagyományában közismert. A néprajzban, a középkori boszorkányperek feljegyzéseiben számos 0helyen előfordul ennek említése, mint a boszorkányok gyülekezőhelye. Ha megnézzük a 17. Századi török hódoltság alatt a korabeli Buda utcarajzait, bizony nem a mai Tabánnal és a mai bel-Budával találkozunk.

Boszorkányhistóriák, Buda híres hegye, mint a boszorkányok tanyája, szinte az egész ország mondáiban és hagyományában közismert. A néprajzban, a középkori boszorkányperek feljegyzéseiben számos 0helyen előfordul ennek említése, mint a boszorkányok gyülekezőhelye. Ha megnézzük a 17. Századi török hódoltság alatt a korabeli Buda utcarajzait, bizony nem a mai Tabánnal és a mai bel-Budával találkozunk.

A titokzatos "boszorkányok" megjelenése
A boszorkányok feltehetőleg nem voltak mások, mint a bokrok, beugrók, bozótok közé bújt egyszerű, vagy hírhedt prostituáltak. Mivel a katolikus szentről elnevezett hegyen már akkor

megtalálható volt a mai sziklakápolna őse, bizony, hogy a papok nem nézték jó szemmel a parázna magatartást, sőt lehet, hogy nekik is kapóra jött a környék rossz hírbe keverése. A boszorkák valószínű a csúnyább, nincstelenebb prostituáltakból és koldusokból álló alsó iskolázatlan népréteg lehetett.

Boszorkák képességei

A boszorkák különleges képességű asszonyok. Ezt a helyi prostituáltakról nyilván nem lehetett elmondani, róluk inkább az álságos erkölcsök és a néphiedelem találta ki a boszorkányság vádját. Egyes források szerint a boszorkányok azért kapják különös képességeiket egyenesen az ördögtől, hogy minél hatékonyabban terjesszék a rontást. Az ördöggel való cimborálás pedig egyszerű vád és főbejáró vétség volt, és igen kevés kellett hozzá, hogy valakit máglyára vessenek.

Van Szegeden boszorkány?
Rósa Dániel boszorkánykapitány és társai ellen folyt per Szegeden. A vádlottak közül kettő már az ítélethirdetés előtt meghalt. Tizenkettőt elevenen égettek meg, egy nőnek pedig a lefejezett holttestét vetették a máglyára. A vizsgálatok ugyanis "nyilvánvaló" módon bebizonyították az ördöggel kötött szövetséget, az ördöggel való fajtalankodást és az Istentagadást.

Kínzások kora

Idézet korabeli jogi iratokból, mai magyarra fordítva: Gyakori kínvallatás volt a hüvelykszorító és a bokaszorító, ám szokták a vádlottat létrára feszíteni és erőszakkal kinyújtóztatni és végtagjai izületeit kihúzni. Szokták izzó vassal, vagy lánggal a mellek alatti részt lassan égetni, szokták az ujjak hegyét a körmök alatt hegyes vassal megszúrni, a lekopaszított fejtetőre az agy fölött hideg vizet csepegtetni, vagy a testre forró szurkot csepegtetni.
A boszorkányperek perirataiban gyakran szerepelt nem csak a szemmel verés, vagy az, hogy az ördöggel fajtalankodott a vádlott, hanem természetesen az is, hogy a boszorkányok szombatján seprűnyélen repült a Gellérthegyre. A bűbájos italok keverése, a megkötés és a csábítás is napirendi bűnvád volt.

HARMONET/2005ápr.19 Tóth József

Lányi Sarolta:

Gellérthegyi boszorkány

Gellérthegyre éjszakán
Álom lába fölviszen,
Vár a hold, a kósza lány,
Búmat néki fölviszem.

Fényes arcát elfedem
Fellegével búmnak
És a fák a zord hegyen
Feketébe fúlnak.

Lent nehéz víz hömpölyög
És a lámpák őrzenek.
Méláznak a víz fölött,
Mint magányos őrszemek.

Állok fent a hegyfokon
Én: élő alázat,
Házak hátát számolom
S nem lelem a házad.

Gellérthegyről hajnalon
Ébredésem lök le.
Lent már vár a fájdalom
És kisér örökre.

Nyugat 1912.5.szám

Boszorkányokról bővebben:Muray Eszter BOSZORKÁNYSÁG

FESTMÉNYEK A TABÁNRÓL

A NAGYHÁZI GALÉRIA AUKCIÓS KÍNÁLATÁBÓL:

GARAI GÁBOR:A RACZ -FÜRDŐBEN

Ösztövér házikók gyöngéd tabáni dombok

hátán - belőletek csak hírmondó maradt.

Nagybotos Viola egykor erre bolyongott,

félpár cipő nyomán egy lány után haladt.

Halk függönyök mögött rejtélyes nőszemélyek

imbolyogtak ledér gyászban s két holdsugár

közt egy szál rezedát löktek a vén legénynek...

Szindbád elbúcsúzott - és búcsúzott a nyár.

Az őszből is csupán a vén borbély maradt itt,

hogy míg sörtéimen kövér pamacsa habzik,

a régi szüretet idézze, meg a bált,

hol talpalávalót négy sváb harmonikált,

s a kocsmáros kövér özvegye - bánatába' -

bűvös szerelemport kevert az italába.

DÉDSZÜLEINK HASZNÁLTÁK------

SZÜRET ÉS KISKOCSMÁK BUDÁN

Szüreti társaság egy présház előtt kb.1910(felső sorban balról 4-ik nagyapám)

Az egykor budai szüretre ma már csak a napjainkban ismét oly divatos budai kis

kocsmák (korszerű nevükön kisvendéglők) emlékeztetnek. Hogyan is volt hajdanán?

... A mezsgyéken hordók, kádak, lajtos szekerek sorakoznak, kék szoknyás, piros blúzos sváb lányok, asszonyok vagdossák szorgalmasan fehérvári bicskával az érettszőlőfürtöket, akékesfekete kadarkát, oportót, szagos otellót, a vörösdinkát, a zöld "kecskecsöcsűt", a sárga hóhért, az átlátszó héjú, mézédes "hóniglit", nagyszerű a termés a Sas-hegy déli lejtőjétől (Saxlehner herceg elzárt birodalma) Budaörsnek húzódó vidéken, a sasadi dűlőben, a "Burgerbergen", a Magasút, a Kakukkhegy (Csillebérc) környékén, ahol a filoxéra dúlása után újra hatalmas szőlőkultúrát teremtett az emberi kéz és értelem. A must édes illata csiklandozza az orrot, a Bösinger-major körül (a 18. század elején Buda város bírájának volt a présháza) kocsmárosok szekerei várakoznak, hogy majd hazahordják a szőlőskádakat.

Férfitársaság egy kiskocsma udvarán(felső sorban jobbról 3-ik nagyapám)

Csendben halad a munka, itt-ott nótába kap egy duzzadó kedvű leányzó, de elhallgat, amikor látja, hogy visszhangja nem akad: legényember nem incselkedik az asszonynép körül, férfit alig is látni, egy-két ráncos képű öreg képviseli az erősebb nemet. Háború van, már az ötödik csöndes szöretet csinálják végig a budaiak, muzsikaszóval csak az Albertfalváról felszálló repülőgép motorbúgása, légcsavar kattogása szolgál.

Régente a hegedű, a trombita, a duda szólott ilyenkor mindenfelé, ebéd idején bikkfanyárson, venyigeparázson szalonnát csordítottak a pihenő vincellérek s hegymesterek, estére kelve színes rakéták szállottak a hegyek ormán, a présházak előtt szolgafán lógó bográcsban rotyogott a birkagulyás, a vízben szűkölködő budai hegyvidéken borból volt a leve a fölséges eledelnek. A rácvárosi, krisztinai, újlaki, óbudai utcákat vidám, táncos menetek járták késő éjszakáig, rokonok, ismerősök, hetedhét országból csődültek össze a budai szüretre. Szüretelők kb.1910 (jobboldalt előtérben nagyapám)

Buda lakóinak ősfoglalkozása volt a szőlőművelés. Mióta Probus, a vitéz és okos, de szerencsétlen véget ért római császár, aki Syrmiumban, a mai Mitrovicán született, a 3. században átplántálta Pannóniába az itáliai szőlővesszőket, a mai Buda környéke mindig nevezetes bortermő hely volt. Árpád-házi uaralkodóink, főleg II. Endre idejéből írásos emlékei is maradtak ennek. Mátyás királyról is följegyezték, hogy új fajtákkal gyarapította a budai szőlőket, s patrónusa volt a sasadi hegyközségnek, mely jóféle borokkal adózott az uralkodónak. A törökökről is tudjuk, hogy nem nagyon háborgatták a nemes nedű termelését, sőt a próféta tilalmával dacolva el-eljárogattak a budai kocsmárosokhoz egy kis jó vörösborra, a magyar menyecske sütötte lágy kenyérre. Szüreti mulatság kb.1910(álló sorban előtérben jobbról 4-ik nagyapám)

A tehetősebb polgárok "viertel"-jét a legnagyobb számmal a Rácvárosban és Óbudán lakó kapások (vincellérek) művelték, akiknek rendesen maguknak is volt egy kis szőlejük, s akiknek felügyeletére a városi tanács a hegymestereket rendelte. Ezek az írni-olvasni is alig tudó kapások a maguk munkakörében elsőrangú szakemberek voltak, jól tudták, hol, milyen fajtát kell kultiválni, hogyan kell kezelni a bort, hogy méltó maradjon régi jó híréhez. Nagy neve is volt a budai bornak a külföldön is, ahova tekintélyes mennyiség jutott belőle, bár derék termelőik és pesti szomszédaik ugyancsak szorgalmasan fogyasztották. Nem csoda, hogy féltékenyen őrizték a hamisítók elől, s a városi határokon külön csőszök ügyeltek arra, hogy idegen bort budai cégér alatt be ne hurcoljanak.

Tüzes, erős, hangulatot adó, kedvderítő, "nevető bor" a budai, közmondás is támadt róla: ha Pesten különösen virágos kedvű embert láttak az utcán, azt mondták rá, hogy "megjárta a fejét a budai török vér", vagy hogy"vérét vette Budán a vörös korsónak"
.
Miként Bécs nevezetes külvárosaiban, Grinzingben és Nussdorfban, úgy alakult ki a bortermelő Budán a Tabánban, a Krisztinában, a vizivárosban, az Országúton, Újlakon és Óbudán a kocsmák hatalmas hálózata. A rendszer ugyanolyan volt, mint Bécsben: minden termelő szabadon mérhette ki a maga borát - nem kellett hozzá italmérési engedély -, s mivel jóformán mindenki termelő volt, különösen a Tabánban és Óbudán, csaknem minden ház kocsma volt. Persze, nem valami díszes vendéglőhelyiség, hanem többnyire csak olyan, ahol az udvarra állított egy-két abrosz nélküli, kerek, zöld asztal várta a vendégeket. Ha esett az eső, vagy téli idő járt, az asztalokat bevitték a nagyobbik szobába, amely gyakran egyúttal söntésnek, dőt néhol lakószobának is szolgált. Az ennivalót többnyire a vendégnek kellett vinnie, a gazda csak bort adott, és esetleg szódavizet annak, aki mindenáron el akarta rontani a jó budai bort.

A kocsmák nagy többsége nem is volt egész éven át nyitva, hanem amikor kiforrott a must, legalább annyira, hogy zavaros, de pezsgőszerű, mámorító "heuriger" lett belőle, hol egyik, hol másik ház kapuja fölé dugták ki a rúdra erősített borókabokrétát (Wachholder-Strauss) avagy gyaluforgácsot. Megkezdődött a kimérés, és tartott mindaddig, amíg a termésből tartott. Füstös, alacsony volt a hajlék, de tavaszra kelve vadgesztenye, szeder vagy esetleg ecetfa virult az oleanderes udvaron, vadszőlő futott a mohos tűzfalon, s abor, mely a vastag falu hatkrajcáros pohárban illatozott, valódi Sas-hegy vidéki volt. Akárcsak Grinzingben, Budán is harmonika szólt, gitár és citera pengett mindenfelé, s a sramlimuzsikusok a legfrissebb bécsi stancnikat énekelték.

És mindig több és több ember zarándokolt át a Duna jobb partjára, a "borszakértők" tábora egyre nőtt, aztán a férfiakat csak nem hagyhatták magukra az asszonyok, a budai kiskocsmák divatba jöttek, különösen mikor már ropogós idei libát, rántott csirkét és efféléket is lehetett kapni a bor mellé. Az élelmesebbje civilizálódni kezdett, fehér terítő került az asztalokra, nagy hírre kapott a "Politische Greisler", a "Márványmenyasszony", a "Diófa" és még néhány társuk, elegáns gumirádlerek, később autók sorakoztak a szűk utcákon, a virágos udvarokon frakkos pincérek hordták a bóléstálakat. Egy estén radics Béla kezdett muzsikálni a "Politische Greisler" Koronaőr utcai udvarán, hogy később elérkezzék az az este is, amikor a dzsesszband is bevonul a romantikus házikók udvarára. És mialatt ez az életderűs processzus folyt, Budán a szőlőtőkéket kipusztította a filoxéra, helyükre villák, bérházak épültek -

az igazi Tabánból már alíg van valami...

Magyar Elek

Athenaum nyomda

1898-at írtak akkor, amikor az Athenaeum Irodalmi és Nyomdaipari Rt.-t a Barátok (ma Ferenciek) teréről átköltöztették a VII. kerületbe. Előbb a mai Osvát utca 4–8.-ban kapott helyet a szerkesztősége, majd a Rákóczi út 54. alatti házat is hozzácsatolták. Az intézmény kiteljesedése a Miklós Andor nevéhez fűződő Az Est-lapok kiadásának idejére esett, amit 1910-ben alapított. Később a Pesti Napló és a Magyarország, valamint az Athenaeum könyvkiadó tulajdonjogát is megszerezte. Miklós Andor 1933-ban bekövetkezett halála után felesége, Gombaszögi Frida színésznő – visszavonulva színészi pályájától – vezette

1939-ig a vállalatot. Ekkor a kormány vette át, megszüntetve Az Estet és a Pesti Naplót. A Magyarország kormánylapként 1944-ig maradt fenn. A vállalat nyomdája az államosítás után is megtartotta az Athenaeum nevet. A kiadó feladatkörét a Szépirodalmi Könyvkiadó Vállalat vette át

Hogy mi köze van a Tabánnak a nyomdához?Jogos kérdés.Hát csak annyi,hogy anyai nagyapám,aki családjával(8 leányt és egy fiút nevelt fel) a Csend utca 1-ben lakott, innen járt át Pestre dolgozni először a Barátok terére,majd 1898-tól az Osvát utcába.Nagyapám ugyanis nyomdász volt ,mellesleg kottaszedő nyomdász is.Kezdettől fogva részt vett a Tolnai Világlapja nyomásában egészen 1910-ig mikor is Tolnai Simon beindította saját nyomdáját.

Minden délután a Csend utcából a Hadnagy utcán át leballagott a Döbrentei térre,

ott felült kezdetben az omnibuszra,később a 19-es villamosra ,hogy az Erzsébet hídon át beérjen a nyomdába.A hajnali első járattal indult haza,talán be-betérve egy-egy levezető kisfröccsrevagy spriccerre az útbaeső kiskocsmák valamelyikébe.Odaült az álmos zenészek mellé és a rendelt italt citeraszó mellett hörpintette fel.

......................................................................A szedőasztal mellett

Több ,mint 35 évig járt át Pestre a nyomdába ,amely élete egyetlen munkahelye volt.Abban azidőben a szabadság annyi-ból állt,hogy nagy kirándulást tettek a népes családdal,vagy a kollégákkal a budai hegyekbe.

Életében egyszer vállalkozott

hosszabb útra,autót bérelt

röviddel halála előtt és két

legidősebb lányával Egeren át

egészen Mezőkövesdig jutott

el,ahol,népviseletbe öltözött ..........ATHENAUM Nyomda szedőmunkásai

falusi lányokkal fotografáltatta

le magát.1932-ben viszonylag fiatalon halt meg még 60 éves kora előtt ,a családi legenda szerint az ólomnak,mint mérgező anyagnak jelentős szerepe volt ebben.

...................................Szociáldemokrata nyomdászok az 1920-as évek végén

AMI A GYÖNGYVIRÁGBÓL KIMARADT

Az 1950-es években volt nagy sláger ez a dal Hollós Ilona előadásában.Zenéjét szerezte De Fries Károly,szövegét írta Szécsén Mihály.A dal eredeti szövegében két versszak is szerepel amely az énekesnő előadásából kimaradt.Ebből kiderül,hogy a szövegíró tabáni nosztalgia-dalnak szánta versét, az ötvenes években azonban más idők jártak, a tabáni (ál)roman-tikának nem volt értéke.A hiányzó szöveget subi-dubi-szerű dünnyögésekkel pótolták.

Szécsén Mihály(1897-1968) egyébkéntjó nevű szövegíró,sportújságíróként kezdte,később humoreszkeket írt,prózai és zenés vígjátékokat,film-forgatókönyvet(120-as tempó)

Ime az eredeti szöveg:

1. A vén Tabánban még a múlt dalol,a múlt és a csend.

És esténként a régi fák alól szerelmes dal zeng.

Leánder nyílik minden udvaron, s oly kék fönt az ég!
Kis csipkefüggöny minden ablakon és nagy békesség,
S az ódon szobákból egy dal száll feléd:

Hófehér gyöngyvirág áruld el nekem,

Hol az én kedvesem, hol a szerelmesem?

Hófehér gyöngyvirág, te megmondhatnád tán,
Akit várok az gondol-e rám?
Az én szívem, édes angyalom
és az ablakom nyitva áll!
A csók dalol forró ajkamon,s könnyes kis dalom messze száll!...
Hófehér gyöngyvirág áruld el nekem,
Hol az én kedvesem, hol a szerelmesem?
Hófehér gyöngyvirág, a szívem rá vár!

Mondd meg, mért nem jön értem el már?

2. A háztetőkre vén platán hajol, és muskátli int,
A férfi még a nőnek udvarol és megnősül mind.
Romantikát lehel az esti szél, s a szív felvidul!
A lány ott még álomvilágban él, és még elpirul,
S egy kis dalt, ha játszik, az arca kigyúl!

Hófehér gyöngyvirág áruld el nekem...

HÓFEHÉR GYÖNGYVIRÁG,ÁRULD EL NEKEM.....

kassius