TABÁNI SZELLEMEK: CHOLNOKY LÁSZLÓ

Részlet Nemeskéri Erika-Cholnoky László pályája c.írásából:

Sikert hozó nagynovellája megjelenésekor azt írja barátjának, BitskeyLajosnak: „Halottaimból való feltámadásom emlékére ezt az elbeszélést fel ajánlom legkedvesebb három emberemnek. Éspedig

1. Legjobb, sőt egyet len igazi jóbarátomnak: Bitskey Lajosnak.

2. Munkatársamnak, ingadozá saimban megtámasztómnak, viszont hanyattestemben hűséges hanyatteső-társamnak: Bitskey Lajosnak.

3. Egyetlen félelmes agyvelő-konkurrensem-nek: Bitskey Lajosnak.

Ez az utóbbi kitétel nem sok konkurrenciát látszikcsinálni az ibolyának a szerénység szimbolizálásának terén, de tehetünk miketten arról, hogy kitekintvén kastélyunk színes, ódon üvegablakain aprófekete pöttyöket látunk ottlenn nyüzsögni."

Azért minősíti Cholnoky Bitskey Lajost hanyatteső társának is, mert részes az ő pokoljárásában.Bitskey hivatalnok volt, aki a nappali élet szürke

egyhangúságából rendszerint a kocsmai éjszakák világába menekült. Amit nem mert nappal, megélte éjszaka. Olyan elánnal élte a kocsmázó-éjszakázóéletet, hogy még Krúdy is ismerte. Elfelejtett költőként tartja számon a tabáni kocsmák régi törzsvendégét.

Cholnoky nyugtalanságát viszi-hordjabarátjához, akivel néha ugyan évekig nem találkozik, de azután úgy érzik,hogy percig sem tudnak meglenni egymás nélkül, noha homlokegyenest el lenkezik a természetük. De egy-két titokzatos lelki srófjuk hajszálnyira„ugyanarra a kvintre" jár. „A különösen erős vonzalomnak azonban— a Régi ismerőst idézzük — mégis az lehetett a valódi titka, hogy a jóbaráta rejtőző, rendkívül finomlelkű megértők ma már kihaló szektájához tarto zott."

Bitskey Lajos alakja sokszor megjelenik a Cholnoky-novellákban. Az alak változatai mind ugyanazt az elveszített harmóniát keresik a tabáni

kiskocsmák alkonyi és éjszakai zajlásában.



,,A tabáni kiskocsmák világában— mondhatjuk Krúdyval

—, ahol délutánonként azért is szokás az ivóasztal mellett könyökölni, hogy a borivó fiatalkori boldogságaira gondoljon; a kísérteties bormérő helyett álmodozásában szép leányt lásson; a tikkadt szomjúságban a mély pincék borain kívül álomkortyokban is üdüljön a lét valósága elől, miközben ezeregyéjszakai nőalakok mendegélnek el az ablakok előtt: — mondom, a Görög-utcában, a régi templom árnyékában, a Kereszt téren, ahol mozdulatlan emberek ülnek a kocsmák félelmetes, de hívogató sötét sarkaiban.

Bitskey egyik volt ezeknek a tántorgó filozófoknak, s nem akárki köztük, legalábbis Cholnoky értékrendje szerint nemakárki. A Régi ismerősben egyenesen saját nevén szerepel. Bitskey költő volt, de ki emlékszik már rá, sóhajt utána ugyancsak Krúdy. Költő volt,vagyis volt egy képzeletből és múltból megszőtt világa. S míg napközben a szürke hétköznap óráit morzsolta, alkonyat után, a tabáni sötét kocsma sarokban megelevenült, ami rejtett volt nappal, a képzeleti, a múltbéli tündérvilág. S maga Cholnoky is egyike volt az ilyen két világú tabáni kocsmázóknak.



1917-es néhány hónapon át vezetett naplója is megemlékezik Bicsakról, vagyis Bitskeyről, a nevezetes barátról. Bicsak hamarabb elunta kettőséletét, s öngyilkossággal végezte. Krúdy Zöld ász című kisregénye őriztemeg a leginkább ezt a mámoros öngyilkos-jelöltet az utókor emlékezete számára, aki pontosan azt tette, amit az ilyen kétlelkű kocsma járóknak— úgy látszik — a végzet szerint tenniük kellett. Akik életükben sem tudják nélkülözni, hogy legalább az éjszakáik telve legyenek visszajáró kísértetekkel, azok végül is nem félnek már a haláltól, sőt, inkább kedvüket lelik benne,mint életükben, amely egyre inkább értelmét veszti számukra.


Krúdy írja azt is, hogy

„Cholnoky Lászlót a tabáni szellemek ítélték halálra."

Cholnoky László életrajza ITT

Szini Gyula nekrológja ITT

Forrás:Nemeskéri Erika-CHOLNOKY LÁSZLÓ PÁLYÁJA

Hegedüs Géza: A MAGYAR ÍRÓK ARCKÉPCSARNOKA