Vasárnapi Újság Pest 1871 november 12
A Gellérten c. cikk részlete:
"Valaki azon állítást koczkáztatta nem régen , hogy a pesti lakosság kilencz tizedrésze csak hallomás után ismeri a budai hegyek pompás részleteit. Bármily képtelennek tűnik is föl eloső pillanatra ezen állítás, el kell ismerni annak igazságát. V annak jómódú családok Pesten, Akik húsz-harmincz év óta
laknak a fővárosban , és soha nem látták a zugliget bájait. A nagyvárosi emberek egy nagy részét természettanilag a „barlanglakók” osztályába lehet sorolni- és joggal. Páris és Londonban- e két óriási világvárosban, akárhány öreg emeber van, a ki soha sem látott oly mezőt, melyen Petőfi szerint a buzakalászok „gazdag óceánja ringatózik.” E különös és bizonyos tekiontetben elszomorító adatot a statisztika útján bírjuki. A nagyvárosi ember , főleg ha a társadalom szegényebb osztályához tartozik, vajmi keveset tud a tzermészet nagyszerűségéről : az erdők árnyas és illatos magányáról, a rétek buja növényzetéről. a mezők áldásos terményeiről. A mit a falusi gyermek napról napra lát : a virágzó gyümölcsfákat, a sárguló buzakalászt, a röpködő pillangót, a faoromra biggyesztett madárfészket a legelő gulyát- azt a sok vén fővárosi ember tán kora ifjúságában látta csak és azóta egyszer sem.- Mi csodálandó van hát benne , hogy a budai zugliget szikláit és pázsitjait, erdőit és völgyeit akárhány fővárosi ember nem ismeri? Hisz ott van közvetlen szomszédságunkban a vén Gellérthegy, ez a tiszteletr máltó aggastyán, melynek haragos zöld lejtőjén oly kevés ember fordul meg , pedig hát itt fekszik előttünk mogorva kopárságában , szemben a rakpart nyüzsgő életével, lábainál a fejedelmi Dunával. A meddig lejtője házakkal van borítva, addig sok ember ismeri a Gellérte, mert hát az apró házakban , melyek a pesti oldal kolosszális palotaái mellett kártyavárak gyanánt tünnek föl, -bort mérnekmég pedig olyan bort, minőt Pest fényes vendéglőiben sem kap az ember. A bormérő saját termesztése ez a tüzes bikavér, mely annyio fejet tesz zavarossá naponként, és oly sok láébra nézve nehéz feladattá teszi az ewgyensúly megtalálását. A budai hegyek bora az, s a Gellért északi lejtőjének nem egy házában a déli lejtőn termett szőlőnedvet fogyasztják gazda és vendég. Pedig a Gellért nagyszerűsége ott kezdődik, a hol házai végződnek. És mily levés ember ismeri e nagyszerűséget! Lépésről-lépésre menve föl lejtőjén a kanyargó kocsiűton, új meg új tájkép bájolja el az ember szemét. Nincs az az elsőrendű panorama, melynek üvegeio mögöttváltozatosabb és tarkább tájképcsoportok tzünnének elő. mint itt a Gellért lejtője és ormáról. Pár száz lépést fölhaladva az úton , mely szőlők között kígyódzik a szürke czitadella felé, lábaink alatt látjuk az egész Tabánt, Buda e legrégibb külvárosát. Nincs szükségünk Gil Blas ördögéra , hogy leemelje előttünk a házak tetőit- mert kényelmesesen belátunk az egész Tabán udcaraiba, sőt akárhány szobába is a nyitott konyhaajtókon keresztűl. Ott játsza le magát lábaink alatt egy külváros lakosságának egész házi élete. A gazda , ki a pinczéjébe szállítja borát a feleség, ki egyidőben főz és szoptat a dévajkodó leányok a pajkos gyermekek- mindanynyian alája a esnek ennek a gellérthegyi sétáló ellenőrzésének."
Történt mindez négy évvel a kiegyezés után. A mellékelt képpel gondban voltam . Az eredeti az ujságban ennek a tükörképe , amit lehetetlennek tartok, hiszen a Gellérthegyről nézve a Lánchíd nem lehet jobbra. Talán ez kevésbé zavaró . Lehet rajta vitatkozni .
kassius
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése