Magas hegyen, erdószélen,
Szakadékos nt mentében
Roskadozó, néma kocsma
Vár a vándor utasokra.
Fal mellett a fedél zsúpja
Két oldalon le van nyalva,
Mint a pihenő, kifáradt
Madárról a csüggedt szárnyak.
Ablakán nincs üvegféle,
Hej pedig beh ugyan kéne,
Mert a szelek már is nagyon
Betanultak az ablakon.
Kereken az udvarhelyen
Magasra nőtt dudva terem,
Melyből busán tekint szét a
Düledező kapufélfa.
Bent a kicsi, füstös házban,
Ott is olyan bus világ van :
A vén asszony, a vén gazda
Hetekig is elhallgatna.
Hol az egyik, hol a másik
Az ablaknál sóhajt, ásit;
Félbehagyja, lesi újra:
Ha valaki befordulna.
Hiába' néz jobbra, balra :
Bitkán botlik utas arra ;
Néha még az ital is már
Megromlik, oly sokáig áll.
S kivált ha a tél beállott,
Ki járná azt a világot,
Hol az utón minden nyomban
Keresztezett farkasnyom van ?
Ha ilyenkor egyszer-máskor
Be is vetődik egy vándor,
Az sem mulat, a két öreg
Bármi szépen becsüli meg.
Le se teszi vándor botját,
Egyenesen dolgához lát;
Pipájába szenet vészen,
Aztán köszön s — tovább mégyen.
Kisfaludy Atala
Vasárnapi Újság 1879 dec.28
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése