Bajor serfőzőmester Pest bírói székében
Proberger Jakab csak számolni tudott, írni nem, de ez elég volt a pénz kezeléséhez
A török kiűzése utáni Pest városának, az újjáépítés és a régi városi jogok visszaszerzése küzdelmes időszakának egyik legérdekesebb, de egyben egyik legellentmondásosabb alakja Proberger (egyes források szerint Properger) Jakab felcser, serfőzőmester, tanácsnok és többszörös városbíró volt. 1686-ban Savoyai Jenő felszabadító seregével érkezett Pest-Budára, ahol felcserként, borbélyként és serfőzőmesterként egyaránt dolgozott, vagyis nemcsak a katonák sebeit kötözte, hanem sört is mért nekik, mégpedig minél hevesebb volt az ostrom, annál bővebben. Miután a keresztény Európa egyesített seregei kiűzték a törököt Pest-Budáról, nem ment tovább a sereggel, nem is tért vissza hazájába, Bajorországba, hanem Pesten telepedett le. Megvásárolta a törökök romba dőlt pesti serfőzőházát, amely a mai Váci utcai Új Városháza helyén állt, saját pénzén újjáépítette, berendezte és megkezdte a serfőzés és -árusítás busás hasznot hozó, és már akkor is nélkülözhetetlen tevékenységét. Övé volt a város egyetlen serfőzdéje, így hamarosan gazdag és tekintélyes polgár lett, akit a budai kamarai igazgató 1688-ban tanácsnokká nevezett ki, megbízva a kamarási teendőkkel, vagyis a városi pénzek kezelésével. Tette ezt annak a tudtával, hogy Proberger ekkor még a nevét sem tudta leírni, igaz, a pénz kezeléséhez elég volt, ha számolni tudott. Ebben az időben éles harc dúlt az éppen csak megszervezett pest-budai polgárság és a városokat hatalmi szóval irányító kamarai adminisztráció között. Az egykor szabad királyi rangú városok vissza akarták szerezni kiváltságaikat, annak is legdöntőbb elemét, az önkormányzatot. Szabadon akartak választani polgármestert vagy bírót, hivatalokat létrehozni és betölteni, adókat kivetni és a befolyt jövedelemmel szabadon gazdálkodni. Proberger akarva-akaratlanul ebbe a harcba csöppent bele, mikor polgártársai 1693 januárjában első ízben bírájukká választották. Szintén ebben az évben lett Buda polgármestere Bösinger Ignác gyógyszerész, aki valóságos polgári engedetlenségi mozgalmat indított, hogy visszaszerezze Buda ősi jogait. Mivel jó kapcsolatban volt Probergerrel, ez az önkormányzati mozgalom Pestre is átterjedt. Ezzel jó tízéves politikai küzdelem vette kezdetét, melyben a budai polgármester és a pesti bíró egyszerre küzdött a bécsi központi kamarával és a helyi budai adminisztrációval, amely minden eszközzel küzdött a városok önkormányzati törekvései ellen. Ennek során többéves rágalomhadjáratba kezdett, hogy Probergert ne válasszák meg többet bíróvá, azzal érvelve, hogy mivel egyedül csak a bíró főzhet sert, a város komoly jövedelemtől esik el, melyeket a nagyobb adók révén lehet pótolni. Ebben volt is igazság, Proberger valóban féltékenyen vigyázott monopóliumára, 1696-ban, hogy előjogait megőrizze, megalakította a város újkori serfőzőcéhét, melynek természetesen ő lett a főcéhmestere. Az egymás ellen uszított városi tanács és a polgárság hamarosan rájött, hogy az ő érdekeit mégiscsak Proberger bíró képviseli, és 1699-től 1709-ig sorozatban őt választották meg bíróvá. Közben Pest-Buda és egy sor, egykor szabad királyi város már összefogva folytatta küzdelmét régi jogaiért. A Habsburg-birodalom az 1700-as évek elején mind nemzetközileg (spanyol örökösödési-háború), mind belpolitikailag (a Rákóczi-szabadságharc kirobbanása) szorult helyzetbe került, ezért a városok követeléseinek már nem állt ellent, hanem tetemes summa lefizetése ellenében I. Lipót császár 1703-ban kiadta kiváltságlevelét, melynek alapján Pest és Buda ismét szabad királyi város lett. Az ehhez kapcsolódó jogok tényleges megszerzése még évekig elhúzódott, elsősorban a kamarai adminisztráció gáncsoskodásai miatt. Ezzel a két város vezetői megalapozták a további fejlődés jogi és gazdasági kereteit. A pesti bírót mégis, továbbra is éles támadások érték sörfőzési monopóliuma miatt, és a közéletbe belefáradt, mintegy hatvanéves Proberger 1709-ben lemondott bírói tisztéről. Nemsokára, 1711-ben, épp abban az évben, mikor Pest és Buda régi kiváltságainak (és jövedelmeinek) teljes birtokába került, melyért Proberger oly sokat tett, a hirtelen megöregedett városbíró elhunyt. Bírói fizetéséből nem lett volna gazdag ember, de a serfőzőműhely szépen jövedelmezett, így feléségére és két leányára szép vagyont hagyott
.
Emlékét Pesten egyetlen tábla őrzi, mely csodával határos módon túlélte a háború és a tatarozások pusztításait. Az emléktábla az egykori Eszterházy (ma Puskin) utca 6. számú házának kapualjában található. Itt nyílt meg ugyanis 1932-ben a Sörkatakomba nevezetű söröző, melynek termeit a magyar serfőzés jelentős alakjairól nevezték el, és összegyűjtötték a serfőzés tárgyi relikviáit is. Az első terem Proberger nevét kapta, és berendezték a hajdani mesterrel kapcsolatos tárgyakkal, iratokkal. A söröző, melynek pompás kerthelyisége is volt, sajnos csak a második világháborúig működött. Napjainkban a Pannónia Rt. igazgatósága székel benne, s talán nem is sejtik, hogy nem is oly régen az épületben habzott a jóféle ser és jókedv honolt. A pincéből került elő az a márványtábla, amely a háromszáz éve élt főcéhmester és bíró emlékét ma is őrzi a következő, kicsit régieskedő és cikornyás szöveggel: “Magyar, ki Ázsia síkjairól jött eleid aranyló seritalával legelteted testedet, véssed emlékezetedbe néhai Jakab mester hírét-nevét! 1657-ben született, Properger volt családja nevezetje s a Budavárát 1686-ban ostrommal megvevő Hadasnép felcsersebésze volt. Utóbb, mint Pest Városa Serfőzőmestere ott főzte a sert a Nándorfejérvári Toronykapu-, azután Leopoldus-, ma Váci-utcában az Új Városháza helyén 1869-ig állott Városi Serfőzőházban, a törökkori Bóza Khanéban, ahol a Török Testvér főzte azt 1686-ig. Ő volt a középkori pesti sernevelés újjáteremtője s 1696-ban ő szervezte meg az 1872-ig működött Pesti Magyar Országos Serfőzőcéhet, melynek első Főcéhmestere lett Pest Királyi Szabad Várasnak több ízben Várasbírája volt, meghalt 1711. május 18-án s ott nyugszik az ősi Belvárosi Plébánia Templom általa alapított serfőzőcéhi Flórián-oltára alatt.” Nyugodjon békével jó Jakab mester, a sörivók komlóillatú másvilágán.
Proberger Jakabról még lásd ITT
Fodor Béla
A török kiűzése utáni Pest városának, az újjáépítés és a régi városi jogok visszaszerzése küzdelmes időszakának egyik legérdekesebb, de egyben egyik legellentmondásosabb alakja Proberger (egyes források szerint Properger) Jakab felcser, serfőzőmester, tanácsnok és többszörös városbíró volt. 1686-ban Savoyai Jenő felszabadító seregével érkezett Pest-Budára, ahol felcserként, borbélyként és serfőzőmesterként egyaránt dolgozott, vagyis nemcsak a katonák sebeit kötözte, hanem sört is mért nekik, mégpedig minél hevesebb volt az ostrom, annál bővebben. Miután a keresztény Európa egyesített seregei kiűzték a törököt Pest-Budáról, nem ment tovább a sereggel, nem is tért vissza hazájába, Bajorországba, hanem Pesten telepedett le. Megvásárolta a törökök romba dőlt pesti serfőzőházát, amely a mai Váci utcai Új Városháza helyén állt, saját pénzén újjáépítette, berendezte és megkezdte a serfőzés és -árusítás busás hasznot hozó, és már akkor is nélkülözhetetlen tevékenységét. Övé volt a város egyetlen serfőzdéje, így hamarosan gazdag és tekintélyes polgár lett, akit a budai kamarai igazgató 1688-ban tanácsnokká nevezett ki, megbízva a kamarási teendőkkel, vagyis a városi pénzek kezelésével. Tette ezt annak a tudtával, hogy Proberger ekkor még a nevét sem tudta leírni, igaz, a pénz kezeléséhez elég volt, ha számolni tudott. Ebben az időben éles harc dúlt az éppen csak megszervezett pest-budai polgárság és a városokat hatalmi szóval irányító kamarai adminisztráció között. Az egykor szabad királyi rangú városok vissza akarták szerezni kiváltságaikat, annak is legdöntőbb elemét, az önkormányzatot. Szabadon akartak választani polgármestert vagy bírót, hivatalokat létrehozni és betölteni, adókat kivetni és a befolyt jövedelemmel szabadon gazdálkodni. Proberger akarva-akaratlanul ebbe a harcba csöppent bele, mikor polgártársai 1693 januárjában első ízben bírájukká választották. Szintén ebben az évben lett Buda polgármestere Bösinger Ignác gyógyszerész, aki valóságos polgári engedetlenségi mozgalmat indított, hogy visszaszerezze Buda ősi jogait. Mivel jó kapcsolatban volt Probergerrel, ez az önkormányzati mozgalom Pestre is átterjedt. Ezzel jó tízéves politikai küzdelem vette kezdetét, melyben a budai polgármester és a pesti bíró egyszerre küzdött a bécsi központi kamarával és a helyi budai adminisztrációval, amely minden eszközzel küzdött a városok önkormányzati törekvései ellen. Ennek során többéves rágalomhadjáratba kezdett, hogy Probergert ne válasszák meg többet bíróvá, azzal érvelve, hogy mivel egyedül csak a bíró főzhet sert, a város komoly jövedelemtől esik el, melyeket a nagyobb adók révén lehet pótolni. Ebben volt is igazság, Proberger valóban féltékenyen vigyázott monopóliumára, 1696-ban, hogy előjogait megőrizze, megalakította a város újkori serfőzőcéhét, melynek természetesen ő lett a főcéhmestere. Az egymás ellen uszított városi tanács és a polgárság hamarosan rájött, hogy az ő érdekeit mégiscsak Proberger bíró képviseli, és 1699-től 1709-ig sorozatban őt választották meg bíróvá. Közben Pest-Buda és egy sor, egykor szabad királyi város már összefogva folytatta küzdelmét régi jogaiért. A Habsburg-birodalom az 1700-as évek elején mind nemzetközileg (spanyol örökösödési-háború), mind belpolitikailag (a Rákóczi-szabadságharc kirobbanása) szorult helyzetbe került, ezért a városok követeléseinek már nem állt ellent, hanem tetemes summa lefizetése ellenében I. Lipót császár 1703-ban kiadta kiváltságlevelét, melynek alapján Pest és Buda ismét szabad királyi város lett. Az ehhez kapcsolódó jogok tényleges megszerzése még évekig elhúzódott, elsősorban a kamarai adminisztráció gáncsoskodásai miatt. Ezzel a két város vezetői megalapozták a további fejlődés jogi és gazdasági kereteit. A pesti bírót mégis, továbbra is éles támadások érték sörfőzési monopóliuma miatt, és a közéletbe belefáradt, mintegy hatvanéves Proberger 1709-ben lemondott bírói tisztéről. Nemsokára, 1711-ben, épp abban az évben, mikor Pest és Buda régi kiváltságainak (és jövedelmeinek) teljes birtokába került, melyért Proberger oly sokat tett, a hirtelen megöregedett városbíró elhunyt. Bírói fizetéséből nem lett volna gazdag ember, de a serfőzőműhely szépen jövedelmezett, így feléségére és két leányára szép vagyont hagyott
Emlékét Pesten egyetlen tábla őrzi, mely csodával határos módon túlélte a háború és a tatarozások pusztításait. Az emléktábla az egykori Eszterházy (ma Puskin) utca 6. számú házának kapualjában található. Itt nyílt meg ugyanis 1932-ben a Sörkatakomba nevezetű söröző, melynek termeit a magyar serfőzés jelentős alakjairól nevezték el, és összegyűjtötték a serfőzés tárgyi relikviáit is. Az első terem Proberger nevét kapta, és berendezték a hajdani mesterrel kapcsolatos tárgyakkal, iratokkal. A söröző, melynek pompás kerthelyisége is volt, sajnos csak a második világháborúig működött. Napjainkban a Pannónia Rt. igazgatósága székel benne, s talán nem is sejtik, hogy nem is oly régen az épületben habzott a jóféle ser és jókedv honolt. A pincéből került elő az a márványtábla, amely a háromszáz éve élt főcéhmester és bíró emlékét ma is őrzi a következő, kicsit régieskedő és cikornyás szöveggel: “Magyar, ki Ázsia síkjairól jött eleid aranyló seritalával legelteted testedet, véssed emlékezetedbe néhai Jakab mester hírét-nevét! 1657-ben született, Properger volt családja nevezetje s a Budavárát 1686-ban ostrommal megvevő Hadasnép felcsersebésze volt. Utóbb, mint Pest Városa Serfőzőmestere ott főzte a sert a Nándorfejérvári Toronykapu-, azután Leopoldus-, ma Váci-utcában az Új Városháza helyén 1869-ig állott Városi Serfőzőházban, a törökkori Bóza Khanéban, ahol a Török Testvér főzte azt 1686-ig. Ő volt a középkori pesti sernevelés újjáteremtője s 1696-ban ő szervezte meg az 1872-ig működött Pesti Magyar Országos Serfőzőcéhet, melynek első Főcéhmestere lett Pest Királyi Szabad Várasnak több ízben Várasbírája volt, meghalt 1711. május 18-án s ott nyugszik az ősi Belvárosi Plébánia Templom általa alapított serfőzőcéhi Flórián-oltára alatt.” Nyugodjon békével jó Jakab mester, a sörivók komlóillatú másvilágán.
Proberger Jakabról még lásd ITT
Fodor Béla
(Forrás :Honismeret)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése