ZÓRÁD 100--KIÁLLÍTÁS A PETŐFI IRODALMI MÚZEUMBAN

Zórád Ernő: kultúrélmény az egész családnak Zórád Ernő grafikus, képregény-rajzoló, festőművész 2011. október 16-án ünnepelné 100. születésnapját, e jeles jubileum arra inspirálja mindazokat, akik tisztelték őt munkássága, személyisége okán, hogy minél méltóbban és minél több helyütt emlékezzenek meg róla. A család által létrehozott alapítvány pedig nem kis feladatot vállalt magára: koszorúba fűzi az egyes eseményeket, és ezzel egy olyan, egészen 2012. október 16-áig tartó program-sorozatot hoz létre ZÓRÁD 100 néven, mely közel hozza Zórád Ernő munkásságát a gyermekekhez, felnőttekhez egyaránt, közkinccsé téve azt itthon és külföldön. Hiszen valóban kivételes – és sajnos méltatlanul kevéssé ismert – kincs, amelyet Zórád Ernő létrehozott. A szervezők sok szeretettel várnak mindenkit a Petőfi Irodalmi Múzeumba – „A képíró Zórád” című kiállítás ünnepélyes megnyitójára, mely egyben a programsorozat nyitókiállítása is. A Zórád Ernő a művészeti nevelést a gyerekeknél kezdte (mesekönyvek, diafilmek), történelmi és irodalmi képregényeket rajzolt a serdülőknek; akvarelljeivel, Krúdy Kalendáriumával és Irodalmi Pantheon sorozatával maradandót alkotott az irodalmat, művészetet kedvelők számára, és együtt emlékezett az idősebbekkel egy letűnt világra a Tabán-képeken keresztül. Önmagáról: Saját elmondása szerint a képregény műfaját eleinte utálta és lenézte, kényszerűségből kezdett vele foglalkozni; mégis, miután felismerte, hogy „a képregény az alkalmazott grafika lehető legnehezebb műfaja", annak talán legelismertebb és legnagyobb hatású hazai képviselőjévé vált, nagy szerepe volt a művészi értékű képregény kialakításában. Élete és munkássága: Zórád felvidéki, elszegényedett, középnemesi családból származott. Családjának 1918-ban, Csehszlovákia létrejöttekor el kellett hagynia Nyitrát, és felköltöztek Budapestre, a Tabánba. Kiemelkedő rajztehetsége korán megmutatkozott, 1927 és 1929 között az Iparművészeti Iskolában tanult Haranghy Jenő tanítványaként. Évfolyamtársa volt Ehrenfeld Miklós és Tóth Imre, akik később Michel Gyarmathy és Amerigo Tot néven váltak ismertté. Zórád a második világháborúban a lovastüzérségnél szolgált Galíciában. A háború után kezdett a sajtóban dolgozni, először a Parragi György vezette Magyar Vasárnapnak, majd a Pesti Izének is rajzolt grafikákat, karikatúrákat. E lapok megszűnése után, 1951-ben került az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalathoz, ahol kezdetben címlapokat rajzolt a Füles rejtvénymagazinnak. Első képregénye, a Karl May regényéből készült Winnetou 1957-ben jelent meg. Ezt a munkáját egyáltalán nem tartotta sokra (mint mondta, „minden utálatom meglátszott rajta"); jelentősége abban áll, hogy ez volt az első magyar szóbuborékos képregény, azelőtt ugyanis Magyarországon csak képaláírásos történetek jelentek meg. A következő évtizedekben számtalan képregényt rajzolt (főként Cs. Horváth Tibor szövegíróval), amelyek a kor szűkös lehetőségei miatt csaknem mind irodalmi művek adaptációi voltak és néhány oldalas fekete-fehér folytatásokban jelentek meg különböző magazinokban. A hetvenes és nyolcvanas években néhány munkája teljes füzetekben, akvarellel színezett, nagyalakú albumokban, egész oldalas festményekkel gazdagítva látott napvilágot (1975-ben a Winnetout is újrarajzolta); ezek a füzetek – jobbára szintén irodalmi adaptációk és történelmi képregények – ma a gyűjtők féltve őrzött kincsei. Zórád alkalmazta először 1970 körül a kollázs-technikát, ami védjegyévé vált: a korhangulat megteremtése érdekében metszeteket, fényképrészleteket helyezett el a rajzok között. Rendkívüli grafikai tudása mellé széles körű műveltség párosult, ennek köszönhetően mindig hitelesen tudott megrajzolni letűnt korokat, a történelmi személyeket és helyszíneket igyekezett a legapróbb részletekig hűen visszaadni. Vallotta, hogy egy képregény-rajzolónak mindent tudni kell, minden tudományterületen jártasnak kell lenni ahhoz, hogy hitelesen mutathassa be a művének tárgyát. Olyan művész volt, aki nem leereszkedett a lenézett műfajhoz, hanem a képregényt emelte művészi színvonalra. Zórád nem csak a képregényben alkotott maradandót, 1952-től kezdve számos diafilmet készített, magazinokat, könyveket illusztrált. Sok illusztrációt készített kedvenc írói, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, és Móricz Zsigmond műveihez. Eredeti hivatásának, a festészetnek sosem fordított hátat, akvarelljeiből többször nyílt kiállítás (először 1947-ben Budapesten), itthon és külföldön egyaránt. Mesterien bánt a vízfestékkel és annak fedőfestékes változatával, a gouache-sal. Legismertebb és talán legszebb képsorozatán az 1930-as években lebontott bohém Tabánt örökíti meg (a képeket évtizedekkel a városrész lebontása után, egykori vázlatai alapján és emlékezetből festette). Művei Balassagyarmaton és Ipolyságon a Városi Képtárban láthatók. Zórád Ernő 2000-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, a Budavári Önkormányzat a „Budavár Díszpolgára” címet adományozta neki. Cím: 1053 Budapest, Károlyi M. u. 16. (Megközelítés: a Ferenciek terétől 5 percre.)