Krausz Lipót Mélypincéje a Fehérsas és Görög utca sarkán írók, költők, festők ,operaénekesek kedvenc kocsmája volt. Jártak ide művészek és művészetpártólók egyaránt kiszáradt gégéjüket jóféle csopakival, szikrai kadarral locsolgatni. Poldi bácsi maga is nagy művészetpártoló hírében állt, képes volt Zórád Gézát , a festőt (Zórád Ernő nagybátyját) sokáig grátisz etetni-itatni, annak fejében, hogy becsalogassa vendéglőjébe Krúdy Gyulát. A művelet végül is teljes sikerrel járt, Krúdy törzsvendég lett , még a vendégkönyvbe is firkantott pár sort. Ebből a vendégkönyből szemezgetünk a közeljövőben néhány boros hangulatban keletkezett beírást.
Gondolatok a haldokló Tabánban
Szép menni előre izmoson és bátran,
keresztül gázolni, ha kell barbáran
hemperegni és égni olthatatlan vágyban,
mint a duhaj Jókedv, tabáni kocsmában.
A Mélypince borát Ősduhajként inni,
a világ fájdalmát feledni, nevetni;
szépasszony szemében örömtüzet lelni,
szerelmet is adni s néha boldog lenni..
Oly rövid az élet, örülj hát a mának,
a jó Poldi bácsi nektáros borának,
hangulatos dalnak, szilaj muzsikának,
zokogó hegedű nemes bajnokának…
Legyen szíved arany, derűs a humorod,
vegyél mindent könnyen, kevesebb lesz gondod.
Nem földi gazdagság az, ami boldogít,
óh , néha nagy teher lealáz a porig!
Lobogjon a szíved, mint erős hit lángja,
légy vágyaid ura,de ne légy szolgája!
Ne rakjál bilincset soha soha másra,
mert a bilincs a rabság, a lélek halála!
Vén Tabánt már bontják, vén Tabánt temetik,
az öreg házakat lassan széjjel szedik..
De hiába bontanak az acél csákányok,
ha vérzik a szívem ,mégis hozzád járok!
Bpest 1933 június hó 20-án
Kovács László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése