MÁKSZEMEK.
Ez a világ, e földi élet
Mi más az ifjúnak s a vénnek!
Előbb arany /, utóbb csak talmi,
S a vége az, hogy meg kell halni...
II
Szomoru-vígság földi létünk'
Csak akkor lettünk boldogok,
A midőn épen elvesztettünk
Egy földi paradicsomot...
III
T. Georginának
Ugy tetszik, mindent elfeledtem.
Mögöttem minden ellapuit.
Ha visszanézek, egy kietlen
Szomorú sivatag a múlt.
Csak a te képed él még benne
Csodás, ködös távolba, mint
A Saharában, messze, messze,
A még kilátszó piramíd,
Mit cl nem ér a fáradt vándor,
De képe lelkén megmarad
Még akkor is. lm teste már por
A föveny szemfödél alatt. ..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése