Vasárnapi Újság 52. évfolyam 30.szám 1906 július 29
Egy fejlődő, gyarapodó, viruló nagyváros olyan, mint egy tenger, a mely állandóan — dagályban van. E tenger hullámai kőből valók.
Hatalmas épületek, templomok, paloták, bérkaszárnyák és mennél elevenebb, lendületesebb a fejlődés, a kőhullámok a n n ál sűrűbbek és annál nagyobbak. Város, a melynek a fejlődése erősebb lendületű, gyorsabb és merészebb lenne, mi nt Budapesté, alig van Európában. Ez a háztenger oly hamar és oly széles terjeszkedéssel nőtte ki az eredeti medrét, hogy immár azt se lehet tudni, hogy melyik is volt hát ez az eredeti medre. A fejlődésnek állandó és rohamos dagálya szinte negyedszázadonként megduplázta ezt a várost, terjedelemben is — magasságban is. A földszintes házak helyén emeletes paloták teremtek és mindig több három- meg
négyemeletes há z at kellett építeni, mi nt a hány földszinteseket lebontottak.
Ez a szétáradása a városnak a fizika szabályai sz e r int indul t. A kőhullámok először is azt a tájat borították el, a melyik — alacsonyabban feküdt. A sikvidóket. A balparti városiéi, a lapos földön épült pesti oldal n ő t t, tágult, terjeszkedett, házzal borítva el mezőt, homoksikot, mocsárföldet. A hullámos földü, hegyek
oldalára kapaszkodó Buda a fejlődésben nem tudott lépést t a r t ani vele. A pesti oldalon már szinte végtelen rendekbe sorakoztak a sok emeletes, tornyos p a l o t á k: Budán még háborítlanul szerénykedtek a mohos tetejű, régi apró há z ak, a Gellért-hegy lejtője meg t i s z t á ra falu volt, szórványosan meghintve félig a sziklába ásott törpe vityillókkal. Mintha csak aludt volna az egész h e g y; a fején is ott volt a h á l ósipka : a czitadella.
De n é h á ny esztendővel ezelőtt ezen a pa rton is beköszöntött a dagály. Talán abban az időben, a mikor a magyar király gyönyörű
új palotája odakerült koronának a Vár-hegy homloká r a. Buda egyszerre csak versenyt kezdett épülni Pesttel és a Vár-hegy mellett a szomszédos Gellért-hegyet is munkába vette a ha l adá s. Pr epa r á l t ák arra, hogy város legyen belőle. A Duná ra néző meredek olda l á ról a veszedelmesen kiugró sziklatömböket, a melyek közül n é ha egy-egy le is szokott z u h a n ni — leberetválták. Északi lejtőjén az erdőt ligetté fésülték és a zöld hegyoldalt szelid emelkedésű csavargós s z e rpent in-út fehér szalagjával ékesítették.
A hegy tövében ha t a lma s, diszes karos lépcső alapján gyönyörű pa rk t e rme t t, a melyet immár az elhordott viskók helyén emelkedett pompás paloták szegnek. A mesterséges vízesés fölött, félkörbe sorakozó oszlopok körül SzentGellért szobra t ekint a körüle t ámadó új világra, a melyet a két új hid ere táplál élettel,elevenséggel.
A Gellért-hegy régi, bozontos egyszerűsége, elhagyatottságának vadsága ós falusias romantikája nagy részében immár a mú l t é. A mi még megvan belőle, azt is nagy falatokban nyeli el a j e l en. A Gellért-hegy megszűnt táj l e n n i: immár város l e tt belőle. Töretlen h á t á ra r á ül az egyre terjeszkedő Budapest és elborítja a
maga mozgalmasságával, elevenségével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése