MAGYAR VILÁGHIRADÓ 404, ÉS 510 SZÁMAIBÓL

VIRTUÁLIS SÉTA A HAJDANVOLT TABÁN UTCÁIN

Világörökség része lehetne napjainkban a Tabán, ha a borászatáról is ismertromantikus hangulatú városrészt nem bontották volna le már a XIX. század végén és a XX. század elején. Amit a II. világháború meghagyott azt Rákosi tüntette el. Civilek és városvédők egy csoportja most részlegesen visszaállítaná a kerület bortermelői-és fogyasztói kultúráját.

A hajdanvolt Tabán házai és templomai 1900-ban. (Fotó: Profila.hu)
Egy romantikus hajdanvolt budai városrész nyomában

A török kiűzése során csak a XVIII. század elején lett ismét arra mód, hogy újra beépítsék a Gellért-hegy és a Vár-hegy közötti 1541-től Tabánnak nevezett lankákat. (A városrészt korábban Hosszú Külvárosnak, Kis Pestnek, Alhévíznek, Szent Gellért falvának, Kelenföldnek majd Rácvárosnak hívták.) Az épületállományában organikusan gyarapodó kerület bár a kora újkori Buda egyik legfontosabb közlekedési csomópontjává nőtte ki magát, ám a szerb-dalmát településszerkezetből adódóan lényegében komoly gátja lett a Duna-parti város európai arculatának kialakulásában. Valószínűleg a pénztelenségnek volt betudható, hogy az 1810-es nagy tabáni tűzvész kínálta szanálási és bontási lehetőségek ellenére, a városrész Pesttel ellentétben nem tudott újjászületni József nádor vezetése alatt-, pedig 1831-ben Mednyánszky Alajos szépíró a területet már bekapcsolta volna a két kilométer hosszú Duna-parti nemzeti szoborkert-panteonjába is. Korner Frigyes szerint az 1858-ban újjáépített rácok lakta negyedben már közel ezer kispolgári léptékű ház állt. Az utcahálózat átalakulását leszámítva a városrész általános képe ugyanolyan maradt, mint a tűzvész előtt: a festői hangulatú kerületet továbbra is a kanyargós, szűk utcákkal, sikátorokkal és zsákutcákkal tagolt aprótelkeken álló földszintes vagy egyszintes (néhol kétszintes) épületek jellemezték.


A kerület első jelentős ráncfelvarrására 1873. március 5-ig kellett várni, amikor is a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 376 ezer forintból megbízta Buzzi Bódog és Kéler Napoleonépítészvállalkozókat, hogy fedjék le a 21 kilométer hosszú bűzös és koszos Ördög-patak Tabánon átfutó 5 kilométeres részét. A félkész műtárgyat azonban szó szerint elmosta az 1875. június 26-i óriási felhőszakadás-, ami a korabeli tudósítások szerint mérhetetlen pusztítást okozott. “Az Ördög-árok régebbi boltozata több helyen beszakadt: a rajta épített házak a lakókkal együtt elsodortattak és eltemettettek; az árvíz tartama alatt a Vérmező és Kelenföld síktengernek látszott.” A károkat 3.113.024 korona 90 krajcárban állapították meg, ami több mint a nyolcszorosa volt az 1873-ban a baj megelőzésére tervezett összegnek. A Városmajorig terjedő szakasz befedésével végül is 1878 májusában készült el a két kivitelező, ám a teljes meder befedését orosz hadifoglyokkal fejeztették be 1916-1918 között. Budapest ostromának kilátástalan, utolsó szakaszában az Ördög-árok neve a hadtörténetbe is bekerült. A Buda elfoglalásáért vívott elkeseredett harc során aVannay László-féle riadózászlóalj a csatornán keresztül előtörve tudott egy szovjet lőszerraktárt felrobbantani. 1945. február 11-én pedig a német és a magyar parancsnokság 500 fős bekerített rohamcsapatával szintén innen tört ki a Pilis felé, hogy csatlakozhassanak csapattörzseikhez.


A higiénia javulásának, a Gellért-hegyen fecskefészkekként megbújó barlanglakások betömködése, illetve a telkek és viskók állami kisajátításának köszönhetően 1878-ban végre elkezdődhetett a városrész Duna felé néző részének teljes átépítése, ami több mint 64 ezer négyzetmétert ölelt fel. Ennek érdekében 1890-ig 116 lerobbant állagú házat bontatott el a Fővárosi Tanács. A folyóparti bérházépítési munkálatoknak köszönhetően a kerületbe számtalan író, költő, festőművész, politikus, építész, politikus és szerelmetes lelkű dzsentri és katonatiszt költözött be, akik anyagilag pár évtized erejéig felfuttatták a modernizálásra váró terület kiskocsmáit, borozóit, éttermeit, tiltott szerencsejáték-barlangjait és a prostitúciónak helyet adó bordélyokat. Lenkei Ákos munkájának köszönhetően most házszámpontos interaktív térképek segítségével nézzünk körül, hogy milyen lehetett az 1908-ban elfogadott teljes városrész-átépítési terv (XLVIII. sz. törvénycikk) bejelentése előtt a régi Tabán utcáin sétálni.


A Tabán utcaszerkezete 1887-ben és napjainkban (Grafika:Falanszter.blog.hu)
Attila utca, majd körút
A városrész keleti oldalát a Duna, a délit a Rudas fürdő és a Gellért-hegy északi lankáin futó Orom utca; a nyugatit a Sánc, a Czakó és a Naphegy utcák; az északit pedig a Szent János tér, a jelenleg Váralja utcának hívott Logodi utca és a Nagyrondellához vezető Sándor (ma Sándor Mátyás) lépcső zárta le. Ha a Szent János tér felől közelítettük meg a Tabánt, akkor két, egymás mellett nem szabályosan futó hullámos ívű utcán juthattunk el a főváros vigalmi negyedeként funkcionáló kerület központjába. Míg az északabbra futó Attila utca a Szarvas (később Szebeny Antal) térbe, addig a befedett Ördög-patak felett vezetett Árok utca a majdnem szabályos négyszög alaprajzú Ferenc (később Bocskai István) térbe futott bele.

Az Attila utcát többnyire földszintes, 3+1+3, 4+1+4 vagy 5+1+5 tengelyű puritán küllemű házak és vendéglők (Vörös Béka, Attila, Palota stb.) jellemezték. A Hauszmann-féle palotaátépítést megelőzően a 1600 négyszögöles Horváth-kertben álló Ságody Józseftervezte 1200 férőhelyes Nyári Színkört a fővárosi Tanács 1879-ben nemcsak felújíttatta, hanem a parkot a lakosság számára meg is vásárolta az egymással torzsalkodó Horváth családtól. Räde Károly tervei szerint a közparkot 1924-ben modernizálták a kor elvárásainak megfelelően. A tér vár felőli hajlatában állt a Kertnler Gusztáv vezetésével 1878-ban közadakozásból felhúzott egyszintes Tornacsarnok, ami az utca túloldalán átadott Werbőczy István (ma Petőfi Sándor) Állami Főgimnázium diákságát is kiszolgálta. A szerény küllemű létesítményt 1941-ben bontották le a park megnagyobbítása érdekében, a mellette álló Nepomuki Szent János szobrot ellenben a kommunizmus ideje alatt tüntették el.
A Palota tér
A Palota (ma Dózsa György) tér két oldalán, a várba induló szerpentint közrefogva 1898 körül adták át a Magyar Királyi Darabont Testőrség két teljesen egyforma két-két kupolában végződő sarokrizalitos épületét. Míg az északabbra álló kétszintes ingatlanba a gróf Fejérváry Géza vezette testőrség kapitányságát, addig a délebbre állóba az elit alakulat laktanyáját költöztették be. Annak ellenére, hogy az 1944-45 ostrom során a két 3+9+3 tengelyű épület kijavítható károkat szenvedett, politikai okok miatt Rákosi Mátyás inkább a lebontásuk mellett döntött. Hűlt helyét találjuk Kabon József egykori palotaőr 1880-ban nyitott "Burgzsandár" kocsmájának is, ahol egy forintért lehetett kóstolgatni a királyi lakomák maradékát. (Ferenc József mindig sietősen és keveset evett, viszont ha ő befejezte, az egész vendégseregnek ott kell hagynia az asztalt. A roskadozó, jóformán érintetlen tálak így kerültek a kockás abroszú Attila úti kisvendéglő kuncsaftjai elé.) A darabont testőrségi épületek helyén ma két 1950-es években átadott háromszintes lakóház áll. Egyébként a Horthy-korszak ideje alatt a kaszárnya előtti területen épült fel az egykori Árok, Ív és Aranykakas utcák kereszteződésében Budapest legnagyobb szökőkútja is-, amit a Magyar Kommunista Párt szintén az enyészet martalékának ítélt.


Balra a Magyar Királyi Darabont Testőrség kapitánysága, jobbra pedig laktanyája 1904-ben. A két épület között látható Palota tér és királyi palota közötti szerpentin még nem épült meg (Fotó: Profila.hu)


Az 1925-ben átadott Bethlen-udvar. A háttérben jól láthatók a testőrségi paloták (Fotó: Fortepan.hu)


Az 1920-as évek közepén átadott tabáni szökőkút. Balra a testőrség laktanyája, jobbra a Bethlen-udvar (Nagy Zsolt Levente gyűjteményéből)


A második világégés utáni időszakot csak az 1925-ben átadott Bethlen-udvar élte túl. A hatemeletes bérház az állami lakásépítési program keretében épült fel a Bethlen-kormány rendeletére. Neuschloss Kornél és Gyenes Lajos tervezők visszafogott neobarokk stílust választottak a 148 lakást befogadó manzárdtetős épületnek. Az asztalos- és üvegesmunkák, a lépcsőházi vaskorlátok, a külső kőfaragványok cseppet sem pazarló módon elegánsak, az udvari és folyosóburkolatok tetszetősen egyszerűek, ezért a „rossz minőségért” biztosan sokan elcserélnék a szocialista építőipar csodálatos vívmányait. Az 1907-től villamosközlekedést is lebonyolító Attila utca a Tabán szívébe, a Szarvas térbe futott bele.


A Szarvas tér északi része 1902 körül. Balra az Arany Szarvas fogadó. Középen a Felső-palota utca, amit az átalakított Új Várkapu zár le. A szemben lévő épületeket Rákosi parancsára rombolták le. Jobbra az Apród utca, a felépült Parlament, illetve az Ybl-kioszk sziluettje (Fotó: Vasárnapi Újság)
A Felső-palota utca
Az Attila utcát leszámítva a Szarvas térről további hat girbegurba nyomvonalú utcácska futott ki a szélrózsa minden irányába. Az északra futó Felső-palota utca a királyi várkert bejáratához, az Új Kapuhoz (das neue oder Burg Thor) vezetett, amelynek történelmi érdekessége csak annyi volt, hogy József nádor feleségének, a gyermekágyi lázban 17 évesen elhunyt nagy magyarbarát Alexandra Pavlovna Romanova temetési menete itt haladt át 1801-ben. A királyi palota átépítésével megbízott Hauszmann Alajos 1896-ban szüntette meg a palota és Tabán közötti átjárás lehetőségét. A klasszicista stílusú főkaput homorú ívben befalaztatta, hogy helyére egy díszes vaskorláttal közrefogott ülő pózban megmintázott Aphrodité szobrot helyeztethessen el. Az alkotást két obeliszkben végződő, a homlokzati síkból kiugró páros oszlop „védte”. Annak ellenére, hogy a bronzszobor és rusztikázott támfala szerencsésen túlélte az 1944-1945-ös ostromot, Rákosi Mátyásutasítására az emlékművet és a mívesen megmunkált kertfalat 1948-ban lerombolták.




A Hauszmann által átalakított Új Várkapu és a királyi kertben Erzsébet királyné kérésére felépített magyaros stílusú parasztház (Fotó: fszek.hu)
A királyi várkert

A térkompozíció mögötti területen nyúlt el az Ilselmann Keresztély és az ifjabb Pecz Ármin főkertészek tervezte romantikus hangulatú királyi kert, amelynek aljában aHauszmann Alajos tervezte fedett folyosókon megközelíthető 1220 négyzetméter nagyságú üvegezett tetejű télikert és a díszes oromzatú egyszintes kertészház állt. Az épületegyüttest a palota stílusához igazodó lépcsőpavilonon keresztül lehetett megközelíteni. Innen egyenes út vezetett fel a Ferdinánd kapuig, amit többek között Róna József és Ligeti Miklós szobrai, faragott kerti pavilonok, padok, illetve tó-és szökőkút-együttesek szegélyeztek. Közvetlenül az északi (Ferdinánd) kapu mellett tört az ég felé a díszes ballusztráddal megkoronázott öblös kancsóra hasonlító Buzogány-torony is, ami akkor még fele olyan nagy volt, mint mai álközépkori lőrésekkel megmagasított utódja.


A magyarosan berendezett várkerti Sissi lakosztály (Fotó: Magyar Bútor)


A toronytól a Várbazár felé elfordulva juthatott el a nagyközönség az orchideák és azáleák termesztése miatt nemzetközi hírt elért angolkert felé. Itt a lombok és futórózsák mögé elbújva „pihent” 1948-ig Erzsébet királyné személyes kérésére 1898-ban, a Várépítési Bizottság dokumentumai szerint 1902-ben átadott magyaros stílusú „parasztháza” és a közvetlenül mellette kialakított hűs hegyi patak vizével éltetett sziklakert és grotta is. A díszes kőlépcső és teraszok köveit és alpesi növényeit Witzel Nándor főkertész egyébként egyenesen az Alpokból szállíttatta ideáig. Hauszmann a kerti lak építésénél nemcsak az itt fellelt Zsigmond-korabeli kaputorony maradványait restauráltatta, hanem egyes falszakaszait is felhasználta Sissi pihenőházánál. Az épületasztalosi munkákat Neuschloss Károly és fia készítette el. A kommunizmus ideje alatt elpusztított, kivágott, „sóval behintett” és négy méterrel lecsökkentett csaknem 30 ezer négyzetméter nagyságú egykori királyi kertnek már csak egyszer adódott lehetősége dicső múltját felmutatni: a Kőszívű ember fiai című filmben innen rohamozták meg az 1848-49-es magyar baka-és huszárruhákba öltözött statiszták a Heinrich Hentzi védte budai várat.


A Várkert egyik grottája 1919-ben (Fotó: fszek.hu)
Az Apród utca
A Szarvas tér északkeleti sarkából kiinduló Apród utca az Ybl Miklós tervei alapján 1879-ben átadott Várkert-kioszk (a királyi palota ivóvízellátásért felelős szivattyúgépház) épületét körülölelő nyújtott trapéz alakú kis parkba futott bele. Az utca baloldalán álló rokokó épület ugyanolyan domború ívvel követte a Szarvas tér behorpadó alakját, mint a mellette álló Felső-palota utca sarkán ma is álló Arany Szarvas-ház. A Sághy Ferenckezdeményezésére 1811-ben átalakított irodalmi szalonként is működő kocsmában dolgozta ki Vitkovics Mihály és fivére Vitkovics Jovan tabáni pópa a modern szerb ábécét és nyelvtant. Kétszer (1810, 1814) is időzött körükben a Rác és a Rudas fürdőben gyógyulást kereső Vuk Karadžić filológus, akinek a hatására Johann Wolfgang von Goethe elkezdett szerbül tanulni. Az emelet állandó lakója volt Jakov Ignjatović budai főjegyző, „a szerbek Jókaija”. A jeles társaságot természetesen a Habsburg-birodalom többi híres irodalmára és költője is gazdagította alkalmanként: Batsányi, Kölcsey, Kazinczy, Berzsenyi, Bajza, Vörösmarty, Toldy Ferenc; a horvát Matija Petar Katančićköltő, illetve a román irodalom és történetírás két nagysága is: Samuel Micu-Kleintörténész-filozófus és az első latin-román-magyar-német nagyszótár szerkesztője Petru Maior. Ez a gazdag hímzésű irodalmi élet 1845 környékén feslett ki, amiről a korabeli Hölgyfutár újság azt írta, hogy a Pertl István vezette Szarvas kávéház már azoknak a gyülekezőhelye, akik a vasárnap reggeli mise helyett inkább az Ördög Bibliáját lapozgatták: "Egy pár filiszterileg gépszerűes dominóhős üldögélt a gyér asztalok egyikénél, phlegmatico-mathematicus képekkel számítgatva ujjaikon filléres nyereség- vagy veszteségeiket. Kiváló példányai ma csupán fővárosunkban lelhető mintapolgároknak, kik... fejvakarva borzadoznak ama rettentő csapás ellenében, miszerint a magyar szó Buda városában is széltében lábacskára kapogatni kezdeget."
Az Apród utcán tovább haladva baloldalt áll az anyák megmentőjének tartott Semmelweis Ignác copf stílusú egyszintes szülőháza, amelyben egykor a család Fehér Elefánthoz címzett szatócsboltja, manapság pedig az Orvostörténeti Múzeum működik. Az épülettel szemben bóbiskolt a szűk sikátorokkal átszőtt három középkori hangulatú épületből összenőtt Hét Választó Fejedelemhez címzett fogadó-komplexum, amelynek kétszer is vendége volt a Brunszvik-lányok miatt Martonvásárra udvarolni járó Ludwig van Beethoven egy helyi legenda szerint. A második emeleten a leghíresebb pálos íróként ismert, és a magyar ódaköltészet első mesterének tartott Virág Benedek almaillatú szobája nézett farkasszemet a budai várral. Az öt apró udvarú épületből napjainkra csak a déli és a keleti épületszárnycsonkok maradtak ránk, amelyekben manapság a Tabán Emlékkiállítás és Dokumentációs Központ és a Tabáni Terasznak nevezett étterem működik.
Az egykori Virág Benedek otthonának is helyet adó egykori Hét Választó Fejedelemhez címzett fogadó 1933-ban (Fotó: Fszek.hu)

Döbrentei Gábor egykori lakóháza 1933-ban (Fotó: Tabáni Múzeum)


Lyka-palota, és a ma még álló Ybl-kioszk és Várbazár 1902-ben (Fotó: Profila.hu)
Az Ybl Miklós tér déli oldala

A Tabán északi részét az Apród utca 4. szám alatt álló zárt sarokerkélyekkel díszített romantikus stílusú ház zárta le, amelyet reformkori lakójáról, az irodalmi és színházi élet megújításában jeleskedő Döbrentei Gábor akadémikusról neveztek el. Az épület helyén napjainkban égerfák ölelte füves foghíj a pofátlan parkolásra áhítozó autósokat „fogadja”, pedig anno itt működött az Ybl Miklós nagybátyja által üzemeltetett Arany Perec fogadó, amely alapvetően egy piciny szuterén volt. A tér dél térsíkjának másik épületének anyagi költségeit a gazdag görög kereskedőktől származó Lyka Döme finanszírozta, aki az országos hírű Lyka Károly művészettörténész testvére volt. A Steindl Imre tervezte 1893-ban átadott háromszintes palota lényegében annak az 1878-as Tabán átépítését sürgető programnak köszönhette létét, amely első lépcsőben a városrész 74 méter széles Duna-parti területének átépítésére vonatkozott. A díszes sarokkupolás épület első emeletén lakott Liszt Ferenc barátja Eckstein Rezső nyugalmazott budai főbíró, aki világhírű zongora-virtuóz barátjának magyar nemesi címet könyökölt ki Pest vármegyétől. A másodikon ellenben már Frankenburg Adolf akadémikus koptatta a hajópallókat, aki nemcsak Petőfi Sándort karolta fel pesti tartózkodása alatt, hanem 1841-től gúnyos szatírákat is írt a császári udvarról Kossuth Lajos Pesti Hírlapjának. A háromszintes épület az 1944-es angolszász bombázások során pusztult el teljesen, helyén ma egy szörnyű ronda hatemeletes betontömb áll, amely a Nestlé magyarországi főhadiszállása.


Jamrik Levente


forrás :falanszter.blog.hu

Gellérthegy. Tabán, rác templom anno 1945

TABÁN A TÖRÖK IDŐKBEN (ÚJSÁGCIKK 2004-BŐL)

Evlia Cselebi útleírásának megértéshez segít a 2004-es újságcikk A Tabán Múzeum kiállításáról:

Evlia Cselebi

A TÉMÁHOZ KAPCSOLÓDÓ ÍRÁSOK 

1  Parkok és kertek Pest-Budán

2. Tabáni török fürdők

3.Régészeti kutatások a Rác-fürdő és a törökköri Tabán területén

EVLIA CSELEBI :TABÁN LEÍRÁSA

A XVII. századbeli híres török utazónak, Evlia Cselebinek az utóbbi években előkerült, tíz vaskos kötetre menő útleirásából, melynek a czíme : a VI. kötet s részben már az V. kötet is Magyarországon tett utazásait foglalja magában. E magyarországi utazások leírásának magyar fordítását tartalmazza e könyv.

Evlia Cselebit méltán híres utazónak mondják, mert a régi utazók közül csak az arab Ibn Batuta és az olasz Marco Polo hasonlíthatók hozzá, akár munkáinak terjedelmét, akár azok érdekességét tekintsük.

Mielőtt Evlia Cselebi útleírásáról szólnánk, előzetesen egy-két szóval elmondjuk az író élettörténetét is, amennyire ezt a munkáiban szórványosan elejtett adatokból összeállíthattuk


A könyvről bővebben ITT


A 400 született török utazóról a Tabán Múzeum május 22-én konferenciával és kiállítás megnyitásával emlékezett meg.


Evlia Cselebi Tabán leirása:

 243

 244

245

 246

 247

248

Serfőzdék a régi Pesten, Budán és Óbudán

A mai Budapest elődvárosai, a hegyvidék, a síkság és a Duna találkozásánál fekvő Óbuda, Buda és Pest területe már az ősidők óta lakott. Önálló sörfőzéssel a városegyüttes azonban csak a 12. század óta rendelkezik. II. Géza ekkor telepítette le a johannitákat, a Szent János Lovagrend tagjait. A lovagrend kórházat épített, amelyhez sörfőzde is tartozott. Az itt főzött ispotályos sör elsősorban a betegek ellátására szolgált, de persze a lovagok maguk sem vetették meg a jóféle seritalt.

A török hódoltság korában a mai Váci utcában működött a Boza háné azaz „A sör háza”, ahol a sörfőzde mellett kocsma is volt. Kétes hírű hely lehetett, 19. századi átépítése során egyes helyiségeiben elásva kocsmai viták során elhunytak maradványaira bukkantak.

A török kiűzése után 1687-ben Proberger Jakab nyitott sörfőzdét Első Pesti Serfőzőház néven. (Emlékét őrzi a Serház utca.) A Pesti Magyar Serfőző Céh 1696-ban alakult meg. 1815-től pedig már két modern serfőzde is működött, a Mayerffy- és Petz-féle. Majd az 1840-es évektől a Tüköry-féle, később a Honnauer és Schmidt családok is híressé váltak sörfőzésükről.

Budán 1498-1539 között működött serfőző céh, viszont sört egészen az 1820-as évekig főztek a Tabáni Serfőzőházban, illetve a Rácvárosi Serfőzdében.

Óbudán a török utáni időkben  az 1723 és 1776 közötti években a gróf Zichy család főzette a sört. Az itt főzött sört a Mókushoz, a Lövőházhoz, a Tocsogóhoz, a Kerékhez és a Rákhoz címzett községi italmérésekben lehetett kapni.

A 19. század második felétől azután fellendült sörfogyasztás. A sört mérő vendéglátóhelyek népszerűségének növekedésével a nagy rendezvényeken, kiállításokon mind nagyobb teret nyert a sörgyártás és -értékesítés bemutatása, reklámozása. A három város egyesülése után az 1885-ös országos, majd az 1896-os millenniumi kiállításon a nagyobb serfőzdék már saját sörcsarnokokat állítottak fel, ahol termékeiket bemutatták. A magukra valamit is adó gyártók általában két-három féle világos és egy-két féle barna sört is készítettek.

Forrás :Serteperte

KRÚDY ELALUDT-MÓRICZ ZSIGMOND NEKROLÓGJA

Krúdy elaludt Írta: Móricz Zsigmond

Még alig tíz napja, tizenkettő. Ennek a szennyes tajtékú mának fodor hulláma összesodorta a csónakunkat, s egymás mellett kötöttünk ki egy füzesben: már a klubban.

Örömmel ültünk össze, mint otthon az úri cserkelők, akik bokorba akasztják a fegyvert, hogy a Tisza-kanyarodóban együtt süssenek nyáron kecsegét.

– Gyulám, Gyulám, szívem reménye – öleltem őt –, mit keresel te itt?

Lehajtotta szomorúfűz-fehér fejét, s kedves dörmögő hangján mondta:

– Semmit.

Hosszú lábait keresztbe vetette, hosszú karjait ölében összerakta, s kicsit maga elé süppedve:

– Nem keresek én itt semmit... Nemigen keresek én már sehol semmit.

Fényes, nagy gömbölyű szemeit rám vetette, nyíri pajkos, ragyogó pillantását rám borította, s mosolyodott, hogy életének e stációját ily sikerülten körvonalazta.

– Még a kártyajárás is rossz az idén... – mondta csöndesen, mintha írná.

Aztán együtt hallgattunk. Hallgattuk az élő morajt, amely hasonlít a nagyapáink méhesének zöngéséhez.

– Mikor voltál odahaza Nyíregyházán – én.

– Nem nagyon régen – élénkült fel kicsit ő. – Elmentem az édesanyámhoz... Jól van... Úgy él, mint számtalan évvel ezelőtt. Maga művelteti meg a kis földjét, a kis szőlejét. Nem szorul senkire... Más ember, mint én vagyok...Más fajból voltak ők, mint amit ideadtak nekünk...

Hallgattunk.

– Minket elrontott az élet, – szólok.

– Az is lehet, – szól. – De nem Budapest, hanem még sokkal hamarabb valami... Abba a tévhitbe éltünk, hogy mindig vasárnap van...

Géhl Zoltán(1888-1954):Az alvó Krúdy

Néztem, ahogy ott ült. Csöndesen és valósággal szeméremmel és mosollyal. Ártatlan ember, aki soha életében annyira sem bántott meg senkit, hogy valakin mosolygott volna. Még nem is önmagán mosolygott: azon, amit gondolt. Befelé. Eldiskurált azzal, aki ő maga volt. Hallgatta azt, amit belőle valaki kibeszélt, s helyeselte a mosolygásával, amit attól hallott, aki neki beszélni szokott, ha szólt, és helyette írni szokott, ha írt. Szindbád, a csodálatos hajós volt ez a valakije. A második énje, aki helyette bolyongott e földi téreken, s ő szerette, hogy oly hűséges hozzá s mindig, mindenhová elkíséri. A múltba és a régmúltba. Távoli vidékekre és a közeli rekettyésekbe. Gyermekkorának podolini ódon klastromába, ahol kisdiák volt, ahol úgy meggazdagodott élményvilága, és ahonnan úgy megnyílt fantáziájának a kapu, északra és keletre és a históriába, ahol vaskesztyűs és öblös csizmás régi vértesek tapodták a várakkal rakott hegyhátakat, meg a harmonika nadrágos saját nagyapja felé, ki vetélytársa lőn Siroki Marikánál, a púderes és hervadozó zongora-tanítónőnél... Meg a nagybátyjánál, aki harminc év után megint csak visszafordult a kökénybokornál a kocsival az útról, mely Simkó Gabriellához visz...

Nézem ezt a csodálatos hajóst, az életbárka romló roncsán, és ráébredtem a szavakra, amiket vetett. És feltűntek előttem az ákácos kis falvak a Nyírségen – nemsokára nyílnak az ákácok a vasárnapi, tisztára sepert kis falvak felett, olyan ömlő és dús virágzással, ahogy csak a Krúdy Gyula fantáziájának édes illatú virágfüzérei nyíltak még.

Néztem és láttam, hogy ott bizony elváltak a hétköznapok és a vasárnapok. Hétköznap a munkaszekér zörög, és a kasza cseng. Vasárnap az énekszó s délutáni templom után az avult öreg kártyák súgnak a kapuk előtt az „úr és paraszt” játékban s a nemzeti csöndes: a „ferbli”, a kúriákon...

És soha úgy ketté nem hasadt előttem a hétköznap és a vasárnap s a múlt és a jelen, mint Krúdy csöndes kis meg jegyzésére a klub setétvörös-posztós asztala mellett.

S szólt:

– Azok tudtak élni. Még akkor lehetett is élni... És jól tudtak élni... Ezek itt nem tudnak. Nem is tudják, mi a szép és mi a jó élet... Nem tudják, mi a jó falat, a jóízű pihenés és az egészséges jó munka...

– És a szívbeli mulatás, – adtam fel neki a szót, mint a szabolcsi gyermekek fiúkorunkban a tekét, hogy elüsse a jó játékos pajtás.

– Úgy van, – helyeselte örömmel. – Mert mulatás és mulatás közt különbség van... Az öregek mulatása, azfelszabadulás volt, mint a csikó tavasszal, ha kinyílik az idő, ha kieresztik, nagy karikában vágtat szakadásig... Mi már úgy mulattunk, mintha az idegek megbolondultak volna, és elvesztettük volna a féket... De bolond lovak voltunk. Soha hámba, mindig csak a gyepen... „Gyepre magyar”... – szerette mondani szegény Szemere Miklós. Hát mi ki is szakadtunk a gyepre, barátom.

Kisvártatva:

– Nem szeretem én ezt a mai világot... Azt mondják „átmeneti idők”... Csakhogy én nem kívántam átmeneti időt: igaz, ezt az egész életet se tudom, hogy valaha kiköveteltem volna... Protekciót biztosan nem vettem igénybe, hogy megkapjam... Itt se, mióta itt vagyok... Egy protekciót azonban elfogadnék: egy jó kabalát, hogy a kártya jobban szolgáljon... – mosolygott a beszéden, Szindbád mókás duruzsolásán. – Kártya ez az egész élet... egykártyára van fel téve minden... Ez az egy még szórakoztat... Hogy ebben a bolond világban hogy fordul a sors...Bár arra se vagyok kíváncsi: minek örülhet az ember, ha magyar?...

S elpillantott a távolba, komoly és szomorúan mosolygó szemekkel. Szindbád végighajózta emlékei minden folyócskáját, s oda ért vissza, ahonnan elindult.

Felállt, kezet fogott lágy és selymespuha kezekkel, és átevezett a kártyaszobába, hol is átnyújtott tizenhét pengőt egy kollégának, a lapok járása és útmutatása szerinti részletekben... Aztán egy sarokba vonult, ahol csöndesen és békésen elaludt. Ahogyan Gehl mester, csodálatos, ugyanazon estén lerajzolta.

És néhány nap múlva, otthon, csöndes és kellemes ágyában, ugyanolyan békésen, ahogy élt, senkinek zavart nem okozva... örökre...

(Magyarország, 1933/115. /május 21./ 7. p.)

Utolsó fényképek:

Leányával, Krúdy Zsuzsával

Utolsó képek 01

                                                                       Utolsó képek 02

Krúdy a kisasztalnál

A temetési menet 1933 május 18-án, vasárnap

                                           Az Est -lapok nevében Kárpáti Aurél búcsuztatja az írót

                                                    

A kép szélén jobboldalt Krausz Poldi bácsi, a Mélypince kocsmárosa

Előző kép részlet  közelebbről

IN MEMORIAM KRÚDY GYULA:SZINDBÁD(részlet)