A Budapesti Történeti Múzeum a Rác Nosztalgia Kft megbízásából 2005 májusában megelőző régészeti feltárást kezdett a Rácfürdő rekonstrukciója és az ehhez csatlakozó beruházások kapcsán, a munkálatok 2006. év végéig tartottak. Az ásatások a török fürdő és későbbi épületrészeinek a területére, valamint az egykori Tabán nevű városrész lebontott házainak a helyére terjedtek ki (Budapest, I. Hadnagy u. 8–10.).
A tabáni késő vaskori település
A török fürdő régészeti kutatása és az új szálloda építése miatt szükségessé vált megelőző feltárás során lehetőség nyílott arra, hogy a már régről ismert és fontos késő LaTène kori lelőhely, az ún. tabáni fazekas telep kiterjedésére, topográfiai elhelyezkedésére vonatkozóan is újabb adatokat nyerhessünk, és további részleteit is feltárhassuk. A Duna jobb partján, a budai Várhegy és a Gellérthegy között jött létre a késői középkorban a Tabán nevű városrész. Régi házainak elbontása során, az 1935–36. években aFővárosi Régészeti Intézet Nagy Lajos, Garády Sándor és Szilágyi János, majd 1950-ben B. Bónis Éva vezetésével végzett a területenásatásokat. Ezek rézkori és késő bronzkori, valamint késő vaskori településekhez tartozó objektumok, ill. leletek előkerülését eredményezték. Közülük a legjelentősebb a Kr.e. I.évszázadban és a Kr.u. I. század első felében létezett kelta fazekas telep volt. A Bónis Éva által 1950-ben megtalált őskori településrészhez csatlakoznak azok az objektumok, amelyek a mostani feltárások alkalmával kerültek elő. A 2005. évi ásatások során a Rác fürdő török kori épületétől kb. 40–45 méterre a Duna irányában előkerült tárolóverem a fazekas telep eddig megismert legkeletibb pontját jelenti. Nyugati irányban pedig az egész Hegyalja út alatti sáv – a telepjelenségek alapján ítélve – a Bónis Éva által feltárt településrészig (az egykori Fehér Sas térig) a későLaTène-korban intenzíven lakott terület volt.
A késő LaTène-kori telep objektumai a budai Várhegy délkeleti lejtője, a Duna jobb partja és a Gellérthegy között elterülő területen kerültek elő, ahol a Tabán néven ismert újkori városrész állt. Ma itt, a felszín alatt, csatornává alakítva ömlik a Dunába a Budai hegyekből érkező Ördög-árok, amelynek alsó szakaszátaz árvizek ellen már a középkorban gátak közé szorították. A középkori támfal részletét és egy híd maradványát Garády Sándor feltárásainak köszönhetően ismerjük.
Az Ördög-árok, vagy más néven Nagykovácsi- patak a Duna egyik legjelentősebb jobb parti mellékfolyója volt Budapest területén. XVII. századi, Buda látképét megjelenítő metszeteken, térképeken és a Buda 1686.évi visszafoglalását ábrázoló rézkarcokon is szerepel. XVIII–XIX. századi, Budát ábrázoló térképek szintén feltüntetik az Ördög-árkot, amelynek tabáni szakaszán a török kiűzése után rácok telepedtek meg. Az ekkor már szűk mederben folyó Ördög-árok még egy 1870-es évek elején készült fényképen is látható. oldalának csatornázásakor a patak a Dunába való torkolatától egészen a Városmajorig a föld alá került. Az Ördög-árok a Gellérthegy és a Várhegy közti völgyben, a Várhegy lejtőcsúcsát megkerülve torkollik a Dunába, és alkot egyúttal természetes választóvonalat is a 235 m tszf. magasságú Gellérthegy északi meredek oldala és a Gellérthegynél kb. száz méterrel alacsonyabb Várhegy lejtője között. A késő LaTène-korban az Ördög-ároknak a Várhegy lejtőcsúcsát megkerülő kanyarulatában,a Duna-torkolattól kissé beljebb jött létre az a patakparti falusias jellegű település (vicus), amelynek további részleteit több mint 50 év elteltével a török fürdő rekonstrukciója soránsikerült megismerni. Lakóházak maradványai, sütőkemencék, hulladék- és élelemtároló vermek tartoztak ehhez a településrészhez; a korábbi ásatások során megismert edényégető kemencék, vagyis az iparos körzet az Ördög-árok bal partjára korlátozódtak.
A 2005–2006. évi feltárások alkalmával a késő LaTène-kori tabáni fazekas telepnek összesen 130 objektumát tártuk fel az egykori Ördög-árok jobb parti részén. A telepjelenségek közül természetesen csak azokat tudtuk regisztrálni, amelyeket a későbbi (török, ill. újkori) építkezések nem semmisítettek meg. Az újkori épületek és pincék létesítésekor a késő kelta településmaradványok közül sokat– részben vagy egészben–megbolygattak, ezért a teljes településszerkezetet már nem lehet rekonstruálni. A megmaradt és feltárt objektumok, ill. azok leletanyaga azonban így is jelentős adatokat szolgáltatnak a késő kelta telep eddigieknél teljesebb megismeréséhez és településtörténeti értékeléséhez. Nagy Lajos 1942-ben, a Budapest története I. kötetében a tabáni fazekas telepet csak ideiglenes átmeneti jellegűnek határozta meg, amelyet a gellérthegyi kelta magaslati telep (oppidum) részének is tekintett. Ettől kezdve a régészeti szakirodalomban ez a nézet vált általánossá. Meg kell azonban jegyezni, hogy mind a Gellérthegyen, mind pedig a Tabánban 2005-2006-ban feltárt objektumok jellege (lakóházak, kemencék, iparos műhelyek) és leletanyaga ellentmond az „ideiglenes”, „átmeneti” meghatározásnak, a leletanyag kronológiai helyzete pedig az egyidejűségnek. Ugyanakkor az együvétartozás másik alapvető kritériuma, a két lelőhely topográfiai azonossága, ill. kiterjedésének területi összefüggése sem áll fenn a Gellérthegy és a Tabán esetében. Az Ördögárok pedig nem volt része a gellérthegyi oppidumvédelmének, amelynek északi oldalán a védelmet sánc szolgálta. A gellérthegyi telepet védő sáncon kívül, nagy távolságban és kb. 120 m szintkülönbségben helyezkedik el az Ördög-árok mindkét partjára települt tabáni fazekas telep, amelynek szóban forgó,legújabb feltárása az eddig ismertnél lényegesen gazdagabb és nagyobb mennyiségű leletanyagát eredményezte. A Kr.e. I. században létrejött kelta eraviszkusz telep megérte a római hódítást, és az első római katonai tábor létrejöttét. Fazekasműhelyei ezután még egy-két évtizedig folytatták a kelta kerámia gyártását a területen.
Működésük – a leletanyag alapján ítélve a Kr. u. I. század közepe utáni időben szűnt meg.
A Rác fürdő és környezete a török korban
A mai Rác fürdő csak torzója a XIX. századi fürdőnek: a világháborús találatok nyomán és a Hegyalja út – Erzsébet-híd építése miatt az 1960-as években nagyobb részleteit elbontották, csak a középső része maradt fenn. Az ekkor végzett helyreállítás során Gerő Győzőnek nyílt lehetősége kutatásokat végezni a fürdő területén. Az álló épületrésznek a legidősebb magja az 1560-as években épülhetett (írott forrásainkból annyit tudunk, hogy 1572-ben már állt), és még a török korban is többször átépítették.Több török kori tulajdonosát ismerjük, egyikük: Szokollu Musztafa budai pasa, aki a Rudas fürdőt építette. A török kori fürdőbe lépve először nagy kupolás előcsarnokba jut a vendég, ahol a teremközepén kút állt, a falak mentén néhány lépcsőfokkal megközelíthető padka futott körbe. Itt lehetett levetkőzni, de talán a mai fürdőkhöz hasonlóan teázó, kávézó is lehetett ebben a térben. A Rác fürdő érdekessége, hogy itt húzódik a fürdő vizét a mai napig szolgáltató forrás hasadéka. Egy természetes sziklahasadékból tör elő a melegvíz, amelynek az oldalát kőből felfalazták, és így alakították ki a forrásfoglalástA vizet kerámia vízvezetékcsöveken keresztül juttatták el a belső terekbe. Az előcsarnokból az un. átmeneti helyiségbe jutott a vendég, itt a falakat fülkék díszítették, alattuk csorgó kutakból folyt a víz. A boltozaton kialakított kis hatszögletű felülvilágítókon keresztül biztosították a természetes fényt a helyiségben. Ez a terem már sokkal melegebb volt az előcsarnoknál, csak a fürdővendégek jöhettek be, és pihenhettek a csorgó-kutak mellett falnak döntött háttal, vagy mártózhattak meg egy kis medencében. Innen mehettek be a nagy, kupolás, medencés belső térbe, ami párás és meleg lehetett egyrészt a medence meleg vizétől, másrészt a falakból állandóan folyó csorgó-kutaktól. A szamárhátívek alatti falmélyedésekben padkákat alakítottak ki, erre helyezték a csorgókutak kis medencéjét, az ún. kurnát. Ezekből a szépen faragott kis medencékből a padlóra folyt a víz, ezért mindenképpen hasznos volt a török fürdőkben használatos magasított talpú fapapucs. A legbelső helyiséget később építették a fürdőhöz, ez egy kis négyszögletes terem, amit kupola fedett, és egy kis medence volt benne. Ez az ún. magánfürdő, melynek a Rác fürdőben látható medencés kialakítása igen ritka. A falak vakoltak voltak – a kis mennyiségű vakolatmaradvány tanúsága szerint –, sötétvörös és rózsaszínű vakolattal borították a falakat. A padlót nagy kőtömbökből rakták, gyakran vörös márványt használtak, melyek között a reneszánsz palotából lehordott vörös márvány faragványokat is találtunk. A fürdő belsejében nagyon kevés leletanyag került felszínre, hiszen a visszafoglaló háborúk után is folyamatosan használták, bővítették, átalakították, és ezáltal tisztították.
A fürdőn kívüli területeken ugyanakkor nagy mennyiségű leletanyag került napvilágra. Egyrészt a fürdő déli oldalán még a török korban kialakított árokból, ami az évtizedek során feltöltődött a sok odadobált hulladéktól. Itt találtuk meg a fürdő egyik ablaka alatt a kizuhant ablakrácsot és a hozzá tartozó ólomkeretes ablaküvegeket.
Kissé távolabb pedig már a török kori település emlékeit találtuk meg. A földbe ásott élelemtároló vermek és szemétgödrök sok szép leletanyagot tartalmaztak, felszínre került néhány, szinte teljesen ép kerámiaedény, valamint rézedények töredékei. A török kori település felhúzódott a Gellérthegy oldalán, és elnyúlt az akkor még nyílt patakként folyó Ördög- árokig, ill. azon túlra is, melynek emlékeit Garády Sándor tárta fel az 1930-as években. A török korban népesítették be a Rác fürdőtől nyugatra fekvő terültet, középkori gödröket csak elenyésző számban találtunk ezen a vidéken. A török kori Tabán egészen a Dunáig ért, a Rudas fürdő környéke is a településhez tartozott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése