Budapest ásványos vizei helyrajzi tekintetben három nevezetes följegyezni valóra jogosítanak. Először a Duna jobb partján, a Lágymányoson, vagy a Kelenföldön azon a lapályon, mely a Gellért-hegytől Budafok felé terjed s keletre a Dunáig ér, fordúlnak elő hideg keserűvíz-források; másodszor a Dunának mind a jobb, mint a bal partján, sőt magában a Duna medrében is kiszámíthatatlan mennyiségben találunk hévvizeket; harmadszor a Duna bal partján a pesti oldal futóhomokja alól hideg vasas források kerűlnek felszínre.
A keserű- és hévvizek értékéről chemiai elemzés alapján bizonyost mondhatunk; azonban a vasas vizek chemiai szempontból még kevéssé ismeretesek, ennélfogva egyszerűen megemlítjük, hogy a Hársfa-útczában és Nyár-útczában már úgy szólván ős idők óta látogatott vasasvízfürdők vannak.
Piaczi forgalomban a keserűvizek emelkedtek hírnévre, s bár nincs oly régi multja, mint a püllnai és saidschützi vizeknek, melyek már a múlt században kiviteli czikkek voltak, mindazáltal minden földrészen útat törtek maguknak s a karlsbadi vizeket kivéve alig van más, mely annyira széles körben és olyan nagy mennyiségben volna elterjedve, mint a budai keserűvizek.
A hévvizeket ivásra csak Budapesten a források mellett használják; az ártézi-kút vizét fürdőknek a városban házhoz is szállítják; azonban a hévvizek, mint kereskedelmi czikkek, alárendelt szerepűek, s főrendeltetésök a források körűl épűlt fürdők táplálása.
A budai oldal keserűvizeiről 1852 óta van tudomásunk. Midőn egy budai polgár zöldséges kertjének öntözésére kútat fúrva vizet keresett és talált, nem is álmodta, hogy egykor virágzó kereskedelmi czikkre bukkant. Veteményes kert ilyen bő és bizonyos termést aligha hozott valaha! Jég el nem veri, fagy tönkre nem teszi az évi termést; csak a sok eső árthat neki, mert a vízben oldott sók viszonylagos sulya a nagy higítás következtében csekélyebb, tehát a minőség silányabb lehet; különben ama kútakban a jövedelemnek addig tartó forrása van, a míg a keserűvíz képződésének föltételei meg nem semmisűlnek.
A keserűvíz képződésének föltételei az eddigi magyarázat értelmében helyi természetűek. E magyarázat dr. Szabó József egyetemi tanártól származik és annyira természetes, hogy ellene alapos kifogás eddig nem emelkedett. A keserűvíz főalkatrészei gyanánt a kénsavas magnesiumot és kénsavas natriumot tekintjük. E sók előállítására pazarúl javadalmazott laboratorium áll rendelkezésre a Kelenföldet nyugatról és éjszaknyugatról határoló hegyekben. Kiindúlási nyers termékek: dolomit, a dolomit takarója márga és tályag a bennök elszórt pyrittel, a levegő oxigénje és víz. A pyritet, ezt a vasból és kénből álló és a levegőköri hatásokra könnyen változó vegyűletet víz jelenlétében a levegő oxigénje megtámadja; alkatrészei közűl a vasat vasoxidhydrattá, a ként kénsavvá alakítja. A föladat többi része a kénsavé. Ez a dolomitot, mely szénsavas calciumból és szénsavas magnesiumból áll, kénsavas calciummá és kénsavas magnesiummá változtatja s a szénsavat kötött állapotából kiszabadítja. A kénsavas calcium vízben nehezen olható; nagy része közel a képződés helyéhez kristályos gipsz alakjában kiválik, csekélyebb része a könnyebben oldható kénsavas magnesiummal a talajba szivárgott vízben föloldva tovább halad. 
A fölszabadúlt szénsav vízben oldva a dolomit lazítását, föloldását és a tályagban levő földpát elmállását idézi elő. A földpát, főleg natriumföldpát kevesebb kaliumföldpát társaságában: ezek a keserűviz képződéséhez natriummal, kaliummal és chlorral járúlnak. A kénsav a budai keserűvizben akkora mennyiségben van jelen, hogy midőn az alkatrészeket sókká csoportosítjuk, annak egy részét natriummal összekötve kell föltennünk.
A vízoldat, mely a Kelenföldet határoló hegyekről a Kelenföld talajába szivárog, a Duna felé nem találhat útat, mert a Gellért-hegy lankás nyúlványa dél felé húzódva, éjszak-déli irányban a Duna és e források gyűjtői között egy víztől áthatlan réteget képez.(folyt. az irattárban)
(Ilosvai Lajos)AA teljes cikk az irattárban olvasható ITT
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése