(1937)
________________
MEGYERY ELLA
"Isten veled, Budapest, te édes..." Ismerik Vas István és Ránki György sanzonját, Melitta búcsúdalát az Egy szerelem három éjszakájá-ból? "Pannonia szálló és Vadászkürt, / Ó, a disztingvált különterem! / Pertis hegedűje, jaj, hová tűnt? / És a Grill, a kis Parisien?"
...............................................Sennyey Vera énekel:Búcsú Budapesttől
Könyvének megjelenésekor, 1937-ben, Megyery Ella nem sejthette, hogy Budapest néhány év múlva romokban hever, a mai olvasó maga tehet róla, ha ezt a franciás könnyedséggel megírt "társasági" útikalauzt lapozgatva megérinti az "Isten veled, édes életünk!" hangulata.
A szerző "kézenfogó jótanácsokkal" akarta ellátni az idegent, a vendéget, aki a "világ valamelyik sarkáról" elindult Budapest felé, és úgy látszik, volt igény a jó tanácsaira: a Dante még ugyanabban az évben franciául is kiadta (a kitűnő Gara László fordításában), 1941-ben pedig angolul és olaszul is megjelentette aBudapesti notesz-t.
Megyery Ella, aki 1889-ben született, költőként kezdte pályáját, majd a Pesti Hírlap munkatársa lett. Bejárta egész Európát és Észak-Afrikát, több útirajzot írt (Világvándora hercegnő, 1928; Római notesz, 1929; Istenek, fáraók, emberek, 1935; Velencei notesz, 1937). A második világháború után Portugáliában és az NSZK-ban élt, az emigráció (szélső)jobboldali köreihez tartozott. 1962-ben halt meg.
Kicsit affektált, kicsit kékharisnyás, de egyéni hangú és szórakoztató útikönyvéből bőséges szemelvényeket adunk.
Budapest, a nyár városa
"La Hongrie est mêlée pour moi
à un parfum - le parfum des
acacias."
(Henry Bordeaux)
Első kérdésedre, amely budapesti kirándulásod legkedvezőbb időpontjára vonatkozik, két megjegyzésem van, két egyszerű tőmondat, amely mindent megvilágít.
Első: Budapest másfélmilliós modern metropolis, amely az év minden szakában két kézzel szórja a maga szezon-örömeit, jöhetsz tehát bármikor, tél közepén épp úgy, mint kánikulában, hiszen a kellemesen mérsékelt, sohsem túl hideg, sohsem túl meleg magyar klíma egyetlen hónapot sem tesz indexre. Mégis, ha rám hallgatsz, május és október között osztod be programmodba a magyar fővárost, mert: Budapest-fürdőváros - Urbs Thermarum.
Budapest-fürdőváros: ime, a második mondat, amelyben, mint vízcseppben a tenger, Budapest egész kivételessége benntükröződik.
Budapest-fürdőváros; ugye, nem először hallod ezt a paradox kettősséget: főváros, amely egyszersmind fürdőhely is? Talán már ültél otthon este a rádiód előtt, a híres magyar cigányzenét élvezve az éteren keresztül, mikor egyszerre csak megütötte füledet az angol, német, francia, olasz, svéd, holland hívás, a vendégcsábító üzenet, amely a pesti mikrofon mellől az egész világnak szól:
"Ha egy pompás fővárosban akar szórakozni s közben üdülni, pihenni, reumáját gyógyíttatni: jöjjön Budapestre!" Budapest egyetlen pontja Európának, egyetlen igazi ville d'eauxja, ahol nincs meg a gyógyulásnak az az unalom-ára, tipikus fürdőhely egyoldalúsága, ami Karlsbadot épp úgy jellemzi, mint Aix les Bains-t, vagy Gasteint, vagy Vichyt - jöjjön Budapestre, mert kúrája szünetjeit itt egy világváros minden csillogása, minden attrakciója és szórakozása tudja kitölteni, olyan bőségével, színszóró változatosságával a nagyvilági örömöknek, hogy a végén nem is tudja: nem ezek az örömök a lényegesek-e s a közbevetően megszerzett gyógyulás csak mellékes szerencse, amelyért semmi lemondást, semmi világtól elvonultság-áldozatot sem hozott. Budapest tavasza, különösképpen hosszú, napsütéses ősze (Magyarország "arany őszeiért" d'Annunzio is rajong egyik könyvében s Nothnagel a magyar őszi levegőt a fjordok levegőjénél is egészségesebbnek tartja) az olasz s francia tavaszok és őszök lágyságával vetekszik, - igazi fénykora azonban mégis a nyár. Budapest a nyár városa, a kertek, parkok, ligetek, százféle strandfürdő városa - a Duna városa! A gyógyulás és üdülés városa, a szép nők és megvesztegetően kedves emberek városa, a kis kerti vendéglők, fényes terraszok, cigányzenék és borok városa s május, június, július a legragyogóbb hónapjai.
Páratlan nyári szépségeivel a Kongresszusok Városa is lett újabban Budapest, amelynek az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus adja meg a legértékesebb fémjelzést. Ezeknek a nemzetközi találkozóknak valóban nem lehet eszményibb színtere Magyarország szépséges fővárosánál, amely magas kulturájával, tudományos és művészi intézményeivel ugyanolyan termékeny talaját jelenti a szellemi munkának, amilyen gazdagon alkalmat ad az élet szépségeinek élvezetére, - hiszen tudjuk, hogy a legkomolyabb kongresszus sem áll örök tanácskozásból...
Hogy Budapest a legideálisabb klimatikus nyaralóhely, akár külföldi, akár bennszülött számára, ezt az igazságot a régi Pestnek egy népszerű kabinetalakja és gavallérja, a fehér szegfűjéről és pepita ruhájáról híres Podmaniczky Frigyes báró klasszikus rövidséggel így tömörítette össze: »Nyaralni csak Pesten lehet! Bolondok házába való az a budapesti, aki máshová megy!«
A budapesti Promenade des Anglais
"De annyi szép hölgy, mint itten
E keringő Syrén-örvényben -
Nincs e világon ide lenn!"
(Vajda János)
Nem lenne hízelgő az idegen szépség-érzékére, ha a Budapesti Sétákra külön rá kellene őt beszélnem.
A város derűs, színes, változatos hangulata, elevensége mellett is békés és nyugodt atmoszférája magában véve is sétára csalogató; szomorú, de a mai zűrzavaros világban idestova azt is be kell írni az idegenforgalmi prospektusokba, ha egy ország olyan szigete a józanságnak, mérsékletnek, politikai-társadalmi szélsőségmentességnek, amilyen Magyarország. Budapest kapkodás és sietség nélküli tempója - amelyben talán még lappang valami Kelet bölcs ráéréséből - mindenki számára ad valami pihentetőt, úgyhogy talán nem is hízelgett nagyon az a pestrajongó amerikai orvos, aki azt mondta nekem nemrég, hogy a pesti sétákat egyenesen receptre kellene felírni a huszadik század rohanó embereinek.
Hogy Budapest legszebb sétaalkalma az akácfákkal szegett Dunakorzó, olyan ismert igazság ez, amelyet banalitástól irtózó tollam szinte szégyenkezve ír le. Ennek a kedélyességében is grandiózus sétatérnek olyan hangulata van, mint egy nagyvilági szalonnak, amit a természet és a budapesti élet együttesen díszítettek ilyen utolérhetetlenre. A mindig napfényes, levegős vízpart, amelyet egyik oldalról Európa leghatalmasabb folyama fog ezüst keretbe, másik oldalról pedig a szállodapaloták, zenés kávéházterrasszok füzére fon körül, csak a nizzai Promenade des Anglais-hoz hasonlítható, hiszen az élet is olyan vidám, fényűző, nagyvilági és nemzetközi rajta, ha egyelőre nem is olyan arányokban, mint a Côte d'Azur-on.
Mindaddig nem is lehet tavaszról beszélni Pesten, míg ez a Lánchídtól Petőfi-szoborig nyúló aszfaltszalag üres. A Dunakorzó seregszemléje a pesti társaságnak, ahol a báltermek és szalonok élete tovább folytatódik, mint egy csillogó kirakatban, amelyhez fogható ebben az összeállításban sehol sincs a világon. Igazi pièce unique a pesti korzó, amelynek minden órában megvan a maga törzsközönsége s ez a publikum a nap egyes szakaszai szerint változik, tolódik, cserélődik. Reggel hivatalbasiető urak kávéznak a Hangli fái alatt, ráérő külföldiek cigarettázgatnak a kávéházterrasszokon s a nagy felvonulás déli félegy és kettő közt éri el tetőfokát, mikor csak lépésről-lépésre lehet előresodródni az elegáns tömegben s a Buchwald-székek szinte elővételben kelnek el. Ebédután csendesen sütkérező feketézők uralma következik, majd jön az ozsonnaidei nagy run, pletykára, élményre, életre éhes embereivel, hogy vacsora után ismét békésebb sétálgatók vegyék birtokukba az ívlámpáktól, holdtól, csillagoktól, Duna-visszfénytől ragyogó vízpartot.
Érdekes, hogy a szemközti oldalon nem tudott korzóélet kialakulni s a jó budaiak levegő-rezervoárja nem a vadgesztenyés Dunapart, hanem a romantikus Bástyasétány, ahol vasárnaponként katonazene mellett andalognak a párok s eszükbe se jut, hogy átjőjjenek a puccos és flancos Pestre...
Ahová Casanova szökött
"Köröttem - esős akvarell - Tabán.
Nyugodt lennék itt s boldog is talán..."
(Kosztolányi Dezső)
A háromcsillagos gellérthegyi panoráma után vess egy pillantást, olvasó, az északi oldal tágas, szép vue-jére, amelynek a Tabán Gyógyszálló építésére kiszemelt, most parkírozott lejtője nemrégen a Tabán nevű városrész volt, Buda legrégibb és leghangulatosabb kis sarka. (Tabán török szó és talpat, itt hegylábat, illetve hegytalpat kell érteni alatta.)
Most meg kellene magyaráznom, persze, mi is volt a Tabán, mit jelentett Pestnek ez a romantikus kis szöglet?
Mindent, ami csend, pihenés, gondokból kikapcsolódó szentimentalizmus, fiatalság és bohémes önfeledtség. Mindent, amit a kettesbenvaló szerelmi andalgások adhatnak, hiszen Tabán nélkül nem is volt igazi szerelem Pest-Budán; tabáni séták, tabáni vacsorák, tabáni holdvilágpartik adták meg az értelmét ennek az alig világított, nyaktörőflaszterű külön birodalomnak, ahonnan pár éve még kézilámpásos bakterfélék kísérték le a kocsmavendéget a sötét, lejtős úton a nagy térig, ahol felvették az új szomjasokat és ballagtak visszafelé, imbolygó fényfoltjaikkal. Mint egy szigeten, rejtőzött itt minden, amit túl, a zajos és hivalkodó Pesten, nem lehetett megtalálni: hegynek kapaszkodó, girbe-görbe utcák, zöldremázolt, boltíves kapuk, mögöttük árnyas udvarokkal, ahol heuriger-hangulatú kocsmaasztalkák bújtak össze az ecetfák alatt s a citerások és sramlisok rigmusaiban a tabáni muskátlik kedvessége, egyszerűsége, igénytelen bája és hamva virított. Az őslakók - nagyrészt magyarrá vedlett svábok és rácok - furcsán festői, egymásra dülöngélő házacskákban éldegéltek itt és minden utcának más képet, más jellegzetességet adtak. A macskaköves sikátorokon a legenda szerint Casanova léptei is végigkongtak, mikor a Dogepalota ólombörtönéből egyenesen Budára szökött és itt, a Tabán egy vendégfogadósánál húzta meg magát, közben természetesen magába bolondítva a házigazda leányát, ahogy ez hozzá s a Tabán szerelmetszuggeráló híréhez és miliőjéhez illett.
Se szeri, se száma azoknak a verseknek és nótáknak, melyekre a virágzó és halálraítélt Tabán hangolta a poétaszíveket, de nincs az a prózai lélek a mi generációnkból se, aki egy sereg érzékeny emléket, múltatidéző reminiszcenciát ne őrizne a Tabánból, - ezért általános feljajdulást és elkeseredést zúdított fel a városszépészeti szempontból feltétlenül indokolt »esse delendam«, amelynek könyörtelen parancsa 1934. őszén utolsó szegletéig megölte ezt az idillikus helyet. A vén házakat lerombolta a csákány s a híres kiskocsmákból sem maradt fenn más, mint egy-egy szederfa a volt udvar közepén...
Ami vigasztaló, csak az, hogy a Tabán lebontásával még nem ment ki a szerelem a divatból Pesten, hanem talált más helyet... De ki tudja - töpreng a költő - "lesznek-e oly boldogok, mint a holtak, kik egyszer itten oly boldogok voltak?..."
Így aggódik a poétaszív, a praktikusok azonban már kibékültek a Tabán halálával, mert tudják, hogy ez az eddig csak részben kihasznált hőforrásterület, egyre szépülő parkjával és idegenforgalmi újításaival, Budapest-fürdővárosnak egyik legértékesebb centrumává fog terebélyesedni.
Régi utcák, régi házak, régi emberek
"A Vár valóságos külön világként áll a hegyen..."
(Hoffmansegg gróf, 1793.)
A Királyi Palota vizitje után, amely felületesen is igénybe vesz jó két órát, folytatjuk felfedezőutunkat a Várban, mert tudni kell, hogy Váron nemcsak a szorosan vett Királyi Palotát értjük, hanem az egész területet, amely, mint Várhegy, a Levéltárig terjed.
Néhány szép épület állít meg egy-egy percre: a népszerű József királyi herceg palotája a Siklóval szemben, a Honvédelmi Minisztérium, a Külügyminisztérium s a tér parkírozott végében a Honvédszobor, melyet az 1848-49-es szabadságharc elesett katonáinak állított a nemzet.
A Színház-utcában a Várszínház. Csukott ajtók, csukott ablakok mögött alszik már emberöltőnyi idő óta ez a régi sárga épület, amelynek érdekes története van, II. József császár elrendelte ugyanis, hogy az osztrák Karmelitáknak üresen álló temploma és kolostora nyilvános árverésen a leg- többetígérőnek eladassék s ennek a templomnak színházzáalakítását vitte keresztül Bulla Henrik Ferenc, a budai és pesti színházak igazgatója. A császár csak hosszas huza-vona után adott engedélyt az átalakítási munkálatokra, amelyek Kempelen Farkasnak, a sakkautomata világhírű feltalálójának felügyelete alatt 1787. januárjában mégis megkezdődtek s a temp- lomból átvedlett teátrumot következő évben meg is nyithatták.
Szép emléktábla tanúskodik a színház falán annak nevezetességéről, Beethoven hangversenyéről, amelyen a teljesszámú arisztokrácia élén, maga József nádor is megjelent. Tizenhetedik opusa került ekkor előadásra a nagy bonni mesternek, aki a mostani Vörösmarty-téren volt Pesti Színház megnyitásának fényét is emelte István király című kompozíciójával. Beethoven általában többször járt Magyarországon s először mint Brunswick grófék vendége érkezett Budára. Hosszabb időt töltött Kismartonban is, mint Esterházy Miklós herceg vendége, legemlékezetesebb azonban korompai és martonvásári tartózkodása, a "Halhatatlan kedves" mellett, aki nem volt más, mint a magyar Brunswick Teréz. Ezt Beethoven életrajzírói is elismerik s 1937. tavaszán, mikor éppen lebontásra került a vérmezői ház, ahol Brunswick Terézia grófnő (szép szobra a Bástyasétányon) az első óvodát megnyitotta, az édes-fájdalmas idill előadásra is került a Nemzeti Színházban.
A nagy német zenészek közül Brahms volt még gyakori, szinte törzsvendége a pesti koncertpódiumoknak. 1867-ben jött először Magyarországra s két önálló hangversenyével igen nagy sikert aratott. Ezentúl csaknem minden évben ellátogatott a magyar fővárosba s itt születtek meg a világhírű Magyar táncai is. Általában a kor legnagyobb művészei mind megfordultak és felléptek Buda-Pesten, Berlioztól, Haydntől és Joachimtól elkezdve Jenny Lindig, Vieuxtempsig s gyakran kereste fel hazája fővárosát a zongoratitán, Liszt Ferenc is, akinek fellépte mindig művészeti és társadalmi eseménynek számított s akit országos körútján is kitörő lelkesedés kísért.
.
Tovább sétálva, a Vár nemesen archaikus, néptelen utcácskáiba érünk, Budapest egyik legzárkózottabb, legelőkelőbb negyedébe, ahol a léptek is szordinósabban koppannak s ahol mintha még a biedermeier-kor emberei és erkölcsei élnének a kulcsracsukott, boltíves kapuk mögött. Mintha Wells időgépe lenne a sikló, amely a lármás Pestről ide felröpít s századokat és századokat mennénk vissza a régvoltba, úgy sorakoznak itt egymás mellett az arisztokrata palotácskák, történelmi mágnásnevek viselőinek patinás családi fészkei, ünnepélyes komolysággal összebújva a csendben; nem egy közülük látta és túlélte a törökelőtti időket is. A tömör, vaskos portálék homlokzatán egy-egy ódon kőcímer őrzi a tradíciót, a múltat, s azt a bizonyos "Várhangulatot", amely egy kicsit Nürnberg, egy kicsit San Miniato, egy kicsit a barokk Ó-Bécs, - mindenből valami s mégis egészen más, külön szín és levegő: budai Vár...
A Tárnok-utcán át a Szentháromság-térre érünk most, Buda egyik leghangulatosabb piazzájára, melynek közepén a XVIII. századeleji Szentháromság-oszlop emlékeztet IV. Károly koronázására s a magyar alkotmányra tett esküjére, amely ennek a barokk-obeliszknek lépcsőzetén történt. Az emlékművet egyébként a pestisjárványtól való megszabadulásának emlékére emelte Buda lakossága, épp úgy, ahogy a Mária-tér szép barokk Madonnáját is s egy másik Szentháromság-szobrot az óbudai Szentlélek-téren, amelyen ott áll borromei Szent Károly, nyakárahurkolt kötéllel és térd- rehullva esedezik az angyaltartotta feszülethez az óbudaiak megmentéséért. A »fekete halál« ugyanis többször látogatta meg Budát s a könyörgő nép ellene főképpen borromei Szent Károly segítségét kérte.
Amerre nézünk, történelmi szépségű és művészi értékű nevezetességekbe ütközik a szemünk; kétségtelenül, ez Budapestnek az a sarka, ahol a kövek is történelmet lehelnek s éreztetik a magyar múlt súlyát és mélységét, éreztetik az alapot és hátteret minden mai törekvésünkhöz, amelyek csak ezeréves hagyományaink folytatásai.
Nézd, milyen kecses az aranyszínben csillogó szobrocska a Szentháromság-szobortól balra eső kis téren, az Uri-utca sarkán! A világháborúban elesett Hadik huszárok emlékére készült nemrégen s ha nem Hadik András grófot, Mária Terézia rettenthetetlen generalissimusát ábrázolná, azt mernénk rá mondani, hogy bájos! Végtelen grácia, végtelenül finom, hajporos rokokó-hangulat árad a magascsákós, zsinórosdolmányú császári lovastiszt alakjából, aki Berlinig elkalandozott vitézeivel, mialatt Fridericus Rex a hétéves háborút vívta. Egy porosz lobogót s kéttucat női kesztyűt követelt csak a huszárgenerális Berlin városától - s lám, a megsarcolt németek úgy becsapták őt, hogy mikor hazaérkezett s a kesztyűket hódolattal át akarta nyújtani királynőjének, szégyenszemre kiderült, hogy a ravasz berlini magisztrátus csupa balkézre valót pakkolt a díszes dobozokba!
Reggeltől-estig
"Budapest m'a rappelé le Paris d'avant guerre..."
(Eduard Bourdet)
Szinte végtelenbenyúló fejezet volna, ha a részletekbe is belemennénk, de hát itt már igazán az olvasó dönt, hiszen semmi sem olyan relatív a világon, mint az emberek igénye és fogalma az úgynevezett szórakozásról.
Ezért csak azokat a bizonyos "slágvortokat" adom, amelyek mindenki számára ariadnefonalak a pesti szórakozások labirintusában, még pedig egyelőre csak a nappalra való időtöltésekről és mulatságokról beszélve.
Elegáns cukrászdák, ahol élénk, színes élet kavarog s az egyedülállót is elszórakoztatja:
a pesti élethez szervesen hozzátartozó Vörösmarty-téri Gerbeaud. Ez a főüzlet, finom, nagyvilági enteriőr, délelőtti aperitífkor, vagy délutáni tea-időben a legjobb közönséggel tele, születés- és pénzarisztokráciával, színházi világgal, korzóról beszaladó flaneurökkel, pénz- és időmilliomosokkal, elegáns külföldiekkel, szóval: tout Budapesttel. Itt teázik gyakran Ferenc József unokája. Auguszta királyi hercegasszony is kíséretével.
Floris, ugyancsak a Vörösmarty-tér sarkán, ahol light lunchöt is felszolgálnak.
Lukács-cukrászda (Andrássy-út és Váci-utca).
Budán: Auguszt (Krisztina-tér). Nyári helyisége a Hűvösvölgyben.
A biedermeyerhangulatú százéves Russwurm a Várban.
Ezenkívül természetesen még számtalan jó cukrászdát találsz a város minden részében (ötórai-tea minden jobb hotelben). Pest szereti az édességet s különös tehetsége van azok elkészítéséhez: a Gerbeaud-csokoládé és Gerbeaud-mignon világhírű.
.
Angol-park
Fővárosi Állatkert
E sorok írója különleges állatkertszakértő, aki végigtanulmányozta már Európa minden nevezetesebb állatkertjét, Hagenbeckétől a felülmúlhatatlannak tartott antwerpeniig, joggal mondhatja tehát, hogy a budapesti Állatkert, úgy anyag, mint »szervirozás« szempontjából elsőrangú. A szépen ápolt park az állatokat lehető eredeti környezetükben mutatja be; az elszórtan álló épületek erdélyies stílust tükröznek. Az Aquárium: déltengeri misztérium, a Pálmaház: tropikus őserdő. Itt is mindenféle rendű és rangú éttermek, lovaglóalkalmak gyerekek és nagyok számára.
Figyelem: a nyári hónapokban az állatkertben igen olcsó s legmagasabb művészi igényeknek is megfelelő szimfónikus koncertek, elsőrangú bel- és külföldi sztárokkal játszott operaciklusok. Ez a szabadtéri muzsika igazi értéke a nyári Pestnek, legalább egyszer minden zenekedvelőnek hallania kell.
A pesti parkokat, szépen fásított köztereket (Margitsziget és Városligeten kívül Múzeumkert, Károlyikert, Erzsébet-tér, Szabadság-tér, Petőfi-tér, Népliget, Tabáni-park, Horváth-kert, Városmajor) magadtól is felfedezed, vízisétára azonban biztosan nem gondolsz.
A Zsófia sétahajó délutáni vagy esti járatát pedig nem szabad elmulasztanod, mert talán így tudsz legzavartalanabbul elmerülni a nagy budapesti körképbe. A gusztusos hajó útja két vagy négy órát tart s délután ozsonnázni, este vacsorázni is lehet a hegyek közé fjordszerűen beékelt Dunán. Kisebb társaságok dunai kirándulásaira különösen alkalmasak a MFTR nagyobb motorcsónakjai: a vízitaxik.
Isten őrizz, hogy a szórakozások között a ma oly sorsdöntő bridzsalkalmakat kihagyjam. Tapasztalni fogod, hogy Budapesten igen jól bridzselnek. Privátházban, kávéházban, strandon, kirándulóhelyen, vízen és szárazon annyi a bridzsszalon, mint fűszál a réten, s megfelelő formák közt jelentkező külföldit mindnyájan szívesen látnak. Az országos Magyar Bridzs Club címe, ahol készséggel kezedre járnak: Erzsébettéri Kioszk.
Itt említem meg az International Clubot is (Vigadó-épület), amely egyenesen a pestenélő és pestetlátogató külföldiek kedvéért alakult. Ez a kultúrmissziót végző nívós és úri egylet szép előadásokat, felolvasásokat, vacsorákat, táncestélyeket is rendez s igen ügyesen és tapintatosan hozza egymáshoz közel Budapestet s az itt vendégeskedő elite-külföldet. Nincs az a nemzetközi nevezetesség, művész, író, politikus, társadalmi nagyság, aki a finom szalonokban meg ne fordulna, akár a vezetőség meghívására, akár jószántából. De hétköznapi utas is jó helyre került, ha ide bejutott. Otthon van Pesten.
Délutáni tánc
Hol szerviroznak délutáni teád mellé délutáni táncot is?
Mindenütt, hiszen Budapest olyan jókedvű és vidám világváros, hogy ezen a téren se marad le a nyugati metropolisok mögött. Az összes jobb hotelhallokat ideírhatnám, de csak a leglátogatottabbakat emelem ki a sorból, így rang szerint a Dunapalota, Gellért, Hungária Bristol, Astoria, Britannia és Royal five o'clock-táncait, valamint a Baross-grillt és Budán a Bellevuet, a rózsadombi Zsigmond café-restaurant-t, ahol nyáron is hangulatos ozsonna-tánc folyik, akár a margitszigeti Polo-cukrászda táncparkettjén. Itt mindenütt jó társaságot, jó zenét, jó hangulatot találsz s legalább látásból megállapíthatod, hogy a magyar gavallér - egyéb érdemei között - a világ első táncosa is.
Zenés kávéházak, bárok, mulatók
Cigányzene nélkül nincs pesti este s legkönnyebben és legolcsóbban kávéházban juthatsz hozzá. De korántsem mindegy, hogy melyik kávéházban ülsz le cigányzenét hallgatni, mert a magyar közmondás ugyan azt állítja, hogy nincs rossz cigány, csak rossz hangulat, én azonban tudom, hogy cigánybanda és cigánybanda közt nagyobb különbség lehet, mint verkli és zongora között.
Mentől jobb a kávéház, annál jobb a cigány is - ez természetes s ha ehhez tartod magad, nem érhet csalódás. Még jobban jársz, ha nem kávéházban, de étteremben keresel cigányt, mert a legelőkelőbb prímások inkább itt játszanak.
Jó cigányzenés kávéházak (lásd: Pesti kávéházak) a Spolarich, Baross, Ostende, Bodó, Emke, Pátria s még egy tucat, de elég ezekbe belekóstolnod, hogy kávéházi habitüévé nődd ki magad, hiszen ennek a kávéházi életnek sehol a világon nem találod párját.
Első percben talán csalódást fog okozni, hogy a cigányokon bizony nincsenek sujtások és lampasszok, ahogy külföldön szerepeltetni szokták őket - még csak vörös nadrágot se viselnek ellentengernagyi atillájukhoz. Legfeljebb az úgynevezett rajkók vannak többé-kevésbbé kiadjusztálva, ez a külföldön is oly viharos sikerrel szerepelt gyerekbanda, híres cigányok nyolc, tizenkét, tizenötéves fiai, akik külön vállalkozásba tömörültek s amit produkálnak, valóban nagyszerű! (Ostende-, Bodó-, Carlton-, Britanniában játszanak felváltva.) Hogy a zene a magyar cigánynál nem betanulás és begyakorlás műve, hanem vérbeli hajlam, születéssel együtt hozott diszpozíció, azt semmi és senki se bizonyíthatja jobban, mint ezek a tüzesszemű rajkók (rajkó cigány szó s gyereket jelent), akikkel a magyar közönség se győz betelni.
Cigányokon kívül természetesen jó jazzbandeket
is találsz a kávéházakban és kávéház-grillekben, különösen a Dunapart modern caféiban, ahol újabban a dizőzök is aggasztóan elszaporodtak s legtöbbjük angol-francia chanson-műsort is ad.
Bárok közül a dunaparti Prince of Wales a legfelkapottabb, de a hotelek bárjaiban s a többi tucatban is el lehet tölteni egy-egy estét. Mindegyikben »csak az úri közönség táncol« s közbe-közbe néhány könnyű műsorszám is szórakoztat. Szép kilátása miatt érdemes egyszer a Ritz-tetőterrasszt felkeresni, ha már a Dunára kiugró, nizzai Jetée-szerű etablissement - amit ilyen díszletek közt bűn meg nem építeni - még mindíg várat magára.
Ami a mulatókat illeti,
azok iránt minden idegen már a kofferjába csomagolva hozza magával a kíváncsiságát. A pesti éjszaka boite-jait épp oly izgalmas érdeklődéssel tünteti ki a pestetjáró, mint a párisi Montmartre és Montparnasse lokáljait. Éjszakai mulató: ez külön programmja minden külföldinek, mi tagadás, sok- nál az egyetlen, különösen ha olyan országból érkezik, ahol effajta szórakozás már morálsértésnek számít.
Tény, hogy a boldog béke napsütésében Budapest nem kevesebb, mint negyven mulatót számlált. Valamennyibe jutott pénz és hangulat. Ma se utóbbi körülményen múlik, hogy az impozáns szám lecsökkent s tulajdon- képen csak négy elsőrendű az, ahova nyugodtan eltanácsolhatlak, akkor is, ha nincs lumpolási szándékod, csak jó varieté-műsort, néhány modern rövűszámot, táncattrakciót, görlcsapatot, szerpentin- és hólapdacsatát akarsz látni.
Legdrágább külföldi számai rendszerint a Parisien Grillnek (nyáron: Margitsziget) s a forgó üvegparkettes Arizonának vannak. A Moulin Rouge is nívós s jégoszlopok közt, nyáron is nyitva. A nyár népszerű lokálja még a Városligetben a Jardin d'Atelier.
A téli mulatónegyed a Nagymező utca és környéke, ahol a felsoroltakon kívül is évről-évre új mulatók transzparensei villognak.
Jó mulatást!... több címet azonban már nem adok - én rám ne vessen senki, ha aztán nem tudsz hazautazni.
Budapesti negyed 2004/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése