Budapest Krúdy Gyula írásaiban.................
Kép:Krúdy Zsuzsa rajza
Ha a százados zárványokat is őrző Pest az épülő, terjeszkedő, mozgalmas és nagyra törő nagyváros, akkor Buda - Krúdy, illetve a Krúdy-hősök interpretációjában - az "enyészet, a csendes elmúlás" városa: "a régi Buda lassan meghal. Az utca még a hegynek görbül, és zárt erkélyek, ólomkarikás ablakok bámulnak azokra, akik a szűk utcácskán végigballagnak, de az utca végéről már hallatszik a villamos csengetése. Valamikor ifjú korukban paloták lehettek a szélkakasos házak, manapság, ha meglátja őket a járókelő, azt kérdezi magában: »Ugyan, miféle emberek lakhatnak e furcsa házakban?«"
Krúdy, aki akkor - a 19. század végén - érkezett a fővárosba, amikor egész utcákat és tereket (és még gyakrabban: házcsoportokat, házakat) romboltak le a városrendezők, hogy utat nyissanak az új, modern építkezéseknek, hidaknak és közlekedésnek, élete utolsó éveiben tanúja volt egy régi budai városrész: a Tabán teljes eltűnésének. A Tabán - másik nevén Rácváros - számos írásának lett hosszabb-rövidebb időre feltűnő helyszíne. Az Őszi utazások a vörös postakocsin hősei még mint Andersen-mesékből való városkát szemlélik egy ködös-havas téli estén a Gellért-hegy oldalából: "Alant a Tabán havas háztetői, mély udvarai esti aluvásukat kezdték, mintha éjszakára elúsznának valahová messzire a tündérmesékbe. Egy varrógép pergett egy féldiónyi házikóban, és egy sikátorban kis fekete
kutya a katonagomb nagyságú sápadt holdat ugatta a torony mögött." A másfél évtizeddel később (a lebontás végső időszakában) közzétett Zöld Ász történetében azonban már úgy van jellemezve mint céltalanul (mondhatni jövő nélkül) élő emberek elöregedett lakóhelye: "Hegynek kanyargó és kiismerhetetlen végzetű utcák, már csak botlásra való kapuküszöbök, megbetegedett ajtók, amelyek szinte leestek helyükről, amint idegen kéz nyúlt hozzájuk [...] elkeseredett, sánta, agg kakasok [...] síri enyészet módjára porló udvarok, halálosan fáradt kőolaj-lámpák, nevezetességüket, szépségüket, bókokra érdemességüket régen felejtett női kontyok, közönytől megsárgult, foszlott kötélen hintázó női ingek [...] szerelmi éj varázsának ismerete nélkül imakönyvbetűvé törpült asszonyok, már gyermekkorukban megbabonázott és hóbortosságban megvénült férfiak [...] a harisnyakötőjükre már zárdanövendék korukban se ügyelő szüzek [...] kisbaba nélkül maradt menyecskék és hivatalos kabátjukra kísértet-lepedőt teregető altisztek hazája, Tabán!"
A két Tabán-kép különbsége persze a megjelenített nézőpont különbségéből (is) adódik. Az Őszi utazások hősei szerelmi sétájuk közben (és kellő távolságból) pillantanak a városrészre, a Zöld Ászelbeszélője mintegy lépésről lépésre veszi szemügyre az utcai látványokat, amelyeket nyilvánvalóan hosszú (vagy nagyon intenzív) értelmezési folyamatokban kiérlelt szavakkal ír le. Elmondható, hogy vannak bizonyos pesti és budai látnivalók, amelyeket a Krúdy-veduták többször is megörökítenek, és mindig másképp. Számos részlet azonos ugyan rajtuk, de egészüket mégiscsak a szemlélők (elbeszélők és hősök) folyton változó (távolabbi vagy közelebbi, illetve külső vagy belső, szemlélő vagy emlékező) nézőpontja határozza meg.
A két Tabán-kép különbsége persze a megjelenített nézőpont különbségéből (is) adódik. Az Őszi utazások hősei szerelmi sétájuk közben (és kellő távolságból) pillantanak a városrészre, a Zöld Ászelbeszélője mintegy lépésről lépésre veszi szemügyre az utcai látványokat, amelyeket nyilvánvalóan hosszú (vagy nagyon intenzív) értelmezési folyamatokban kiérlelt szavakkal ír le. Elmondható, hogy vannak bizonyos pesti és budai látnivalók, amelyeket a Krúdy-veduták többször is megörökítenek, és mindig másképp. Számos részlet azonos ugyan rajtuk, de egészüket mégiscsak a szemlélők (elbeszélők és hősök) folyton változó (távolabbi vagy közelebbi, illetve külső vagy belső, szemlélő vagy emlékező) nézőpontja határozza meg.
Fábri Anna írása
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése