SZERBEK PEST-BUDÁN és BUDAPESTEN

...................................A Szerb utca neve is az itt élt szerbekre emlékeztet

Szerbek Budapesten? Az V. kerületi Szerb utca biztosan ismerős mindenkinek, sőt, a Rácvárosnak (közismert nevén: Tabán) is gyanúsnak kell lennie. Az viszont meglepő lehet, hogy a 18–19. században Pesten és Budán alakult ki a szerbség kulturális központja.A szerbek a 14. századtól, a török elől menekülve érkeztek Magyarországra, és telepedtek le folyamatosan Pesten és Budán. Budán a Tabánban alakult ki a szerb közösség, nem véletlenül hívták az elővárost Rácvárosnak is. Már a török hódoltság alatt is számottevő szerbség élhetett itt, úti beszámolók szerint három templomuk is volt. Buda ostromában a Tabán is elpusztult, lakosságának csak töredéke tért vissza, de a balkáni harcok elől menekülő szerbek a század végére újra élettel töltötték fel Rácvárost: a 17–18. század fordulóján népszámlálások szerint 5500-6000 szerb élt itt, ami akkor az előváros teljes lakosságának 95%-át jelentette.

..................................A tabáni szerb templom egy régi képeslapon

Ugyancsak ezen a téren, a templom szentélyapszisánál állt a pravoszlávok egyházközösségi épülete: a négyemeletes bérpalotát már a 30-as években elbontották. Az 1557-ben alapított budai szerb püspöki katedra püspöki palotája 1897-től a templomhoz közeli Döbrentei utca 14. szám alatt állt. A főhomlokzatával a Dunára néző eklektikus épület Vladimir Nikolic neves szerb építész egyetlen budapesti épülete volt; a háborúban megsérült, 1952-ben államosították, majd 1955-ben lebontották.

A teljesen eltűnt városrészből az Aranyszarvas ház maradt csak meg az épületről elnevezett Szarvas téren. Itt a 19. században szerb irodalmi központ alakult ki, a kor jelentős írói és költői gyakori vagy éppen állandó vendégek voltak; visszatérő látogató volt Vuk Stefanovic Karadzic, a szerb irodalmi nyelv megújítója is, őrá mellszobor is emlékeztet a téren.

...................................Tabán látképe a vár felől a szerb és a katolikus templommal

Pest a 18. században az egyetemes szerb kultúra központja lett. 1838-ban létrejött a Tökölyanum, a pesti egyetemen tanuló szerbek kollégiuma a templomtól nem messze, a Veres Pálné utcában egy kétemeletes klasszicista házban. A házat 1907-ben lebontották, hogy helyén felépülhessen a Tökölyanum új épülete. A Veres Pálné utca 17–19. szám alatti hatalmas épületet Fellner Sándor tervezte: Vujicsics Sztoján szerint talán az említett budai püspöki palota építészének, Vladimir Nikolicnak egy másik alkotása, az újvidéki püspöki rezidencia vagy a karlócai szerb gimnázium példájára – de biztosan a régi szerb egyházi építészet dekoratív kőplasztikáinak hatása alatt. A második és a harmadik emelet közötti homlokzatrészen három dombormű mutatja be a Tökölyanum történetét: az alapító, Tököly Száva 1790-ben a temesvári szerb nemzeti kongresszuson; a Tökölyanum 1838-as megnyitása; Tököly Száva mellszobrát babérkoszorúval ékítik. A Veres Pálné utca 17. alatti udvaron pedig megtalálható az egykori klasszicista épület rossz állapotú homlokzati szoborcsoportja. A kollégiumot 114 éves működés után államosították, ez alatt több mint 400 szerb fiatal szerzett a pesti egyetemeken diplomát.

A Tökölyanumban a kollégium mellett a Matica srpska, a szerb irodalmi és tudós társaság is helyet kapott. Egyéb könyvek mellett a társaság adta ki 1826-tól a Letopis című szerb újságot, amelyet a pesti egyetem budai várban működő nyomdájában nyomtak – ez sokáig a szerbek egyetlen nyomdája volt. A Matica srpska emellett könyvtárat és művészeti galériát is alapított.

...........................A szétbombázott szerb templomot a II. világháború után 1949-ben lebontották

A nyelvújítási kérdésekben a Budára járó szerb értelmiséggel többször összekülönböző pesti szerbek a Szerb utcai templommal szemben levő egykori Josef vendéglőben, valamint a Veres Pálné utcában, a kétnyelvű magyar-szerb író, Vitkovics Mihály házában találkozgattak: ahogy Kazinczy, Kölcsey, Kisfaludy és Vörösmarty, úgy a szerb irodalom jelentős képviselői is rendszeresen tiszteletüket tették itt. Pesthez köthető a szerb színjátszás kezdete is: az Apáczai Csere János utca és a Régiposta utca sarkán egykor állt őrbástyában, a pesti Rondellában nem túl nyereségesen működő Magyar Színjátszó Társaság érzett rá a lehetőségre, és kezdte el becsalogatni a szerb lakosságot a színházba. ’Cerny Gyuró vagy Belgrádnak megvétele a Törököktől’ című, szerb nyelvű dalokkal teletűzdelt darabjuk óriási siker volt. Pár évvel később ugyanitt, a Rondellában játszották az első teljesen szerb nyelvű színielőadást is.
................................................A szerb templom tornyának megmaradt modellje

A Matica srpska 1864-ben elköltözött Újvidékre (ahol ma is működik), a városrendezési okokból lebontott Tabán lakossága szétszóródott Budapesten, az egész ország szerb lakossága pedig a 19. században megkezdte délre húzódását, így létszámuk folyamatosan csökkent - legdrasztikusabban az I. világháború utáni visszatelepítések során. A KSH utolsó, 2001-es népszámlálási adatai szerint az országban a szerb nemzetiségűek száma 3816 (ebből 3388 szerb anyanyelvű), 996-an élnek Budapesten. Így, bár találunk szerb neveket a pesti Szerb utca környékén a kaputelefonokon, szerb városrészről már nem lehet beszélni - emlékeztetnek rá azonban az utcák, valamint az államosított, majd visszaadott hitközségi és felekezeti iskolákban működő szerb közösségi házak, klubok hálózata. 2009. október 12-én pedig megnyílt a magyarországi szerb kisebbség kulturális központja a Nagymező utcában.

(HG.HU 2009 október 18 Zsámboki Miklós)