1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


2009. november 18., szerda

A TABÁN FESTŐNŐJE, VAJNOVSZKY KRISZTA

Dr. Nagy Béláné Vajnovszky Kriszta, festőnő.(1896. május 20., Tiszanána – 1975. február 5., Budapest) 1921-26 között végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, mesterei Glatz Oszkár, Bosznay István és Réti István voltak. Két nyarat Vágó Pál Jászapáti Művésztelepén töltött, egy nyári kurzust (1926) pedig Nagybányán is végzett. Tagja volt a Nemzeti Szalonnak és a Magyar Képzőművésznők egyesületének. 1949-ig rendszeresen kiállít Budapesten.


Holdvilág utca a Tabánban, (1933k)

A politikai változások után azonban osztályidegenné nyilvánítják, mert 1945-ben elhunyt férje táblai tanácselnök volt. Többet nem állít ki Magyarországon. Külföldön azonban igen, négy saját gyermekéből három a II. világháborút követően ill. 1956-ban Brazíliába, Németországba és az Egyesült Államokba emigrál. 1964-től őket látogatja sorra, s állít ki az utóbbi két országban, az Egyesült Államokban többször is. Posztimpresszionisztikus, a felületet fellazító, gyors ecsetvonásokból és keményebb, tömörebben összeálló felületekből építkező, intenzív színeket használó, lendületes festészete végig következetesen megmarad. Festett portrét, csendéletet, életképet, tájképet. Egyik legsikeresebb képe, aHoldvilág utca a Tabánban (1933k), is ez utóbbiak közül való. Életét és életművét bemutató monográfia készülőben van.

Előszó

Festőnő. A szót hallva Ferenczy Károly képe, a magyar piktúra egyik csúcsa, A festőnő jelenik meg szemünk előtt. A gyönyörű, napfény elöntötte nagybányai tájban, domb oldalán festőállványa előtt álló nőalak épp most óhajtja birtokba venni a látványt, képbe írni a valóságot. A kép az 1900-as évek elején született, de „érvényessége” napjainkban sem veszett el.

Dr. Nagy Béláné Vajnovszky Krisztina alakja szememben hasonló a Ferenczy Károly alkotta idolhoz. Művészi tehetsége már gyerekkorában kibontakozott, ezt azután a Képzőművészeti Főiskolán neves tanárok pallérozták, irányították, kiteljesítették. Mint oly sok tehetséges társa, ő is járt Nagybányán, a szabadiskolában. Elsajátította mindazt, ami teljes fegyverzetében mutatja meg a festőt. Professzionista volt, a szó legjobb értelmében. És művész – munkáinak bizonysága szerint. Örömömre szolgál, hogy arra hivatott szakember, Somogyi Zsófia végezte a tudományos kutatást és művészeti elemzést Vajnovszky Krisztina életművéről.

Portréi, csendéletei, tájképei a kiegyensúlyozott, mindig mindenben a szépet meglátó művészi szemléletről szólnak. Nem zavarta meg a modernség. Hagyományos festészetet művelt: nem érintették meg a korszak vad, expresszionista szín-kapavágásai, nem vonta bűvkörébe a szürrealizmus önmagát sem értő, álmokat hüvelyező mozgalma. Nem festett absztrakt képeket: a látomás helyett a valóság vonzotta. Az a valóság, melyben nem csak művészként, hanem emberként is helyt kellett állnia. Hosszú élete során csodálták helytállásáért, munka- és családszeretetéért. Élete példaként állt és áll ma is családja előtt. A família egy része szétszóródott a történelem viharaiban, sokuk él idegen országokban. Számos tehetséges tagja van Európában és Amerikában egyaránt. A Magyarországon élő leszármazottak abban a zuglói villában élnek, ahol Krisztina leélte életét. Képei között, emlékezve rá.

Kutatásaim során szerencsém volt a művésznő mind a négy gyerekével megismerkednem.

Alakját nemcsak szeretettel őrzik, hanem szeretnék megmenteni az utókor számára, ezért határozták el, hogy méltó emléket állítanak emberségének és festői működésének. Emlékét őrizze ez a honlap, melyet látogat az Olvasó.

Dr. Görgényi Frigyes

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése