Küldöm ezt a kis clipet lányomnak , Dórinak, a távoli Argentinába, ahol a boldogságot kergeti...
"Tanulj meg fiacskám komédiázni".......Ajtay Andor énekel
2009. május 6., szerda
2009. május 5., kedd
NAGYAPÁM KIRÁNDUL...............
Nagyapám,mint az Athenaum nyomdásza nap mint nap az ólombetűk közt matatva
nem áltatta magát a hosszú élet illúziójával.Szabad idejében igyekezett szerény lehetőségeihez képest élvezni az élet apróbb örömeit-amíg lehet-, ami a gyermek -nemzés mellett (11 gyermeke született)főleg a budai hegyekben tett hétvégi kirán-dulásokban és az ottani vendéglők látogatásában nyilvánult meg,amint ezt számos korabeli családi fotó tanúsítja.
Nagyapám teljes kirándulói öltözetben
Kedvenc kirándulóhelye a pl. a Jánoshegy ,melyre gyermekeivel és a nyomdász kollégáival együtt számtalanszor kiruccant.A hegy a monda szerint Hunyadi Jánosról kapta nevét,kinek életét itt –legalábbis ez a legenda-egy Márta nevű görög leány mentette meg.Egy 1847-ben tartott dűlőkeresztelőn Pozsonyi-hegynek nevezték el(a XIX. században Pozsonyig lehetett ellátni derült időben).Későbbi nevei (Márta-bérc,Erzsébet -orom sem honosodtak meg,egyedül a János hegy elnevezés lett időtálló.
Az első , fából ácsolt messzelátóhely a János-hegyen hamar veszélyessé vált..
A hegy tiszta levegőjével,pompás kilátásával mindig is kedvenc célpontja volt a budai és pesti polgároknak, különösen azóta, hogy 1882-ben Erzsébet királynő is gyönyörködött a hegy tetejére épült fa kilátóból az eléje táruló panorámában, miközben a következő szavakat rebegte meghatottságtól remegő hangon:
"... e hegyek s az itteni kilátás kiállja a versenyt a legszebb világrészekkel."
Nem semmi kijelentés ez egy olyan személytől, akinek Korfú szigetén olyan csodá-latos panorámájú kastélya épült ,mint az Achilleon.
Szoc.dem nyomdászok az Erzsébet emléktáblánál.....
A királynő még háromszor járt a hegyen ,a hűséges alattvalók ezt mindenképpen meg akarták örökíteni,így már 1883-ban emléktáblát is állítottak , lánccal összekötött sarokoszlopokkal keretezve, az alábbi felirattal:
"Itt állt, s nézett szét Erzsébet drága királynénk, hol koronát viselő fő soha sem vala még. S mig itt elragadó látványon lelke merengett, érzé, országunk szive feléje dobog. Hódolatunk e helyet nevezé Erzsébet oromnak, fogják, mig magyar él, áldani lába nyomát."
(Szász Károly verse. Alatta az Erzsébet név állt. Pesti Napló 1883. október 28. 1884-ben és 1911-ben újra felállították az emléktáblát.)
A Jánoshegyi kilátó,ahogy a tervező először elképzelte..........
Halála után szinte zarándokhellyé nemesült a kilátó és környéke.Az időközben életveszélyessé vált fakilátó helyére a vendéglősők ipartestülete(névszerint Glück Frigyes és Gundel János)javaslatára a királynő halála után kezdeményezte egy végleges kőből épülő emlékmű,egyben kilátó felállítását,mely hosszú huzavona után 1910-ben felavatásra is került.
Nem csoda,hogy a vendéglősök szponzorálták a kilátó építését,egy hosszú kirán-duláson mindig megéhezik az ember ,s az igényt kiszolgálni jó üzletnek bizonyul. Nagyapám kirándulásai is általában Kozár Mihály vendéglőjében érték el csúcs-pontjukat.Miután lerótta alattvalói hódolatát szeretett királynője előtt(Ferenc Józsefet persze ő is utálta,lelkes szocdem lévén),úgy gondolta , korsó sörök és kis- pörkölt fogyasztásával hódol a test örömeinek felesége és gyermekei körében a kerthelyiség árnyas fái alatt.A vendéglőt jó érzékkel közvetlenül a királyné első látogatása után gründolta id .Erber János vadász.
Ne sírj kislány......a zongoránál Zórád Ernő(027*)
nem áltatta magát a hosszú élet illúziójával.Szabad idejében igyekezett szerény lehetőségeihez képest élvezni az élet apróbb örömeit-amíg lehet-, ami a gyermek -nemzés mellett (11 gyermeke született)főleg a budai hegyekben tett hétvégi kirán-dulásokban és az ottani vendéglők látogatásában nyilvánult meg,amint ezt számos korabeli családi fotó tanúsítja.

Kedvenc kirándulóhelye a pl. a Jánoshegy ,melyre gyermekeivel és a nyomdász kollégáival együtt számtalanszor kiruccant.A hegy a monda szerint Hunyadi Jánosról kapta nevét,kinek életét itt –legalábbis ez a legenda-egy Márta nevű görög leány mentette meg.Egy 1847-ben tartott dűlőkeresztelőn Pozsonyi-hegynek nevezték el(a XIX. században Pozsonyig lehetett ellátni derült időben).Későbbi nevei (Márta-bérc,Erzsébet -orom sem honosodtak meg,egyedül a János hegy elnevezés lett időtálló.

A hegy tiszta levegőjével,pompás kilátásával mindig is kedvenc célpontja volt a budai és pesti polgároknak, különösen azóta, hogy 1882-ben Erzsébet királynő is gyönyörködött a hegy tetejére épült fa kilátóból az eléje táruló panorámában, miközben a következő szavakat rebegte meghatottságtól remegő hangon:
"... e hegyek s az itteni kilátás kiállja a versenyt a legszebb világrészekkel."
Nem semmi kijelentés ez egy olyan személytől, akinek Korfú szigetén olyan csodá-latos panorámájú kastélya épült ,mint az Achilleon.

A királynő még háromszor járt a hegyen ,a hűséges alattvalók ezt mindenképpen meg akarták örökíteni,így már 1883-ban emléktáblát is állítottak , lánccal összekötött sarokoszlopokkal keretezve, az alábbi felirattal:
"Itt állt, s nézett szét Erzsébet drága királynénk, hol koronát viselő fő soha sem vala még. S mig itt elragadó látványon lelke merengett, érzé, országunk szive feléje dobog. Hódolatunk e helyet nevezé Erzsébet oromnak, fogják, mig magyar él, áldani lába nyomát."
(Szász Károly verse. Alatta az Erzsébet név állt. Pesti Napló 1883. október 28. 1884-ben és 1911-ben újra felállították az emléktáblát.)

Halála után szinte zarándokhellyé nemesült a kilátó és környéke.Az időközben életveszélyessé vált fakilátó helyére a vendéglősők ipartestülete(névszerint Glück Frigyes és Gundel János)javaslatára a királynő halála után kezdeményezte egy végleges kőből épülő emlékmű,egyben kilátó felállítását,mely hosszú huzavona után 1910-ben felavatásra is került.
Nem csoda,hogy a vendéglősök szponzorálták a kilátó építését,egy hosszú kirán-duláson mindig megéhezik az ember ,s az igényt kiszolgálni jó üzletnek bizonyul. Nagyapám kirándulásai is általában Kozár Mihály vendéglőjében érték el csúcs-pontjukat.Miután lerótta alattvalói hódolatát szeretett királynője előtt(Ferenc Józsefet persze ő is utálta,lelkes szocdem lévén),úgy gondolta , korsó sörök és kis- pörkölt fogyasztásával hódol a test örömeinek felesége és gyermekei körében a kerthelyiség árnyas fái alatt.A vendéglőt jó érzékkel közvetlenül a királyné első látogatása után gründolta id .Erber János vadász.
Az akkori épület még fából készült ,eredetileg a milleniumi kiállítás vadász-halász pavilonjának.A kiállítás bezárásakor szétszedték,felcipelték a János-hegyre és újra felállították,takarékossági példát mutatva a pazarló utókornak.A vendéglőt később Kozár Mihály ,majd a híres Balázs vendéglős dinasztia sarja ifj Balázs Antal üzemel-teti.Az ínycsiklandó ételek,a friss csapolt sör, a minőségi borok példátlan gyorsasággal népszerűvé tették a helyet a köznép és a felső tízezer körében. Grófok,hercegek, miniszterek foglaltak helyet a kerti asztaloknál,hogy éhüket elvervén,szomjuságukat csillapítván szemük is beteljen az eléjük táruló panoráma látványával. Még az utolsó magyar király ,IV.Károly és hitvese,Zita királyné is megkóstolta a pörköltet,a libamájat és a vöröspecsenyét.
Így mentek ezek a dolgok anno dazumal,de hol van már az a nyár? Néhány kifakult ,színevesztett fotó őrzi a letűnt békeidők egy-egy önfeledt pillanatát.
Így mentek ezek a dolgok anno dazumal,de hol van már az a nyár? Néhány kifakult ,színevesztett fotó őrzi a letűnt békeidők egy-egy önfeledt pillanatát.
Ne sírj kislány......a zongoránál Zórád Ernő(027*)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)