Aldus Manutius 1450-1515
Aldus Manutius (latinosított humanista név, eredeti neve: Aldo Manuzio) (Bassiano, 1450 - Velence, 1515) olasz humanista, filológus, könyvkiadó.
Rómában végezte el tanulmányait, majd Ferrarába költözött, hogy Guarino Guarini iskolájában latint tanuljon. Pio da Carpi herceg udvarában, ahol 1479 és 1489 közt élt, összebarátkozott Pico della Mirandolával. Negyven évesen telepedett le Velencében, ahol nyomdász lett. Önálló nyomdászműhelyét 1495-1496 körül nyitotta meg. 1493 és 1515 közt mintegy 150 művet adott ki, amelyek mindegyikét ismertető előszóval, illetve hatalmas jegyzetapparátussal látta el. Ókori szerzők munkái mellett olasz szerzők munkáit is megjelentette (Dante, Petrarca, Pietro Bembo). Első önálló nyomtatványa Kónsztantinosz Laszkarisz görög nyelvkönyve volt, ezt Arisztotelész-kiadásai követték, amelyek közül a legnevezetesebb a Poétika 1508-ban megjelent első nyomtatott kiadása. Egyik leghíresebb, az illusztrációs technika tekintetében úttörő kiadványa Francesco Colonna műve, a Hypnerotomachia Poliphili, amelynek illusztrációit a kor leghíresebb mestereinek művei ihlették. Klasszikus auktor-kiadványai komoly filológiai teljesítmények is egyben, komoly szövegkritikán alapulnak. 1502-ben Cicero Epistulae Familiares-ét jelentette meg (ezt később még két kiadás követte 1513-ban, amelyekben Aldus méltatta elhunyt barátja, Thurzó Zsigmondemlékét, majd 1522-ben). A mű kiadására Szatmári György és Thurzó Zsigmond biztatták Aldust, fellelkesülve a korábbi Vergilius- ésHoratius-zsebkiadásokon. 1506-ban Szatmári megkísérelte Aldusnál kinyomtattatni Janus Pannonius műveit, de nem járt sikerrel. Humanista állásfoglalás volt a nyomdász részéről megjelentetni Rotterdami Erasmus maró szatíráját, A balgaság dicséretét. Ismertek Aldus saját humanista tanulmányai is: Musarium Panegyris (Múzsák dícsérete, 1490 körül); Institutiones grammaticae (Nyelvtani útmutatások, latin nyelvkönyv, 1493).
Manutius jelmondata az Augustus római császár érmérről vett idézet ."siess lassan"(festina lente),fordíts figyelmet a részletekre..
(wikipedia)
Manutius 1501-es Vergilius kiadása saját ú.n Aldine tipusú betűivel.
Siess lassan-festina lente
Nyomdász nagyapám több portréján viseli büszkén a jelvényt,melyet én Manutius jelvénynek azonosítottam, jóllehet a delfin hiányzik a horgony mellől. Elképzelhető ,hogy valamely nyomdász egylet , kör , vagy egyéb tipográfus szervezet tagjaként viselte.
Az igazságot talán sohasem tudom meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése