LÁMPÁS RUDI LEGENDÁJA
Élt egyszer a Tabánban , annak is a szegényebbik fertályán ,valahol a Hullám utca végén egy fiatalamber, Steinbacher Rudinak hívták, anyja otthon főzött mosott , apja meg vasutas volt a Délinél , füttyöskalauz. Rudi nem ilyen életet képzelt el magának, tágas irodákról álmodott, süppedő szőnyegekről, gellért-hegyi villáról, szép molett , ékszerekkel teleaggatott feleségről, rajcsúrozó lurkókról. Kítűnő eredménnyel végezte el a Czakó utcai általános iskolát, tíz évesen nyaranta kfutófiú volt a Krecsányi péknél, nyakába akasztott kosárral járta a girbe-gurba utcákat, szorgalmasan és sikerrel ajánlgatva a ropogós sóskiflit , perecet , miegymást. Kapott is barátságos barackot a fejére mesterétől, aki annyira meg volt véle elégedve , hogy nagy zacskó zsömlét nyomott a kezébe műszak után a fizetség mellé . Ősszel azután szülei beiratták a Fehérsas téri polgáriba, mivel úgy döntöttek , érdemes tovább tanulni a gyereknek, jó esze van, szorgalmas is , hátha viszi valamire. Mire felocsúdtak , Rudi elvégezte a polgárit is , ezt ugyan már csak jó eredménnyel , ám továbbra is szorgalmas , szerény fiatalembernek ismerték. Jelentkezett a Dávid Károly és Fia dobozgyárba, kitanulta a mesterség minden fortélyát, fel is figyelt rá a művezető , betették a gépműhelybe , ahol a vágó- hajtogató-, bálázó gépeket szerelték javították a mesterség minden csínját , binját ismerő öreg szakik, hogy egy percre se álljon a gép, ha ismét kikerül a termelő üzembe. Aztán egyszer csak apja halálával beütött a krach, még szerencse , hogy állásban volt és az összeroppanó , hirtelen éveket öregedett mama válláról levette a családfenntartás gondjait , jóllehet ez a család csak belőlük, kettőjükből állt. Aztán egy havas téli reggelen , jó két év múlva , hiába ébresztgette anyját , -mutter, kelj fel itt a kakaó-a mama már az égben teregette a frissen mosott lepedőket. Még a papagáj is elhallgatott az ablakba kitett kalickában, nem értette a hirtelen beállt csendet, nem hallotta a jól ismert csoszogást és nyugtalanul forgatta fejét a szoba felé, de nem látott a függönyön át. Rudi akkoriban már udvarolt egy gyárbéli lánynak, több hónapja , ám a lány csak hitegette , aztán valamikor a temetés környékén egyszer csak látta egy másik férfival, egy kinyalt ficsúrral , aki biztosan nem dobozgyári melós volt. És akkor Rudi is megroppant kicsit. Hazafelé betért az első kis csehóba, lehet , hogy a Három majom volt, de lehetett a Burgzsandár is .Aznap kapott hetibért, kicsapta az asztalra és bort rendelt.Körülötte hangos zsivajjal verték a blattot a helyi iparosok, de Rudi előtt, ahogy ürült a flaska , egyre ködösebb lett a világ . Éjjel tizenegyre , mire elfogyott a harmadik palack bor , meg a pénze is, szép csöndben lefordult az asztal alá.
Két markos pincér kitette az ajtó elé , óvatosan felültetve nekitámasztották a falnak, kalapját fejébe csapták. Persze reggel elkésett a gyárból, a művezető csak csóválta a fejét, de halkan megjegyezte ,ne forduljon ez még egyszer elő, mert akkor szólnia kell a mérnök úrnak , aki simán kiteszi az utcára. Rudi hálás volt ,megígért mindent, és kábán a másnaposságtól, de minden erejét összeszedve elvégezte munkáját. Aztán hazafelé megint útba ejtette a kocsmát, de pénze már nem volt. Ahogy ott álldogált, két ismeretlen csapotta vállára ,-szevasz haver –tudsz alsózni? Gyere meghívunk egy sörre .
Behúzódtak egy sarokasztalhoz; az egyik , egy köpcös , öblöshangú rendelt három korsó barna sört, és elkezdtek kártyázni , egy számolócédulára felírva a parti állását, mondván , a végén majd risztelnek. A két csaló összeszokott partner volt, ügyes hamiskártyás . Egyik sört rendelték a másik után, az előző napi bor is dolgozott még Rudiban , és a mennyiség hamarosan átcsapott minőségbe is, hamar lefordult a padról .A két haver persze felsegítette ültében, de kezük már könyökig a zsebében volt , pénz után kutatva.-Te ennek egy vasa sincs -döbbent meg a köpcös kis idő múlva , pedig tegnap két kézzel szórta a pengőt. Lehet , hogy mindet elszórta –vigyorgott a sovány , horgasorrú társ. Rövid tanakodás után egyikük nagy kalaplengetéssel távozott, a másik még fészkelődött a széken egy kicsit , aztán kényelmesen kiballagott a WC felé, hogy soha vissza ne térjen. Záróránál tört ki a botrány .
Rudit kidobták az utcára , miután a pincérek is átkutatták , feje a kocsivető kövön koppant. De a java csak másnap zúdult szegény fiú nyakába. Mikor a művezető ránézett a gyűrött ruházatban előtte tántorgó fiúra, elkomorodott. Perceken belül újra az utcán volt, egy fillér nélkül, állás nélkül. Mire lehullott az első hó , már a lakásból is kiakolbólintatta a háziúr lakbér elmaradás miatt. Fáspincékben , a Rudas ivócsarnokában húzta meg magát, alkalmi munkákból élt, néha egy-egy fröccsre behívták valamelyik kiskocsmába, ha pénzhez jutott , elitta rögtön. Egyik hideg januári estén, mikor a lehellet is rögtön megfagyott, a Kereszt téri Albecker konyháján segített éppen némi házmesterfröccs reményében, mikor a csapos beszólt az ajtón: -Rudi , kisérje már le Kászonyi tanár urat a Döbrentei térre a villanyoshoz- avval kezébe nyomott egy begyújtott viharlámpát.
Evvel újra beindult Rudi karrierje, igaz másképpen , mint egykor azt álmaiban elképzelte. Vastag pénztárcájú ügyvédek, jómódú iparosok, kereskedők, utolsó fillérjüket is elherdáló bohémek kisérgetése jövedelmező üzletnek bizonyult. Réthy nagyságos úr , váci gabonakereskedő meg egyenesen egy hatalmas méretű télikabátot és finom nyúlszőrkalapot ajándékozott neki, mikor felsegítette a konflisba. A két számmal nagyobb kabátban , a fülig nyomott kalap alól pislogó Rudi, szája sarkában az örökké füstölgő cigerettacsikkel meghatározó alakjává vált az éjjeli Tabánnak. Rendszeres ingajáratban közlekedett a Kereszt tér magasából az Albecker vendéglő és az Atilla út , meg a Döbrentei tér között. Alakja legendává vált, szerencsére készült róla egy fotó is röviddel a Tabán lebontása előtt. Alakja most már mindig így marad meg emlékezetünkben , ahogy a vendéglős mintegy magyarázatképpen odafirkantotta a kép alá:
kassius
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése