Írtunk már krónikus főtérhiányról, panaszkodtunk már millió helyen a "belvárost átszelő autópályáról" és jártunk már Prága belvárosában is. Mégsem született idáig cikk (mert mindig halogattam) a "régi Pestről". Mi is ez a régi Pest, amit úgy emlegetünk, mintha amúgy nem lenne régi ez a várost.
A régi Pest egyik legromantikusabb szeglete: a Kígyó és Sebestény utcák sarka
Régi Pest alatt az 1895 előtti pesti belvárost, a kiskörút és a Duna által közrezárt részt értjük. Csak hogy kicsit képben legyünk, 1895-öt írunk. Magyarország és vele Budapest évszázados elmaradottságából elképesztő tempóban fejlődik. Épülnek a vasútak országszerte, hidakat verünk folyóink felett, nagyiparosok keresik halálra magukat, és már Ferenc Józsefet is egyre többen kedvelik. Budapest is létrejött már, a Lánchíd mellé felépült a Margit híd is, az Andrássy út már nagyjából teljesen kiépült, és a Nagykörút legtöbb telke is beépült már. Színházépületeket húzunk fel, megépül a pesti Operaház, és az ország gőzerővel készül az ezredéves ünnepségekre a Városligetben. Budapest igazi "világvárosi" létet él ha úgy tetszik. Pillantsunk hát rá a következő fotóra:
Az úgynevezett Kittl-ház, mint a belvárosi nyomor fő demonstrátora.
Ez a kép a Duna és Torony utca sarkán álló épületről készült. Ez az akkori pesti belváros kellős közepén van. Akkor és később is többek között ezzel az épülettel illusztrálták miért kell itt városrendezni. Olvassunk csak kicsit bele a Vasárnapi Ujság 1895. augusztus 11-iki számába:
"A nagy átalakulás, mely Budapestet alig húsz esztendő alatt oly fényes várossá változtatta át, a Belvárosban látszott meg aránylag legkevésbé, (...). A Belváros azonban régi város, még pedig az ódonság minden érdekessége nélkül. Épült össze-vissza, beszorúlva a védő falak közé, szűk és rendetlen utczákkal. (...) Még a Dunához is rövid, apró utczák visznek, egyenesen egy sem nyílik a pompás folyamhoz. Ebben az állapotban megmaradt konzervatív módon a Belváros akkor is, mikor oly gyorsan emelkedtek a külvárosok, és büszke palotáktól szegélyezett körútak támadtak."
Ha körútak itt nem is támadtak, de a Kerepesi út (így hívták akkor még a mai Rákóczi utat is a Kiskörútig) igen. A szűk Hatvani utcába (ez volt a Kossuth Lajos utca jóval keskenyebb elődje) futú széles útról a villamosok északnak és délnek fordultak a Károly vagy Múzeum körúton. Ez az állapot sehogy sem tetszett a kor várostervezőinek és politikusainak. Az 1893. évi XIV. törvénnyel amely "a fő- és székvárosban két állami híd építéséről" szól ez a szándék, vagyis hogy egy a Kerepesi út folyatásaként széles sugárút vezessen egyenesen a Dunáig hivatalos megerősítést nyert. A törvény nem csak a Szabadság és Erzsébet hidak megépítését, de a Hatvani utca szélesítését is szabályozta: 24,65 méterresre kellett kibővíteni. Ez hatalmas ingatlanfejlesztést vont maga után amit az utca északi oldalán kellett végrehajtani. Nem bízták a véletlenre azonban ezt sem, az új épületek, amelyeknek 1903-ig lakható állapotban kellett lenniük 15 éven keresztül adómentesek, majd további 15 évig adókedvezményesek lettek.
Az Astoria 1895-ben. Még állnak a régi Hatvani utca házai látszólag, de mögöttük már felépültek az új paloták.
Érdekes adalék a jelenlegi Kossuth Lajos utca 6, az egykori Dreher-palota története is. A Városház utca sarkán ma is álló épületet 1889-ben építtette fel a Dreher-család az akkori szabályozási terv szerint visszahúzva homlokzatát a Hatvani utca házsorától. Négy évvel később azonban a fent említett törvény további méterekkel északabbra húzta a leendő főút szélét. Az 5 méterrel belógó palotával így valamit kezdeni kellett. Felmerült a teljes épület eltolása is a mögötte levő épületek elbontásával, de végül az utcai traktus lebontása, és az új homlokzat hátrébb való felépítése mellett döntöttek. Eltolásra egyedül az épület ma már nem létező sarokkupolája került, amelyről az Építő Ipar 1899. július 27-iki száma így tudósított. A közel 20 méter (?) magas és 9 méter átmérőjű kupolát gördítőpályára rakva emberi erővel mozgatták el egy daru segítségével a 4. emelet födémjén. Az előkészületek két és fél napig tartottak, maga az eltolás, vagy inkább húzás kerek egy napot.
A leendő Erzsébet híd (amit akkor még csak Eskü téri hídként emlegettek) hídfőjével is gondok adódtak. A régi pesti városháza lebontását ugyan sikerült elérni, hiszen nem volt aki harcolt volna érte, pár írót, vagy lelkes újságírót kivéve, de a város egyik legrégebbi műemléke a Belvárosi Plébániatemplom megtartásához az egyház ragaszkodott. Itt is felmerült az épület eltolása (ez urbanlegendként máig él) illetve volt olyan terv is, hogy a híd fusson egyenesen a templomnak és a fel és lehajtók fogják közre azt. Végül egyik sem valósult meg, a templom maradt ahol volt, és ezzel voltaképp a bontásokat szorgalmazó bősz korabeli urbanisták legfőbb célja, vagyis a Dunára egyenesen kifutó sugárút koncepciója bukott el a város furcsa fintoraként. Ha ma végignézünk a Rákóczi úton bizony a Duna helyett a Klotild-paloták éppen felújítás alatt álló tagját láthatjuk.
Egy 1899-es látkép. A fél Belváros elbontva a híd építése miatt éppen.
Az adókedvezmények, az új luxuspaloták, az utcák sokaságának szélesítését előíró szabályozás végül beindította az egész pesti Belváros átalakulását. Felépült a nagyszabású Ferenciek tere, a Kossuth Lajos utca északi oldalának pompázatos házsora, a Március 15-e tér luxusbérpalotái, és még sorolni lehetne hány és hány 1-2 emeltes klasszicista vagy épp későbarokk épület helyére kerültek 4-5 emeletnyi hatalmas bérházak a tágabb környéken. A mai pesti Belvárosi házak zöme 1890 után épült fel, alig van a Ferenciek tere környékén a XX. század eleji rendezést túlélt épület. A régi Pest eltűnése azonban nem csak ez alatt a pár év alatt, hanem egészen a második világháborúig zajlott elég nagy lendülettel.
Hogy kár e érte?
A Sebestyén tér, a régi Pest egyik legszebb tere.
Ezt ma már nehéz megítélni. Valószínűleg sokan vagyunk akik szeretjük a szűk, és kacskaringós utcákat, szabálytalan tereket, amikből sajnos Budapesten nagyon kevés van. A kiskörúton belüli terület középkori eredetű utcahálózatából a Ferenciek tere és környezete a legszebb részeket metszette ki, de a belvárosi utcák szabályozása, szélesítése sem kímélte meg túlzottan azt. Lettek cserébe szép reprezentatív tereink, amiket viszont mára a közlekedés szállt meg, így őket nehéz most jogos értékükön kezelni, és bájukat is megkoptatta közben a XX. század.
BDzsH
képek: FSZEK Budapest Gyűjtemény és Vasárnapi Újság
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése