A főváros által felajánlott díszsírhelyen 1941 júniusában állították fel Vastagh Györgynek, a kor kedvelt szobrászának Örkény vezért ábrázoló, arannyal ötvözött alumíniumból készült, monumentális lovas szobrát. Egy évvel később, 1942 júniusában pedig az Erzsébet híd budai oldalán, a Döbrentei téren leplezték le Gömbös fehér márványból készült, díszmagyarban pompázó, egész alakos szobrát, Pásztor János alkotását. Egyik mű sem lett hosszú életű.
A Gömbös szobor felavatás(a háttérben néha feltűnik a tabáni plébániatemplom)
Utóbbi alig több mint két évig állt. 1944. október 6-án, Gömbös halálának évfordulóján a fegyveres ellenállási mozgalom egyik csoportja felrobbantotta. Az úgynevezett Marót-csoport két tagja ma is él. Egyikük, Padányi Mihály építészkari egyetemistaként került kapcsolatba a mozgalommal, s alakította meg néhány barátjával a robbantásos akcióiról elhíresült csoportot. 1944-ben huszonnyolc éves volt.
- Amikor megtudtuk, hogy egy szobor felrobbantásával bíznak meg bennünket, egyértelmű volt, melyikről lehet szó - emlékezik Padányi. - A háborúellenes antifasiszta mozgalom illegalitásban tevékenykedett. Nem volt más mód arra, hogy hírt adjunk magunkról. A Gömbös-szobor felrobbantása felért egy vezércikkel. 1933-ban, Hitler hatalomra jutásakor ő volt az, aki Európában elsőként gratulált neki. Ő kötötte az országot a Berlin-Róma-tengelyhez. Munkássága egyenesen vitte a nemzetet a Don-kanyarhoz, Magyarország megszállásához, a zsidóüldözéshez. A szemünkben a fajvédő pártot megalakító Gömbös a szélsőjobboldal atyamestere volt.
Ez a szobor jelképezett mindent, ami Magyarországon az elmúlt huszonöt évben aljas volt. (Márai Sándor, 1944)
Ám a szoborrombolás véletlenül esett éppen Gömbös halálának évfordulójára. Néhány nappal korábban már kivonultak a helyszínre a fiatal ellenállók, de akkor lefújták az akciót. Október 6-án mentek újra. Aznap délelőtt a kormány tagjai koszorúzták Gömbös sírját. Délután a város másik pontján levegőbe röpült a szobor, egy korszak jelképe. Helyén ma emlékkő áll.
- Részletekben kaptuk kézhez a robbanószerkezethez szükséges anyagokat, amelyeket fegyvergyárakból csempésztek ki a mozgalom tagjai. Nekünk kellett összeállítanunk a bombát, és kitalálni, miképpen hozzuk működésbe feltűnés nélkül a Döbrentei téren - mondja Padányi. - Az orvos Janikovszky Bélával helyeztük el a robbanóanyagot, míg Egri János vegyészmérnök társunk távolabbról biztosította a terepet. Napfényes, őszi délután volt. Elszaladtunk, távolról hallottam a detonációt. Akkor jutott eszembe, hogy a gyufát a padon felejtettem. Visszamentem. Már ott voltak a rendőrök. Faggattak, mit keresek ott. Szerencsémre akkor Budán voltam bejelentve, így nem gyanakodtak rám. A másnapi újságban olvastuk, hány százezer pengő díjat ajánlottak a nyomravezetőnek. Néhány nap múlva megnyugodhattunk: a nyomozás vakvágányra futott. Az újsághíreken kívül nem volt visszhangja a történteknek. Néma volt a város. 1944 decemberéig összesen tizenkét robbantást hajtottunk végre, főleg fegyverszállító járművek ellen, de a mi "munkánk" volt a Kossuth Lajos utcai nyilas könyvesbolt és a Városi Színházban tartott nyilasgyűlés elleni akció is.
A felrobbantott emlékmű
Ellenállási emlékkő emlékeztet a robbantásra
Forrás :Sághy Erna 168 óra online 2005.szept 27 (részlet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése