ADVENTI GYERTYÁK BESZÉLGETNEK

Elcsépelt kis tanmese, színtiszta idealizmus, van benne négy filozófikus hajlamú gyertya, egy kétségbeesett kisfiú, meg a végén egy hitetlen kiskutya .Ilyenkor advent táján hajlunk rá egynémely örök igazságokat felfedezni e kis mesében , melyet egy kanadai rokon küldött a napokban, de itthon is közszájon forog:


Négy gyertya égett az adventi koszorún. Olyan csend volt, hogy hallani lehetett amit a gyertyák beszéltek:

Az első gyertya megpislant és elkezdte: a nevem BÉKE. Akárhogy világít a lángom , az emberekben  nincs béke legbelül ,csak vita, civakodás, háborúság . A lángja pislákolni kezdett, míg végül kialudt...

A második gyertya is rákezdte: a nevem HIT. Az emberek már nem akarnak tudomást szerezni semmiről, nem hisznek semmiben , hiába világítok én itt nekik. Huzat támadt és a gyertya lángja kialudt...

A harmadik gyertya szomorúan és csendesen folytatta: az én nevem SZERETET. Már nincsen értelme, hogy világítsak, az emberek gyűlölik egymást és elfelejtettek szeretni. Azzal lángja sisteregve kialudt...

Egy kisfiú lépett be a szobába, mert kisfiúk és kiskutyák mindíg hatásosak  egy jólszerkesztett tanmesében. Ránézett a gyertyákra és így kiáltott: "Nektek égnetek kell !" És majdnem sírva fakadt, de nem akarta túldramatizálni a dolgot. Így is elég sokk volt neki, mikor rájött,hogy a negyedik gyertya hozzá beszél:
.

Figyelj, mert csak egyszer fogom elmondani! Ameddig én égek, addig mindig van remény.
Mert a  REMÉNY én vagyok

A kisfiú  a tanmesében éles eszével rögtön rájött, mit kell tennie. Meggyújtotta a negyedikről  a három kialudt gyeryát, mert a  remény lángjának soha nem szabad kialudnia...

Ezt a négy lángot: Békét, Hitet, Reményt és Szeretetet kell őrizni mindörökre. Még akkor is , ha mai világunkban  ez egyre nehezebb, meg  a tanmeséket ma már a kiskutya se veszi be.