Jó öreg nagyapáink, ha valami fantasztikus mesével akartak bennünket ámulatba ejteni, a Gellérthegyet vették elő és se vége, se hossza nem volt a gellérthegyi rémmeséknek.
A boszorkányok a Gellérthegyen tanyáztak. Ide jártak éjféli táncmulatságra, a vasorrú bába a gellérthegyi barlangokba hurcolta a sivalkodó gyermekeket. Még a hétfejű sárkány tartózkodási helyét is a Gellérthegyre helyezték át derék nagyapóink.
Később, hogy megnövekedtünk és kikerültünk a nép közé, itt is lépten-nyomon a Gellérthegy emelkedett ki az emberi fantázia káoszából.
Most már komolyabb dolgokat hallottunk.
A múlt század zsiványai a gellérthegyi barlangokba hordták az elrabolt vagyont. Fejedelmi módon rendezték be ezeket a hegy méhébe nyúló sziklás üregeket s amikor józsákmányra tettek szert, Pestre is áthallatszott vidám mulatozásuk zaja.
Mások ismét azt tudták, hogy a citadella közepén van egy feneketlen kút. Abba rejtették el honfoglaló őseink Árpád vezér nagy-nagy vagyont érő kincseit, sőt maga Árpád vezér is ott
porladozik, azért nem találják meg földi maradványait.
A tudományos színezetű legendáknak se szeri, se száma.
A Gellérthegy, mint alattomos tűzhányó, amelynek belsejében még mindig lobog a láng.
Innen van az, hogy forró víz bugyog belőle. Hej, milyen nagy baj lesz, ha egyszer elkezdi
okádni a tüzet és megrázza szép Magyarországot háborgásával.
Egész külön irodalma van a Gellérthegynek, s minden ember szívében elrejtőztek a
gyermekkori benyomások maradványai, annyira, hogy amikor Budára kerül, tiszteletteljes
félelemmel nézi a betömött, vagy még mindig tátongó barlangokat.
Okos fejjel is eltűnődik azon, vájjon nem volt-e valamicskét igaz alapja ennek a rengeteg
legendának.Ám a gellérthegyi romantikát is agyoncsapta a haladás csákánya. A főváros lebontatta az apró sárga házakat, amelyek a hegy lábánál és az északnyugatioldalán sorakoztak.
Irgalom nélkül lehordatta az ütött-kopott viskókat, sétányokat rakott a helyébe, a barlangok száját betömette, sőt a hegy egy részét valósággal felépítette.Kiirtotta a sűrű bozótokat, vízmű-telepet létesített, telerakta lámpákkal, rendezte az utakat s a déli oldalon egymásután épültek a cifra, fényes nyaralók.
Így azután azt hinné az ember, hogy a Gellérthegy teljesen modernné lett és olyan rajta a közbiztonság, mint a királyi palota környékén.
No hát, ez tévedés. Nemrég volt razzia a Gellérthegyen és ekkor tapasztaltam, hogy nemmindig tanácsos éjszaka egyedül felsétálni a citadella háta mögé. Egész bizonyos, hogy útközben, vagy odafenn megkérdeznék az embertől, hogy hány óra, s ha oda nem adná a nála levő egyetlen órát, bizony elvennék tőle.
A vezetőnk elbeszélte, hogy a gellérthegyi közbiztonság öt esztendő alatt mesés módon javult. Azelőtt, hogy fennállottak még a gellérthegyi utcák, ezek házaiban rejtőzködtek el a pesti oldalról kiszorult veszedelmes emberek. A bűnös társadalom minden fajtájából tanyáztak itt gonosztevők.
Betörők, útonállók egész külön társaskört alkottak s napirenden volt a késelés; olykor valóságos utcai ütközet folyt le.
Bizony barlanglakók is voltak, akik bagoly módjára nappal behúzódtak az üreg mélyébe s csak az est mindent eltakaró fekete leple alatt bújtak elő, hogy kis rabló-kirándulást tegyenek.
A szabályozás folytán e veszedelmes elemek ötven százaléka kipusztult a Gellérthegyről. Később a citadellát berendezték rendőrlakásokká, őrszobát állítottak s ezzel a gonosztevők állandó gellérthegyi tartózkodása megszűnt.
Most már csak nyáron keresnek menedéket a hegy egyetlen nyitott barlangjában, vagy nehezen megközelíthető sziklái és sűrű bozótai között a hajléktalan bűnösök, de inkább a facér, munkátalan emberek.
A razziát a Ferenc József-híd felőli részen kezdtük meg. Sötét este volt, s ez eredményt helyezett kilátásba. A hold világit, s a bűnös ember épp úgy nem szereti az égbolt luszterjét, mint a Dorottyautca villamos ívlámpáit.
Felkapaszkodtunk a keskeny hegyi utón s mindjárt a híd felé tátongó barlang nyilasához kúsztunk fel. Az egyik rendőr meggyújtotta acetilén-lámpáját és bevilágított a barlangba. Két mozdulatlan alakot vettünk észre. A sziklafal felé voltak fordulva s az igazak álmát aludták. A rendőrök felköltötték őket, s a razziát vezető detektív elé állítottak. Egyik sem volt ismerős.
Elmondták, hogy egy hete vannak Budapesten. Valamelyik felsővidéki faluból jöttek ide szerencsét próbálni. Földmunkások voltak, de otthon nem kaptak alkalmazást. Megpróbálták a fővárosban a szerencséjüket. Azonban itt elfogyott minden pénzük, munkához nem jutottak,
hát a Gellérthegyen húzták meg magukat. Bevitték a toloncházba, ahonnan hazatoloncolták őket.
 |
| Barlanglakások a Gellérthegyen 1900 körűl |
Ebben a barlangban többször találnak hajléktalan menekülteket. Nemcsak nyáron, de télen is felkeresik a szerencsétlen sorsüldözöttek, hogy az idő viszontagsága elől legalább fedél alá kerüljenek.
Feljebb hatoltunk; a bokrokat, bozótokat kutattuk át, de egész a vendéglőig eredménytelenül. A vendéglő mögött van egy tisztás. Mindössze három-négy fa és két bokor van rajta. Az egyik bokorban szepegve, meghúzódva három falusiasán öltözött leányra
bukkantunk.
− Kik vagytok? − szólott rájuk a vezetőnk. Az egyik, a bátrabb válaszolt:
− Pesten szolgáltunk, de most nincs helyünk.
− Mit kerestek itt?
− Hát a kedvesünket vártuk. Osztán ránk setétedett. Osztán nem mertünk lemenni a hegyről.
− Van-e kvártélyotok?
Pár pillanatig habozott a válaszszal, de mert látta, hogy felelni muszáj, hát bevallotta:
− Bizony most nem igen van. Ha Pesten vagyunk, a barakkban alszunk.
Elkérték a cselédkönyvüket. Kiderült, hogy hónapok óta nincs helyük s a fővárosban
cselédhiány van.
− Miért nem álltok helybe.
Hümmögtek, hímeztek, hámoztak. A szakadozott válaszukból meg lehetett állapítani, hogy nincs kedvükre a dolog. Amikor az egyik könyvet jobban megnézte a detektív, felkiáltott:
− Nini, a Sebők Ágnes. Melyőtök az?
Most már felállott az egyik. Nyúlánk, erős termetű leány volt. Egészséges. Bírná a munkát. Szégyenlősen a szemére húzza sárga fejkendőjét s úgy várja, hogy mi következik?
− No Ágnes, téged ugyancsak kerestünk!
− Miért, tekintetes úr? − kérdezte jámbor arccal.
− Azért, mert loptál.
És a fejére olvasta a bűneit. Ez a leány csak azért szegődik el, hogy meglopja a gazdáit. Két-három napig szolgál, s amikor egyedül hagyják a lakásban, összeszedi az értékes holmit és megszökik. Nagyon valószínű, hogy két társnője is hasonló módon szerzi meg a kenyerét.
Mind a három leányt letartóztatták. A tisztás mögött egy kegykép áll, kőoszlopban, előtte imazsámoly. Nappal a hívők keresik fel, akik valami kívánságukat, vagy kérelmüket akarják elrebegni a kép előtt. Most az
imazsámolyra kuporodva egy toprongyos alakot találtunk. Eszelős ember az öreg. Budán minden gyerek ismeri s Tóni bácsinak nevezik. Jámbor, veszélytelen ember. Reggelenkint a budai milimárik az ő gondjaira bízzák a gyerekeket. Amíg ők a városban járnak, Tóni bácsi vigyáz a gyerekekre. Azért kap ebédet, vacsorát. Télen az istállóban alszik. Nyáron azonban nem lehet visszatartani. Már délután kóborolni indul s az éjszakákat a hegyek között tölti. Tóni bácsi valamikor jómódú budai polgár volt. A feleségét és egyetlen fiát egy kirándulás alkalmával halálos szerencsétlenség érte. Ekkor annyira megrendült a lelki állapota, hogy nem tudta folytatni gazdaságát. Eladta a házát, földjét s amíg a pénzéből tartott, ivott. Lassan az elméje is elborults most polgártársainak kegyelméből él. A rendőrök ismerték az öreget. Nem is bántották. Innen a hegy másik oldalára tértünk.
A gyönyörű sétautak között haladtunk lefelé. Közben az egyik padon egy alvó párra bukkantunk. A férfi kőmíves, az asszony is vele dolgozik az építkezéseken.
Három hete nincs munkájuk. A háziúr kitette őket a lakásból, a pénzük elfogyott s az éjszakát a hegyen töltötték. A szegény embereknek a rendőrség valamelyik szükség lakásban biztosított éjszakai, alvóhelyet, amíg munkához jutnak.
A hegyoldalon levő kioszk asztalai között három suhanc húzta meg magát. 18-20 éves ifjak voltak. Ezek fiatal gonosztevők, akiket a rendőrség nagyon jól ismer. Úgynevezett gagyisták. A Gellérthegy naiv sétálóira vetik ki a hálójukat. Többnyire cselédek az áldozatok. Az egyik
A hegyoldalon levő kioszk asztalai között három suhanc húzta meg magát. 18-20 éves ifjak voltak. Ezek fiatal gonosztevők, akiket a rendőrség nagyon jól ismer. Úgynevezett gagyisták. A Gellérthegy naiv sétálóira vetik ki a hálójukat. Többnyire cselédek az áldozatok. Az egyik
suhanc elől megy s amikor észrevesz egy alkalmas médiumot, kiejt a zsebéből egy piros vagy másszínű üveggel kirakott rézgyűrűt. Az áldozat természetesen felemeli a gyűrűt, de ebben a pillanatban ott terem a másik suhanc és rászól a találóra:
− Mutassa, mit talált?
Amikor megnézik, a suhanc elámulva dicséri a gyűrűt. Eközben ér oda a harmadik. A cinkosa megkérdi tőle:
− Ért maga az ékszerekhez?
− Hogyne. Ékszerész-segéd vagyok.
− Mit ér ez a gyűrű?
A suhanc szakértő módjára forgatja, vizsgálja, csóválja a fejét, majd rászól a társára:
− Hol szerezte ezt az ékszert?
− A nagybátyámtól örököltem!
− Ritka szép gyűrű! Megér testvérek között is kétszáz koronát.
Ezzel visszaadja és tovább megy.
Most már a gagyista (gyűrűcsaló) veszi kezelés alá az áldozatot.
− Maga szerencsés ember. Nekem nem kell a gyűrű, tartsa meg. Nem szólok a rendőrnek.
De szegény ördög vagyok. Adjon tíz forintot.
Van olyan, aki megadja neki a kért összeget. De a gagyistával lehet alkudni. Elfogad hat koronát is. A boldog, de nem becsületes megtaláló csak másnap tudja meg, hogy a gyűrű nem ér hat fillért sem. A gagyisták ily módon naponta négy-öt embert csapnak be és jelentékeny összeget harácsolnak össze. A gellérthegyi bányát is megnéztük. Az üregekből nyolc veszedelmes útonállót szedtek elő a rendőrök. Késelő csibészek, ridikültolvajok, sőt akadt közöttük egy rablótámadó is.
A Gellérthegyen összesen harmincnégy hajléktalant és veszedelmes gonosztevőt fogtak el a rendőrök. A régi betyárromantika elfajult, elsatnyult maradványait.
Krecsányi Kálmán detektívfőnök felvilágosító és jótékonycélú razziáit valóságos rendszerrel vezeti.
Az élet mélységeibe fokozatosan visz bennünket s a mikor már azt hiszszük, hogy elértünk a mélység fenekére, újabb ajtót nyit meg előttünk, amely a szörnyűségek újabb sorozatát tárja fel fokozottabb arányokban. Előttünk áll teljesen, a maga rideg valóságában a bűnös világ.
Forrás: Bűn és nyomor : leleplezések Budapest rejtelmeiből. Bp. 1909. (RÉSZLET)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése